Betekintés Kazincbarcika egykori vendéglátásába: a Napfény vendéglő

Kajdacsy Tibor írása

Kajdacsy Tibor írása

Azt hiszem, joggal állíthatom, hogy Barcika egyik legismertebb, legfelkapottabb élőzenés helye volt, mely több mint 30 évig szolgálta a város lakosságát, az odalátogató idegent. Csak a „Jóbarát” vendéglő dicsekedhet hosszabb életúttal. Hogyan lett az egykori “tejvendéglőből”, a Miénkből Napfény? Ismerkedjünk meg a történetével, egyben a 60-as évek városi gitárzenekaraival is!

napfeny_01

A kezdetek: Lenin út – a vendéglő egykori környezete

Mielőtt belebonyolódnék a történet leírásába, mindenképpen tisztáznom kell a Napfény státusát, helyét, mert mind a mai napig többen a szomszédos tejivóval keverik.

Ha a Rákóczi téren szemben állunk az egykori Újvárosi Iskolával, a mai Mezey István Művészeti Központtal, az attól balra lévő sarkon, a „Kuruc lovas” szobor irányába találjuk a Napfény vendéglőt. A tér másik, jobb oldali sarkán, egykoron Tejivó volt, melynek az első terében számtalan tejterméket, kenyeret és péksüteményfélét árusítottak, belső helyiségében álló etetőasztalok, fali könyöklők mellett, helyben el is lehetett fogyasztani ezeket a termékeket.
Emlékszem, 2 dl kannás tej egy kiflivel 1 Ft volt.

napfeny_02

Az egykori Lenin út-Rákóczi tér két sarka. Az út szélén, a Tejivónál tejeskannák sorakoznak

A vendéglő 1960-ban nyitott, „Miénk alkoholmentes vendéglő” néven, urbánus városi szlengben vendégeitől a „tejvendéglő (tej)” nevet kapta – sokan annak ellenére, hogy a 90-es évek elején bezárt, mind a mai napig ezen a néven emlegetik.

napfeny_03

Miénk alkoholmentes vendéglő Lőrincz Gábor “egykor és most” képén

A Miénk vendéglő barátságos belső tere

A „tejvendéglő” elnevezést nem véletlenül kapta, áruválasztéka egy cukrászdáéval vetekedett, mindig friss habtejszín, sarokház, gesztenyepüré várta a vendégeit. Konyhájában számtalan tejalapú készítményt: tejberizst, madártejet, pohárkrémeket stb. állítottak elő a környék falvaiból felvásárolt házi tejből. Ezek főzése során, főként délidőben, tejillat lengte be a vendéglőt, innen ered az igazán találó elnevezés.

napfeny_06

Balról: Farkasné Irénke, Erős Sándorné Irma néni, Lengyel Józsefné Anna néni konyhai dolgozók Sipeky Lajosné Klárika üzletvezető-helyettes társaságában (közzétette a KDK-n: Lilla Hockenberger)

Fiatalok, családosok kedvelt helye, a vegyisek törzshelye volt, különösen azok múlatták itt az idejüket, akik nem kollégiumban, hanem albérletben laktak.

Népszerűségét egyszerű, mindenki által kedvelt ételeinek és alacsony árainak köszönhette. Tejszínes készítményei mellett hidegkonyhai termékek nagy választéka, franciasaláta, kaszinótojás, tojássaláta, egyebek, valamint az említett csokis, vaníliás, puncsos és epres pohárkrémek vonzották a vendégeket, melyeknek az ára akkortájt 2-4 Ft között mozgott.

napfeny_07

A vendéglő és dolgozói. Bal sarokban a fagylaltgép látható, csavart (krém-) fagylalt a vendéglőben soha nem volt

Nyaranta a fagylaltért állt sorban a tömeg, melyből egy kis gombóc (25 g) 50 fillér volt. Megjegyzem, ma egy gombóc (33 g-os), jobb helyeken (40 g-os) fagylalt, 150-200 Ft közötti összegbe kerül. Akkortájt ennyiért közel 10 kg (azaz 400 gombóc) fagylaltot kaphattunk volna, ugyanis 1 kg ára 20 Ft volt…

A fagylaltárusítás kiadóablakon keresztül, ostyatölcsérben történt, a teraszon és a vendéglőben kehelyben szolgálták fel.

napfeny_08

A Napfény fagylaltkiadó ablaka. 50 fillér volt a kis gombóc, 1 Ft a nagy gombóc. Pintérné Krizsán Erika így emlékszik vissza: “A pénzérmét egy áttetsző műanyag perselybe kellett bedobni, a fagylaltárus néni egy gombocskát megnyomott, ekkor az érmék csörögve lepotyogtak a persely alatti dobozba!”

nap1

Egykori tölcséres és kelyhes fagylalt

Ekkortájt üdítőként szódával készült szörpöket, kis- és nagymálnát forgalmaztak. A 60-as évek elején aztán megjelent a csatos üveges Bambi, nemsokára az egyéb szénsavas üdítők, a citromízű Utas üdítő, a Hüsi stb. Ezek mellett a magyar gyártmányú gyümölcslevek, birslé, őszilé, meggylé, majd szűrt változatai voltak kedveltek, pl. a meggyvér.

nap2

Bambi és társai

Mindezeket a 70-es években megjelent Pepsi Cola, Coca-Cola, majd Sztár (szőke kóla) és a Márka üdítők felejtették el velünk.

A „Miénk vendéglőt” Földi Sándor kiváló szakember nyitotta, aki későbbiekben a „J”-nek lett az üzletvezetője.

Remek, összeszokott kollektíva dolgozott a konyháján, Juhászné Mamika vezetésével. A felszolgálók és eladók jó kis teamet alkottak. Idősebb vendégek is előszeretettel jártak ide, ugyanis utólag derült fény arra, hogy kérésükre, a „pult alól” egy-egy kis konyak vagy rum is került a feketébe. Ez annyira titokban működött, hogy jómagam is csak fél évszázaddal később szereztem erről tudomást.

napfeny_13

A Miénk vendéglő dolgozói – balról: Skernyók Istvánné, Farkasné Irénke, Erős Sándorné, Lengyel Józsefné, Sipeky Lajosné

napfeny_14

„Pult alól” egy-egy kis konyak vagy rum is került a feketébe

Ötórai tea – zenés délutánok, estek…

1965-ben zenésztársaimmal megkerestük a Miénk vezetőjét, Földi Sanyi bácsit, felajánlottuk, hogy zenekarunk, a Cyklon’65 hetente egy-két alkalommal szívesen játszana, akár ingyen is a vendéglőben. Heti egy alkalomban megegyezve indultak el a városban az akkortájt már országosan népszerű ötórai teás, zenés-táncos, mindmáig emlékezetes estek…

napfeny_15

Balról: Kajdacsy Tibi, Nemes Guszti, Bacskay Zoli, Csóra Gyuri

A Miénkben a Cyklon’65 zenekar hozta “divatba” a gitárzenét. Ez remek lehetőség volt egyfajta nyilvános próbára, nem csak nekünk, mint kezdeményezőknek, hanem a később fellépő zenekaroknak is. Sajnálatos módon a Cyklon’65 zenekarról fotó nem készült a vendéglőben, így egy berentei gimnáziumi (a Ságvári jogelődje) szalagavató képét mellékelem, illetve egy korabeli számot Bacskay Zolitól.

A buliknak hamar híre ment a városban, két-három hét után telt házasak lettek ezek az esték. A zenekari dobogó előtti táncplaccon ment a rock and roll, de „energiatakarékos” világítás mellett az összebújós lassú számok is nagyon kedveltek voltak. Jelentős népszerűségre tett szert a vendéglő, de zenekarunk is a 17-21 óráig tartó buliknak köszönhetően. Gyakori probléma volt az ifjúság tiltakozása a buli korai befejezése, a záróra miatt. Ebből néha konfliktus is adódott, de meggyőztük a srácokat, ha emiatt nem kapunk a továbbiakban zenélésre lehetőséget, megszűnnek az ötórai teák is. Az is előfordult, hogy a zene hatása alá került társaság a buli végén a földre ülve tiltakozott, bojkottálva a zárórát. Mindez történt ital, kábszer nélkül…

Annak idején a zenekarok remek viszonyt ápoltak egymással, nem volt rivalizálás. Egy-egy buli alatt szívesen adtuk át a helyünket egyik szünettől a másikig zenészbarátainknak, ez nekünk is jól jött, így mi is barátkozhattunk, rophattunk egyet a lányokkal…

napfeny_16

Balról: Pogány Gyuri, Kőhegyi András (Minó), Nagy Gyula (Lulu), Bolha István, Barna Jóska. A fotót Nagy Krisztina, Lulu lánya tette közzé a KDK-n

Így játszhattak „Luluék” is, így neveztük őket, mivel a zenekarnak nem volt neve. Lulu (Nagy Gyula), lelke volt az együttesnek, az első magyar gyártmányú magnóból, a Vörös Szikrából olyan visszhangot készített, hogy ihaj, ennek mi is a csodájára jártunk.

Egy érdekesség: Kőhegyi András elhozta az egyik bulira magával a Miskolci Szénbányászati Tröszt szólósának, a később a budapesti KEX-ben is játszó Bianki Ivánnak a kétnyakú gitárját, így volt szerencsénk kipróbálni, Bacskay Zoli néhány számot játszott is rajta.

napfeny_17

Bianki Iván kétnyakú gitárja

A későbbiekben a 105-ösből Slamóék is be-beugrottak, önálló bulijuk is volt a vendéglőben. Sajnos róluk sem maradt fotó a Miénkből. Saját utcai felvételeimből csatoltam egy fényképet, hogy ők se maradjanak ki ebből az összeállításból.

napfeny_18

Balról: Simkó Jóska, Slamovits Tibi (Slamo), Bolha Laci (kis Bolha), Karkosák Zoli (Boni). Slamovits István, Tibi öccse, az Edda későbbi meghatározó egyénisége 1967-ben, 14 évesen került a zenakarba – vállalta, hogy pár nap alatt megtanul basszusgitározni…

Johnny guitar Slamótól, 2011-ből:

A Főiskola zenekar is előfordult egy alkalommal, 1966-ban a vendéglőben. Ők a suli klubján kívül ritkán játszottak a városban.

napfeny_19

Balról: Rákóczi Feri (Egér), Papp Zoli (PZ), Kecskés Laci és Szabó Attila (Ati)

A zenekarok egy málnán és pohárkrémen, esetleg fagyin kívül semmi ellentételezést nem kaptak, ezek igazi örömzenélések voltak, melyet mindannyian nagy kedvvel műveltünk. Szerencsére az üzlet vezetője, helyettesei, Sipeky Lajosné Klárika, Skernyók Istvánné Aranka és a felszolgálók is a nagyobb bevétel reményében támogatták kezdeményesünket, a zenés estéket.

napfeny_20

Sipeky Lajosné Klárika és Skernyók Istvánné Aranka

A nagy átalakulás

A Miénk alkoholmentes vendéglő 1968-tól a Napfény bisztró, majd 1974-től a Napfény vendéglő nevet kapta.

napfeny_21

Nap – a vendéglő ikonikus réz faliképe, szimbóluma (Átmérője: 880 mm)

Sipos Vilmos lett a bisztró, majd az 1974-től vendéglővé alakult egység vezetője.

Mint írtam, a vendéglő az induláskor nem rendelkezett megfelelő konyhával, előkészítőkkel, így ételválasztéka is ennek megfelelően süteményre, tejtermékekre korlátozódott.

1968-ban az üzlet a szomszédos lépcsőházban kapott egy két- és félszobás lakást, ekkor nyílt lehetőség hús-, zöldség-előkészítő, raktárak kialakítására.

Ezt követően kapta a bisztró, majd később vendéglői besorolását is. Melegkonyhás egységek esetében mindig a konyha kapacitása, felszereltsége, természetesen egyéb más tényezők határozzák meg, hogy a hely vendéglő, netán étterem lesz. (Elnézést kérek a szakmai kitérőért! 😉  )

napfeny_22

A Napfény bisztró az 1970-es években

napfeny_23

1971-ben

Sipos Vilmos jó szervező volt, a „Vendégül lát Borsod” keretein belül kóstolókat, ételbemutatókat rendezett.

napfeny_24

Sipeky Lajosné, a városi tanács egyik munkatársa és Sipos Vilmos

napfeny_25

Vendégül lát Borsod – Bemutató 1970-ben

napfeny-26

Vendégül lát Borsod – Bemutató 1971-ben

nap3

Vendégül lát Borsod – Disznótoros vacsoraest 1973-ban

napfeny_29

A konyha dolgozóinak pohárkoccintós ünneplése egy sikeres Vendégül lát Borsod rendezvény után

napfeny_30

1974-ben Pásztor András, a Béke étterem szakácsa tartott hidegkonyhai bemutatót a vendéglőben

napfeny_31

A hidegkonyhai bemutató készítményei

napfeny_32

Pásztor András és a Napfény dolgozói: (balról) Erős Sándorné, Lengyel Józsefné, Sipeky Lajosné, Sipos Vilmos, Skernyók Aranka és Juhász Józsefné Anna néni, a konyha remek szakácsa

n8

Vendégül lát Borsod megbeszélés – Kopcsik Lajosra várva a Napfény vendéglőben, balról Szabó István, a Miskolci Vendéglátó Vállalat – Gasztrofol Ételgyár vezetője, Kandik Ferenc, a Miskolci Vendéglátó Vállalat hidegkonyhai termelőüzemének vezetője, valamint jómagam 1979-ben

napfeny_33

Kótay Andor és Papcsik Attiláné (Platina Erzsike) egy vendéggel

napfeny_34

Sipeky Lajosné és Mihalkó Erzsébet takarító, aki remek vizesnyolcasokat rajzolt a teraszra

Szeretett Juhász néni a darálók környékén, éppen a húsdarálót adjusztálja

Szeretett Juhász néni a darálók környékén, éppen a húsdarálót adjusztálja

Sipos Vilmos az eltelt évek során számtalan helyettest, kollégát „fogyasztott el”, nagy volt a fluktuáció. Egykori munkatársainak elmondása alapján kifejezetten üzleti érdekei motiválták, humán tényezők nem annyira, aki ebben nem volt partner, ezt nem vállalta, annak nem volt maradása…

Az élőzene bevezetése is neki köszönhető, először Schwarz Feri (zongora), Csóra Gyuri (dob); majd egy házaspár zongora-dob felállásban, legvégül Nagy Oszkár (zongora) és Kótay Andor (dob) duók szórakoztatták a vendégeket.

A gitárzenekarok „kiebrudalása” is hozzá köthető…

napfeny_35

A Kótay duó – Kótay Andor és Nagy Oszkár

A Nagy Oszkár, Kótay Andor párost nagyon kedvelték a vendégek, szerették a zenéjüket, Oszkár kiválóan énekelt, Andor remek barát volt…

1982-ben a vendéglőt szerződéses üzemeltetési formában hirdették meg, ez nagy lehetőséget, kötöttségek nélküli, szabadabb gazdálkodást jelentett az üzlet életében. A kiírás egyik feltétele volt, az országos előírásnak megfelelően, hogy az üzlet személyzetének a létszámát 12 főben maximálták. Ekkor már két éve vezettem a vendéglőt, ami addig 27 fővel működött. Számtalan álmatlan éjszakát okozott ez a szörnyű helyzet, egyrészt emberi vonatkozásai miatt, ki maradjon és kitől köszönjek el, továbbá, hogy az üzemeltetést a felénél kisebb létszámmal hogyan tudom megoldani. Szerencsémre a vállalat szinte minden távozó kollégának tudott munkalehetőséget biztosítani. Megvallom, ezeknek a napoknak a megélését még az ellenlábasaimnak sem kívánom…

napfeny_36

A vendéglő bejáratában 1981-ben. Balról: Szemán Laci, Balogh Sanyi és Seres Laci felszolgálók

napfeny_37

Szemán Laci és a vendéglő zenészei, Nagy Oszkár és Kótay Andor

Az előző években remek kollektívát sikerült összekovácsolnom, Vitéz Ferenc kiváló konyhavezetővel, Ónodiné, Jagosné, Szajkóné, Pálné szakácsokkal. Néhány szakácstanulója is volt az üzletnek, többek között Lipcsei Péter, a Fradi futballistájának öccse, Lipcsei Gábor, aki jelenleg az FTC gyúrója, és Kristón Lóránt.

napfeny_38

A vendéglő étlapja 1986-ból

napfeny_39

…és itallapja 1981-ből

Vitéz Feri kiváló hideg- és melegkonyhás szakács volt, több versenyt nyert, remekül és ízletesen főzött, melyet mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy a város szinte összes közintézményének a dolgozói a vendéglőben étkeztek. (Többek között a városi tanács dolgozói, vezetői is – a szerk.)

Humornak sem volt híján, a tanulókat, kezdő dolgozókat gyakran küldte az irodába: Kérjétek el a főnöktől a hagymavágó szemüveget!; néha a vasboltba szalasztotta őket kanyarfúróért, a rövidáruba pepita gépselyemért, ahol egy alkalommal meg is ígérték, hogy megrendelik. Mondanom sem kell, máig nem érkezett meg…

A felszolgálók és eladók is szorgalmas, a vendégekkel kedves, őket tisztelő, számtalan esküvőt, rendezvényt lebonyolító, a busszal érkező turistacsoportot kiszolgáló dolgozók voltak.

A teljesség igénye nélkül: Román Sándor, Doró Károlyné Jutka, Papcsik Attiláné Platina Erzsike, Fóris Malvinka – aki ma ez egyik tatabányai biztosítótársaság területi igazgatója -, Szepesi Ica, Bara Andrásné Gyöngyike, Vitéz Ferencné Marika.

Eladó tanulóink is voltak: Czifra Zsuzsika, Kiss Marika, Kovács Rita…

napfeny_40

A vendéglő felszolgáló hölgyei. Balról: Fóris Malvin, Doróné Jutka, Szepesi Ica – szépek és aranyosak, remek kollégák voltak

Több éven keresztül március 15-én, a Vegyipari Szakközép- és Főiskola indítványozására, „Pilvax” kávéházzá alakultunk. Az 1981-es gólyabálon a vendéglátást a Napfény és a Mazsola biztosította hat büfében. Ezenkívül büfét üzemeltettünk az AFIT-ban és a főiskola aulájában is.

Szilveszteri rendezvényeink híresek voltak, ilyenkor a miskolci színház táncosai adtak műsort. Az egyik ilyen alkalommal, hogy emlékezetes maradjon a buli, a táncos lányoknak dupla gázsit ígértem, ha egy kicsit kacérkodnak, netán jelképesen a férfi vendégek ölébe ülnek stb. Felhívtam a figyelmüket, ha szigorú tekintetű asszonyság van a közelben, akkor ezt kerüljék… Ezek a lányok nem voltak szégyenlősek, nagyon feldobták a hangulatot.

A szomszédos lépcsőházban lakó Kuzbelt Tivadar bácsitól számtalan műszaki dologban kaptunk segítséget, ő volt egyes esküvői rendezvények, szilveszteri estek dekorációinak elkészítője.

Kuzbelt Tivadar bácsi volt Kazincbarcika első „motorizált” fagylalt-mozgóárusa, aki oldalkocsis IZS motorkerékpárjából árulta a tölcséres nyalnivalót…

Egyéb éjszakai rendezvényt nem szervezhettünk, mivel lakóépület földszintjén volt az üzlet. A lakók, tisztelet a kivételnek, már a 22:00 órai zárást is kifogásolták, az élőzene pedig számtalan konfliktus forrása volt, állandóan feljelentették a vendéglőt, semmilyen egyezségre nem voltak nyitottak…

Nyáron az üzlet előtti terasz nagyon kedvelt volt, hűs italok mellett a város lüktető életét, a járókelőket, az egyre rövidülő szoknyájú lányokat nézegetni kellemes kikapcsolódást jelentett.

napfeny_41

A Napfény terasza az 1970-es években

napfeny_42

…illetve 1984-ben

A vendéglő egyik felejthetetlen törzsvendége, a személyzet nagy barátja, „aki még a leltárban is szerepelt”, Bendicskó György volt. Egyéniség volt a javából, szerettük, és nagyon sajnáljuk, hogy váratlanul az örök vadászmezőkre távozott közülünk. R.I.P. kedves Gyurink…

napfeny_43

Bendicskó György még “a leltárban is szerepelt”

A Napfény 1987 utáni sorsáról nem sokat tudok. 1986 év végén átalakították, kb. három évig Fórizs Lajosné üzemeltette. Ezt követően dr. Hentesné a fiával, majd Gál Miklósné vette át az üzletet, de még egy évet sem működtette egyikük sem. Tudomásom szerint ezt követően mezőgazdasági, majd cipőbolt volt, ma pedig bankfiók működik benne.

napfeny_44

Fórizs Lajosné

Így ért véget egy szép korszak, ifjúságunk egykori szórakozóhelye, találkáink, összejöveteleink színtere…

Utóirat

Az épület falára 1970-ben, feltételezhetően a felszabadulás 25., Lenin születésének 100. évfordulója, valamint a X. pártkongresszus alkalmából kerülhetett felszerelésre egy hatalmas vörös csillag.

Hogy meddig volt ott, nem tudni, valószínűleg rövid ideig, elképzelhető, hogy a Brezsnyevet vendégül látó budapesti, november 23-29. között megrendezett X. pártkongresszus után nem sokkal le is szerelték.

A vörös csillagot utóbb egy függőleges “NAPFÉNY” felirat váltotta föl, mely évtizedekig ott díszelgett, csak pár éve szerelték le. (infó: Takács Zsolt)

napfeny_45

Vörös csillag a ház falán…

 

A történet itt nem ér véget, nem csupán azért, mert ma Raiffeisen bankfiókként üzemel az egykori Napfény…

n7

…hanem mert mint az Olvasók az előző részeknél is megszokhatták, a cikkek folyamatosan bővülnek az időközben előkerülő vagy nem szorosan az adott vendéglátó egységhez tartozó képekkel. Most kivételesen már “meglévő” képekkel színesítjük történetünket. Például ezekkel:

n2

A „tejvendéglő” elnevezést nem véletlenül kapta, konyhájában a tejalapú készítmények főzése során, főként délidőben, tejillat lengte be a vendéglőt, innen ered az igazán találó „ragadványnév”

n1

Konyhai megbeszélésen a “Tejvendéglőben”. A KDK-ra feltöltötte: Csizmár László

n5

A vörös csillagot később egy függőleges Napfény felirat váltotta föl. A KDK-ra feltöltötte: Szabó Miklós Eugen

n6

1974-ben, ünnepségre készülve. A dísztribün mögött jól kivehető a Diapress

n4

Jerom és Jimmy a Napfény előtt. A lányok imádták a 8 Kéz zenekar tagjait, őket különösen. Ma mindketten Németországban élnek. A fotót Ganyu Ágnesnek köszönhetjük 🙂

n3

Srácok a “korzón”, mögöttük zajlik az élet. Bordás József, Istenes Csaba, Csilik István, Bordás András és Bakos András

n9

Mezey István tollrajza a Napfény teraszával

A térképen itt található:

21 hozzászólás

  • Szatmári Ferenc

    Köszönöm ezt a remek túrát a múltba, jólesett látni a régi arcokat helyeket. Sok emlék, boldog és vidám perc jutott eszembe, melyet a “Napfénynek” köszönhetek. A Jóbarát vendéglőről is szívesen olvasnék, mert az sem volt piskóta “- Kérnénk szépen egy lapméter sört!” ,és kihozták 🙂

  • Históriás

    Kedves Ferenc! Köszönjük szépen! Természetesen sorra kerül a Jóbarát is hamarosan! 🙂

  • Kiss Janos

    Nagyon jó,igazán kedves emlékek a tenager korombol.a fényképek el köszönhetően jó volt látni az ismerős arcokat.Szeretnek olvasni a Barcika Étteremről es nem utolsó sorban a Mazsola cukraszdarol is.koszonet a szerzőnek .tisztelettel Kiss Janos

  • Búzás Ferenc

    Tisztelt Tibor! “Napos”-“Mazsó”-“K-J”-“Baros”….egy nagy sóhaj…egy mosoly… és peregnek a szép emlékek! Csak köszönet jár a szerzőnek!

  • Tisztelt Tibor ! Nagyon szép, részletes és igényes összállítás. Remek munka ! Rengeteg emlék -képet- idézett föl. Köszönet érte. Ifj.Majercsik János

  • czipa józsef

    hát igen azok a régi szép idők amikor este a napfénybe jártunk táncolni és azok a szép lányok akik a ságvári gimiből jártak be ezek voltak a szép idők és persze erzsike a szőke bombázo pincér megér egy emlékezést és persze a kotay testvérek zongora dob.na és persze golyo a vendéglő allando tagja megmég sorolhatnám persze a KÁ. A JÉ sem volt piskota. kőszönöm hogy szereztetek egy jo napot

  • Szilagyine Kuzbelt Eva

    Kedves Tibor! Nagyon elerzekenyultem, amikor Apukam emliteset olvastam. Ehhez csak annyit, hogy mindig tudtam, hogy nagy tiszteletnek orvendett. Ennek bizonysaga is volt, hogy a temetesen, 88ban Budapesten kozel szazan vettek reszt Kazincbarcikarol. Koszonom a megemlekezest…

  • Eckert Tibor

    Ámbár a szívem egy kicsit elszorult, de nagyon élveztem! Gratulálok! Szép munka volt! Csak így tovább!

  • Almásy Anita

    A régi szép idők!Gratulálok! Megjegyzés Lipcsei Gábor nem a Lipcsei Péter öccse hanem a bátya!

  • Kedves Tibor! Nagyon szép és megható volt ezt látni és átélni a múltat.Nagyon köszönöm ezt a múltidézést és a te kiváló munkádat. Tisztelettel Seres László egykori felszolgálo.

  • Klára Turóczi

    Kedves Tibi! Köszönjük a ráfordított időt,energiát,hogy egy csokorba szedted a sok régi képet. Jó volt vissza emlékezni a fiatalkorunkra,és örömet csempészni a lelkünkbe,szívünkbe. Slamovits Tibi és Bacskay Zoli profi gitárjátékát külön élmény volt hallgatni olvasás közben.Még 1x köszönjük neked.

  • Kocsis István

    Nagyon sajnálom az étterem bezárását több mint 20 évig jártam oda. Nagyon jó főnök és kiszolgálók voltak akkor még Oszi zenekar is ott játszott.

  • margo.bartos

    Kedves Tibor! Bár akkor sem volt könnyű,jó volt fiatalnak lenni a 60-as években.Azt hiszem,sokak nevében mondhatok én is köszönetet a részletes,igényes,lelkiismeretes írásodért! Vállalkozásod,hogy régi barátaidnak,ismerőseidnek,vagy csupán kortársaidnak örömöt okozz,tiszteletreméltó.Sajnálom,hogy zenekarotoktól nincs felvétel,de Slamó és Bacskay részben felidézték.Nekik is köszönet a remek játékért.

  • Slamovits Tibor

    Kedves Tibor Druszám !
    Örömmel olvastam soraidat, nagyon sok szép emlék köt a helyhez. Pár éve ugyan elkerültem Barcikáról, de szívemben mindig barcikai maradok, és szívesen gondolok vissza azokra a “régi szép időkre”.
    Minden jót kívánok Neked és a kedves olvasóknak ….

  • Tóth Gyula

    Kedves Tibor!!!! Nagyon jó volt az összeállítás,és mivel a Ságvári-ba jártam 1966-1970-ig van mire emlékezni.Talán az a picike könnycsepp is megjelenik.Mégegyszer köszönet,és további jó munkát,és egészséget kívánok.

  • Pingback: „Csapatjátékos voltam a kialakulóban lévő barcikai kulturális életben!” – Emlékeim Vajthó M.-ről – Barcikai Históriás

  • dr. Nagy Ákos

    Csak a rend kedvéért: az 50 filléres fagylalt korában 500 Ft volt a (kiemelt) társadalmi ösztöndíjam. (1963). A Főiskola zenekara meg azért nem játszott ott, mert a “Miénk” aktuális vezetése nem engedte. Emlékszem, hogy a fellépést előtte való nap mondták le.

  • Karkosák Dániel

    Nagyon jó cikk volt, egy élmény volt olvasni!
    Viszont a cikk egyik képaláírásaként Karkusák Zoli szerepel. Mivel ő történetesen az édesapám (sajnos már nincs köztünk), bizton állíthatom, hogy Karkosák a rendes neve. 🙂
    Ha esetleg valaki tudna még képeket küldeni, vagy akár emlékekekkel, vagy bármi egyébbel szolgálni az ő munkásságával kapcsolatban, nagyon megköszönném. 🙂

    • Históriás

      Kedves Dániel! Köszönjük a “helyreigazítást”!!! Egyelőre ennyi az összes napfényes fotónk, de kutakodunk, akárcsak az emlékek után! 🙂 Üdvözlettel: Takács Zsolt – szerkesztő

  • Kedves Tibor! nagy élvezettel olvastam ezt az összeállítást, profi munka. GRATULÁLOK! További jó egészséget kívánok Neked és Szeretteidnek, barátsággal Pemete (Kubicsek Sándor)

Hozzászólás