A XIX. század utolsó évtizedeiben elkezdődött villamosítás jelentős állomását jelentette, hogy 1920-ban a Borsodi Szénbányák Rt. egy villamos erőmű létesítését határozta el Barcikán. A létesítmény avatására 1923. május 20-án került sor, amelyről a korabeli sajtó is beszámolt. A Reggeli Hírlap cikke jól összefoglalja az általános tudnivalókat. Az eseményről rövidfilm is készült, amelyet a következő egy év során a miskolci mozikban többször is vetítettek.
A Borsodi Szénbányák R.T. barcikai központi villanytelepe felavatásának emlékére 1923. május 20. (Kellner Ernő, Budapest) Országos Széchényi Könyvtár képeslapok
A Borsodi Szénbányák R.-T. villamos központi telepe Barczikán
Ünnepélyes megnyitása alkalmából írták: SZABÓ és MÁTÉFFY mérnökök
Még négy évvel ezelőtt a gondos kereskedő és a számoló mérnök térkép fölé hajolva, bizonytalanul kezdte berajzolni körvonalait, három évvel ezelőtt a barczikai gazda nyugodtan szántotta még földjét s ma, ezen idő múlva már áll és dolgozik a nagy mű: a barczikai erőközpont.
Mikor a centrálénak a sötét borsodi éjszakába messze világitó üvegfedelét látjuk s a kazinczi állomás előtt elhaladva, a gépek erőt hirdető zúgását halljuk, annak a büszke gondolatnak kell feltámadnia bennünk, hogy itt nemcsak a nagy tőkének nagy vállalkozásáról van szó, hanem olyan ténnyel állunk szemben, mely túllépi a tulajdonos társaság kitűzött céljait s a közeli és távolabbi vidék s így az egész ország közgazdasági életében jelentős részt fog magának biztosítani.
Nagy fontosságot tulajdonítunk ennek a műnek, mint előbb említettük, közgazdasági, de emellett energiagazdálkodási szempontból is. Maradandó hatása lesz ezenkívül Borsodmegyére és Miskolczra is, hisz mi miskolcziak nagyon szeretjük a Sajó völgyét a magyar Ruhr vidéknek hívni s örülünk minden olyan momentumnak, mely ebben a hitünkben joggal megerősíthet.
Alábbiakban legyen szabad a már kész művet úgy közgazdaságilag, mint energiagazdálkodási szempontból méltatni s ezután a telepnek általános érdeklődésre számot tartó rövid technikai leírását adni.
A központi erőtelepet az az üzleti és gazdasági megfontolás hozta létre, hogy a gyenge borsodi szenek nem bírják el a hosszú vasúti szállítást s a por- és apró szenet csak speciális tüzelő berendezések képesek elégetni. Mivel a tulajdonos részvénytársaság különféle helyein fekvő bányáinak igen nagy villanyos energiára volt szükségük, melyet ezideig idegen vállalattól vásárolt, közelfekvő volt a gondolat, hogy saját bányái által termelt szénnek azt a részét, melyet eddig egyáltalában nem, vagy csak igen gyengén tudott értékesíteni, egy felállítandó s a bányák központjába helyezett centráléban égesse el s alakítsa át villamos energiává.
Energia-gazdálkodás szempontjából tehát ott van e telep nagy fontossága, hogy a szükséges energia mennyiségeket oly anyagból állítja elő, mely eddig jórészben hasznavehetetlenül kallódott el, másrészben effektíve is megtakarítja azt a jó szenet, melyet a vasút mozdonya tüzelt el mostanáig akkor, midőn a bányák által megkívánt energia előállításához szükséges szenet Miskolczra szállította, így a szénmegtakarítás kettős s évente a telep legjobb kihasználása esetén 2000—3000 vagyont is kitehet, hogy ez a széngazdálkodás szempontjából mit jelent, azt nekünk, szénszegény ország fiainak, nem kell bővebben magyarázni.
Energiagazdálkodás szempontjából van ezenkívül a telepnek az előbbinél fontosabb hivatása is. A telep tervezőit talán nem vezette ez a szempont, de önkéntelenül is egy nagyobb célnak szolgálatába állottak, s ez az ország általános elektrifikálása. Ennek végcélja az országot sűrűn behálózó villamos vezeték rendszer, mely hivatva van a vízierőknél és szénmedencékben felállítandó villamos központok energiáját villamos áram alakjában a gyáraknak, ipari üzemeknek, vasutaknak, gazdaságoknak, szóval az egész országnak a szükséglet helyén rendelkezésre bocsájtani. Ezen elektrifikálásnak a borsodi szénmedence, mint az ország egyik legnagyobb szénterülete hatalmas bázisává fejlődik s a medence erőpontja a vele együtt dolgozó vizierőközpontokkal együtt hivatva lesz az ország igen nagy területét villamos energiával ellátni. A most üzembehelyezett centrálé ehhez a megoldáshoz is egy-egy lépéssel közelebb hozott.
Közgazdasági szempontból a fentieken kívül nagyon szerencsésnek tartjuk a telep létesítését már csak azért is, mert meg van adva a lehetősége annak, hogy a Sajóvölgyén iparvállalatok és gazdaságok magukat olcsó energiával elláthassák. Tudott dolog, hogy nagyon sok vállalkozót az tart vissza valamely iparüzem felállításától, hogy a meghajtó erő előállításához szükséges gőz- vagy más gépi berendezés igen sokba kerül s nagyon sokszor lényegesen felülmúlja az üzem más berendezéséhez szükséges tőkét. Mivel pedig a villamos áram jelenléte fölöslegessé teszi ezeket a költséges berendezéseket, így adva van a helyzet, hogy a Sajóvölgyén az ipari vállalkozásnak egész zaja keletkezzék. Ez annál könnyebben elképzelhető, mivel a vasolvasztók és vasgyárak közelsége (Ózd, Diósgyőr) az ipari üzemek egyik fontos anyagát szolgáltatják, azonkívül más nyersanyagokban is (fa, vaskő, mészkő, márvány stb.) gazdagnak mondható ez a szénmedence. Emellett a mezőgazdaság is nagy hasznát látja a felállított távvezetékhálózatnak. Hisz ennek mentén jó termőföldek, gazdag községek foglalnak helyet s meg van adva annak lehetősége, hogy a villamos szántás, cséplés, apróbb gazdasági gépek hajtása általában a villamos mezőgazdasági munka — úgy, mint Németországban — meginduljon.
Ami a telep technikai berendezését illeti, álljon röviden a következő: A 18 méter magas impozáns kazánházban egyelőre 3 db. Bruckharst rendszerű kazán foglal helyet. Berendezésük, felszerelésük teljesen modern, 13 légköri nyomású túlhevített gőzt szolgáltatnak. A szén tökéletes elégéséhez szolgáló levegőt centrifugál ventillátorok nyomják be a tüzelőtestbe, a füstgázokat pedig ugyancsak ventillátorok szívják el. Ezeket mind elektromotorok hajtják meg. A szén két henger között körben mozgó végtelen Plutó-Stocker rostélyon ég el, mely berendezés a gyenge minőségű apró szén elégetésére kiválóan alkalmas.
A szenet a vasúti kocsiból daruval garatba rakják át, honnan kanalas emelő szerkezet viszi fel cca 9 m. magasra. Itt automatikusan megmérik a szenet, mely aztán a csatornákon keresztül a kazánokhoz jut.
A tápvíz a Sajóból jön, honnan elektromotorral hajtott szivattyú nyomja fel azt a kazánig. A kazánház egész tetejét üveglap alkotja úgy, hogy a hatalmas épület legeldugottabb helye is teljesen világos.
Az aprólékosságig tiszta és csillogó gépházban 2 db egyenként 2500 lóerőt kifejtő Láng féle gőzturbina foglal helyet a vele direkt kapcsolt Ganz-rendszerű turbogenerátorral. A gépházban megfelelő hely van még egy harmadik cca 5000 HP teljesítményű gőzturbinának, úgy, hogy a centrále épületében 10,000 lóerő a harmadik egység beállítása esetén állítható elő. A generátorok kapocsfeszültsége 10,500 wolt s az előállított 3 fázisú áram periódus száma 42 másodpercenként. A 42 periódust a most már normáliaképpen elfogadott 50 helyett a társaság azért választotta, mert az összes berendezései, melyek eddig a Miskolczi Vill. R. T. vezetékéről voltak meghajtva, ugyan e periódus számra készültek.
A kapcsolótábla el van látva a legmodernebb kapcsoló és mérőkészülékkel. Mint különleges érdekességet, megemlítjük a tápszivattyúk elhelyezését a gépházban (és nem a kazánházban), ezen szivattyúknak két féle (gőz és villanyos) meghajtása van, az üzembiztonság fokozása szempontjából. Érdekes újítás továbbá a tápvíznek a szabad oxigéntől való mentesítése. Ez azért fontos, mert a kazáncső rozsdásodását az oxigén elvonása folytán nagymértékben lehet csökkenteni.
A centráléból 5 vezeték-vonalrendszer indul ki megfelelőleg az öt bányának, melyet hivatva van a központ árammal ellátni. Ezen öt vonal közül leghosszabb a királdi 24 km.-el, a szentpéteri távvezeték hossza 10 km., a rudolftelepi és sajókazai 8—8 klm., legrövidebb a sajókazinczi, mely 6 klm. hosszú. A vezetékek keresztmetszete 28 mm2 vörösréz, kivéve a királdit, mely 61 mm2 aludul. A szentpéteri és királdi vonal akként van megépítve, hogy minden további nélkül 25.000 wolt üzemfeszültségre is átkapcsolható. Ennek célja az, hogy szükség esetén transformátorok közbeiktatásával ugyanazon a vezetéken kb. két és félszer annyi energiát el lehessen vinni, mint ahogy az jelenleg történik.
Meg kell említenünk, hogy a telep építését 1921. májusában kezdték meg, a gépi berendezés szerelése fél évig tartott s a munkálatokat aképpen folytatták le, hogy a bányaüzemek zavarása nélkül az átkapcsolás a Miskolczi Villamossági r.t. vonaláról egy vasárnap megtörténhetett.
A telep ünnepélyes megnyitása pünkösd vasárnapján van, mikor is a meghívott hatóságok képviselői s a nagyszámú vendégsereg meggyőződést szerezhetnek arról a hatalmas munkáról, melyet a vállalat vezetői, alkalmazottai, valamint a vállalkozók a rendkívüli nehéz körülmények között rövid idő alatt kifejtettek. Csak röviden utalunk itten a kommün utáni állapotokra, a nehéz munkásviszonyokra, az általános gazdasági és gyártási nehézségekre, meg a telephely talajvizes voltára. Vajha az országban mindenütt, ahol a helyzet épp úgy adva van, mint itt volt, a barcikai erőközponthoz hasonló alkotások keletkezhetnének. [Reggeli Hírlap, 1923. május 20. 113. szám]
Az erőmű a társaság bányáin kívül a környékbeli településeket látta el energiával. Megvalósult a kooperáció a salgótarjáni és az 1927-ben beüzemelt diósgyőri Nyugati Erőművel is. A 30-as évek elején kiépült a Barcika-Eger távvezeték és az évtized végére sor került az erőmű bővítésére is, amellyel a beépített teljesítmény 10,8 MVA-re növekedett. Ezzel a kiépítéssel egészen a 60-as évek elejéig működött, a Borsodi Hőerőmű elindítását követően már csak csúcserőműként.
Az erőmű épületegyüttesét az alábbi 1928-as felvétel mutatja be a legjobban. Jól megfigyelhető a hűtőtorony, a kazánház, a gép- és kapcsolótér, valamint a transzformátorház. Sajnos belső fényképfelvételt eddig nem sikerült találnom az erőműről, így az építészeti megjelenése is csak erről a képről, illetve a 2-3 korabeli képeslapról ítélhető meg.
Barcika, elektromos központ [HU BFL XV.17.i.1 – PM228] 1928.
Az erőmű épületéből mára csak a kazánház, a gépház és a kapcsolótér épületegyüttese maradt meg, amelyet csak részben használ a környéken népszerű szórakozóhely, az Akropolis Disco. Az erőmű mellé épült lakótelep négy társasháza ma is áll, mindegyiket lakják. Lehetséges hasznosításával és a környezet rendezésével kapcsolatban egy diplomaterv is készült, amely az Építészfórumon is megjelent (https://epiteszforum.hu/fenyeromu-kazincbarcika).
