Kazincbarcikai alkotóportrék: Kriston Margit

Kálmánné Katalin interjúja

A barátai, ismerősei által Csöpinek szólított Kriston Margitról kevesen tudják, hogy hobbija a versírás. „Amikor kiírom magamból a mondandómat, akkor sokkal jobban érzem magam a bőrömben. Egy idő óta a barátaimmal meg szoktam osztani egy-egy verset. Boldoggá tesz, hogy örülnek neki” ‒ árulta el rövid interjúnkban Kriston Margit Csöpi.

Kérlek, röviden mutatkozz be a Barcikai Históriás olvasóinak.

66 éves vagyok, nyugdíjas. Elváltam. Két csodálatos fiúgyermekem van. Kiváló, melegszívű gyermekeket neveltem, büszke vagyok az emberségükre. Három imádni való unokám a szemem fényei. Szerencsére még él az én drága édesanyám is. Nyugdíj mellett jelenleg is dolgozom, a Borsodi Bányászok Területi Tagozatának vagyok a gazdaságvezetője. Mindig szerettem dolgozni, nagyon tudtam örülni a munkában elért eredményeknek. Egyesek szerint munkamániás vagyok. Az igaz, hogy a munkában valóban maximalista vagyok.

Emlékszel a legelső versedre, és az eseményre, ami inspirált, ami arra késztetett, hogy tollat ragadj?

A legelső versemet egészen fiatal koromban írtam. Arra már nem emlékszem, hogy melyik volt az első, hisz az gyerekkoromban történt, talán meg sincs. Sokáig el sem raktam őket.

Van-e kedvenc íród, költőd, miket szoktál olvasni?

Sok van, és nagyon szeretek olvasni. Kedvelem Petőit, Arany Jánost, Radnótit, Adyt, Vajda Jánost, József Atillát, de nagyon szeretem Aranyosi Ervint is olvasni.

Íráson kívül van-e valamilyen más hobbid? Jut-e időd ilyesmire?

Rendszeresen tornázom, ha van lehetőségem, úszni és kirándulni járok, és természetesen olvasok. Szeretek süti, főzni. Az embernek mindig arra van ideje, amit szeretne megcsinálni. Úgy gondolom, nagyon tartalmas az életem, részt veszek közösségi munkákban is, és ápolom a kapcsolataimat.

Amely verseidet olvastam, mindből tükröződik a szeretet, szelídség, béke, hit. Ennyire pozitív a szemléleted, hogy még a szomorúságot is szelídséggel tudod leírni? Szerelmes verseket írsz-e?

Mindenféle témában írtam már verset. Ez mindig a pillanatnyi lelkiállapotomtól függ. Írtam névnapra, születésnapra, karácsonyra, húsvétra, anyák napjára. Írtam a tavaszról, a télről, és írtam szerelmes verset is. Írtam örömömben és bánatomban is. Természetesen volt politikai témájú is, már több. Mindig okkal írok. Tulajdonképpen, ha valami nagyon foglalkoztat, vagy boldoggá tesz, vagy nagyon bánt, nagyon igazságtalan, nagyon gonosz, akkor biztosan írok. Olyankor repül a kezemben a toll. Nagyon érdekes, de ettől mindig megnyugszom.

Orosz Margit Németh László-díjas, többkötetes költő, ő majdnem az összes versét tudja kívülről, számtalan rendezvényén jelen voltam, és bármelyik könyvéből, bármelyik versét kérdezték, ő fejből szavalja. Te tudod a verseidet kívülről?

Nem mindet, de nagyon sokat tudok kívülről.

Pár versed olvasható az Újkazinci kóstoló című kiadványban. Gondoltál-e arra, hogy tagja legyél a helyi Kazinci alkotók klubjának, és esetleg írásaidat önálló kötetként megjelentesd?

Gondoltam rá, hogy jó lenne egyszer újralektorálni és összerendezgetni. Viszont a kiadás sokba kerülne. Talán jó lenne egy alkotóklubhoz tartozni, bár eddig még nem is hallottam róla, hogy itt Barcikán lenne ilyen közösség.

Pedig van, és nagyon aktív, sikeres, kreatív alkotóközösség! Első közönségtalálkozódat az Újkazinci Baráti Kör szervezte, Bíró Anikó volt a háziasszony, és nagy sikere volt a verseidnek. Azóta volt-e hasonló bemutatkozó, és hol?

Sajnos azóta nem volt, de kedves emléket őrzök róla.

Ha csak magadnak írsz, akkor miért fontos számodra az írás, milyen pluszt ad?

Nem szoktam publikálni, mert nem a népszerűségre hajtok. Amikor kiírom magamból a mondandómat, akkor sokkal jobban érzem magam a bőrömben. Egy idő óta a barátaimmal meg szoktam osztani egy-egy verset. Boldoggá tesz, hogy örülnek neki.

Köszönöm szépen! Melyik versedet ajánlanád az olvadóknak?

A kor kiváltság

Idős emberré lehettem,
s a korom, nem szégyellem.
Azt hogy megöregedhettem
én kitüntetésnek veszem.
Ha elvesztettem a hitem,
te új erőt adtál nekem.
Kábán szomorúan éltem.
Nehéz gondokkal küzdöttem.
Te hitet adtál nekem.
Végül mindég megértettem.
értem van, s nem ellenem.
Egy életen át leckét vettem.
Megtanítottál hogy kell küzdenem.
Örülök, hogy voltál nekem.
Köszönöm, hogy bíztál bennem,
bölcs nemes lelkű istenem.

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .