Ismerjük meg őket: A Budai Önkéntes Ezredben harcolt

A férfi Kazincbarcikáról a fővárosba utazik. Megérkezése után a Déli pályaudvarhoz igyekszik.

Van benne némi feszültség, ami azonban gyorsan feloldódik. A pályaudvar régi épülete, az Alkotás utca házai, a Krisztina körút, a Vérmező, az azt övező szomszédos utcák, sőt a Krisztina téri templom is ismerősen üdvözlik. Szemével ő is megsimogatja az ismerős tájat, köszönti a régi épületeket.

Nem először teszi meg ezt az utat. Évenként megismétli, s ha teheti, mindig februárban. Ezt a napot kizárólag az emlékezésnek szenteli. Semmi sem sietteti. Ha az előző évben a Vérmezőn keresztül sétált, akkor most a Krisztina körút jobboldala a soros. Közben meg-megáll. Majd ebéd után ráérősen más oldalról tekinti meg a Krisztinaváros előbb említett részeit. Ha véletlenül nem februárban jön, hanem nyáron, akkor szívesen megpihen a Vérmező egyik-másik padján és újra megtekinti azt az emlékművet, amit a Budai Önkéntes Ezred emlékére állítottak.

A férfi

Ichnát Gyula, a BVK – most BorsodChem Rt. – nyugdíjas energetikusa, aki a Budai Önkéntes Ezred tagjaként részt vett a budapesti felszabadító harcokban. Az 1922-es vajdácskai születésű Ichnát Gyulát 1942-ben sorozták be katonának, a miskolci Rudolf-laktanyában kapott három hónapos kiképzés után a keleti frontra a páncélelhárítókhoz került, és a Dnyeszter folyóig jutott el. Egy nagy szovjet ellentámadás során 1944 júliusában aknaszilánktól megsebesült, és a dobhártyája beszakadt. Ez már a harmadik sebesülése volt. A visszavonuláskor a Tornyai-hágónál bátor fellépésével bajtársaival együtt 30 munkaszolgálatost mentett meg. Nem sok idő múltán a harcok már magyar földön folytak. Békéscsaba térségében 1944 októberében csapata nagyrészt megsemmisült. Ő ismét szilánkot kapott. Harcoltak, de a 14 támadó szovjet páncélost nem tudták feltartóztatni. Már Budán vannak. Harcálláspontjuk egy Márvány utcai házban volt. Itt, e környéken 1945. február 7-én lőtték ki harckocsiját, és fogságba került. A kihallgatását végző szovjet alezredes hozta szóba az átállást, amit akkor már Németh Dezső, Krupitzer Ferenc és a későbbi ezredparancsnok, Variházy Oszkár is szervezett.

Az 1945. február 12-én megalakult Budai Önkéntes Ezred a tűzkeresztségen február 5-9-e között, a Déli pályaudvarért vívott harcban esett át, de magyarok kisebb csoportjai már korábban is harcoltak a szovjetek oldalán. A Krisztina téri templom tornyából villámgéppuska szórta a halált. A templomot Ichnát Gyula rohamosztaga foglalta el, és tette ártalmatlanná az ellenséges állást. A bekerített megszálló csapatok 1945. február 11-12-én az Olasz fasornál akartak kitörni. Ichnát Gyula szakasza itt is fegyverrel küzdött. A szakasz egy másik jelentős tette az Alkotás utcai házak felszabadítása volt. De harcoltak a Naphegy utcában, ahol Szlavkovszky Mihály rohamosztagát támogatták, majd a Pálya utcában indult rohamra a szakasza, ahol erős ellenséges tűz fogadta őket. Az egyik ház ötödik emeletéről német géppuska ontotta rájuk a tüzet. Sokan elestek a harcban, míg Ichnát egy jól irányzott sorozattal harcképtelenné tette az ellenséges állást.

1945. február 13-án a Budai Várat védő német és nyilas csapatok megadták magukat. A Várra szovjet zászló került, ami mellé kitűzték a magyar zászlót is, amely a Budai Önkéntes Ezred tetteit hirdette.

Az átállt magyar katonák fehér vagy piros karszalagot viseltek. Ilyet a sapkájukra és a hajtókájukra is tettek. A sokat nélkülöző és szenvedő budaiak csodálkozva és örömmel fogadták őket.

Miért állt át Ichnát Gyula? Ő erre így válaszol: “Már a visszavonulás során tapasztaltuk, hogy a «szövetséges» náci csapatok a magyar katonákat nem becsülték. Mi voltunk az utóvédek. Nekünk ott, Budán belső vívódásra, más elhatározásra nem volt időnk. Talán fél, talán egy nap alatt kellett döntenünk. Személyes végső döntésemet legkedvesebb kenyeres pajtásom, a kiskunhalasi születésű Kiss László halála erősítette meg. És a háború pusztítása a fővárosban: a szétlőtt Vár, a Várnegyed romos házai, a súlyosan sérült Mátyás templom, és a Dunában bénán heverő, valaha szép hídjaink szörnyű látványa”.

Ichnát Gyula ma feleségével Kazincbarcikán, a Jószerencsét úti házában él. Köztiszteletnek örvend. Sokan Gyula vagy Gyuszi bácsinak szólítják. Kertjében a szőlőlugast nagy gonddal és szakértelemmel nevelgeti, gondozza. Szenvedélyes horgász. Egykori bajtársai közül már nagyon sokan nem élnek. Egy-egy bajtársi találkozóra mindig kevesebben és kevesebben mennek el. Egyik kedves bajtársával, a Győrben élő Várnagy Antallal váltanak olykor levelet.

És jövőre? Lehet, hogy akkor az Alagút felől, az Attila utat érintve teszi meg az emlékező sétát. Miért is ne? Hiszen még csak 76 éves.

Néhány adalék a cikkhez

A Budai Önkéntes Ezred hivatalosan 1945. február 12-én a kelenvölgyi iskolában alakult meg. A történészek az ezred helyét és szerepét a következőképpen határozzák meg: “BÖE a legnagyobb szervezett katonai ellenállás volt.” Az ezrednek 2500 tagja volt, akik közül kb. 600-an elestek a felszabadító harcokban.

* * *

A vérmezői emlékmű felirata a következő: “A Budai Önkéntes Ezred katonáinak emlékére, akik 1945 január-februárjában a szovjet csapatok oldalán harcoltak hazánk és a főváros felszabadításáért, közülük több százan áldozták életüket. Állította: Budapest Főváros Tanácsa VB. 1967.” Az emlékmű Szabó Iván alkotása.

* * *

A Budai Önkéntes Ezred több szakasza Wiener-Neustadtig jutott el. Itt már harci cselekményekben kevésbé vettek részt, inkább rendfenntartó feladatokat láttak el. Az egység feloszlott, majd Pápán belőle alakították meg az új első demokratikus magyar gyaloghadosztályt.

Ichnát Gyula részvételét a Budai Önkéntes Ezredben több elismerés igazolja. Megkapta a Partizán Érdemrendet, az Ideiglenes Nemzeti Kormánytól a Független Demokratikus Magyarországért Emlékérmet, 1995-ben a honvédelmi miniszter Emléklapját és 1995. május 31-én az Orosz Föderáció elnökétől Emlékérmet vehetett át.

Széplaki Kálmán

* * *

Utószó: 1995. május 9-én a II. világháború európai befejezésének 50. évfordulója alkalmából a miniszterelnök „Emléklap a nemzeti ellenállásért” elismerésben részesítette Ichnát Gyulát, a nemzeti ellenállásban és az antifasiszta mozgalomban való részvételéért. Az emléklap postán érkezett városunk önkormányzatának Polgármesteri Hivatalába, s onnan – szintén postai kézbesítő útján – jutott el a címzetthez.

Az emléklap átvételekor Ichnát Gyula talán megérdemelt volna egy polgármesteri kézfogást…

(A szerkesztő)

ichnat_gyula

A Budai Önkéntes Ezred harcosainak egy csoportja. Középen ül Variházy Oszkár parancsnok és egy vöröskeresztes nővér, mellette áll Ichnát Gyula (nyíllal jelölve)

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .