Ismerkedjünk Kazincbarcika egykori vendéglátásával…

kajdacsytibor

Kajdacsy Tibor írása

Gondolatok, töredékek a város nyílt értékesítésű vendéglátóhelyeiről, avagy hogyan töltötte be szerepét a barcikai vendéglátás a 60-as, 70-es, 80-as években.

Barcika 1954-es várossá alakulásával, a lakosság lélekszámának növekedésével folyamatosan jelentek, nyíltak meg az újabb vendéglátóhelyek. A kocsmákat jobbára felváltották a büfék, presszók, cukrászdák, vendéglők és éttermek. A területen tevékenykedő vállalatok egyre több és szélesebb választékot nyújtó üzletek nyitásával igyekeztek a lakosság ellátását, kikapcsolódását, szórakozását biztosítani. A város közétkeztetését, üzemi, iskolai vendéglátóhelyek tevékenységét csak részben érintem, ezek működtetése javarészt az adott intézmény feladatai közé tartozott.

Először is vegyük sorra a városban gyökeret eresztett vendéglátóegységeket üzemeltető vállalatokat, szövetkezeteket:

Borsodi Vendéglátóipari Vállalat

1955-ben alakult a Sajóvölgyi és Tokajhegyaljai Vendéglátó Vállalatok egyesítéséből, majd 1965-ben az Ózdi Vendéglátóipari Vállalat beolvadásával. Így alakult ki, Miskolc város és vonzáskörzete kivételével, az egész B.-A.-Z. megyét behálózó, közel 300 egységet működtető vállalat.

borsodi-vendeglatoipari-vallalat

A Borsodi Vendéglátóipari Vállalat működési területe

Bükkvidéki Vendéglátóipari Vállalat

Jogelődje az Üzemi Vendéglátó Vállalat volt, mely fejlesztése két irányban indult. Elsődleges célja a tömegétkeztetés kialakítása volt, illetve az, hogy az üzemi és kereskedelmi hálózataiban egyre népszerűbbé, kulturáltabbá tegye az értékesítést. Viszonylag gyorsan teret nyert ez a vendéglátóforma, kedvelt és elfogadott lett. 1971-ben a Bükkvidéki Vendéglátó Vállalatnak több mint 1800 fő volt a dogozói létszáma. Elsősorban munkahelyi éttermek, büfék ellátását végezték, naponta 46-50 ezer üzemi ebédet szolgáltak fel.

A Bükkvidéki a kereskedelmi ellátásban is jelentős szerepet töltött be, nyilvános éttermeket nyitott, mint pl. a miskolci Hámor és Gyors, az ózdi Kék Acél, a rudabányai Vasérc és a kazincbarcikai Barcika éttermek.

25_eves_bvv_02

A Bükkvidéki egykori reklámplakátja

Kazincbarcika és Vidéke ÁFÉSZ

1972-ben alapították. Jogelődje, feltételezhetően, az 50-es években működő „HANGYA” Szövetkezet, majd ezt követően a vidék ellátását biztosító kereskedelmi, vendéglátó és felvásárlási tevékenységet folytató FMSZ-ek (földműves szövetkezet) voltak. A két utóbbi szövetkezeti formáról Kazincbarcikára vonatkozóan adataim nincsenek.

hangya

Hangya Szövetkezet (illusztráció)

Az ÁFÉSZ-ek üzletei a vidék ellátása mellett a városokban is teret nyertek, Barcikán például megjelent a Márka ABC, mely felvásárló hálózatának köszönhetően, állandó friss áruválasztéka révén, hamar népszerű lett.

afesz

A Kazincbarcika és Vidéke ÁFÉSZ működési területe

Magyar Államvasutak – Utasellátó Vállalat

1949-ben alakult meg ez a vendéglátó tevékenységet folytató vállalat. Elsősorban állomásokon működő “restikben”, vonatok étkezőkocsijaiban, mozgóárusok révén vált fogalommá ez a szolgáltatási forma.

Kazincbarcikán az 1961-ben átadott állomásépületben kapott helyet, mely rendkívül népszerű, a régi városrész lakóinak is kedvelt törzshelye lett.

utasellato

Kazincbarcika állomásépülete, Büfé felirattal Fotó: Kismarton Zsolt

resti

Egykori utasellátó büfé, resti (illusztráció)

Tiszakeszi ‒ Tisza Menti Termelőszövetkezet

Halászcsárdája 1968 májusában nyitott, majd ezt követően a presszó is. A város életében egy új színfolt volt, zeneszolgáltatása, kedvező árai révén rendkívül gyorsan népszerűvé vált. Az egyetlen olyan élőzenés hely volt, ahol nem számoltak zenés felárat, mely abban az időben 10%-ot tett ki.

Figyelmükbe ajánlom Lehota Roland „Halásztól a Sörkertig” című remek írását, mely minden részletet tartalmaz!

halasz

halasz2

A Halászcsárda sziluettje

Miként egykoron a Klondike folyó völgyében megjelentek az alaszkai aranyásók, úgy érkeztek az 50-es évek közepén, a 60-as évek elején Sajó menti városunkba a budapesti, miskolci vendéglátók. Az első időkben, de még a 80-as években is, néhány helyben megtelepedett kivételével, jobbára azok vezették, üzemeltették az üzleteket…

Hogyan töltötte be egykori szerepét a kazincbarcikai vendéglátás?

A 60-as, 70-es években szinte minden „kocsmaintézménynek” kialakult vendégköre volt, a 80-as években, a városi vendéglátóhelyek bővülésével „népvándorlás” indult el, új helyek keresése, felfedezése… Kisebb léptékű, otthonosabb üzletek lettek a felkapottabbak, ahol a vendég és vendéglátó viszonya közvetlenebb, olykor barátiabb lett.

Tény és való, hogy ezek a vendéglátóegységek nem a magasabb rendű kulturális szórakozást voltak hivatottak képviselni, hanem az akkori igényeket, szokásokat figyelembe véve szolgálták ki a város lakosságának minden rétegét, szakmai és humánus értelemben egyaránt.

A “K”, a “J”, a Tejvendéglő, a Mazsola a populáris társasági, baráti, családi találkozók színhelyei voltak. Szinte minden egységnek megvolt a szolgáltatás jellegének megfelelően kialakult vendégköre.

A Mazsola például a fiatalok, gyerekes családok süteményes, bambis délutánja, zsúrok, rendezvények kedvelt helyszíne volt. A Tejvendéglő szinte a mai „klub kávéház” szerepét betöltő, mindennapos, gyakran zenés találkozóhelye volt az ifjúságnak. A “J” inkább középkorú vagy idősebb párok egykori bárok hangulatát idéző, zenés szórakozóhelye. A “K” pedig vegyes összetételű, profiljából adódóan vendéglő, söröző szerepét töltötte be.

Törzsvendégek

Egy jó vendéglátóegység több, mint egy olyan hely, ahol elfogyaszthatjuk ételünket, italunkat. Hangulata, a kiszolgálás minősége és még milliónyi apró dolog nagyban befolyásolja a betérő vendég elégedettségét és jókedvét. A vendéglátónak kötelessége mindenre figyelni, nem lehet más célja, mint a lehető legtöbbet nyújtani. Az elégedett vendég eleinte csak egyszer-kétszer, majd rendszeresen visszajár és idővel szerves része lesz a helynek, ő is hozzájárul a vendéglő hangulatához, ezért törzsvendégnek lenni kiváltság és nagy felelősség is egyben.

Barcikán is így alakultak ki a vendégek törzshelyei, gyakran hihetetlen képességgel, empátiával megáldott emberek voltak, szinte otthonukként élték ezeken a helyeken az életüket. Többségük véleményformáló megnyilvánulása révén értéket, jó ízlést hoztak magukkal ezekre a helyekre, az ingyenreklámról nem is beszélve.

A „J” a kor legjelentősebb vendéglátóhelye volt a városnak. A Béke étterem – eszpresszó a 70-es évek közepéig stabilan tartotta magát, vendégei által rendkívül kedvelt hely volt, számtalan rendezvénynek, esküvőnek, bálnak adott helyet. Népszerűségét élőzenés termeinek köszönhette, ahol a vendég egy időben és egy helyen nép(ies)zenét hallgathatott, zenés, táncos eszpresszóban szórakozhatott. A III. osztályú éttermében (Lordok háza) gyors kiszolgálás, kedvező árak mellett étkezhetett, iszogathatott. Légköre családias volt, melyet jobbára törzsközönség látogatott. Itt, tekintélye révén, Dióssy Istvánné, Lilike néni, mint iskolában a tanító, nádpálca nélkül is rendet tartott.

Korábbi írás a „J” múltjából

jetterem

Egykori rendezvény – balról a 4. helyen téblábolok

Emlékeim szerint egy PVC-nél dolgozó külföldi mérnök reprezentatív esküvőjén készült a fenti fotó, ahol az (öltönyös) protokollszervező kifejezett kérése az volt, hogy fiatal férfi felszolgálók lássák el a feladatot. A vállalat több üzletéből toborozták a „hozzávalót”!

Jóbarát vendéglő

A város egyik ikonikus, egyben legrégebbi vendéglője, történetét pontos adatok, fotók hiánya miatt mindmáig nem sikerült elkészítenem.

A „Jóbarát”, urbánus nevén a „K” vendéglő, Kazincbarcika várossá alakulásával azonos korú, kisebb-nagyobb megszakításokkal mind a mai napig ebben a formában áll vendégei rendelkezésére. Érdekesség: még nem volt teljesen kész az épület, de a Sajóvölgyi Vendéglátó Vállalat már megnyitotta, majd fúzió során került a Borsodi Vendéglátó Vállalathoz. Emlékeim szerint első üzletvezetője a házban lakó Szedlacsek Ottó volt.

Néhány fotót megosztok, egy részüket a KDK posztjaiból kölcsönöztem.

jobarat01

A Jóbarát bejárata

jobarat02

Rostás Laci már ajtón belül

jobarat03

A vendéglő étterme az 1955-ös Barcika filmből

Szerettem volna, mint a város legrégebbi vendéglátóhelyéről, az elmúlt 62 év történéseiről számot adni, Kosár Istvánt és családját bemutatni, akik ismert üzemeltetői voltak több évtizeden keresztül a vendéglőnek. Sajnos közvetlen leszármazottainál nem jártam szerencsével, többszöri megkeresésemre sem reagáltak, egykori emlékeiket nem osztották meg velem. Így a csatolt fényképek is más forrásból kerültek hozzám.

kosar01

Kosár István, neje, Irénke és lányuk, Éva

kosar02

Kosár Éva esküvője, háttérben a szülők

kosar03

A Kosár család – ismeretlen helyen

Számtalan vendéglátó szakember dolgozott a Jóbarátban, a Borsodi Vendéglátónál bevett szokás volt ez a „cserebere”! Az elmúlt hat évtized alatt a városban szinte nem volt olyan vendéglátós, aki ne dolgozott volna ott!

jobarat04

A Jóbarát lelkes munkatársai

jobarat05

A Jóbarát söntésének italtöltögető asszonyai

jobarat06

A Jóbarát dolgozói, saját hitvallásuk alapján: „hivatalsegédei”

Érdekességként említem meg, a rendőrségen fogvatartottaknak is innen szállították a napi kosztot, „megbízható” vendéglőnek számított, mivel messze volt a reszelőt árusító vasbolt…

Kosár Pista bácsi igazi miskolci vagány volt, aki ifjú korában bokszolt, ennek ellenére irodájában, a fogasra felakasztva egy népnevelő „tonfa” lógott, igaz, akkor még gumiból és neve is másként hangzott… Használatáról nem tudok, de az is lehet, hogy csak irodadísz volt!

A Jóbarát vendéglő KDK-s hozzászólásaiból tallóztam:
Pázmándiné Bizony én emlékszem, 55-ben már meg volt, mi akkor költöztünk oda, és ez az egy kocsma volt. Talán már akkor is volt kifőzés, lehetett hordani az ebédet.
Csapó Attila Emlékeztek, amikor az Odüsszeusz sorozat ment a tv-ben, átkereszteltük Itakának? Hol találkozzunk? Hát IttaKában!
Makai József Fölötte laktam a harmadikon 55-től 67-ig. Alattunk a másodikon Csella, az elsőn meg Kréti Józsiék! Gyerekkoromban bányásznap, építők napja alkalmából jó kis bunyókat láttam!

Mazsola cukrászda

Komoly utánpótlás-, elsősorban vendéglátó-eladó képzés folyt a cukrászdában, jó szakemberek kerültek ki az üzletből, akiket a város bármelyik vendéglátóegységében szívesen foglalkoztattak. Közülük volt, aki tovább képezve magát, ma az egyik biztosítótársaság megyei területi igazgatója. Sajnálatos módon néhány hasonló karriert befutó leányzó kimaradt korábbi írásomból, ezúttal, megkövetve őket, szeretném pótolni elmaradásom.

Korábbi írás a Mazsola történetéből

drotosandreaDrótos Andrea (Lakatos Andrea) A Borsodi Vendéglátó Vállalat egységeiben, többek között a Mazsolában volt eladó tanuló. Egykoron a különböző típusú üzletekbe cserélgették őket, étterem, presszó, cukrászda, sőt cukrászüzem, hogy a szakma csínját-bínját megismerjék. Elkerülve Barcikáról, a budapesti Városligeti tavon működő Robinson étterem alkalmazottja volt. Jelenleg sikeres vendéglátó vállalkozó, egy elegáns kis helynek, a Tahi Kertvendéglőnek tulajdonosa. A lányok közül az egyedüli, aki vendéglátós maradt.

Andi a később cukrászdává alakított „J”-ben

tahi

Tahi Kertvendéglő – Tahitótfalu

karikaslajosneKarikás Lajosné (Fehér Anna), aki Barcikát soha el nem hagyta. Szintén a Mazsola eladótanulója volt. Ezt követően a miskolci Fáy András Közgazdasági Szakközépiskolában érettségizik, majd a Debreceni Agrártudományi Egyetemen szerez diplomát. Évekig dolgozott a közszférában gazdasági vezetőként. 1998-tól alpolgármesteri tisztséget betöltve, személyében a kazincbarcikai intézményhálózatot jól ismerő szakember került a városvezetésbe. Jelenleg a Kazincbarcikai Szociális Szolgáltató Központ igazgatóhelyettese.

domokosneDomonkos Ferencné – Kozma Ágnes A Kereskedelmi és Vendéglátó Szakmunkásképző elvégzése után a Bükkaljai Bányaüzemnél helyezkedett el. Majd a kereskedelemben egyéni vállalkozó lett, közben leérettségizett, ezt követően az élelmezésvezetői, majd érdeklődésének köszönhetően iskola- és ügyintéző titkári képesítést szerez. Kazincbarcika civil életében tevékenyen részt vesz. A kazincbarcikai Ideál Életreform Népfőiskola Közhasznú Egyesület, Életmód Klubjának lelkes alapítója, aktív tagja, majd elnöke lett. 2010 óta Budapesten él, a Medicover Egészségközpont Zrt. adminisztrátoraként dolgozik.

Ideál Életreform Népfőiskola Közhasznú Egyesület Kazincbarcika – fotók, zenével 

veghneVéghné (Hárskuti Ágnes) Édesapja, Hárskuti Gábor szintén vendéglátós volt, Ágnes az ő nyomdokaiba lépett. Képzettségét megszerezve, a Mazsola cukrászda eladója maradt, majd rokonszakmában, a kereskedelemben helyezkedik el. Szakmaelhagyóként az ÉMÁSZ-hoz kerül, ahol 30 éven keresztül adminisztratív munkakörben dolgozott.

Néhány epizód a „mazsis” lányok történeteiből

Az idősebb lányok szívesen küldték a kezdőket nem létező dolgokért, pl. a rövidáruboltba pepita gépselyemért. Ott sem álltak mindig a feladatuk magaslatán, mivel alkalmanként visszaüzentek, hogy kifogyott!

Számtalan közép- és főiskolás látogatta a cukrászdát, a lányok néhányukat nagyon kedvelték, versengtek a „kegyeikért”. Ezek a srácok kapták a legnagyobb franciakrémest, a csokis minyont, fagylaltból igazi baráti nagy gombócot. Akkoriban ilyenek voltak a lányok, szépek, kedvesek és nemritkán szerelmesek, igazi „nőből” voltak, egy kis praktikáért sem kellett a szomszédba menniük… Egyébként szomszédunk, a város kedvelt optikusa, szeretett törzsvendégünk volt.

A lányok „gyárilag” mosolygósak voltak, ma a mosolyt a vendéglátó főiskolán, üzleti kommunikáció órán 7-10 napig, míg Amerikában hónapokig tanítják.

Megvallom, büszkén emlékszem vissza mindegyikükre, örömmel tölt el, hogy az élet minden területén sikeresen megállták helyüket!

mazsola

Mazsola dolgozói – tanulói

Lombik étterem

A városban a „J” nagyságrendjét követő, legjelentősebb vendéglátóhely, alkalmanként több mint 170 alkalmazottat foglalkoztató komplexum volt. Fennállásának története megérdemelné, hogy az utókor számára valaki megörökítse ennek emlékeit. Megírására a legautentikusabb személynek Lövey Zoltán képviselő urat tartom, aki több mint negyvenkét évet töltött vezető beosztásban az egységben.

Kedves Zoli barátom! Ezúton kérlek, mint a város tősgyökeres szülöttét, lakosát, ezen a téren is tedd le névjegyed, számtalan elfoglaltságod ellenére szánd rá magad, szentelj ennek megírására is némi időt!

Barcika étterem

Sajnos nem látok arra esélyt, hogy a hely históriáját megírná valaki! Szeretném, ha tévednék!

:lolA tárgyalt időszakban a vendéglátósok nem voltak túlzott kegyeltjei az elmúlt kornak, pedig „láthatatlan”szürke eminenciásként hangyaszorgalommal tették a dolgukat.

A városban nem volt olyan állami, társadalmi, vállalati, üzemi, egyéb kulturális esemény, ahol ne vendéglátósok adtál volna a büfét, a felszolgálást, leggyakrabban társadalmi munkában.

„Kimondatlanul” is érezték ezt a megkülönböztetést, melyet mi sem bizonyít jobban, korabeli írásokban ritkán esik szó róluk, pedig a város szerves részét képezték. Nem volt olyan megmozdulás, felvonulás, labdarúgás stb., ahol saját csapatukkal ne képviseltették volna magukat… Talán ennek tudható be a korabeli vendéglátós összetartás.

Abban az időben, eltekintve attól, ki milyen vállalatnál dolgozott, hihetetlenül jó, legtöbbször baráti, igazi kollegiális kapcsolatot ápoltak, nem tekintették konkurensnek egymást. Megbecsülték azokat, akik tehetségük, szakmai rátermettségük, ügyességük révén több vendégre tettek szert, nagyobb bevételt realizáltak.

Mára, tisztelet a kivételnek, ezek az értékek elvesztek, a közvetlen kapcsolatok jobbára megfakultak, megszűntek. A piacszerzés motiválja a vállalkozásokat, nincsenek egymásra tekintettel, anyagi erőfölényük révén, gátlástalanul elcsalják a jó szak- és kulcsembereket.

Azt mindenképpen el kell ismerni, országszerte, de Barcikán is sorra nyílnak az egyre nívósabb, remek szolgáltatást nyújtó vendéglátóhelyek – míg a régiek a feledés homályába merülnek…

2 hozzászólás

  • margo.bartos

    Kedves Tibi! Megemelem a sapkámat! Szégyellem,de csak most olvastam ezt az írásodat. Nem tudom,kitől örökölted ezt a históriás vénát,de a tökéletességig fejlesztetted! Ez az összefoglaló nem csak precíz,de tudásod.a város és az emberek iránti szereteted több mint példaértékű! Nincs a városnak még egy ilyen elkötelezett “patriótája”. Élvezet volt olvasni. Köszönettel és szeretettel gratulálok és jó egészséget kívánok tekintettel a közelgő születésnapodra is!!!

    • kajdacsy Tibor

      Köszönöm megtisztelő hozzászólásod, nagyon jól esnek szavaid. Ha korábban írok Barcika egykori vendéglátásáról, agysejtjeimnek köszönhetően talán terjedelmesebb lett volna a cikk, de ennyi idő távlatából, érdekesebb…
      A remek verseidről én is ilyen szuperlatívuszokban emlékezhetek meg, gratulálok lírádhoz mely mindig lenyűgöz!!!
      Köszönöm a születésnapi jókívánságot is, nehezen élem meg, de elfogadom, hogy megöregedtem…

Hozzászólás