Kazincbarcikán (is) éltek, dolgoztak: Kopcsik Lajos

A mestercukrász

kb009Kopcsik Lajos mestercukrász Sajószentpéteren született. Általános iskolái után a Borsodi Vendéglátóipari Vállalatnál cukrásztanuló. Tanulmányait kitüntetéssel végezte, és a Belkereskedelem Kiváló Tanulója címet kapta meg 1959-ben. Már 1960-ban Sajószentpéteren készített munkájával országos versenyt nyert. Berentén 1962-től üzemvezető-helyettes, és mestervizsgát tesz.

Ezután – ott, ahol most a Borsod Volán telephelyét találjuk – került az úgynevezett “makadám” cukrászműhelybe vezetőnek. Majd már a központi városrészben, a központi cukrászüzem vezetője 1964-től. Keze alatt két-három műszakban 50-60 fő dolgozott. Családjával a Tavasz út 15.-ben lakott.

Kopcsik Lajos 1970-től mestercukrász. Kazincbarcikán nem csak a jelentős mennyiségű, a lakosság szükségleteit – sőt majd fél Borsodot – kielégítő termelést szervezi, irányítja, hanem egyre inkább a cukrászművészet felé fordul. Vezetői, miután képességeit felismerték, támogatták, tevékenységét az évek során 12 Kiváló Dolgozó kitüntetéssel honorálták. Ő pedig a jó képességű fiatalokat tanította, adta át a szakma fogásait. Ösztönözte őket, hogy vegyenek részt versenyeken. S nemhiába, hiszen a fiatal cukrásztanulók sorra nyerték a hazai versenyeket.

Cukrásznemzedékeket nevelt.

Az újságíró nem teheti meg, hogy elszármazott földink néhány kitüntetését fel ne sorolja: 1970-ben a Szakácsegyesületek Világszövetsége I. díja és ezüstserlege; a bázeli világkiállításon – 1977-ben – aranyérem; Prágában kétszer aranyérem; 1986-ban Luxemburgban a vb-n egyéni és csapataranyérem és cukrászszámban világbajnok lett. Továbbá: Szolgálat a Magyar Gasztronómiáért kitüntetés; Frankfurt: szakácsolimpia, aranyérem és Oscar-díj; 1996-ban a berlini olimpián tíz munkájával indult és tíz aranyérmet, valamint tíz Oscar-díjat nyert. 1997-ben a mestercukrászt Göncz Árpád köztársasági elnök a Magyar Köztársasági Érdemkereszt kitüntetésben részesítette.

Kazincbarcika Kopcsik Lajos számára – mint mondja – “Az alkotás lehetőségét, a levegőt, a mindent jelentette.” Szerette a munkát, az neki hivatás volt. Abban az időben a “Vendégül lát Borsod” elnevezésű rendezvény mind Kopcsik Lajosnak, mind a városnak minden évben szép sikereket, elismeréseket hozott. Megkapta a Kazincbarcika 20 éves város emlékplakettet. A fiatal városhoz – hiszen 24 alkotó évet töltött benne – a legszebb emlékei fűzik. A város folyamatosan fejlődött, egyre szépült, “a szobrok városává” vált. Még most is úgy érzi, hogy a város akkori vezetőivel jól együttműködött.

Barátok és ismerősök tisztelettel köszöntik, ha a városban végigmegy. Amikor néhány éve zsűrizni hívták, ennek szívesen eleget tett.

Kazincbarcikához kellemes emlékek fűzik. Szeretett ott lakni, és a sikerek mellett – mint mondotta – “szép szakmai életem volt, és még fiatal is voltam”. A cukrászszakma egyébként is úgy ismerte, mint a “barcikai cukrász”-t. Már kiemelkedő kazincbarcikai munkássága nyomán vihetett versenykészítményeket külföldre. Úgy véli: sikerei a város sikerei is voltak, és hírnevet hoztak a városnak. Tíz-tizenegy év távlatából úgy látja, hogy fejlődtek az intézmények, sok-sok új ház épült. Új szobrok, szép parkok, fásítás jellemzi a várost.

Kopcsik Lajos 1988-ban családi okok miatt Egerbe költözött. Nem tagadja: ott nehezen honosodott meg. Az első időkben nem köszöntek rá annyian, mint Kazincbarcikán. Előbb a Panoráma Szálloda cukrászüzemét vezette, majd a híres Marcipán cukrászda, később a Kopcsik cukrászda vezetője volt. Megkapta a “Heves megye legnépszerűbb embere” kitüntetést.

A mestercukrász most a saját Kopcsik-Marcipán Stúdióban napi 12-16 órát is dolgozik. A 850 éves Moszkva ünnepség – ez ugyan 1997-ben lett volna – szervezői által rendelt 70 (!) marcipánmunkája becsomagolva elszállításra vár. (Ebből láthatók a fotón a Matrjoska babák)

Egy XVI. századi, marcipánból készített ikonért II. Alekszij, minden oroszok pártriárkája 1998-ban köszönőlevelet küldött neki.

Kopcsik Lajos 1998 novemberében gasztronómiai vb-n vett részt Luxemburgban, ahol hat arany-, három-három ezüst- és bronzéremmel díjazták munkáját. A Heves Megyei Önkormányzat 1998. augusztus 20-án “Heves megyéért” kitüntetésben részesítette, november 30-án pedig Eger város díszoklevelét vehette át.

2 hozzászólás

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .