„Csapatjátékos voltam a kialakulóban lévő barcikai kulturális életben!” – Emlékeim Vajthó M.-ről

Kajdacsy Tibor írása

Kajdacsy Tibor írása

Ő gimis volt, a tanulás mellett számtalan egyéb elfoglaltsággal: művészi torna, színjátszás, próbák, fellépések, rajz- és festőszakkör, míg jómagam suli, Miskolc Berzeviczy, gyúrás a Cyklonra – zenekari próbák, kezdeti fellépések, ötórai teák. Egymásra kevés időnk maradt, útjaink elváltak, de a beszélgetések emlékei, ha kissé halványodtak is, máig megmaradtak… Ennek a kis írásnak a megosztásával szeretném kárpótolni a leányzót, aki akkoriban sokat jelentett nekem, felvillantva egyben egy-két epizódot Barcika elsősorban 60-as évekbeli kulturális (és sport: művészi torna) életéből.

A 60-as évek „kultúrszelleme” már a fiatal város, Kazincbarcika életébe is beköltözött. Köszönhető ez néhány energikus, emblematikus személynek, akik a város kulturális felemelkedését tűzték ki célul és azt szívügyüknek tekintették. Ennek ikonikus szereplői: Papp Attila könyvtáros, Serfőző Sándor, aki a Radnóti Miklós, majd később Barcika összes művelődési házának igazgatója volt, valamint dr. Miltényi Lászlóné Editke néni, aki a város kulturális életének egyik mozgatórugója volt. Nélküle ezen a területen nem történhetett semmi, mindenütt ott volt, minden új kezdeményezés felett bábáskodott. Akkoriban a városi fiatalság java része értelmes elfoglaltságban, sportban, szórakozásban kereste helyét.

Dióhéjban a kezdetekről

Papp Attila ikonikus alakja volt Barcikának, élt-halt ezért a városért, „közművelődési intézményként” működött, a helytörténet szenvedélyes kutatója volt. Várostörténeti kutatásait számtalan kiadványban mai napig forrásanyagként használják fel. A város kultúrájának alázatos, de nagy tudású polihisztora volt ő.

papp_attilaElső emlékem szerint a régi piactér mellett, a „K” épület, az egykori kórház mögött volt a szabadtéri színpad, ahol színjátszók, néptáncosok, egyéb fellépők szerepeltek. Számtalan társas összejövetel, zenés, táncos műsorok, ún. sátoros ünnepeken utcabálok helyszíne volt. Szabadtéri moziként is működött, hiszen csak 1957-ben kezdték el építeni a Béke mozit.

regipiac01

Az egykori piac és szabadtéri színpad

A szabadtéri színpadon több környékbeli néptánccsoport is fellépett, például 1958-ban a dédestapolcsányi.

majus1_14

A fotón a szereplők, a színpad előtt… (Fotóforrás: Kisbenedek Tibor – KDK)

posta_regi01

A régi posta

De volt már egyébként mozija a városnak! A képen látható posta és focipálya mellett, a mai áruház helyén működött a város első mozija, az épületében bálokat is rendeztek. A kor színvonalán szerény szolgáltatást nyújtott, de a lakosság mégis jól érezte magát. Persze fiatalok voltunk, elfogadtuk, hogy az épülő városban egyáltalán ilyen lehetőség is adódik.

A 60-as években, szinte minden városban élő fiatal korra, nemre és iskolázottságra való tekintet nélkül, legalább látásból ismerte egymást.

Abban az időben elsőszámú kulturális bázis a Radnóti volt. Serfőző Sándor fiatal, ambiciózus vezető, szinte együtt élt a fiatalokkal.

serfozo_sandor

Hihetetlenül sokszínű volt a művelődési ház élete: ismeretterjesztő előadások, irodalmi, szórakoztató programok, kiállítások. Én többek között Mensáros László előadói estjére és Baranyi Ferenc költő író-olvasó találkozójára emlékszem.

Az alakuló amatőrzenekarok bemutatkozásra, fellépésekre jobbára itt vagy a Napfény vendéglőben kaptak lehetőséget. Ennek köszönhetően rendszeresek lettek a táncos estével záródó műsorok, rendezvények.

Az egykori zenekarokról a Napfény vendéglőt bemutató írásomban, valamint az elmúlt hónapokban megjelent cikkeken keresztül részletesen olvashattunk. Ezekből az időkből a hagyományos instrumentális zenekarok „egyenes ágú” örököseinek, „illetékmentesen”, az „Öt Órai Teát”, Ökrös Sanyikáékat tekintem!

Edit néni irodalmi színpada

Dr. Miltényi Lászlóné Edit néni „toborzott” egy kis csapatot, így beindult a színjátszó csoport is. Irodalmi összeállítások – főként társadalmi ünnepek alkalmával -, különféle vidám és drámai színdarabok, pamfletek szerepeltek a repertoáron, vidéken is tartottak előadásokat.

Miltényiné Edit néni irodalmi színpadáról, azokról a történésekről sokakban élményekkel teli, szép emlékek maradtak. Későbbiekben, a Radnóti-emlékműsorokon keresztül, a sárospataki országos színjátszó fesztiválra is eljutottak.

A diákszínpadnak Benczéné Keresztes Csilla is oszlopos tagja volt, és a Képi Demokrácia csoportban egy hozzászólásában megemlíti még az akkori társakat is a 70-es évekből: Józsa Zoli, Veselényi Miki, Erdélyi Tepi, Papp Mara, Szép Józsi.

Eszes Tóth Katalin úgy emlékszik, hogy A tücsök és a hangya volt az első darab, utána az Öt kicsi medvebocs Hárs Lászlótól, és amiben ő Uhu nénét alakította.

Néhány darab, amire viszont én emlékszem még korábbról: Gyárfás Miklós: Lángeszű szerelmesek, Illyés Gyula: Fáklyaláng, Jókai Mór: A kőszívű ember fiai (a Béke moziban), Fukadzava Hicsiró: Zarándokének. Az első barcikai színjátszó fesztiválon, már az Egressyben került bemutatásra Miroslav Stehliktől A bizalom vonala.

koszivu01

A fotón „A kőszívű ember fiai” c. darab szereplői, a mozi színpadán

vajthoVajthó M. Plankenhorst Antoinette-t alakította, aki egy szép, előkelő, de „szerepet játszó”, gonosz nő volt.

 

 

 
Nagy kár, hogy abból az időből nem nagyon maradtak fenn műsorfüzetek, hasonló tájékoztatók, és nincsenek már Edit nénik sem!

fuzet

Országos hírű művészi tornászaink

1965-ben végre a fiatal város is a „térképre”, azaz a képernyőre került. Ekkor tűzte műsorára a televízió a Városok vetélkedőjét, egyik részében Kazincbarcika Várpalotával csapott össze. Igazi „kulturális láz” tört ki, bemutatkozhattak a tehetségek: a Ságvári Endre Gimnáziumból toborzott lányok Berczik Sára néni koreográfiájával nagy sikert arattak.
A későbbiekben ebből a csapatból lett igazolt művészi tornász Kuthi Márta, Balog Éva, Vajthó M., később Sütő Ágnes (Sütő Lászlóné, Mária néni volt az edző), 1966-ban kerültek fel az ifi II.-be. Még később ennek nyomán indult el a művészitorna-képzés Barcikán.

mt01

Az 1966-os Országos Művészi Torna Bajnokság Budapesten a Kisstadionban. A bajnokcsapat tagjai: Farkas E., Vajthó M., Balogh É., Kuthi M., Szabó J.

Mivel a városban akkoriban nem volt ilyen szakosztály, a négy barcikai lányt, gimnáziumi válogatás után, a Borsodi Bányász igazolta le. Annyira sikeres volt a tornászcsapat, hogy országos hírű fővárosi edzők, a már említett Berczik Sára, valamint Patocska Mária készítették fel a csapatot a versenyekre, köszönhető mindez a Borsodi Bányász akkori torna szakosztály vezetőjének, Perényi Istvánnak. A tornászcsapat magját a négy barcikai lányon kívül egy sajószentpéteri és egy miskolci lány alkotta.

A mentoraikról annyit mindenképpen tudni kell, hogy Berczik Sára mozdulatművész, koreográfus, zene- és táncpedagógus, művészi torna mesteredző volt, Patocska Mária pedig az Európai Tornaszövetség örökös tagja, ritmikus gimnasztikában 36 magyar bajnoki aranyérem és egy világbajnoki bronzérem birtokosa.

A versenyekre a kötelező gyakorlatokat Patocska Mária és Limbech Emilia tanította be. Ők válogatott kerettagok voltak, Pestről jártak le. Az edzőtáborokban is ők, valamint két balett-koreográfus, Somoss Zsuzsa a miskolci színházból és Téry Tibor foglalkoztak velük.

Néhány hónap felkészülés után már az első országos vidéki, majd országos bajnokságon vettek részt. Barcikán különböző eseményeken, rendezvényeken színpadi tánccal léptek fel.

1967-ben a színes Nők Lapja is írt erről a remek csapatról:

nl01

Az alábbi fotó az említett újságcikk mellékleteként jelent meg:

nl02

Szerdahelyi tanár úr szakkörei

Talán kevesen tudnak róla, de ebben az időben a városban már egy felnőtt rajz-, illetve festő szakkör is működött, melyet Szerdahelyi Sándor festőművész-művészettörténet tanár úr vezetett.

szs01

Szerdahelyi Sándor tanár úr alkotása, a címe számomra ismeretlen

Vajthó M., mint sokan mások, ebből sem maradt ki. Ma is többen emlékeznek kiváló tanárukra, aki nála tanult művészettörténet, annak alapjait soha nem feledi. Diákjai nagyon kedvelték, „kétkezű” rajztehetségét csodálták, humorát imádták, szavai, szlogenjei sem merültek a múlt feledésébe: „Megbánod még, hogy elpocsékolod a tehetséged!”

szs02

Önarckép – Szerdahelyi Sándor

szs03

A fotón: Diósi István, Antal Jutka, Lukács Gabi és a Tanár úr. Nem éppen szuper plán, de így is remek…

A tanár úr okítása ebben az esetben sem volt hiábavaló…

vm01

Meggyfavirág – Vajthó M. akvarellje

Vajthó. M. önvallomása: „Én csak egyike voltam azon fiataloknak, akik ezekben a körökben keresték és találták meg a helyüket. Az irodalmat és költészetet rajongással szerettem, mely máig is megmaradt, bár kissé megkopott.”

Vajthó M.-ról

Tizenkét éves korára az egykoron az „A” épületben, a Ságvári téri Városi Könyvtár gyermek- és ifjúsági részlege könyveinek javarészét elolvasta. Erre még a könyvtár vezetője, Papp Attila is felfigyelt, korához képest komolyabb könyveket adott a kezébe. (Mármint M. korához képest… J )Az irodalom iránti érdeklődése már kisiskolás korában kialakult, József Attila verseskötetét többször elolvasva, a költészet iránti elkötelezett szeretete ekkor alakul ki benne.

A középiskolás évek a Ságvári Gimnáziumban teltek. Képességeivel ott sem vallott szégyent, a sport területén, majd a Serfőző Sándor által vezetett Radnótiban és Egressyben dr. Miltényiné Editke néni irodalmi színpadán szereplők között találta magát, szavalóversenyeken is sikereket ért el. Házassága révén korán elkerült a városból, és élete során hű maradt a költészethez.

Saját verseit kisebb közösségekben igen, de a nagy nyilvánosság előtt ritkán osztotta meg, ezek egyike „csak ennyi”…

vm02

Kedves Olvasók! Írásomhoz sajnálatos módon kevés forrás- és képanyagot találtam. Arra kérem Önöket, hogy a témakörhöz küldjenek kiegészítéseket, fotókat, így közösen szerkesztve hitelesebb és teljesebb lenne ez a történet! A téma: Barcika kulturális élete a 60-as években. Leveleiket a barcikaihistorias@gmail.com címre várjuk!

2 hozzászólás

  • Lehota Roland

    Vajon az írásban szereplő Sütő Ágnes azonos a mostani sportközpontban dolgozó Sütő Ágnessel?

  • margo.bartos

    Több oka is van,de mentségem egy se,hogy eddig „nyílt színen” nem köszöntem meg a cikket,főleg a rám vonatkozó méltatást.Most nagy szeretettel és tisztelettel megköszönöm.Viszonzásképpen csak annyit,Te vagy a város legjobb históriása,nincs egyetlen patrióta sem,aki ilyen szeretettel viseltetne a város és az emberek iránt,aki ennyi időt és energiát áldozna adatgyűjtésre és annak méltó formába rendezett megírására. még egyszer köszönöm…alias Vajthó / Tudomásom szerint csak egy Sütő Ági van Barcikán /

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .