Jávori István 1922. augusztus 2-án született Jancsik István néven az Abaúj megyei Tornanádaskán. Édesapja, a szegényparaszti családból származó Jancsik József mozdonyfűtőként dolgozott a MÁV-nál. Édesanyja, Miskovics Mária volt, aki bányász családból származott, háztartásbeliként hat gyermeket nevelt.
1930-ban Jancsik Józsefet Miskolcra helyezték a MÁV ottani fűtőházához, ezért a család is a borsodi megyeszékhelyre költözött.
Jávori István hat elemi és négy polgári iskolát végzett, ez utóbbit a Miskolci I. Sz. Állami Polgári Fiúiskolában (1935 –1939). Közben 1936-ban a Magyar Királyi Belügyminisztérium engedélyével a családnevüket Jávorira változtatták.
17 évesen dolgozni kezdett: fűszerüzletben, a MÁV pályafenntartásán, 1941-től Miskolc városánál írnokként.
1943. október 4-én tényleges katonai szolgálatra vonult a Szolnoki repülőtér Parancsnokságához, mint újonc. A vadászrepülő századnál 1944 októberéig szolgált, majd Budapestre, a Mátyásföldi repülőtérre került, végül a Dunántúlra, Sömjénmihályfára.
1945 márciusában katonai egységét áttelepítették Németországba, ahol május 1-jén hadifogságba esett. 1945. október 24-én megszökött az amerikai hadifogolytáborból, majd hosszú, viszontagságos út után – Olaszországon és Ausztrián keresztül – 1947 júliusában tért haza társaival Magyarországra.
1947-től 1962-ig a Dimávagnál (a Diósgyőri Gépgyárban) dolgozott segédmunkásként, majd raktárvezető, anyagbeszerző, végül a Melegüzem anyagbeszerzésének a vezetője lett.
1947-től tagja lett a Magyar Dolgozók Pártjának, majd 1978-ig a jogutódnak, az MSZMP-nek.
1949. augusztus 20-án megházasodott, feleségül vette Káplár Máriát, aki akkor a Diósgyőri Nehézszerszámgyár Titkos ügykezelésének a vezetője volt.
1952-ben felesége nővérének a fiát – Jávori (Franczia) Györgyöt – örökbe fogadták.
Jávori István 1952-től tíz évig a Miskolci Járásbíróság népi ülnöke volt.
1955-től 1959-ig a Dolgozók Állami Közgazdasági Technikumában képesített könyvelőnek, vállalati tervezőnek és statisztikusnak tanult.
1960. szeptember 20-án gyermeke született, Jávori István József. Ekkoriban a négyfős család már évek óta társbérletben lakott Miskolcon a Toronyalja utca 16. szám alatt.
1962. április 29-től a Berentei Vegyi Művekben dolgozott tovább, júniusban a családjával Kazincbarcikára költözött, az Ifjúmunkás téren kaptak lakást.
1969-ben kapcsolódott be a fiatal város sportéletébe. A Kazincbarcikai Vegyész Sport Egyesület kézilabda szakosztályának a vezetésével bízták meg. Ezt a feladatát ingyen, társadalmi munkában végezte.
Maksó Sándor a Kazincbarcika sporttörténete (1920 –1992) című könyvében ezt írta róla és a korszakról: „A sportág lelkes híve, Jávory István szakosztályvezető, aki munkahelyi elfoglaltságát követően minden szabadidejében a kézilabdázás gondjait igyekezett megoldani, a működtetés minőségi körülményeit erősíteni.”
„A KVSE Sportkombinát átadásával, az itt létesített 3 salakos kézilabdapálya üzemeltetésével szilárd bázis alakult ki. Az egyik pálya világítóberendezéssel ellátva nemzetközi és esti mérkőzések lebonyolítására, nagy létszámú közönség fogadására alkalmas kiképzésével országosan is ismertté vált.”
A későbbiekben a KVSE elnökségi tagja és a Városi Kézilabda Szakszövetség elnöke lett, 1973-tól kézilabda játékvezetőként is tevékenykedett.
Nevéhez fűződött az 1970-es években az Újvárosi Általános Iskola tornatermében rendezett térségi Kézilabda Téli Teremtornák megszervezése, lebonyolításának irányítása is.
Külső munkatársa volt az Észak-Magyarország napilapnak, de cikkei jelentek meg a Kézilabdázás folyóiratban is.
1977-ben a BAZ. megyei Tanács VB Testnevelési és Sporthivatala megbízta a megye Kézilabda Szövetségében az utánpótlás bizottságának elnöki feladataival.
Közben munkahelye megváltozott, a Borsodi Vegyi Kombinátból (ahol több mint 12 évet töltött el) átment a kazincbarcikai Városgazdálkodási Vállalat anyagbeszerzési osztályára, itt 1978. december 15-ig, haláláig dolgozott.
