Egy varázslatos hely Egerben: a Kopcsik Marcipánia

Takács Zsolt írása

Ha egy turista Eger városába tesz kirándulást, a „kötelezően” megnézendő nevezetességek közül minden bizonnyal nem hagyja ki a híres várat. Ha ráadásul kazincbarcikai is, a Kopcsik Marcipániát sem… Pünkösdvasárnap délelőtt mi is felkerestük a hangulatos utcácskában lévő kiállítóhelyet, ahol Lajos bácsi kalauzolt végig a birodalmán.

Nagy megtiszteltetés érte a Barcikai Históriás „kiránduló rovatát”, hiszen a marcipánia névadója, a lenyűgöző, hihetetlen aprólékossággal kidolgozott marcipánalkotások készítője, Kopcsik Lajos Oscar-díjas, olimpiai és világbajnok, Guinness-rekorder mestercukrász fogadott minket, akinek Kazincbarcika mindig is a „szíve csücske” maradt. A Barcikai Históriás 1999. évi 1. (17.) számában Széplaki Kálmánnak így fogalmazott: számára a város „… Az alkotás lehetőségét, a levegőt, a mindent jelentette”. (Kazincbarcikán (is) éltek, dolgoztak: Kopcsik Lajos) A kazincbarcikai édességvarázslók műhelyébe, illetve a mellette működő Mazsola cukrászdába pedig Kajdacsy Tibor nyújtott betekintést nagy sikerű sorozata részeiként:

Betekintés Kazincbarcika egykori vendéglátásába: az édességvarázslók műhelye

Betekintés Kazincbarcika egykori vendéglátásába: Visszaemlékezés a Gyermek, majd Mazsola Cukrászdára, a „Mazsira”

Személyes élmény: a szüleink minden alkalommal a bátyámat és engem küldtek a cukrászüzembe Lajos bácsihoz, hogy hozzuk el az ünnepi alkalmakra megrendelt süteményeket. Nekem – lévén még nagyon kis iskolás – egyrészt nagy kaland volt „szülői felügyelet” nélkül a város másik, ismeretlen részébe sétálni, másrészt – mint ahogy Kajdacsy Tibor írja – valóban mintha varázslók sürögtek-forogtak volna a műhelyükben. Azaz nem „mintha”, hanem egészen biztosan… Nyilván ennek tudható be az is, hogy a megrendelt darabszámú süteményeket (főleg a sajtos rolót!) egyetlen alkalommal sem sikerült hiánytalanul hazaszállítanunk… 😊

…és ez itt most, negyvenvalahány évvel később, egy másik varázslat.

Kopcsik Lajos 1988-ban – családi okok miatt – költözött Kazincbarcikáról Egerbe. Az akkor már világbajnok és Oscar-díjas mestercukrász Heves megye székhelyén nem csupán egy cukrászüzem, de két cukrászda vezetője is volt a későbbi években – ezek közül az egyik, a nevét viselő Kopcsik cukrászda a gasztronómiai mellett kulturális élményeket is nyújtott a kávéhoz, süteményhez a „komolyzenei délutánokkal”.

1995-ben arra kényszerült, hogy elhagyja addigi munkahelyét. „Ez akkor megrázó volt számomra. Nem tudtam, mit kezdjek magammal, hogy keveredjek ki ebből a szerencsétlen helyzetből. A jó Isten azonban erőt adott nekem, és a szakmám szeretete is segített. Cukrászati anyagokat vásároltam: marcipánt, porcukrot és tojást. Elkezdtem dolgozni csak úgy magamnak, semmilyen jövőképem, perspektívám nem volt. Csak sokféle tervem, amit már korábban szerettem volna megvalósítani, de addig a mindennapi teendők mellett nem jutott rá idő” – olvasható a Kopcsik Marcipánia honlapján.

Kopcsik Lajos ekkor olyan cukrászati alapanyagokkal kezdett kísérletezni és olyan módszereket kidolgozni, amelyeknek semmiféle szakirodalma nem volt, de egy év kemény munka után megszületett az első világra szóló siker: az 1996-os berlini gasztronómiai olimpián tíz aranyérmet akasztottak a nyakába! További szakmai sikerek után végül 2005. július 7-én nyílt meg a „marcipánmúzeum”.

Lajos bácsi a bejáratnál fogadott minket. Képletesen is…

…és a valóságban is.

2013-ban bejárta az országos sajtót is a hír, hogy veszély fenyegeti a páratlan alkotásokat: lezárták a látogatók elől az egri vár tövében, a minaret szomszédságában található Kopcsik Marcipánia barokk szobáját, mivel egy részét nedvesség érte és megrongálódott. Amikor ezt szóba hozom, Lajos bácsi elkomorodva, keserűen beszél erről és a meg nem valósult terveiről, amelyekből ki tudja, lesz-e valamikor valami. Az biztos, rajta nem múlt, nem múlik… De amint beljebb lépünk a Marcipániában, hogy megtekintsük a kiállított remekműveket, arca újra felderül, és lelkesen, örömmel vezet végig a “termeken”.

Az egykori harangöntőházban kialakított marcipánmúzeumban kisebb termek, szobák vezetnek a fő alkotás, a Barokkszoba felé. Az elsőben Lajos bácsi elismerései, oklevelei kaptak helyet – ezek természetesen (?) nem marcipánból vannak…

Helyet kapott itt többek között Lajos bácsi cukrásztanulói oklevele, Hillary Clinton köszönőlevele, a nemrég elhunyt Benke Laci bácsi “okmánya” a cukrászkirálynak, illetve két díszpolgári oklevél is: Egeré és Sajószentpéteré…

Az “Eger-témájú” szobában látható Gárdonyi Géza azon széke is, amelyen ülve az Egri csillagokat írta 🙂

A további szobákban pedig népművészeti, népmesei, szakrális témájú alkotások tekinthetők meg, illetve a Lajos bácsi “nagy szerelmei” közé tartozó klasszikus zenei, illetve képzőművészeti ihletettségű marcipáncsodák.

A Barokkszoba:

Nem tudom, ki a mellettünk álló fiatalember, mire a “végére” értünk, a Marcipániát ellepték az érdeklődők 🙂

Az egykori kazincbarcikai cukrász munkái megtalálhatók: Ausztriában, Németországban, az USA-ban (a már említett Hillary Clintonnál), Hollandiában, Horvátországban, Svédországban, Oroszországban (többek között II. Alekszij pátriárka gyűjteményében és az ortodox egyházi gyűjteményben is); illetve Egerben, a Városháza dísztermében (Magyarország és Eger címere), az Offi-házban (a Guiness-rekord cukorkép) és – természetesen – a Kopcsik Marcipániában (kb. 120 díszmunka). Ki tudja, talán egyszer Kazincbarcikán is 🙂

Fotók: Kalydy Dóra

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..