Beszélgető partnerem Győr Béla, a Honvédelmi Minisztérium nyugállományú alezredese, a Magyar Olimpiai Akadémia főtitkára, sportvezető, MOB-díjas és MOB Fair Play díjas, a MOB Hagyományőrző Bizottságának tagja, olimpia- és sporttörténet-kutató, szakíró.
Pontosan nem is emlékszem, hogy honnét ered az ismeretségünk, de az biztos, hogy hajdanán a kazincbarcikai sportrendezvényeken, leginkább futballmeccseken találkoztunk. Aztán őt is elsodorta az élet. Édesapja nagyszerű munkásember volt, villanyszerelő mester és rendkívül büszke a fiaira, ha találkoztunk, akár meccsen vagy utcán, mindig örömmel számolt be fiai eredményeiről, szakmai előmeneteléről, sikereiről. Tőle tudtuk, hogy Béla katonai pályára került, hogy sportrelikviákat gyűjt. A munkája mellett a sport továbbra is fontos szerepet játszott az életében, számtalan elismerő díjjal rendelkezik.
A foci még mindig fontos szerepet játszik az életedben?
A labdarúgás és a labdajátékok a mai napig a kedvenceim. Legtöbbet labdarúgó- és kézilabda-mérkőzésekre járok, de sok egyéb sporteseményt látogatok a birkózástól az öttusáig. Egyetlen nagyobb itthon rendezett világversenyt, versenyt, mérkőzést sem hagyok ki, de sok versenyt, mérkőzést láttam külföldön is.
Kérlek, kicsit bővebben mutatkozz be az olvasóknak.
Ózdon születtem, 1963. augusztus 30-án. Szüleim ekkor még Putnokon laktak. Édesapám előbb Putnokon futballozott és dolgozott, onnan került Kazincbarcikára, a Borsodi Hőerőmű Vállalathoz, ahol egészen nyugdíjba vonulásáig dolgozott. Ekkor került a Kazincbarcikai MTK csapatához is. A Borsodi Hőerőműtől 1969-ben kapott lakást az akkori Szabó Lajos út (ma Mátyás Király út) 85. szám alatt. Itt laktunk, amíg öcsémmel együtt nem repültünk ki a családi fészekből. Édesapám sajnos elhunyt, Kazincbarcikán helyeztük örök nyugalomra. Édesanyám mai napig ebben a házban lakik. A Pollack Mihály úti Általános Iskolába jártam. Károly öcsém, aki 1966-ban született, szintén ebbe az általános iskolába járt. Ő a családjával Hajdúböszörményben él. 1977-ben, az általános iskola befejezése után felvételt nyertem az ország első, 1. számú Középiskolai Katonai Kollégiumába, Egerbe. A kollégiumból gimnáziumba jártunk az osztályommal és 1981-ben, a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban érettségiztem. Innen a Kossuth Lajos Katonai Főiskola gépesített lövész parancsnoki szakára nyertem felvételt, Szentendrére. 1985-ben végeztem a főiskolán, 1985. augusztus 20-án avattak hadnaggyá. Tanítottam Kalocsán, Nagyorosziban, Egerben és Vácott a helyi katonai tanintézetekben, 1998-ban kerültem a Honvédelmi Minisztériumba, ahol 2012-ig, a szolgálati nyugállományba vonulásomig szolgáltam. Ekkor 34 év 4 hónap szolgálati idővel, alezredesként korkedvezményes nyugdíjba vonultam. Rögtön önkéntes tartalékos szolgálatot vállaltam. Tartalékos alezredesként a Budapest I. kerületi Helyi Védelmi Bizottság honvédelmi elnökhelyettese vagyok immár 10 éve. A hivatásos katonai szolgálatom ideje alatt, a munka mellett főiskolán nevelőtanári diplomát, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen, Debrecenben pedagógia szakos tanári, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen katonai vezetői diplomát szereztem. Kazincbarcika után 1987-től 2001-ig Nagyorosziban, 2001-től Budapesten élünk.
Csodálatos életút, és hivatás. Mi motivált, hogy katonai pályára lépj?
Mindig vonzott az egyenruha. Nagyon örültem, amikor elindult a katonai kollégiumi hálózat, és az elsőbe, Egerbe felvételt nyertem. Nagyon szép időszak volt az ott, majd később a főiskolán töltött 4-4 év. Örültem, hogy a haza szolgálatát választottam élethivatásul.
Melyik volt a katonai szolgálatod eddigi legemlékezetesebb pillanata?
A legszebb pillanatok a katonai eskükhöz kapcsolódnak. A növendéki eskü, a katonai eskü, a zászlósi, az első tiszti, majd a rendszerváltás utáni újabb tiszti eskü, a tartalékos tiszti eskü mind szép emlék. Nagyon sok katonai eskün díszelegtem hivatásos tisztként is. A Parlament előtti tisztavatást 1985. augusztus 20-án azonban semmi nem halványíthatja el.
Ezek mind megható pillanatok, még akkor is, ha csak a televízión keresztül látjuk. Gondolom, a szülők meg is könnyezték. A Magyar Olimpiai Akadémia főtitkára vagy. Mióta töltöd be ezt a pozíciót, és mit csinál pontosan a MOA, mi a célja, feladata?
A Magyar Olimpiai Akadémia a Magyar Olimpiai Bizottság része, a bizottság működteti. A Magyar Olimpiai Akadémia (MOA) feladata az olimpiai eszme ápolása. Ebben az akadémiánk a világ legjobbjai közé tartozik. Sok kezdeményezés indult tőlünk, mint az olimpiai iskolák, körök rendszere, az olimpiai emlékművek, emlékhelyek létrehozása. 2000 óta, immár hatodik ciklusban vagyok a MOA 15 fős tanácsának tagja. 2017-ben az előző főtitkár nyugállományba vonulása után az átmeneti időszakban ügyvezetőként intéztem a napi teendőket, majd 2018-tól, a MOB elnök felkérése után már főtitkárként irányítom a munkát.
Említed az olimpiai iskolát. Úgy tudom, Miskolcon is működik egy. De mi is az olimpiai iskola, mennyivel másabb oktatás folyik ott, mint egy bármely más általános iskolában?
Az olimpiai iskoláink olimpiai bajnokok, olimpikonok, híres sportvezetők neveit viselik. Jelenleg 27 iskola tartozik a köreinkbe, ezek egyike a Miskolcon működő Gyarmati Dezső Általános Iskola. Ezekbe az iskolákba sok élsportoló gyerek jár, akik egyéni tanrend szerint tanulnak, az iskolában őrzik névadójuk emlékét, tantervükben szerepel az olimpiai és sporttörténet oktatása. Az iskolák rendszeresen részt vesznek egymás sport- és iskolai rendezvényein.
Mivel foglalkozik a MOB Hagyományőrző Bizottság, amelynek egyik vezetője vagy?
A hagyományőrző csapatunk, aminek a tagjai között olimpiai bajnokok és ugyanolyan elkötelezett olimpiabarátok találhatók, mint én, elsősorban az olimpiai bajnokok, érmesek, olimpikonok kerek évfordulóiról való megemlékezések, az emlékeinek ápolása a legfontosabb feladata a MOA-val együttműködve. Ez sokrétű feladat, hiszen a megemlékezések mellett emléktáblákat állítunk, avatunk, síremlékeket avatunk, felújítunk, karbantartunk, emléktúrákat szervezünk, kiállításokat rendezünk, és sajnos egyre több temetést szervezünk.
Jártál olimpiákon is?
Még középiskolából voltam életem első olimpiáján, 1980-ban, Moszkvában. Később négy egymást követő nyári olimpián ott voltam, sorrendben, 2004-ben Athénban; 2008-ban Pekingben; 2012-ben Londonban és 2016-ban Rio de Janeiróban. Sajnos, a Covid-járvány miatt a legutóbbi két olimpián, Tokióban a nyárin és Pekingben a télin nem lehettem ott, mert nézők nélkül rendezték. Szerencsére sok volt olimpiai helyszínen voltam, ahol mindig felkerestem a helyi olimpiai múzeumot és a volt helyszíneket. Így jártam Rómában, Tokióban, Mexikóvárosban, St. Moritzban, Innsbruckban, Chamonixban, Szarajevóban, Berlinben, Párizsban, Amszterdamban, Münchenben, Antwerpenben. Rómában, Tokióban és Mexikóvárosban az egykori olimpiai bajnokainkkal és olimpikonjainkkal az olimpiák 50. évfordulójára rendezett emléktúrán voltunk. Most éppen a Münchenben, 1972-ben rendezett olimpia 50. évfordulójára tervezett túrára és ünnepségre készülünk.
Mennyire vagy bizakodó azzal kapcsolatban, hogy Magyarország olimpiát rendezzen?
Bízok benne, hogy előbb-utóbb Magyarország is rendezhet olimpiát.
Az olimpiákon eddig legeredményesebben szereplő 10 ország közül egyedül mi nem rendezhettünk még olimpiát. A sok nagyszerű világverseny rendezésével már bebizonyítottuk a világnak, hogy képesek lennénk rá. A sportbarát kormányunk támogatja az elképzelést. Nagyon sajnáltam, hogy legutóbb az ellenzék megvétózta a 2024-es olimpiai pályázatot és tervet. Nagy eséllyel lehettünk volna rendezői ennek az olimpiának. Visszalépésünk után, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) félve attól, hogy esetleg újabb visszalépések lesznek, gyorsan kiosztotta a még jelentkező Párizsnak a 2024-es, Los Angelesnek a 2028-as nyári olimpiák rendezését. A NOB a következő, 2032-ben rendezendő nyári játékokat később az ausztráliai Brisbane városának ítélte oda. A MOB legutóbbi közgyűlésén Gyulay Zsolt elnök fő célként elmondta, hogy el kell köteleznünk magunkat arra, hogy a párizsi olimpia utáni első lehetséges európai olimpiát, tehát a 2036-os nyári játékokat Budapest rendezhesse.
Városunk háromszoros olimpikonja Bozsik Anna, többszörös sífutó és biatlon országos bajnok, ő is a Pollack iskolába járt. Feltételezem, ismered, van vele kapcsolatod?
Annáról tudtam, hogy háromszoros olimpikon és ki ő. Azt az általad készített cikkből tudtam meg, hogy ő is a Pollackba járt és Kazincbarcikáról indult. Ez új információ volt, de ha a Kazincbarcikához kapcsolódó olimpikonokról készítek anyagot, fő helyen lesz benne Bozsik Anna. Egy biztos, hamarosan megkeresem és meghívom a rendezvényeinkre, élménybeszámolóra.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság hajdani első embere Juan Antonio Samaranch volt. Találkoztál vele?
Egyszer a Magyar Olimpiai Bizottság irodájában találkoztunk személyesen, ahol kedvesen köszöntött és kezet fogott velem, mint mindenkivel. Amikor levelemmel megkerestem, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság nagy hímzett zászlóját küldte a gyűjteményembe, aláírt névjegyével.
Tudomásom szerint országosan egyedülálló gyűjteménnyel rendelkezel, amelyben leginkább sportrelikviák találhatók. Kérlek, mesélj erről a gyűjtőszenvedélyről.
Középiskolás korom óta gyűjtöm a sportzászlókat, később kezdtem a sportjelvényeket és az egyéb sportereklyéket, sportkönyveket gyűjteni. Több mint 10 ezer zászló, több mint 8 ezer sportjelvény, több ezer sportkönyv, rengeteg olimpiai kabala és érem van a gyűjteményemben.
Melyik a legkedvesebb számodra, melyikre vagy a legbüszkébb?
A zászlóim a világ legnagyobb egyesületeitől a legkisebb magyar egyesületig a legszélesebb skálán mozognak. A gyönyörű, egyedi hímzett labdarúgó- és olimpiai témájú zászlók a legszebbek. Naurutól a Feröer-szigetekig szinte minden országból van zászlóm. A jelvénygyűjteményemben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság mind a 206 tagországának megvan a jelvénye. Ahogy a magyar olimpiai mozgalom 1928 óta megjelent minden jelvénye is, amire nagyon büszke vagyok.
Melyiket volt a legnehezebb megszerezni?
Az előbb említett 206 NOB-tagország jelvényéből még 6 hiányzott Rio de Janeiro előtt. Ott az olimpiai stadionnál olyan szerencsém volt, hogy egy nap alatt ötöt sikerült megszereznem. Az olimpia helyszínén azonban nem sikerült már az egyetlen hiányzó, a Csádi Olimpiai Bizottság jelvényét megszereznem. Pár nap múlva Pozsonyban, egy börzén 5 euróért azonban egy szlovák gyűjtőtől sikerült megvenni a hiányzó darabot.
Ezeket a gyűjteményeket, ha nem is mindet, látta már a nagyközönség, voltak már belőle kiállítások?
Nagyon szívesen odaadom, ha kérik bármelyiket, tematikus kiállításokra. Volt már sok helyen labdarúgózászló-, olimpiai zászló-, jelvény-, kabala- és egyéb ereklyekiállításom.
Ha kapnál felkérést, Kazincbarcikán is bemutatnád?
Nagyon szívesen bemutatnám természetesen Kazincbarcikán. Felajánlottam azt, hogy ha a város egyszer állandó sportkiállítást, gyűjteményt vagy múzeumot készít, odaajándékoznám a gyűjteményem. Egy Nemzeti Sportvárosban, ahol a helyi sportereklyéket is el lehetne helyezni egy méltó helyen, azt hiszem, népszerű, sokak által látogatott hely lehetne.
A Barcikai Históriásnak is nagy vágya egy helytörténeti kiállítás, bízzunk benne, hogy belátható időn belül, akár a kettő együtt is ötvöződhet. Fair Play díjas lettél. Hat kategóriában oszt ki Fair Play díjakat a Magyar Olimpiai Bizottság. 2019-ben az egyik kategóriában a Fair Play díjas te lettél. Mely kategóriában kaptad, és hogyan lehet elnyerni ezt az elismerést?
A Sport szolgálatában kategóriában kaptam az elismerést. Javaslat alapján, a MOB Fair Play Bizottságának kell egyhangúlag jóváhagynia, és a bizottság éves gáláján adták át ünnepélyes keretek között, laudáció után.
Kutatómunkát is végzel, jelentek meg könyveid is. Említetted, hogy jelenleg is egy könyvön dolgozol.Mit tudhatunk Győr Béla írói munkásságáról?
A fő kutatási területeim a katonaolimpikonok, a honvéd sportegyesületek története, a katonasport, a Magyar Honvédség (Magyar Néphadsereg) bajnokságainak története és minden, ami olimpia. A katonaolimpikonokról, a lovas olimpikonokról, a honvéd sportegyesületek történetéről már jelent meg könyvem. A hadseregbajnokságok történetéről kiadás előtt áll a kéziratom. A Magyar Olimpiai Akadémia évkönyveit évek óta szerkesztem, a Magyarok az olimpiai játékokon című könyv új kiadásának a főszerkesztője vagyok.
Egyébként honnét van ez a rendkívüli sportszeretet, érdeklődésed a sporttörténtet iránt?
Már gyermekkoromban érdekelt az olimpia és a sport. Minden kapcsolódó újságot, könyvet, írást elolvastam. Nagyon szerettem gyerekkorom óta sportrendezvényekre járni. Kezdetben Apával, később barátokkal, majd kezdődtek a turnék vidékre és külföldre egy-egy jó mérkőzésre vagy sportrendezvényre. Tetszett, hogy a múlt sporttörténetét leírták, így tudtam én elolvasni ezeket. Ezért igyekszem én is minden általam kutatott témát, adatot megörökíteni és átadni az utókor számára.
A Barcikai Históriásnak van egy rovata, a könyvesbolt, szívesen látnánk ott is a könyveidet.
Szívesen megosztom ott is az írásaimat. Néhány az Arcanumon és Kazincbarcikán, könyvtárban is elérhető.
Haderőtervezés, szervezés területén dolgoztál, volt-e valami extrém eseted?
Volt sok eset, de ezek nem publikusak. Az elmondható, hogy a nagy létszámleépítések idején a kollégáimmal együtt mi voltunk a mumusok. Amelyik alakulatnál személyesen meg kellett jelennünk abban az időszakban, ott létszámleépítés volt vagy megszűnt az alakulat.
Gondolom, ez olyan fájó volt számotokra is, mint az érintetteknek.A férfiaknak, már akik voltak sorkatonák, életük meghatározó része az a két év szolgálat, és órákat tudnak mesélni katonai élményeikről. Mi a véleményed a sorkatonaságról, szükség volna-e rá, a mai fiatalság megállná a helyét?
Szerintem szükséges volt a katonai szolgálat. A férfivá válás egyik lépcsőfoka volt. Sok helyen kinézték azokat a férfiakat az adott közösségből, ahol éltek, ha kibúvót kerestek a szolgált alól. Érdekes, hogy amikor felfüggesztésre került a sorkatonai szolgálat, sokan egyetértettek vele. Manapság inkább az a vélemény, még az anyukák részéről is, hogy újra szükséges lenne minden magyar fiatal férfi részére minimum egy féléves katonai szolgálat.
Szabad-e egy egykori honvédelmi minisztériumi dolgozónak az orosz-ukrán állapotokról megnyilatkozni?
Ez politika. Én soha nem politizáltam, hivatalból nem is lehetett, ehhez a mai napig tartom magam. Véleményem van, de azt megbeszéljük családi és baráti körben. A Magyar Olimpiai Bizottság az Ukrán Olimpiai Bizottságnak segítséget nyújtott ebben a nehéz helyzetben. Idekapcsolódva már két alkalommal vittünk át kollégámmal segélyszállítmányt Ungvárra.
Marad időd kikapcsolódásra, mi ad ekkora erőt, feltöltődést?
Rengeteget utazom, de nagyon szeretek otthon is nyugodtan leülni, olvasni, ismeretet bővíteni. Szeretek Tiszaszentimrén, a kertben a füvet nyírni, terepet rendezni. Ha tehetjük, rokoni körben tengerparton nyaralunk, a kerek családi évfordulókat együtt ünnepeljük. Igyekszem felnőtt gyermekünkkel és a barátaimmal is minél többet találkozni.
Családodról tudhatunk valamit?
A feleségem tanítónő. Bence fiam 1991-ben született, hajógépész a Honvéd Folyami Flottillánál.
Rengeteget utazol, ezt hogyan tolerálja a család?
Örömömre, támogatják a munkámat és az ezzel járó sok utazást. Feleségem is nagy sport- és olimpiabarát, maga is az egyik olimpiai iskolában volt tanítónő, ahol a legkisebbek részére olimpiai kört működtetett, nagy sikerrel.
Mikor jártál utoljára Kazincbarcikán?
Sajnos most már több mint egy hónapja. Most így jött össze sok más, egyéb irányú elfoglaltságom miatt. Igyekszem azért havonta hazajönni, meglátogatni édesanyámat, kimenni édesapám sírjához, a városi temetőbe. Az elmúlt két évben, a sajnálatos eseményeknek köszönhetően, még kevesebbet tudtam jönni, mint szerettem volna.
Hogyan emlékszel Kazincbarcikára, mit adott neked a város?
Mindig nagy szeretettel gondolok Kazincbarcikára. A legszebb gyermekévek, a csodálatos nyarak sok stranddal, a máig tartó gyermekkori barátságok, a pollackos iskolai évek, a felejthetetlen Vegyész-meccsek mind kitörölhetetlen emlékek. Nagyon szerettem a városban élni, nagyon hiányzik az a hangulat, ami a 70-80-90-es években jellemezte a várost. Mindig jó érzés meglátni a Kazincbarcika táblát, a dombon kimagasló kórházat, a szép szobrokat.
Beszélgetésünk végén szeretnélek meginvitálni Kazincbarcikára, az Újkazinci Baráti Kör vendégeként személyes találkozóra. Elfogadod a meghívásunkat?
Köszönöm a meghívást! Időpont-egyeztetés után nagyon szívesen elmegyek hozzátok egy beszélgetésre.
Meg is ragadom az alkalmat. Az Újkazinci Baráti Kör évek óta ismétlődő programja a Senior Sport Kavalkád, a nyugdíjasok sportnapja. Idén júniusban hatodik alkalommal kerül megrendezésre, tisztelettel felkérlek e rendezvény védnökének, és aktív résztvevőjének, sportolj velünk!
Szívesen teljesítem a felkérést, amit nagy tisztelettel elfogadok! Sajnos, abban az időpontban éppen esküvői rendezvény lesz a családban, Hajdúböszörményben, de lélekben ott leszek Kazincbarcikán.
Beszélgető partnereimtől általában megkérdezem, hogy kiről olvasnának szívesen a Barcikai Históriás hasábjain. A képzeletbeli pöttyös labdát te kinek dobnád?
Lipcsei Imréről, a nagyszerű labdarúgóról, apukáról és Gábor nevű fiáról. Péterről már mindent tudunk. Nagy öröm számomra, hogy mindhármukat barátomnak tudhatom.
Kitaláltad a terveimet, már egy ideje készülök rá. Gábor teljesítménye se mindennapi, hisz talán már 25 éve szolgálja a Fradit, áll a játékosok szolgálatában, figyelve az egészségi állapotukra.
Béla, köszönöm szépen a beszélgetést! További szolgálatodhoz, alkotómunkádhoz erőt, egészséget kívánok, és találkozzunk mielőbb Kazincbarcikán!
