Hogyan lett a bányász fúvószenekar trombitásából nemzetközi hírű dixieland trombitás?

Igazi zenei, sőt zenetörténeti csemegének ígérkezik az Újkazinci Baráti Kör szeptember 29-i rendezvénye. A zene világnapja alkalmából Fancsik József zenei munkásságával ismerkedhetünk meg a kezdetektől egészen a gospelkórusig.

„Anyai nagyapám katonazenész volt. Édesapám kiválóan hegedült, Kurityánban volt egy tánczenekara az 50-es években, ahol a bátyám zongorázott és harmonikázott. 12 éves korom óta én is beszálltam dobolni. Este 10 órakor mindig hazaküldtek, mert a gyermeknek ágyban a helye – mondták. 14 évesen, mint tanuló, a bátyámmal Tiszavasváriban és Tiszalökön bálokban játszottunk” – eleveníti fel a kezdeteket a Budapesten, 1942. december 31-én született Fancsik József, majd így folytatja:

„1958-ban, mikor szakmunkás lettem, szaxofonozni szerettem volna. Akkor még zeneiskola csak Miskolcon volt, ezért a Kurityáni Fúvószenekarba jelentkeztem klarinétra. Tekintettel arra, hogy a karmester Konkoly Pali bácsi is ott játszott édesapám zenekarában, mivel trombitásra volt szüksége, azt mondta, hogy egyelőre nincs klarinét, addig próbálkozzak a trombitával. Később, ha lesz klarinét, akkor elkezdhetem azt tanulni. Két hétig a trombitából egyetlen tisztességes hang nem jött ki. Amikor végre valami borzalmas hang kiszorult a hangszerből, olyan szorgalmasan gyakoroltam, hogy pár hónap múlva már a zenekarral én is kivonulhattam.

Közben még abban az évben alakult az én korosztályomból való srácokból egy tánczenekar, ahová trombitálni és énekelni meghívtak.

Ez volt a később népszerűvé vált Kofler zenekar. A vezetője, Kofler Pisti zongorázott és harmonikázott, az öccse, Laci gitározott és énekelt, Borza Béla szaxofonozott, az öccse, Borza Laci dobolt. Még két énekesnőnk is volt.

1962 nyarán a rudolftelepi zenész barátaimmal az Alberttelepi Művelődéi Házban megnyertük a Borsodi Szénbányák által rendezett Ki Mit Tud?-ot. Még az év őszén bevittek katonának.

1962-től 64-ig Abasáron voltam katona. A laktanyában szerencsémre éveken keresztül nagyon jó zenekarok működtek. Mikor megérkeztünk, egy öreg katona (Kószó Béla, aki a Szegedi Molnár Dixieland dobosa volt, felesége, Garai Márta Európa egyik leghíresebb jazz-zongoristája, és még mindig a Molnárékkal játszik) mindenkitől megkérdezte, tud-e valami hangszeren. Mire beöltöztünk a katonai mundérba, már be voltunk szervezve az ezred zenekarába. Két évig igazi profi muzsikusokkal dolgoztam, ahol rengeteget tanultam. Itt tanultam meg nagybőgőzni is.

fancsik03

Abban az időben a Ki Mit Tud? hőskora volt, ahová rendszeresen beneveztek bennünket. Minden elődöntőt megnyertünk. Egyedül az Express zenekar (Solymos Tóniék) ütöttek ki az első helyről (ami most már eléggé megtisztelő).

Leszerelésem után Kurityánban folytattam a zenélést a Kofler zenekarban 1970-ig, közben a Szuhavölgyi Bányász fúvószenekarban továbbra is zenéltem. 1966-ban Kazincbarcikára költözött a család. Itt 1968-ban megalakult a Kazincbarcikai Városi Fúvószenekar, Bíró Zoltán trombitatanár barátom vezetésével. Itt Zoltán öcsémmel, aki szintén a kurityáni fúvószenekarban Konkoly Pali bácsi tanítványaként kezdett, alapító tagok lettünk. Ebben a zenekarban, mint fiatal zeneiskolások, a Brassó fiúk is alapító tagok voltak. Közben csatlakozott a zenekarhoz Csősz Imre, aki kiváló katonazenész volt.

fuvoszenekar

Később, mikor Bíró Zoli egészsége megromlott, Csősz Imre lett a karmester. Kiváló szakemberként, hamar színvonalas zenekart kovácsolt össze. Nagyon sok, később zenei pályára került fiatal köszönhette neki a zenei fejlődését. Amikor később Csősz Imre egészségi állapota miatt nem tudta vállalni a zenekar vezetését, felváltotta az Alberttelepi Bányász Fúvószenekar kiváló karmestere, Balázs Bertalan. Ez a zenekar később, mikor a tanácsi támogatás megszűnt, befejezte működését.

Közben a vendéglátó zenélés fénykorát élte. Kazincbarcikán négy zenés vendéglátóhely is működött, minden este telt házzal. A dobosok sokat hiányoztak, ilyenkor be kellett ugranom helyettük dobolni, volt olyan hét, amikor 5-6 estét végig kellett dobolnom és énekelnem, másnap pedig dolgoztam tovább reggel hat órától.

Működött Kazincbarcikán egy kiváló formációs táncegyüttes Vida Sándor vezetésével. Sándor Pista (zongora), Kozsup Sándor (szaxofon), Papp Tibor (dob) és én kísértük őket. Később Polgár Laci beszállt gitározni. Sajnos a nagyon tehetséges táncosokból álló együttes csak pár évig működött. Számos országos bemutatón is felléptünk. Nagyszerű, lelkes és tehetséges közösség volt.

Azt sem szeretném kifelejteni, hogy a Városgazdálkodási Vállalat Ifjúsági Klubjának vezetőjeként a klubba úgy sikerült a fiatalokat becsábítani, hogy minden klubnapon Kofler Pistával zenéltünk. Zeneszünetben különböző rejtvényjátékokat rendeztem.

Ez a csapat úgy összekovácsolódott, hogy KISZ KB és a Művelődési Intézet két évben egymás után Kiváló Ifjúsági Klub címet adományozott, a harmadik évben pedig Aranykoszorús Ifjúsági Klub címet vehettük át.

Rendszeres irodalmi színpadot működtettem.

Idehozták Oláh Pistit, hogy nagyon szépen mond verset és nagyon sok saját költeménye van. Nagyon örültem neki. Mint régi irodalmi színpados, sokat foglalkoztam vele és rendszeres önálló előadóesteket rendeztem számára. Később az Egressy Béni Művelődési Ház foglalkoztatta, és elindult a Ki Mit Tud?-on. Pisti a versmondásban első helyezést ért el, és megkapta az előadóművészi engedélyt. Évekig Hofi Gézával járta az országot.

Közben Kállai Béla, a népszerű harmonikás meghívott a lagzis zenekarába. Pár évet zenéltem velük.

Mikor Béla abbahagyta a zenélést, akkor alakítottam a GOLD együttest.

Nekem volt egy basszusgitárom, dobfelszerelésem, erősítőim, hangfalaim, Zoltán öcsém EDDÁS korából örökölt elektromos billentyűm, így nem volt probléma, hogy mivel lépjünk fel. (Zoli az EDDA alapító tagja volt.) A GOLD zenekar l976 szilveszterén játszott először Izsófalván.

Tagjai: Sándor Pista zongora, Fancsik Zoli trombita, Fancsik Pista dob, egy főiskolás fiú basszusgitározott, én pedig trombitáltam és énekeltem.

Pár hónap múlva sikerült a végleges zenekart kialakítanom. Volt egy fiatal, 17 éves tehetséges gitáros, Vattai Gyuszi, Reiter Karcsi dobolt, a basszusgitáros Prokop Jóska volt, a zongora mögött Sándor Pista ült. Így a véglegesen öt főből álló GOLD együttes megkezdte több mint másfél évtizedes működését.

1986-os fotó a GOLD együttesről

1986-os fotó a GOLD együttesről

Sajnos 1987-ben Sándor Pista infarktust kapott, és be kellett fejeznie a zenélést. Megkezdődött a billentyűs keresése. Edelényből Szászfai Laci két alkalommal be is tudott ugrani hozzánk, de mivel neki volt zenekara, így nem tudott állandó tagja lenni a mi zenekarunknak. Meghívtuk Balázs Attilát. Ő egy évig volt velünk, sajnos olyan békétlenséget teremtett a zenekarban, hogy lehetetlen volt tovább együtt dolgozni vele. Vattai Gyuszi elment Szászfai Lacihoz zenélni, én pedig itt maradtam egyedül. Abban az időben jött haza Zoli öcsém Németországból, fiam, Tamás akkor szerelt le a katonaságból, így a következő felállásban folytattuk a zenélést.

Zongora: Fancsik Zoltán, dob: Kiss István (Csibész), basszusgitár: Csetényi Gábor, gitár: Fancsik Tamás, trombita, ének: Fancsik József.

Nagy sikerrel folytatódott a munka 1991-ig, mikor az öcsémet a szerződése újból Németországba szólította. Ekkor eljött Várkoly Imre billentyűzni, és a szintetizátorral a dobot és a kíséretet kiválóan meg tudtuk oldani, tehát Tamás fiam gitározott és hármasban sikeresen folytattuk a munkát.

fancsik05

Közben az 1990-ben megalakult Miskolci Dixieland Band trombitásának helyére Imrének 1992 elején be kellett ugrani, de velünk tovább játszott, a két zenekar fellépési időpontja nem ütközött.

Pár hónappal később Imrének felajánlottak egy németországi szerződést, és engem kértek fel, hogy Imre helyett álljak be trombitálni. Novemberben szóltak, és decemberben már fellépésünk volt. El lehet képzelni, hogy hirtelen egyórás műsort milyen sebességgel kellett memorizálni.

Szerencsére a sikeres első fellépés után mindenki megnyugvására összeállt egy stabil csapat. Természetesen a GOLD együttes pályafutása ezzel befejeződött.

fancsik06

A Miskolci Dixieland Bandnak megkezdődött az ismertsége. Először minden hazai jazz- és dixieland-fesztiválon részt vettünk, majd számos külföldi fellépésünk lett. Később rendszeres fellépői voltunk a jelentősebb európai jazz-fesztiválokon is.

Számomra felejthetetlen élmény volt, mikor Joe Murányival (Luis Armstrong klarinétosával) a Miskolci Nemzeti Színházban és a Miskolci Egyetemen adtunk fergeteges koncertet. A színházi koncert felvételéről CD is készült.

A jó öreg Joe Murányival 1993. február 16-án a Miskolci Nemzeti Színházban

A jó öreg Joe Murányival 1993. február 16-án a Miskolci Nemzeti Színházban

A Miskolci Dixielandben játszottam az egészségem megromlásáig. (Hátsó fali infarktust kaptam. Négy eret ki kellett cserélni a szívemben.)

Műtét után nemcsak a zenét, még a munkámat is abba kellett hagyni, mivel elértem a 60. évet, nyugdíjba mentem az Arborétum Kft. ügyvezető igazgatói funkciómból, amit 10 évig töltöttem be.

fancsik

Legnagyobb adománya a sorsnak, hogy a nagyapámmal, édesapámmal, bátyámmal, két öcsémmel és a fiammal zenélhettem. Ettől boldogabb érzés kevés van.

Ez évben, 2015 tavaszán a sors összehozott a kazincbarcikai In Aeternum Gospel Énekegyüttessel, és 15 évi kihagyás után visszatértem a zenéléshez. Nagyon nagy örömmel játszom a kiváló tehetségű fiatal csapattal.

fancsik2

Remélem ezek a sorok még sokáig íródhatnak az évek során.”

fmegh

3 hozzászólás

Leave a Reply to András György KocsisCancel reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .