Beszélgető partnerem Novák László miskolci festő. Bevallása szerint igazi ezermester és nyolcvanon túl is, ugyan úgy élvezi az életet, mint 20 éves korában. Amire az élet lehetőséget adott, mindent kipróbált. Több szakmát kitanult, volt autószerelő a valamikori ÉPFU-nál, volt üveggyári pirotechnikai berendezés kezelő, vizsgázott fegyvermester, dolgozott bányában, képzett mentőápolóként mentősöknél, volt saját esküvői ruhakölcsönzője, dolgozott műszaki rajzolóként, volt bányaüzemi biztonságtechnikai csoportvezető, de életéből nem maradt ki a sport és kultúra sem. Futballozott, paródiákat, verseket írt, de igazi szerelem a festészet lett.
Annak ellenére, hogy Kazincbarcikán lakott, itt dolgozott, itt tanult, itt alapított családot, ismeretségünk mégis Miskolchoz kapcsolódik. Nyugdíjas klubok programjain találkoztunk, ahol több alkalommal valamilyen produkció szereplője, közreműködője volt, vagy humoros jelenetek rendezője. Párjával, Szőke Istvánné Takács Erzsébettel együtt alkotói tevékenységet végeznek, festéssel foglalkoznak, a munkáikat elajándékozzák, de jócskán maradt egy kiállításra való mennyiség is. Ezekből mini kiállításon gyönyörködhetett az érdeklődő közönség. A tárlatra Kazincbarcikán a Kocka Étterem és Rendezvényházban az Újkazinci Baráti Kör szervezésében került sor 2022. szeptember 27-én. Az esemény teltházas volt, szép számmal vettek részt az alkotó miskolci barátai, klubtársai, akik valamennyien rövid, vidám műsorral érkeztek. Ezzel köszöntötték az alkotó szép életkorát és a hozzá kötődő barátságot.
A jelenlévő barátaid így nyolcvanon túl is valamennyien Lacikának neveznek. Kérdésemre azt mondták, mert olyan Lacika vagy.
Mit mondjak erre? Talán a 60 éves barátság, vagy, mert én is őszinte barátsággal, kedvességgel, szeretettel, tisztelettel fordulok feléjük. Nekem ez végtelenül megtisztelő.
A művészettel hogyan és mikor kerültél kapcsolatba, mikor vettél először ecsetet a kezedbe, és mi inspirált a festésre?
A művészetet, mint alkotást csak éltesebb koromban tudtam megérteni, úgy ahogy és azokat értékelni. Hogy mikor vettem az ecsetet a kezembe, az nagyon korai volt, még se írni, se olvasni nem tudtam, de pingálni, pamacsolni már próbálkoztam. A bátyáimat akartam követni. Ők már iskolába jártak, tőlem 2 és 5 évvel voltak idősebbek. A rajzaikat, festésüket bámészkodva lesegettem.
Az én dédunokám is már 4 éves korában rajzolt és különböző színeket, formákat festett vízfestékkel és filctollal, sőt még a maga elképzelése szerint a korona vírust is megfestette. 7 éves, de a mai napig is imád rajzolni, festeni, nem is akár hogy. Visszatérve hozzád, a két testvéred is festett, festő volt?
Nem, egyik sem, ők is csak hobbiként alkottak. Az idősebb bátyám Ferenc, autószerelő volt, János bátyám pedig bútorasztalos.
Egyébként mi az eredeti foglalkozásod?
Az eredeti foglalkozásom gépszerelő lakatos volt, de nem kedveltem, mint mesterséget, de akkor nem volt sok választás, olyan eszi, nem eszi, nem kap mást alapon tanultam. De azért olykor hasznosak a szakmai ismereteim. Tulajdonképpen ezért tanultam még felnőtt koromban is.
Hogyan lesz valakiből festő?
Úgy gondolom bárkiből lehet festő, de hogy jó festő legyen valaki, ahhoz kellő adottság, sok-sok gyakorlás és fejlesztő tanulás is kell.
Emlékszel rá, mi volt az első munkád, mi volt az első jelentősebb olyan alkotásod, ami maradandó nyomot hagyott a festészetedben, amit az első komoly műnek tekintettél?
Az akkori tudásom és képességemhez viszonyítva az a ballagási tabló hátterének megfestése, amin már én is ott voltam. Elkészítését a rajztanárom bízta rám. Ez nyolcadik osztályos koromban volt.
Mi a kedvenc témád, a portré, tájkép, csendélet, vagy mindent megfestesz, ami megtetszik, képzeletedben megjelenik?
Bármilyen témát igyekszem megfesteni. Legyen az tájkép, csendélet, tárgyak, az élővilágból történetek, szeretem a portrét is, de a portréfestés gondos és pontos megfigyelést igényel.
Akkor leszögezhetjük, hogy jó megfigyelő vagy, mert ahogy láttuk, több portrét festettél. A portré egyéni jellemzőket, egyedi vonásokat is tükröz, az elkészítésekor fontos szempont, hogy valamelyest ismerd a modell személyiségét, vagy elegendőek, ha csak a vonásaira figyelsz?
Eddig 16 portrét festettem, de az alany személyes ismeretsége nagyon jó segítség.
A kiállításon több portréid alanyai is ott voltak. Nekem lenyűgöző volt a hasonlóság. Különösen a Dargai Béla arcmása fogott meg, az az aprólékosság, hogy még az arcokon lévő aprócska redők is felfedezhetőek voltak.
A Béla portréját is úgy festettem, hogy titokban lefotóztam és fotóról festettem, ez volt egyszer a meglepetés ajándéka.
Rólad készült már portré?
Sajnos még nem, de nem adom fel.
Erzsikével, aki szintén festő, pár éve alkottok egy párt. Az alkotás hozott össze titeket?
Valahogy is, is. Erzsikével az Avasi Nyugdíjas Klubban ismerkedtem meg. Egy rövid tréfás műsorral adtam át kedves barátomnak a róla és párjáról készített portrékat. Akkor kezdődött az egymás iránti érdeklődésünk. Ugyan is Erzsébet szerényen elárulta, hogy ő is festeget, de még portré festéssel nem próbálkozott. Ez 2019. május 19-én történt. Azóta alkotunk egy párt szeretetben, megértésben, jóban, rosszban.
Akkor az imént már el is hangzott Erzsébetnek a felkérés. Hátha belevág és első portréfestményét rólad készíti. Hogyan kell elképzelni az alkotást, együtt történik a festés, vagy külön-külön kis kuckóban, segítitek egymást, véleményezitek egymás munkáját, netalán bíráljátok, megvitatjátok, beleszóltok az alkotói folyamatba?
Együtt még nem nagyon alkottunk, nem festettünk, de nem is versengünk egymással. Szerencsére a festészetről is nagyon egyformán gondolkodunk. Viszont mióta egy pár vagyunk, külön-külön sem festegetünk gyakran, mert Erzsikét jelenleg más tevékenység foglalja le. Különben festményei elbűvölőek, minden a helyén van. A képek térhatása, arányossága, rendezettsége kiváló. Elfogult is vagyok vele, de talán kicsit élénkebb színezés kellene. Ezt mondtam is neki.
Nekem az csiripelték a verebek, hogy Erzsike néha szokott neked segíteni az alapozásban.
Abban igen. Szoktam is vele huncutkodni, mondom neki, hogy az alapot nehogy kitarkítsd, egy színű legyen, mert nem tájképet festünk, hanem portré lesz.
Szabadban is festesz, vagy csak műteremben folyik az alkotómunka, és milyen technikával dolgozol?
Szabadban nem alkotok, mert körülményes. Valamikor vázlatokat készítettem, de már a technika segít. A fényképezés gyors és pontos. Farost lemezre, vagy arra ráfeszített vászonra, a lealapozott felületre művészi olajfestékkel alkotok és az olasz festékeket kedvelem, azzal szeretek dolgozni.
Voltak-e már kiállítások, kaptatok-e már díjakat?
Mindkettőnknek voltak már kiállított képei, Erzsébet festményei jelenleg Szegeden láthatóak. Nekem is van díjazott alkotásom. 1973-ban Miskolcon a Bányász alkotók versenyén és kiállításán, amely pénzdíjas volt az „Esti utca” című képemmel második helyezést értem el, díjam 2.500 forint volt. Hét pályázó 25 festménnyel versenyzett. 1977-ben a szülőfalumban egy közös kiállítás részese voltam három képpel. Tavaszi virágok, A mi utcánk és az Őszi táj. Az azóta eltelt időszakban újabb kiállítás nem volt. Korábban is részt vettem rajz és ötletpályázatokon. Volt egy címertervem, ami a Miskolci Egyetem archívumába került.
Laci, beszéljünk a Kazincbarcikai kötődésedről. Mit adott neked Barcika?
Számomra a Kazincbarcikához való kötődésem nem egy akármilyen emlékképekből álló, hanem valós, megélt tartalmas, életutamat meghatározó időszakot jelent. Annak idején a városkában élő rokonok is segítették az ide településünket. A jobb életkörülmények kialakításához a lehetőségek adottak voltak. A családalapítás is itt történt. A három leány gyermekünk szülőváros is Kazincbarcika. A munkahelyek választéka, az OTP-s lakáshoz jutás, tanulás, a sport és szórakozás is mind Kazincbarcikai szép emlék. A családom nevében is köszönet jár a városnak.
A Kazincbarcikán eltöltött időszakra szívesen és nosztalgikus emlékkel gondolok vissza ma is. A rokoni, a munkahelyi és a sportolásból eredően sok baráti és ismerős társaságunk volt. Ünnepekre, rendezvényekre és szórakozni is eljártunk, olykor műsoroztam is. A Tervtáró bányaüzemnél dolgoztam, majd esti tagozaton a Ságvári Endre Gimnáziumban érettségiztem. Itt jártam a képzőművészeti szakkörbe is, ami az Egressy Béni Művelődési Központban volt. Nagyon szerettem Szerdahelyi tanár urat, csodálatos oktatóm volt. Mentőápolóként is itt dolgoztam és tanultam. Első személygépkocsim egy Zsiguli volt és azzal jártam Kazincbarcikáról Miskolcra a gépipari technikum esti tagozatára és szereztem technikusi minősítést a Zalka Máté Gépipari Szakközépiskolában. Később műszaki rajzolói vizsgát is tettem. Nekem Kazincbarcika mindent adott. Nagyon kedves emlékem kötődik Szerdahelyi tanár úrhoz is. Miután Kiss Attila a neves festőművész, grafikus elköltözött Kazincbarcikáról, Mezey Istvánnal, és tanár úrral felmentünk Pestre Attila kiállítását megnézni, csak azért, hogy találkozzunk vele. Szóval nekem ilyen neves mestereim voltak.
Nem tettél említést a sportról, holott úgy tudom, hogy aktív labdarúgó voltál.
Pedig már gyermekkoromtól sportoltam. Iskolás koromban 100 m-es futáson diák országos csúcsot döntöttem. Az általános iskolai csapatban kapus voltam. Majd a Bükkábrány felnőtt NB III-as csapatában játszottam, később a Sajószentpéteri Üveggyár megye II. csapatában, igaz ott csak egy évig. Az aktív sportot a Borsodi Bányász Herbolyai csapatánál bejeztem be. Ezt követően már csak a tömegsportban vettem részt, atlétikában az akkori testmagasságomat átugrottam. Büszke vagyok arra is, és örülök, hogy a szocialista brigádmozgalomban is tevékenyen voltam, az is nagyon jó közösségformáló volt. Az általam vezetett rajzos brigádnapló a Bányászati Múzeumba is bekerült.
80 éves vagy, jó ideje nyugdíjas, nagyon aktív életet élsz, a festésen és klubéleten kívül mivel foglalkozol még?
Elmúltam 80, de pont úgy élvezem az életet, mint fiatalon, 20 éves koromban. A szabadidőnket is együtt töltjük a párommal. A házimunka, társalgás, tv-nézés, hétvégi séta, kirándulások. Az ezermesterkedés mellett a klubéletből is kiveszem részem. Vidám műsorok, köszöntők, versek írásában és előadásában. Említeném a porcelán festést, nagyon kedvelem, valamint kerámiából készítek mini figurákat. Számát sem tudom, mennyi porcelánt festettem, de nem tudom megunni. Valamikor bedolgozóként is végeztem a porcelánok festését, volt, hogy egy hónapban ötven darabot is megfestettem. A kiállításon ezekből is látható pár darab. De állandóan „forog a kerék” a szellemi és tárgyi alkotásokon, melyeket modellezek is, készítek prototípusokat. Ezek közül már van szabadalmi védett is. A Feltalálók Egyesületének is tagja voltam.
Ez utóbbi igen érdekes. Mit készítettél, hol szereled össze, és mi az, ami már szabadalmaztatott?
Mondhatom, hogy ez még a múlt században volt. A kidolgozás, összeszerelés, minden a lakásomban történt. Például az asztali futballjáték, kézügyesség és fantázia fejlesztő, elektronikus hangjelzős, mechanikus működésű szerkezet, amelyen a mágneses és a változó hanghatások lehetővé teszik a vakok és gyengénlátók részére az egymással, vagy a jóllátókkal szembeni játékot, sikert. A játék szabálya szerint 1-1, 2-2, vagy 3-3 személy játszhatja. A játék volt tesztelésen a vakok intézetében Miskolcon és Budapesten. Nagyon jó véleményt kaptam. Részt vettem vele az Első Európa-Japán Fesztivál Üzleti Kiállításán Győrben is, 1994-ben.
Számodra mit jelent a festés, munka, kikapcsolódás, hobbi, vagy jövedelem kiegészítés?
A festés nem igényel erős munkát, csak a szemet fárasztja, de élményt szerző kikapcsolódás. A festményekből jövedelmünk nem származik, nem üzletelünk vele, hisz legtöbbjük ajándékozásra kerül. Számunkra a festés, csak költséggel járó alkotói hobbi.
Van kedvenc festőd?
Igen, van néhány nagy kedvencem, Munkácsy Mihály, Benczur Gyula, Markó Károly. Kedvelem Leonardo Da Vinci, Mishel Angelló munkát is és még , mint szobrászt Rodent, és a Kisfaludi Strobl Zsigmondot említeném.
Készültek már megrendelésre képek, megfested más elképzelését, vagy csak kimondottan saját ihlettel dolgozol?
Saját ihlet alapján, habár előfordult megrendelésre is, de csak nagyon ritkán, kivételes esetben, a megrendelő igénye és elképzelése szerint.
Volt-e olyan alkotásod, amire azt mondtad, hogy legszívesebben kidobnád, és mi volt az?
Persze, hogy voltak nem jól sikerült képeim, de azokat lecsiszoltam és újakat festettem rá.
Átéltél-e már alkotói válságot, amikor elfogy az ihlet, nincs újabb inspiráció?
Alkotói válsággal még nem találkoztam, válság még nem jelentkezett nálam. Ha még ennyi éveket élhetnék a jelen képességgel, akkor is volna elegendő témám az alkotáshoz. Úgy hiszem Erzsébet sem fogyhatott ki az alkotói tárjából. Nem is kellene egymást bíztatni, ösztönözni sem, csak tudnánk több időt szánni az alkotásra.
A munkádban van valamilyen jellegzetesség, ami csak a tiéd, amiből fel lehet ismerni, hogy ezt te készítetted? Esetleg visszatérő téma, amit többször megfestettél?
Úgy gondolom talán van. A kidolgozottsága, a színek hatásai, az elrendezettség, a térhatás és a formák valamelyikei emlékeztetőek lehetnek. Léteznek visszatérő témák is, például a virágok, a tájak, vagy tárgyakat ábrázoló képek. Viszont a teljes hasonlóság nem ismétlődő, mert az elrendezésben, a színhatásban és a kidolgozásban eltérőek egymástól.
Mi a véleményed a kortárs magyar festőművészetről?
A mai magyar festészetről, alkotókról szinte alig tudok valamit, ezért véleményt nem tudok nyilvánítani. Viszont az Alföld festőjének nevezett Horváth István képeit Hajdúszoboszlón láttam. Élethűek és részemre rendkívül tetszetősek.
Van-e valami álmod, amit még el szeretnél érni?
A zsúfolt programok után szeretnék még a többi munkáimból is egy kiállítást megérni. A festett munkáimon túl is vannak egyéb tárgyi és szellemi alkotásaim.
Rendkívül vidám, humoros ember vagy, ennek ellenére a beszélgetésünkkor igen komoly, komolyak a válaszok is, semmi vicc. Mi ennek az oka?
Azt az arany mondást általában szem előtt tartom, amit Karinthy Frigyestől hallottunk, hogy a „humort mindenkor komolyan kell venni és előadni” . Megfelelő alkalom esetén érdemes a humort alkalmazni.
Szerinted mi a hosszú élet titka?
Ez nagyon egyszerű és akkor erre adok neked egy nováklacis választ. Ha szexre ébredsz, és ha szexre fekszel, hosszú életű csak akkor leszel.
Zárszóként mit mondanál, mit üzennél Kazincbarcikának?
Köszönöm a Földi létem, amit őseimtől 80 éve kaptam. Azt, hogy életutam szerencsésen megjárhattam. Az évek során amerre jártam, ahol csak lehetett szorgalmasan végeztem a dolgom. Sok embert felvidítottam a humoros írásaimmal, olyan dolgokat alkottam, amiket élményül látok. Ezt köszönöm mindenkinek, a jó barátoknak.
Nagyon sok szép emlékeim fűződnek a városhoz, életemnek meghatározó szerepe volt az a 18 év, amit Kazincbarcikán töltöttem. Nagyon sokat fejlődött a város mióta elköltöztem, ha erre járok mindig megcsodálom. További sikereket kívánok a városnak!
Mozgi Henrietta, a rendezvény fotósa az alábbi kis írásával foglalta össze a kiállítással kapcsolatos érzéseit, amit úgy gondolom érdemes megosztani:
„Önfeledtség, vidámság, nóta, és tánc, ezekkel a szavakkal jellemezném a csapatot, a kiállítás hangulatát, valamint egy hosszabb gondolattal, amit ez a mai esős nap, és a kedves emberek, akiket megismertem „ihletettek”, szeretettel.
„Táncolj
Tisztázd a tisztázatlant, és keresd a harmóniát önmagaddal, aztán vedd észre, ami ott van az orrod előtt, és bízz az érzéseidben.
Nehéz, és kellemetlen az utazás, de hogy merre mész, és meddig marad fájdalmas a változtatás, tőled függ.
Ne félj a sötétben tapogatózva elindulni, mert ahogyan elkezded egyre jobban megismerni, és megszeretni magad, egyre erősödő fényed vigyázza majd a lépteidet, hogy te végre, merj táncolni az életeddel.”
