Ilyen volt Kazincbarcika a 70-es évek elején II.
A 70-es évek elején művelődésszociológiai felmérést, statisztikát készített egy stáb a városban. Az „Egy iparváros művelődése – Kazincbarcika” című kiadvány vázlatos ismertetése is bepillantást enged Kazincbarcika 70-es évek eleji életébe, és bár csak szemezgettem a sok-sok adat, érdekesség közül, remélem, így is hasznos információforrásként és élvezetes olvasmányként szolgál az érdeklődők számára. Az „Egy iparváros művelődése – Kazincbarcika” című kiadványt Andrássy Mária írta, közzétette a Népművelődési Propaganda Iroda 1973-ban.
A városi lakosság ellátása
Lakások
A népszámlálások adatai szerint Barcikán a lakások száma a következőképpen alakult:
1949 ⇒ 1262
1960 ⇒ 4114
1970 ⇒ 6718
A két- és többszobás lakások aránya
1949-ben ⇒ 22%,
1960-ban ⇒ 60%,
1970-ben ⇒ 77% volt.
Az ország városaiban ezeknek a lakásoknak az aránya 1970-ben csak 52% volt.
A lakások zömmel főbérletek vagy saját tulajdonban vannak. Száz lakásban 386 személy lakik, ez a városok átlagának 121%-a, csupán Leninvárosban (Tiszaújváros; 1970-ig Tiszaszederkény, 1991-ig Leninváros) találtak ennél magasabb értéket. A szerzők szerint a magas születési aránnyal az épülő lakások nagyságát is érdemes volna figyelembe venni.
Az urbanizáció, a városi életforma térhódítását jól érzékeltetik a lakásfelszereltségek adatai.
Amíg 1949-ben a városban a lakások 67%-ában volt villany, a vizsgált időszakban 99%-ában, és amíg 1949-ben 40 lakásban volt víz és 39-ben vízöblítéses WC, addig 1970-ben a víz- és csatornázott lakások száma több mint 5000, az arányuk pedig 79% volt.
A lakások minőségét jól érzékeltetik a népszámlálási adatok, a kiemelt városok közül négyre vonatkozóan.
Kiemelt városok lakásminősége | Kazincbarcika | Várpalota | Székesfehérvár | Mezőtúr |
100 lakásra jutó szobák száma | 189 | 173 | 173 | 148 |
100 lakásra jutó fürdőszobák, mosdófülkék száma | 80 | 69 | 60 | 14 |
Vertföldes szoba a szobák %-ában | 1,1 | 0,9 | 0,4 | 30,2 |
A lakások építésének üteme lelassult: 1963-ban ezer lakosra számítva 32 új lakás épült. Úgy tűnik, átmeneti megtorpanásról van szó, mert míg 1969-ben csak 203 új lakást adtak át, addig a IV. ötéves tervben (1971-1975) évenkénti átlagban 426 újabb lakást kellett felépíteni.
A városképre jellemzőek a „toronyházak”, ugyanakkor 1970-ben a város lakóépületeinek háromnegyede földszintes, és a házak 69%-ában csupán egy lakás található.
A városban igen magas volt, 10,5 m2 az egy lakosra jutó parkterület. Ez a vizsgált nyolc város átlagának a kétszerese, csupán Leninvárosban magasabb ennél.
Kereskedelem, szolgáltatás
Az egy lakosra jutó kiskereskedelmi forgalom adatai arról tanúskodnak, itt sem vásárolnak az átlagosnál kevesebbet. Noha a városlakók panaszkodnak az ellátásra, áru van bőségesen. Ezért a kutatók megvizsgálták, miért elégedetlenek mégis az ellátással.
Megállapításuk szerint elsősorban azért, mert a boltok és az eladótér aránya évről évre rosszabb képet mutat.
A boltok és az eladótér aránya | 1963 | 1965 | 1969 |
Egy boltra jutó lakosok száma | 304 | 397 | 400 |
Egy vendéglátóhelyre jutók száma | 739 | 1 095 | 1 035 |
100 lakosra jutó bolti eladótér (m2) | 163 | 132 | 120 |
Látható, hogy míg a lakosok száma emelkedett, az eladótér csökkent. Leninvárosban (természetesen?) ez a mutató lényegesen jobb volt.
Kazincbarcikán 1969-ben volt a legkedvezőtlenebb a kereskedelem helyzete.
Ugyanez elmondható a javító-szolgáltató hálózatról is. 1177 személyre jut 1-1 szolgáltatóegység. Ez összefügg a magánkisiparosok számával: míg Kazincbarcikán 71, ugyanakkor például Karcagon 190 kisiparos él. Az egy lakosra eső piaci felhozatal értéke Kazincbarcikán 1969-ben 251 forint volt, a vizsgált nyolc város között ezzel középtájon helyezkedett el. A kutatók által megszólított városlakók drágállták a piaci árakat. Például 1 kg élő csirke ára 1969-ben a vizsgált nyolc város közül 6-ban volt magasabb, mégis az itt kaphatót tartják drágábbnak. Ez a többi piaci termékre, burgonya, tojásra stb. is vonatkozik.
Egészségügy, gyermekellátás
A vizsgált időszakban az egészségügyi ellátás színvonala emelkedett. A lakosok számához viszonyítva nőtt az orvosok, a rendelőintézeti órák és a kórházi ágyak száma is. Egy körzeti orvosra mind kevesebb beteg ellátása hárul. Ez utóbbi országosan is kiemelkedőnek volt mondható, míg a városokban 2220 betegről gondoskodott egy körzeti orvos, addig Barcikán 1991 lakosról.
A gyermekintézmények adatai hamar elavulnak, mert a korosztályok létszáma, aránya évről évre nő, ezen a területen igen nagy volt a fejlesztés üteme. Az 1969-es adatok alapján úgy tűnik, a bölcsődei helyzet romlott, mert tízezer lakosra
1963-ban ⇒ 49
1965-ben ⇒ 97
1969-ben ⇒ 87,
míg Leninvárosban 1969-ben ugyanennyi lakosra 132 bölcsődei férőhely jutott.
Az óvodai férőhelyek aránya a vizsgált nyolc város közül Barcikán közepesnek volt mondható, némi feszültséget okozott, hogy 100 óvodai férőhelyre 127 gyereket vettek fel. A zsúfoltság ellenére nem csökkent az óvodai nevelés hatásfoka. A nyolc kiemelt város közül itt volt a legjobb az óvónők és óvodások aránya – 1-1 pedagógus 16 gyermekkel foglalkozott 1969-ben.
Művelődésügy
A városban 1969-ben a tanácsi kulturális ágazat összes kiadása a „Helyzetkép az ország városairól” című kiadvány szerint 16 792 000 Ft volt.
Ebből (100%) az alapfokú oktatás 57,3%-ot, a középfokú oktatás 15,6%-ot, az egyéb kulturális kiadások 27,1%-ot tettek ki.
Kazincbarcikán 1969-ben tízezer lakosból 1705 volt általános iskolai tanuló. Igen magas arány ez, a városok átlagának 177,4%-a. Egy tanteremre a vizsgált városokban átlagosan 40,6 tanuló jutott, ez Kazincbarcikán 64. Egy tanerőre 25,1 általános iskolai tanuló jutott.
Az iskolaépítés nem tartott lépést a város fejlődésével, a népszaporulattal, érthető tehát, hogy még az úttörőszobát is tanteremnek használták!
Az ifjúság, de szüleik művelődési igényeit is jelzi, hogy a város középiskoláiban sokszoros a túljelentkezés. Tíz év alatt ugrásszerűen megnőtt a középiskolások száma.
Míg 1960/61-ben ezer lakosból csupán 13 tanuló, 1969/70-ben már 64,7. Ez jobb, mint a vizsgált városok átlaga. Sok gyerek járhat tehát középiskolába, de még több szeretne. Úgy próbáltak ezen segíteni, hogy egy-egy osztályba átlag 46 gyereket vettek fel.
A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem kihelyezett Vegyipari Automatizálási Karán 1969-ben 175 nappali és 191 levelező hallgató tanult – akik egy része nem helyi, így kollégiumban lakik.
Többen szóltak a heterogén iskolázottsági és az ezzel együtt járó eltérő műveltségi szintről is.
A városban az aktív keresők iskolai végzettsége
1970. január 1-jén a következőképpen alakult: |
Fő | % |
Nem járt soha iskolába | 111 | 0,9 |
Az általános iskolának | ||
– csak 1-5. osztályát végezte el | 804 | 6,6 |
– 6-7. osztályát végezte el | 2 529 | 20,7 |
– mind a nyolc osztályát elvégzők | 5 581 | 45,9 |
Érettségizett | 2 347 | 19,2 |
Felsőfokú tanintézetet végzett | 822 | 6,7 |
Összesen: | 12 194 | 100,0 |
Az összehasonlításul vizsgált városok közül Kazincbarcikán volt a legmagasabb az aktív keresők, munkaviszonyban állók között az iskolába egyáltalán nem jártak (analfabéták?!) aránya.
A városban az általános iskola nyolc osztályát 28,2% nem végezte el. Ez nem annyira rossz arány, mert olyan várost is találtak a vizsgáltak között, ahol a munkavállalók közel felének nincs meg a nyolc általánosa. A városban 1970. január 1-én 3444 olyan ember dolgozott, akinek nem volt általános iskolai végzettsége, és ebből 804 csupán 1-5 elemit végzett.
Az esti és levelező középiskolai tanulók száma az 1969/70-es tanévben 571 fő volt.
A hajdan egy szobában megalapított városi könyvtár beiratkozott olvasóinak száma 6102 fő, könyvállománya 73 060 kötet, évi könyvforgalma 203 107 kötet volt 1969-ben.
1969-ben 1000 lakosra 2823 kötet jutott, ami meghaladta a vizsgált városok átlagát. A könyvtár 1970 elején költözött új épületbe.
Ezer lakosra Kazincbarcikán 1969-ben 49 moziférőhely jutott. Egy lakos abban az évben átlagosan hétszer ment moziba, de a mozilátogatás gyakorisága csökkent, mivel 1963-ban egy-egy lakos tizenötször volt moziban.
Ugyancsak csökkent az ezer lakosra jutó rádió-előfizetők száma,
1963-ban ⇒ 227,
1965-ben ⇒ 220,
1969-ben ⇒ 205 fő volt.
Az ezer lakosra eső televízió-előfizetők száma viszont évről évre emelkedett,
1963-ban ⇒ 76,
1965-ben ⇒ 126,
1969-ben ⇒ 201 volt.
A lakások számához viszonyítva: 79,2%-ában van rádió és 77,5%-ában televízió.
Lakások száma ⇒ 6702
Rádió-előfizetők száma ⇒ 5306
Televízió-előfizetők száma ⇒ 5191
Szabadidő és művelődés
Hazánkban a hatvanas évek közepén kezdték behatóbban vizsgálni a lakosság szabadidejének mennyiségét és eltöltésének módját. A KSH 1965-ben tette közzé az első nagyobb lélegzetű kutatás eredményeit. Gazdasági fejlődésünk 1968-ban tette lehetővé a kereső népesség 40%-át érintő első munkaidő-csökkentést.
A szabadidő mennyisége
A nemzetközi szakirodalomban nem egységes a felfogás arról, hogy mit is tekinthetünk szabadidőnek, ezért a vizsgálat jellegénél fogva elsősorban a szabadidő eltöltéséről tettek fel kérdéseket.
A városban a statisztikai sokaságból kismértékű merítést végeztek. A 25 948 főt számláló lakosság kis hányada, 688 ember mondott véleményt a városról, munkahelyéről, környezetéről, a kérdőívek kitöltésében sem jeleskedtek. Ehhez hozzájárult a kérdezőbiztosok kis létszáma és az is, hogy nem minden intézménytől kaptak a kérdéseikre választ. Például az általános iskolai felnőttoktatás „mostoha” voltát a városok helyzetét elemző statisztikai kiadványban nem szerepeltették. Ezért az idevonatkozó adatokat, kimutatásokat nem tartom relevánsnak, ebből csak jelentősebbeket, érdekesebbeket osztom meg.
Kazincbarcikán a megkérdezettek közül: | Fő | % |
Nincs munkaviszonya (htb., nyugdíjas) | 146 | 21,2 |
Dolgozó | 542 | 78,8 |
Összesen | 688 | 100,0 |
A szabadidő 350 perc, ez naponta kb. 6 óra/munkanap.
Időellátottságuk szubjektív megítélésének vizsgálatára a következő módszert alkalmazták: a kérdőíven feltették a kérdést: „Kérjük, olvassa el az alábbi négy véleményt, és mondja meg, melyik fejezi ki legpontosabban az Ön helyzetét!”
- Mindig sok az időm.
- Tulajdonkeppen nem mondhatom, hogy sok az időm.
- Teljesen levagyok kötve.
- Annyira túlterhelt vagyok, hogy alig győzöm.
A válaszok a következőképpen oszlottak meg: | Fő | % |
1. Mindig van szabad ideje | 85 | 12,4 |
2. Nincs sok szabadideje | 371 | 53,9 |
3. Teljesen le van kötve | 122 | 17,7 |
4. Túlterhelt | 67 | 9,7 |
5. Egyéb válasz | 35 | 5,1 |
Nem válaszolt | 8 | 1,2 |
Összesen: | 688 | 100,0 |
Az időellátottság megítélése életkor szerinti csoportok esetében így alakult (N %-ban): | Teljesen lekötött és túlterhelt | Mindig van szabadideje |
24 év alatti (N=45) | 13 | 18 |
24‒29 éves (N=109) | 26 | 14 |
30‒34 éves (N=122) | 27 | 10 |
35‒39 éves (N=130) | 37 | 12 |
40‒44 éves (N=95) | 29 | 11 |
45‒49 éves (N=67) | 30 | 6 |
50‒54 éves (N=34) | 33 | 6 |
55‒59 éves (N=42) | 19 | 17 |
A 60 éves és idősebb (N=40) aránya pedig 15 és 26 százalékot tett ki.
Minél több és kisebb gyerek van egy családban, annál inkább lekötöttek a szülők. A szabadidővel mindig rendelkezők aránya a gyermektelenek és a 14 évnél idősebb gyermekek szüleinek esetében a legmagasabb.
Időellátottság megítélése a nemek esetében (az N %-ában): | Teljesen lekötött és túlterhelt | Mindig van szabadideje |
Férfiak | 28 | 12 |
Nők | 27 | 12 |
A nemek közötti különbség nem jelentős.
A szabadidő eltöltéséről a 688 megkérdezett összesen 1411 választ adott. A válaszok megoszlása a következő:
Semmi sem gátolja abban, hogy szabadidejét kedve, érdeklődése szerint töltse ⇒ 57%.
Szabadideje eltöltésében külső körülmények mennyire gátolják ⇒ 40%.
Külső körülmények: családi kötöttség ⇒ 18%, anyagi körülmények ⇒ 11%.
A megkérdezettek több mint fele állítja, hogy érdeklődése szerint töltheti el szabadidejét.
Legkedvesebb időtöltés
A szabadidő három legkedvesebb eltöltési módjával kapcsolatos kérdésre összesen 1845 válasz érkezett, a lehetséges 2064 válaszhoz képest. A válaszolás mértéke 89,4%.
Legkedvesebb időtöltések megoszlása tevékenységcsoportonként: | A válaszmotívumok |
(1845) %-ban) | |
Kulturális tevékenység | 49 |
Sport, természet, utazás | 14 |
Hobbik | 12 |
Pihenés | 8 |
Családi és társas élet | 7 |
Szórakozás | 5 |
Munka | 4 |
Szakmai tevékenység | 1 |
Társadalmi, szervezeti tevékenység | 0 |
Összesen | 100 |
A nők magasabb arányban említették legkedvesebb időtöltésként a kulturális tevékenységeket, míg a férfiak a sportokat, szórakozásokat.
A kiemelt legkedvesebb tevékenységek: | A válaszmotívumok |
(1645; %-ban | |
Olvasás | 20 |
Tv-nézés | 19 |
Nem versenyszerű sport | 8 |
Szabás, varrás, kötés, horgolás | 6 |
Pihenés, heverés | 6 |
Összes kiemelt tevékenység | 59 |
A férfiak leginkább a tv-nézést ⇒ 18%, az olvasást ⇒ 17% és a sportot ⇒ 9% kedvelik.
A nők legszívesebben olvasnak ⇒ 24%, tv-t néznek ⇒ 20%, varrnak-szabnak ⇒ 13%, illetve sportolnak ⇒ 7%.
A szórakozás tevékenységcsoport arányának alakulásában szerepet játszik a vendéglők, presszók látogatása, a „szurkolás”, klubok látogatása. Ezek jobbára a férfiak érdeklődési körei.
A legkedvesebb időtöltések alakulása életkor alapján:
Az olvasás aránya a legmagasabb a 24‒29 év közöttiek körében, tv-t leginkább a 40‒44 év közöttiek néznek, rádiót a 45‒49 év közöttiek hallgatnak, míg a 30‒34 év közöttiek sportolnak.
A szabás-varrás az 55‒59 évesek körében a legmagasabb, hobbijuknak az 55‒59 évesek közöttiek élnek, a 60 év felettiek leginkább kertészkednek. Gyermekükkel a 24‒29 évesek foglalkoznak a legtevékenyebben, míg pihenésre leginkább az 50‒54 év közöttieknek van szüksége.
Mire fordítja, mire fordítaná megnövekedett szabadidejét?
A 688 megkérdezett közül 334 személy válaszolt a kérdésekre, 569 válaszmotívumot kaptak a kérdezők.
A megnövekedett szabadidő felhasználásának megoszlása egyes tevékenységcsoportok között: | A válaszmotívumok |
(569) %-ban | |
Munka | 25 |
Kulturális tevékenységek | 17 |
Pihenés | 14 |
Sport, természet, utazás | 14 |
Családi és társas élet | 11 |
Hobbik | 9 |
Szakmai tevékenység | 5 |
Szórakozás | 4 |
Társadalmi tevékenység | 1 |
A vizsgálat során jelentős eltéréseket tapasztaltak a férfiak és nők között. A legnagyobb a különbség a munkatevékenységeknél (férfiak 22% ‒ nők 35%), annak ellenére, hogy mindkét nem legnagyobb arányban munkára fordította a szabadidejét. Nagy az eltérés a pihenésben is, ez a férfiaknál 18%, míg a nők esetében csupán 6%.
Kiemelt tevékenységek | |||
Összes megkérdezett | Férfi | Nő | |
(N = 569) | (N = 418) | (N =146) | |
%-ban | %-ban | %-ban | |
Házimunka, háztartás | 18 | 13 | 33 |
Pihenés | 13 | 16 | 5 |
Olvasás | 10 | 9 | 12 |
Nem versenyszerű sport | 8 | 7 | 10 |
Kiemelt tevékenységek összesen | 49 | 45 | 70 |
Egyéb tevékenységek összesen | 51 | 55 | 40 |
A 334 személy közül 48 nő válaszolta, hogy megnövekedett szabadidejét a háztartásra fordítja. Így a férfiaknál jóval kisebb arányban telik szabadidejéből pihenésre.
Vágyaik, elképzeléseik között ‒ mindkét nem esetében ‒ első helyen áll a sport, a természetjárás, az utazás (ezzel Kazincbarcika és környéke jó természeti adottságainak „felfedezésére” utalnak, lásd: Kismarton Zsolt „Természeti értékeink” cikksorozatát ).
Szabadidő a hétköznapokon
A hétköznapi szabadidő felhasználásával kapcsolatos válaszok több mint 80%-a a kulturális tevékenység, munka, családi és társas élet, pihenés tevékenységcsoportokba esik.
Kiemelt tevékenységek a hétköznapokon | |
A válaszmotívumok | |
(3307) %-ban | |
Tv-nézés | 17,8 |
Olvasás | 9,0 |
Egyéb kulturális tevékenységek | 6,2 |
Összesen | 33,0 |
Házimunka, háztartás | 15,4 |
Egyéb munka | 4,5 |
Összesen | 19,9 |
Családi együttlét | 7,5 |
Gyermekekkel való foglalkozás | 5,0 |
Egyéb családi és társas élet | 6,3 |
Összesen | 18,8 |
Pihenés | 6,7 |
Egyéb pihenés | 2,7 |
Összesen | 9,4 |
Kiemelt tevékenységek összesen | 81,1 |
Összes egyéb tevékenység | 18,9 |
Mindösszesen | 100,0 |
Szabadidő a hétvégén
Az interjúalanyok a hétvégi szabadidejüket sport, természetjárás, utazás területen töltik el.
A kérdezettek túlterheltségük csökkenéséről vallanak, illetve arról, hogy a passzív pihenés aránya 1971-ben valamelyest csökkent. Ebből arra lehet következtetni, hogy a munkatevékenység aránya kissé alább szállt és a szórakozásé emelkedett.
A szabadidő felhasználásának tevékenysége csoportok szerinti megoszlása: | A hét végén | A hétköznapokon | |
1971
N=2129 %-ában |
1970
N=2525 %-ában |
1970
N=3307 %-ában |
|
Kulturális tevékenység | 35,5 | 34,8 | 33,0 |
Sport, természet, utazás | 18,9 | 13,1 | 8,9 |
Családi és társas élet | 17,1 | 17,0 | 18,8 |
Munka | 15,0 | 18,9 | 19,9 |
Pihenés | 6,7 | 9,8 | 9,4 |
Szórakozás | 3,8 | 2,5 | 2,0 |
Hobbik | 1,6 | 3,0 | 6,6 |
Szakmai tevékenység | 1,2 | 0,8 | 1,0 |
Társadalmi, szervezeti tevékenység | 0,1 | 0,1 | 0,4 |
Összesen | 100,0 | 100,0 | 100,0 |
A megkérdezettek hétvégi szabadidejük 86,5%-át kulturális elfoglaltságokra, sportra, természetjárásra, utazásra, családi és társas életre és a munka csoportjába tartozó tevékenységekre fordították. A hétvégi tv-nézés az 55‒59 évesek körében a legkedveltebb. A házimunka aránya a nők válaszaiban 18,2%, a férfiaknál pedig 5,8% ‒ tehát igen nagy az aránytalanság a nemek között.
Vágyak és tények
A szabadidőre vonatkozó kérdések két csoportra oszlottak: egyrészt a szabadidővel kapcsolatos vágyakra, legkedvesebb időtöltésre, másrészt a szabadidő tényleges felhasználására.
A 12 tevékenység közül az alábbiak szerepeltek a legnagyobb arányban.
A vágyak között:
Olvasás: legkedvesebb időtöltés (N=1845) ⇒ 20%.
Pihenés, heverés: (N=234) ⇒ 18,8
Nem versenyszerű sport: (N=469) ⇒ 16,4%.
Szabás-varrás: (N=1845) ⇒ 5,9%.
Egyéb szórakozás: (N=469) ⇒ 5,5%.
A tényleges tevékenységek között:
Tv-nézés: (N=1067) ⇒ 27,7%
Házimunka, háztartás: (N=708) ⇒ 18,4%
Családi együttlét: (N=605) ⇒ 8,8%
Gyerekkel való foglalkozás: (N=708) ⇒ 7,8%
Utazás: (N=1067) ⇒ 6,7%
Séta: (N=708) ⇒ 5,8%
Társas együttlét: (N=1102) ⇒ 5,5%
Elgondolkodtató, hogy a „vágyakra” és a „tényekre” vonatkozó lista egyetlen ponton sem találkozik. Az leszűrhető, hogy az emberek azonosulnak azokkal a körülményekkel, amik között élnek, vágyaiknak nem tulajdonítanak akkora jelentőséget, hogy azok időbeosztásuk megváltoztatására sarkallhatná őket.
A szabadidő-tevékenységek rendszeressége
A kérdésekben 34 szabadidő-tevékenységet soroltak fel, megkérdezték, hogy milyen gyakran foglalkoznak velük.
Végzi:
‒ heti több napon (napi tevékenység);
‒ havonta 3-4 alkalommal (heti tevékenység);
‒ negyedévenként 3-4 alkalommal (havi tevékenységek);
‒ évenként 3-4 alkalommal (negyedévi tevékenységek).
Nem végzi:
‒ évenként 3 alkalomnál ritkábban;
‒ soha.
A megkérdezettek ilyen arányban végzik az egyes tevékenységeket:
Szabadidő-tevékenységek sorrendje | ||
Végzi (fő) | Megkérdezettek %-ában | |
1. Újságolvasás | 663 | 96,3 |
2. Tv-nézés | 658 | 95,6 |
3. Rádióhallgatás | 630 | 91,6 |
4. Vendégfogadás | 617 | 89,6 |
5. Vendégségbe járás | 581 | 84,5 |
6. Könyvolvasás | 580 | 84,3 |
7. Beszélgetés, szomszédolás | 569 | 82,7 |
8. Háztartásban való segítés | 565 | 82,1 |
9. Sétálás | 553 | 80,4 |
10. Gyerekekkel való foglalkozás | 520 | 75,5 |
11. Kirándulás | 473 | 68,7 |
12. Pihenés, alvás (napközben) | 447 | 65,0 |
13. Vendéglőbe járás | 357 | 51,9 |
14. Úszás, strandlátogatás | 354 | 51,5 |
15. Kártyázás | 311 | 45,2 |
16. Társadalmi munka | 303 | 44,0 |
17. Szurkolás | 301 | 43,8 |
18. Mozilátogatás | 282 | 41,0 |
19. Kötés-varrás | 280 | 40,8 |
20. Barkácsolás | 267 | 38,8 |
21. Sakkozás | 187 | 27,2 |
22. Kertészkedés | 178 | 25,8 |
23. Színházlátogatás | 173 | 25,2 |
24. Táncolni járás | 156 | 22,6 |
25. Kiállításlátogatás | 146 | 21,2 |
26. Fényképezés | 137 | 19,9 |
27. Egyéb hobbik | 108 | 15,9 |
28. Motorozás, autózás | 100 | 14,5 |
29. Pénzért végzett különmunka | 82 | 12,0 |
30. Előadásra járás | 66 | 9,6 |
31. Edzés, versenyszerű sport | 52 | 7,5 |
32. Hangverseny-látogatás | 52 | 7,6 |
33. Horgászás | 44 | 6,5 |
34. Művészeti csoportban való részvétel | 3 | 0,5 |
Összefoglalás
A vizsgálatban részt vevő 688 személy 80-90%-a hetenként többször ‒ naponta ‒ olvas újságot, néz tv-t és hallgat rádiót.
Kétharmaduk havi 3-4 alkalommal vagy gyakrabban, tehát rendszeresen olvas könyvet; ritkábban, de jár moziba. A megkérdezettek háromnegyede évente csupán 1-2 alkalommal vagy soha nem jár színházba, kiállításra, hangversenyre, nem vesz részt művészeti csoportban. Mentségükre szóljon, Kazincbarcikán a vizsgálatot megelőző időben nem volt lehetőség évi 1-2 alkalom kivételével színház, kiállítás, hangverseny látogatására.
Következik: Ilyen volt Kazincbarcika a 70-es évek elején III. – Érdeklődés és ízlés
Pingback: Újvárosi: Kazincbarcika város első iskolájáról (1954‒2007) – Barcikai Históriás
Pingback: Egy iparváros művelődése – Kazincbarcika – Barcikai Históriás