Betekintés Kazincbarcika egykori vendéglátásába: a Béke étterem – közismertebb nevén a „J”

Kajdacsy Tibor írása

Kajdacsy Tibor írása

A gyorsan fejlődő Békeváros első korszerű és reprezentatív, komplex vendéglátó szolgáltatást nyújtó üzlete, a város büszkesége, a Borsodi Vendéglátóipari Vállalat „numero-egyes” egysége volt, mely üzletbesorolásában is a 100-as számot kapta. 

Az étterem hangulatát, belső enteriőrjét fokozták márványburkolatú oszlopai, a mennyezet stukkói, nagy kirakatai, az élő virág, mely akkoriban minden asztalon megtalálható volt.

A „J” épület földszinti traktusát az 50-es évek közepe táján, kifejezetten vendéglátás céljára alakították ki. Urbánus elnevezését az akkor utcanevekkel még nem rendelkező város épületének betűjeléről kapta.

beke2

Az étterem hangulatát, belső enteriőrjét fokozták márványburkolatú oszlopai

Mai, de akkori értelemben is egy vendéglátó-kombinát jött létre, mely magában foglalt egy II. és III. osztályú éttermet, valamint egy II. osztályú presszót. Nagy termelőkapacitású konyhával, húsfeldolgozó részleggel, önálló raktárbázissal, saját mosodával rendelkezett.

Egyhamar kedvelté vált a városban és a környező településeken lakók körében. A II. osztályú étterem a 60-as években Kiskeddi Oszkár, majd a későbbiekben Kótai Béla ötfős népi zenekarának köszönhette népszerűségét. A presszó háromfős remek zenekara hasonlóképpen vonzotta a szórakozni, táncolni vágyó vendégeket. Hétvégeken gyakran csak előzetes asztalfoglalással lehetett helyett kapni, de ebben azért egy „haver” felszolgáló is sokat tudott segíteni. Presszója vetekedett a miskolci Avas Szállodában működő ”Jereván” bárral.

III. osztályú étterme, a „Lordok háza” is kedvelt hely volt, nem kellett „puccos” öltözet, alacsony árai, párolt virslije, lángosa, vagdaltja (fasírt), kis-bécsi szendvicsei, zónaételei, gyors kiszolgálása révén szerették az „arra járók”. Kiadóablakon keresztül fagylaltot is árusítottak onnan.

A vendéglátó-együttes vonzerejét – a fentieken kívül – remek, jobbára miskolci szakembereinek, nyelveket beszélő felszolgálóinak – akik a későbbiekben a város lakóivá is váltak -, valamint kitűnő konyhájának, kiváló szakácsainak köszönhette.

Számtalan rendezvényt, akkoriban népszerű, az „egész házra” kiterjedő bálokat, esküvőket bonyolított az étterem, de a presszó is. Rendezvényei közül kiemelkedőek voltak a bányásznapok. Összes étterme, a presszó, sőt az „U” alakú épület belső udvara is terített asztalokkal várta a megelégedett, jókedvű, igazán kulturáltan szórakozó bányászcsaládokat. Visszaemlékezve, ez „népünnepély” volt a javából, mely felért bármelyik „sátoros” ünnepünk rangjával.

Az étterem közel 140 férőhelye szinte mindig tele volt. A város üzemeinek szakmai, politikai találkozásainak, számtalan egyéb rendezvényének, ebédek és vacsorák színhelyéül szolgált.

A PVC-gyár építését nagyszámú külföldi szakember végezte, irányította: németek, belgák, olaszok, angolok, japánok. Ezek mindegyike jobbára családdal érkezett, hónapokon keresztül az étterem ebéd- és vacsoravendégei voltak. Az utcafrontra (Építők u.) néző 8 darab ötszemélyes asztal, felzászlózva, részükre volt fenntartva. A miskolci kollégák irigykedve szemlélték ezt az akkoriban még szokatlan külhoni „vendégsereget”. Hétvégeken, ünnepnapokon helyi, környékbeli és miskolci családok népesítették be asztalfoglalással az éttermet, amely vetekedett bármelyik miskolci vendéglátóhely, Avas, Polonia, Hámor, de a tapolcai Anna nívójával is.

Abban az időben a II. osztályú étteremben egy adag rántott sertésborda körettel 11 forint 20 fillérbe került, az akkori jövedelmi viszonyok mellett megengedhették maguknak az emberek, hogy családjukkal együtt étteremben étkezzenek.

A közétkeztetésben is jelentős szerepe volt, intézmények, hivatalok munkatársai, az akkor még Vegyipari Technikum tanulói is az étteremben étkeztek. Sokan éltek az éthordókban történő hazavitel lehetőségével is…

Konyhájában készült hideg- és melegkonyhai termékekkel a város környékét, az egész bányavidék vendéglátóhelyeit innen látták el. Emlékszem, hetente 100-150 kg hurkát és kolbászt töltöttek a hentesek, Karcsi bácsi irányításával – aki bivalyerős volt, a tenyere egy szívlapát nagyságával vetekedett, munkatársa, Pali alkalmanként még marhavért is ivott. A finom meleg hurkatöltelékből jókat reggeliztünk, serpenyőben megsütve fejedelmi eledel volt.

Ételszállító gépkocsi, előterben a szakácsok

Ételszállító gépkocsi, előterben a szakácsok

Az üzlet 80–90 fős kollektívája rendkívül összetartó, mai szóhasználattal, igazi demokratikus szellemű volt. Nem tettek különbséget takarítónő és üzletvezető között, sőt a fejkendős Erzsike néninek – akit soha nem láttam anélkül – olyan tekintélye volt, hogy a Tangópasztával felkent parkettára még a „csúcsgóré” sem léphetett. Abban az időben az étterem és a presszó is parkettás volt, a takarítók akár parkettcsiszoló géppel vagy a nélkül „ropták táncukat”, a heti, délelőtti kötelező zenekari próbák alkalmával ment igazán a „buli” és fényesedett a parkett…

Konyhai dolgozók - rendkívül jó kollektíva volt

Konyhai dolgozók – rendkívül jó kollektíva volt

Az üzlet egykori vezetői és helyettesei, a teljesség igénye nélkül, a következők voltak: Kovács György, aki egy budapesti villamosbaleset során elveszítette fél lábát, mankóval közlekedett, de szélsebesen. Skernyók Pista bácsi, akinek a felesége, Aranka is ott dolgozott; Tamási Elemér (Tapsi); Székelyné Erzsike néni, aki a Lombikból ment nyugdíjba; Hoszkenz János, Földi Sándor, Gazdik József, Bredács István. Később Karádi Károly, Soltész Miklós, Kiss Pál is vezették az üzletet.

Kovács György

Kovács György

Ismertebb felszolgálói az üzletnek: üzletvezetői beosztását megelőzően Tamási Elemér, Vékony László, Dióssy Istvánné Lilike néni, aki élettapasztalata, tekintélye révén sokat segített a fiataloknak, Szabó Feri, aki később az aggteleki Cseppkő Szálloda igazgatója lett, Beck Ödön bácsi, Manóczky Lajos, aki több nyelven beszélt, Farkas Bálint, Vincze Gyuszi, Balogh Sanyi és még sorolhatnám tovább…

Skernyók István-Pásztor András-Kajdacsy Tibor

Konyhafőnöke volt az étteremnek Lőrincz János, a későbbi Halászcsárda vezetője, Orosz Zoltán, aki nehéz természetű ember volt, de kiváló szakács, Pásztor András (Tinti), Kovács György sógora, aki szintén vendéglátós feleségét, Kovács Katalint, a KDK remek kommentelőjét 2014 szilveszterén veszítette el. Többek között Turóczi bácsi és Vajner József is dolgozott szakácsként a „J-ben”.

A J kollektívája

A J kollektívája

Remek pultosok, adminisztrátorok is dolgoztak az üzletben: Véglásné Klárika, Leskóné Klárika, Katonáné Icuka, Budayné Terike.

A Béke étterem remek konyhájáról, ételválasztékáról tanúskodjanak ezek a több mint 50 éves, 1963-ból és 1964-ből származó étlapok. Különleges töltött húsokat azóta sem láttam olyan választékban étlapon, de ahhoz hasonló „magyaros szűzérméket”, bográcsgulyást sem, ami marha színhúsból, sertészsírral, friss lecsóalappal, csípős paprikával és igazi házi készítésű csipetkével készült…

Az ét- és itallapon kétfajta ár volt feltüntetve, az egyik a nappali, a másik az ún. zenés felár, mely 18:00 órától élt az élőzenés vendéglátóhelyeken…

Érdekességként csatoltam egy 1967-ből származó itallapot, melyből kitűnik, hogy az étterem akkor olyan borválasztékkal rendelkezett, mellyel manapság is ritkán találkozunk. Az azokon szereplő árak ma akár „euróban” is elfogadhatóak lennének!

Itallap, 1967. Pilseni 0,65-ös 16,60, zenével 19,10 forint

Itallap, 1967. Pilseni 0,65-ös 16,60, zenével 19,10 forint

Korábban említettem, hogy önálló vezetéssel rendelkező raktár működött az üzleten belül, ez volt a 120-as számú egység, egyben a vállalat „bűntetőtábora”, aki rossz fát tett a tűzre, idekerült. Így volt vezetője a sárospataki Karajz Kálmán, a szerencsi Fehér Laci bácsi is.

Kisebb visszaélések is történtek, igaz, ritkán, mivel a kollektíva kiközösítette az elkövetőket, ennek ellenére azért előfordult. Például észrevették, hogy az egyik férfikolléga a tetemes „légtérrel” rendelkező szakácssüveg alatt ezt-azt elvisz a konyháról. Egy alkalommal lefülelve, jelentették az üzletvezetőnek, hogy a kartársnak nagyobb mennyiségű vaj került a szakácssapkája „rakterébe”, így elmondható, hogy valóban „vaj volt a fején”. A vezető az irodába hívatta, tél lévén, a radiátor mellé ültette, és elmélyült beszélgetésbe kezdtek. A kolléga mindent kitalált, toalett, busz stb., de a főnök nem engedett, amíg a „bőrápoló” vajfolyam meg nem jelent az illető arcán – a többit sejthetik…

A zenéről néhány szóban. Kiskeddi Oszkár hegedűjátékának csodájára jártak, mikor a „Pacsirtát” fordított hegedűvel, egyéb produkciót bevetve, játszotta, hihetetlen hangokat varázsolva elő hangszeréből. A Kótai család is nagy elismerésnek örvendett, Béla prímási teljesítménye, Géza bácsi cimbalomjátéka lenyűgöző volt. A presszó zenészei is mind képzett, általában „B” kategóriás hangszeresek voltak.

A korábban említett PVC-t építő külföldiek között volt két „bohém” angol mérnök, akik fiatalabb korukban egy tengerjáró hajón zenéltek. A presszó zenészei gyakran átengedték nekik hangszereiket, akik eredeti angolsággal énekelt számaikkal hihetetlen hangulatot teremtettek. Egy alkalommal öt kissé kapatos városkörnyéki srácnak nem tetszett valami, éjszaka a presszó előtt megvárták őket, beléjük kötöttek, a meccs csak néhány percig tartott, a srácok kifeküdtek, a britek angolosan távoztak…

A leírtak a 60-as, 70-es évek állapotát, eseményeit elevenítik fel. Ezt követően a városban nyíló újabb, kisebb, barátságosabb zenés vendéglátóhelyek lettek népszerűbbek. Így az egykor méltán elismert vendéglátóház ekkorra már elveszítette egyeduralmát, vonzerejét.

Jobbára csak vegetált, 1996-ban végleg bezárt, míg a mai sorsára nem jutott…

Mindez a mai fiatalok számára egy ismeretlen történet, mese, melyre csak az idősebb korosztály és egykori vendégei emlékeznek…

Galéria a mai állapotról. Fotók: Józsa Zoltán, Berta Ernő

A cikk megjelenése után újabb képek kerültek elő:

Készült az étterem eladóterében. A képen balról: Véglásné (később: Sipeky Lajosné), Kovács György üzletvezető, Katona Tamásné Icuka, (sajnos háttal:) Skernyók István üzletvezető-helyettes

Készült az étterem eladóterében. A képen balról: Véglásné (később: Sipeky Lajosné), Kovács György üzletvezető, Katona Tamásné Icuka, (sajnos háttal:) Skernyók István üzletvezető-helyettes

"Emlékezve barátainkra. Általunk is őszintén szeretett Kati eltávozása bennünket is lesújtott, Tinti barátunk gyászában mélyen osztoztunk. Drága Kati emléke örökké szívünkben él... 60-as évek közepén készült közös fotó, jobbról: Pásztor Bandi, Kovács Kati, Kajdacsy Tibi és Fuksz Erzsi

„Emlékezve barátainkra. Általunk is őszintén szeretett Kati eltávozása bennünket is lesújtott, Tinti barátunk gyászában mélyen osztoztunk. Drága Kati emléke örökké szívünkben él…
60-as évek közepén készült közös fotó,
jobbról: Pásztor Bandi, Kovács Kati, Kajdacsy Tibi és Fuksz Erzsi”

A J épület előtt. A KDK-ra feltöltötte: Andrássy Zsuzsa

A J épület előtt. A KDK-ra feltöltötte: Andrássy Zsuzsa

Ki ismeri fel, ki emlékszik rá ? A 60-as években a "J" presszójának pultosa volt, igaz, nem sokáig... Emlékeim szerint ma Kanadában él (fagyoskodik) ...

Ki ismeri fel, ki emlékszik rá?
A 60-as években a „J” presszójának pultosa volt, igaz, nem sokáig… Emlékeim szerint ma Kanadában él (fagyoskodik) …

Béres Zoltán fotói:

A J teraszán sörözünk

A J teraszán sörözünk

Békében a Kucskár testvérekkel, Lajossal és Zoltánnal :-)

Békében a Kucskár testvérekkel, Lajossal és Zoltánnal 🙂

🙄

Események a Béke „J” étterem – presszó életéből, a 60-as évek közepéről

Névadó ünnepség a Béke „J” Presszójában

El nem tudom képzelni milyen „egyezség” alapján, de a Béke étterem és presszó dolgozói közül négyen adtak életet 1965-ben, kis időközzel babáiknak. A csoportos névadónak is a hely adott otthont.

Balról: Ivák Lajos és neje, Mária Andikával; Leskó Károly és neje, Klárika Klárikával; Manóczky Lajos és neje, Rózsika Lajoskával; Tamási Elemér (Tapsi) és neje, Márti Ágneskával

Balról: Ivák Lajos és neje, Mária Andikával; Leskó Károly és neje, Klárika Klárikával; Manóczky Lajos és neje, Rózsika Lajoskával; Tamási Elemér (Tapsi) és neje, Márti Ágneskával

j_02

Balról: Ivák Lajosné Andikával; Tamási Elemérné, Tamási Elemér Ágneskával; Manóczky Lajosné Lajoskával, velük szemben Katona Tamás (Tomi), Katona Tamásné Icuka kisfia

j_03

Béke „J” presszó, balról: Stefanov József, Farkas Bálint, a pult mögött Garaminé Ibolya

Béke „J” étterem, balról: Manóczky Lajos, Sipeky Lajosné Klárika, Rapcsák Ferenc, (az ajtóban ismeretlenek)

Béke „J” étterem, balról: Manóczky Lajos, Sipeky Lajosné Klárika, Rapcsák Ferenc (az ajtóban ismeretlenek)

Jutka kollégánk esküvői vacsora képe, a Béke „J” étteremből. Balról: olasz férj, Jutka és rokonsága

Jutka kollégánk esküvői vacsora képe, a Béke „J” étteremből. Balról: olasz férj, Jutka és rokonsága

Barcikai Vendéglátó (jobbára a Béke étterem dolgozóira épülő) futballcsapata. A teljesség igénye nélkül – balról: Tamási Elemér (Tapsi), Papp edző, Vékony László, Nagy Ervin, Skernyók István, Kótay Andor, sajnos több nem megy… A guggolók közül: Szendrei János, Ramada László…

Barcikai Vendéglátó (jobbára a Béke étterem dolgozóira épülő) futballcsapata. A teljesség igénye nélkül – balról: Tamási Elemér (Tapsi), Papp edző, Vékony László, Nagy Ervin, Skernyók István, Kótay Andor, sajnos több nem megy… A guggolók közül: Szendrei János, Ramada László…

 

 

 

5 hozzászólás

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .