Ilyen volt Kazincbarcika a 70-es évek elején II.

Kajdacsy Tibor írása

A 70-es évek elején művelődésszociológiai felmérést, statisztikát készített egy stáb a városban. Az „Egy iparváros művelődése – Kazincbarcika” című kiadvány vázlatos ismertetése is bepillantást enged Kazincbarcika 70-es évek eleji életébe, és bár csak szemezgettem a sok-sok adat, érdekesség közül, remélem, így is hasznos információforrásként és élvezetes olvasmányként szolgál az érdeklődők számára. Az „Egy iparváros művelődése – Kazincbarcika” című kiadványt Andrássy Mária írta, közzétette a Népművelődési Propaganda Iroda 1973-ban.

A városi lakosság ellátása

Lakások

A népszámlálások adatai szerint Barcikán a lakások száma a következőképpen alakult:

1949 1262
1960 4114
1970 6718

A két- és többszobás lakások aránya

1949-ben ⇒ 22%,

1960-ban ⇒ 60%,

1970-ben ⇒ 77% volt.

Az ország városaiban ezeknek a lakásoknak az aránya 1970-ben csak 52% volt.

A lakások zömmel főbérletek vagy saját tulajdonban vannak. Száz lakásban 386 személy lakik, ez a városok átlagának 121%-a, csupán Leninvárosban (Tiszaújváros; 1970-ig Tiszaszederkény, 1991-ig Leninváros) találtak ennél magasabb értéket. A szerzők szerint a magas születési aránnyal az épülő lakások nagyságát is érdemes volna figyelembe venni.

Az urbanizáció, a városi életforma térhódítását jól érzékeltetik a lakásfelszereltségek adatai.

Amíg 1949-ben a városban a lakások 67%-ában volt villany, a vizsgált időszakban 99%-ában, és amíg 1949-ben 40 lakásban volt víz és 39-ben vízöblítéses WC, addig 1970-ben a víz- és csatornázott lakások száma több mint 5000, az arányuk pedig 79% volt.

A lakások minőségét jól érzékeltetik a népszámlálási adatok, a kiemelt városok közül négyre vonatkozóan.

Kiemelt városok lakásminősége Kazincbarcika Várpalota Székesfehérvár Mezőtúr
100 lakásra jutó szobák száma 189 173 173 148
100 lakásra jutó fürdőszobák, mosdófülkék száma 80 69 60 14
Vertföldes szoba a szobák %-ában 1,1 0,9 0,4 30,2

A lakások építésének üteme lelassult: 1963-ban ezer lakosra számítva 32 új lakás épült. Úgy tűnik, átmeneti megtorpanásról van szó, mert míg 1969-ben csak 203 új lakást adtak át, addig a IV. ötéves tervben (1971-1975) évenkénti átlagban 426 újabb lakást kellett felépíteni.

A városképre jellemzőek a “toronyházak”, ugyanakkor 1970-ben a város lakóépületeinek háromnegyede földszintes, és a házak 69%-ában csupán egy lakás található.

A városban igen magas volt, 10,5 m2 az egy lakosra jutó parkterület. Ez a vizsgált nyolc város átlagának a kétszerese, csupán Leninvárosban magasabb ennél.

A Völgy park egykor romantikus séták színhelye volt, ma már aktívabb kikapcsolódásra csábít. A kép jobb alsó sarkában a Béke étterem, azaz a J terasza látható, és még felfedezhető a fotón a kisvasút nyomvonala is (Fotóforrás: Wéberné Létai Judit – KDK)

Kereskedelem, szolgáltatás

Az egy lakosra jutó kiskereskedelmi forgalom adatai arról tanúskodnak, itt sem vásárolnak az átlagosnál kevesebbet. Noha a városlakók panaszkodnak az ellátásra, áru van bőségesen. Ezért a kutatók megvizsgálták, miért elégedetlenek mégis az ellátással.

Megállapításuk szerint elsősorban azért, mert a boltok és az eladótér aránya évről évre rosszabb képet mutat.

 A boltok és az eladótér aránya 1963 1965 1969
Egy boltra jutó lakosok száma 304 397 400
Egy vendéglátóhelyre jutók száma 739 1 095 1 035
100 lakosra jutó bolti eladótér (m2) 163 132 120

Látható, hogy míg a lakosok száma emelkedett, az eladótér csökkent. Leninvárosban (természetesen?) ez a mutató lényegesen jobb volt.

Kazincbarcikán 1969-ben volt a legkedvezőtlenebb a kereskedelem helyzete.

Ugyanez elmondható a javító-szolgáltató hálózatról is. 1177 személyre jut 1-1 szolgáltatóegység. Ez összefügg a magánkisiparosok számával: míg Kazincbarcikán 71, ugyanakkor például Karcagon 190 kisiparos él. Az egy lakosra eső piaci felhozatal értéke Kazincbarcikán 1969-ben 251 forint volt, a vizsgált nyolc város között ezzel középtájon helyezkedett el. A kutatók által megszólított városlakók drágállták a piaci árakat. Például 1 kg élő csirke ára 1969-ben a vizsgált nyolc város közül 6-ban volt magasabb, mégis az itt kaphatót tartják drágábbnak. Ez a többi piaci termékre, burgonya, tojásra stb. is vonatkozik.

Tíz évvel később, 1979-ben már jóval több kereskedelmi egység szolgálta ki a városlakókat, olyannyira, hogy még térkép is segített az eligazodásban (Fotóforrás: Kajdacsy Tibor)

Egészségügy, gyermekellátás

A vizsgált időszakban az egészségügyi ellátás színvonala emelkedett. A lakosok számához viszonyítva nőtt az orvosok, a rendelőintézeti órák és a kórházi ágyak száma is. Egy körzeti orvosra mind kevesebb beteg ellátása hárul. Ez utóbbi országosan is kiemelkedőnek volt mondható, míg a városokban 2220 betegről gondoskodott egy körzeti orvos, addig Barcikán 1991 lakosról.

A gyermekintézmények adatai hamar elavulnak, mert a korosztályok létszáma, aránya évről évre nő, ezen a területen igen nagy volt a fejlesztés üteme. Az 1969-es adatok alapján úgy tűnik, a bölcsődei helyzet romlott, mert tízezer lakosra

1963-ban ⇒ 49
1965-ben ⇒ 97
1969-ben ⇒ 87,

míg Leninvárosban 1969-ben ugyanennyi lakosra 132 bölcsődei férőhely jutott.

Az óvodai férőhelyek aránya a vizsgált nyolc város közül Barcikán közepesnek volt mondható, némi feszültséget okozott, hogy 100 óvodai férőhelyre 127 gyereket vettek fel. A zsúfoltság ellenére nem csökkent az óvodai nevelés hatásfoka. A nyolc kiemelt város közül itt volt a legjobb az óvónők és óvodások aránya – 1-1 pedagógus 16 gyermekkel foglalkozott 1969-ben.

“BVK-óvódások” a 60-as években. A zsúfoltság az évtized végén is némi feszültséget okozott, a 70-es évek közepére azonban nagymértékben javult a helyzet. Érdekes és fontos megállapítása a felmérésnek, hogy a zsúfoltság ellenére sem csökkent az óvodai nevelés hatásfoka! (Fotóforrás: Gyenesné Anci – KDK)

Művelődésügy

A városban 1969-ben a tanácsi kulturális ágazat összes kiadása a „Helyzetkép az ország városairól” című kiadvány szerint 16 792 000 Ft volt.

Ebből (100%) az alapfokú oktatás 57,3%-ot, a középfokú oktatás 15,6%-ot, az egyéb kulturális kiadások 27,1%-ot tettek ki.

Kazincbarcikán 1969-ben tízezer lakosból 1705 volt általános iskolai tanuló. Igen magas arány ez, a városok átlagának 177,4%-a. Egy tanteremre a vizsgált városokban átlagosan 40,6 tanuló jutott, ez Kazincbarcikán 64. Egy tanerőre 25,1 általános iskolai tanuló jutott.

Az iskolaépítés nem tartott lépést a város fejlődésével, a népszaporulattal, érthető tehát, hogy még az úttörőszobát is tanteremnek használták!

Az ifjúság, de szüleik művelődési igényeit is jelzi, hogy a város középiskoláiban sokszoros a túljelentkezés. Tíz év alatt ugrásszerűen megnőtt a középiskolások száma.

Míg 1960/61-ben ezer lakosból csupán 13 tanuló, 1969/70-ben már 64,7. Ez jobb, mint a vizsgált városok átlaga. Sok gyerek járhat tehát középiskolába, de még több szeretne. Úgy próbáltak ezen segíteni, hogy egy-egy osztályba átlag 46 gyereket vettek fel.

A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem kihelyezett Vegyipari Automatizálási Karán 1969-ben 175 nappali és 191 levelező hallgató tanult – akik egy része nem helyi, így kollégiumban lakik.

1970. szeptember 1-jén ünnepélyes tanévnyitóval kezdetét vette – 678 tanulóval – a két műszakos (!) tanítás a Kun Béla Általános Iskolában (Fotóforrás: Jávori István – KDK)

Többen szóltak a heterogén iskolázottsági és az ezzel együtt járó eltérő műveltségi szintről is.

A városban az aktív keresők iskolai végzettsége

1970. január 1-jén a következőképpen alakult:

%
Nem járt soha iskolába 111 0,9
Az általános iskolának
    – csak 1-5. osztályát végezte el 804 6,6
    – 6-7. osztályát végezte el 2 529 20,7
    – mind a nyolc osztályát elvégzők 5 581 45,9
Érettségizett 2 347 19,2
Felsőfokú tanintézetet végzett 822 6,7
Összesen: 12 194 100,0

Az összehasonlításul vizsgált városok közül Kazincbarcikán volt a legmagasabb az aktív keresők, munkaviszonyban állók között az iskolába egyáltalán nem jártak (analfabéták?!) aránya.

A városban az általános iskola nyolc osztályát 28,2% nem végezte el. Ez nem annyira rossz arány, mert olyan várost is találtak a vizsgáltak között, ahol a munkavállalók közel felének nincs meg a nyolc általánosa. A városban 1970. január 1-én 3444 olyan ember dolgozott, akinek nem volt általános iskolai végzettsége, és ebből 804 csupán 1-5 elemit végzett.

Az esti és levelező középiskolai tanulók száma az 1969/70-es tanévben 571 fő volt.

A hajdan egy szobában megalapított városi könyvtár beiratkozott olvasóinak száma 6102 fő, könyvállománya 73 060 kötet, évi könyvforgalma 203 107 kötet volt 1969-ben.

1969-ben 1000 lakosra 2823 kötet jutott, ami meghaladta a vizsgált városok átlagát. A könyvtár 1970 elején költözött új épületbe.

Ezer lakosra Kazincbarcikán 1969-ben 49 moziférőhely jutott. Egy lakos abban az évben átlagosan hétszer ment moziba, de a mozilátogatás gyakorisága csökkent, mivel 1963-ban egy-egy lakos tizenötször volt moziban.

Ugyancsak csökkent az ezer lakosra jutó rádió-előfizetők száma,

1963-ban ⇒ 227,

1965-ben ⇒ 220,

1969-ben ⇒ 205 fő volt.

Az ezer lakosra eső televízió-előfizetők száma viszont évről évre emelkedett,

1963-ban ⇒ 76,

1965-ben ⇒ 126,

1969-ben ⇒ 201 volt.

A lakások számához viszonyítva: 79,2%-ában van rádió és 77,5%-ában televízió.

Lakások száma ⇒ 6702
Rádió-előfizetők száma ⇒ 5306
Televízió-előfizetők száma ⇒ 5191

A hajdan egy szobában megalapított városi könyvtár beiratkozott olvasóinak száma 6102 fő, könyvállománya 73 060 kötet, évi könyvforgalma 203 107 kötet volt 1969-ben. A “könyvtáralapító” Papp Attila és édesanyja a könyvtár egy másik szobájában laktak (Fotóforrás: KDK)

Szabadidő és művelődés

Hazánkban a hatvanas évek közepén kezdték behatóbban vizsgálni a lakosság szabadidejének mennyiségét és eltöltésének módját. A KSH 1965-ben tette közzé az első nagyobb lélegzetű kutatás eredményeit. Gazdasági fejlődésünk 1968-ban tette lehetővé a kereső népesség 40%-át érintő első munkaidő-csökkentést.

A szabadidő mennyisége

A nemzetközi szakirodalomban nem egységes a felfogás arról, hogy mit is tekinthetünk szabadidőnek, ezért a vizsgálat jellegénél fogva elsősorban a szabadidő eltöltéséről tettek fel kérdéseket.

A városban a statisztikai sokaságból kismértékű merítést végeztek. A 25 948 főt számláló lakosság kis hányada, 688 ember mondott véleményt a városról, munkahelyéről, környezetéről, a kérdőívek kitöltésében sem jeleskedtek. Ehhez hozzájárult a kérdezőbiztosok kis létszáma és az is, hogy nem minden intézménytől kaptak a kérdéseikre választ. Például az általános iskolai felnőttoktatás “mostoha” voltát a városok helyzetét elemző statisztikai kiadványban nem szerepeltették. Ezért az idevonatkozó adatokat, kimutatásokat nem tartom relevánsnak, ebből csak jelentősebbeket, érdekesebbeket osztom meg.

 Kazincbarcikán a megkérdezettek közül: %
Nincs munkaviszonya (htb., nyugdíjas) 146 21,2
Dolgozó 542 78,8
Összesen 688 100,0

A szabadidő 350 perc, ez naponta kb. 6 óra/munkanap.

Időellátottságuk szubjektív megítélésének vizsgálatára a következő módszert alkalmazták: a kérdőíven feltették a kérdést: “Kérjük, olvassa el az alábbi négy véleményt, és mondja meg, melyik fejezi ki legpontosabban az Ön helyzetét!”

  1. Mindig sok az időm.
  2. Tulajdonkeppen nem mondhatom, hogy sok az időm.
  3. Teljesen levagyok kötve.
  4. Annyira túlterhelt vagyok, hogy alig győzöm.
 A válaszok a következőképpen oszlottak meg: %
1. Mindig van szabad ideje 85 12,4
2. Nincs sok szabadideje 371 53,9
3. Teljesen le van kötve 122 17,7
4. Túlterhelt 67 9,7
5. Egyéb válasz 35 5,1
Nem válaszolt 8 1,2
Összesen: 688 100,0

 

Az időellátottság megítélése életkor szerinti csoportok esetében így alakult (N %-ban): Teljesen lekötött és túlterhelt Mindig van szabadideje
24 év alatti (N=45) 13 18
24‒29 éves (N=109) 26 14
30‒34 éves (N=122) 27 10
35‒39 éves (N=130) 37 12
40‒44 éves (N=95) 29 11
45‒49 éves (N=67) 30 6
50‒54 éves (N=34) 33 6
55‒59 éves (N=42) 19 17

A 60 éves és idősebb (N=40) aránya pedig 15 és 26 százalékot tett ki.

Minél több és kisebb gyerek van egy családban, annál inkább lekötöttek a szülők. A szabadidővel mindig rendelkezők aránya a gyermektelenek és a 14 évnél idősebb gyermekek szüleinek esetében a legmagasabb.

Időellátottság megítélése a nemek esetében (az N %-ában): Teljesen lekötött és túlterhelt Mindig van szabadideje
Férfiak 28 12
Nők 27 12

A nemek közötti különbség nem jelentős.

A szabadidő eltöltéséről a 688 megkérdezett összesen 1411 választ adott. A válaszok megoszlása a következő:

Semmi sem gátolja abban, hogy szabadidejét kedve, érdeklődése szerint töltse ⇒ 57%.
Szabadideje eltöltésében külső körülmények mennyire gátolják ⇒ 40%.
Külső körülmények: családi kötöttség  ⇒ 18%, anyagi körülmények ⇒ 11%.
A megkérdezettek több mint fele állítja, hogy érdeklődése szerint töltheti el szabadidejét.

Minél több és kisebb gyerek van egy családban, annál inkább lekötöttek a szülők. Barcikai bölcsődések (Fotóforrás: Barta Sándor – KDK)

Legkedvesebb időtöltés

A szabadidő három legkedvesebb eltöltési módjával kapcsolatos kérdésre összesen 1845 válasz érkezett, a lehetséges 2064 válaszhoz képest. A válaszolás mértéke 89,4%.

Legkedvesebb időtöltések megoszlása tevékenységcsoportonként: A válaszmotívumok
(1845) %-ban)
Kulturális tevékenység 49
Sport, természet, utazás 14
Hobbik 12
Pihenés 8
Családi és társas élet 7
Szórakozás 5
Munka 4
Szakmai tevékenység 1
Társadalmi, szervezeti tevékenység 0
Összesen 100

A nők magasabb arányban említették legkedvesebb időtöltésként a kulturális tevékenységeket, míg a férfiak a sportokat, szórakozásokat.

 A kiemelt legkedvesebb tevékenységek: A válaszmotívumok
(1645; %-ban
Olvasás 20
Tv-nézés 19
Nem versenyszerű sport 8
Szabás, varrás, kötés, horgolás 6
Pihenés, heverés 6
Összes kiemelt tevékenység 59

A férfiak leginkább a tv-nézést ⇒ 18%, az olvasást ⇒ 17% és a sportot ⇒ 9% kedvelik.

A nők legszívesebben olvasnak ⇒ 24%, tv-t néznek ⇒ 20%, varrnak-szabnak ⇒ 13%, illetve sportolnak ⇒ 7%.

A szórakozás tevékenységcsoport arányának alakulásában szerepet játszik a vendéglők, presszók látogatása, a “szurkolás”, klubok látogatása. Ezek jobbára a férfiak érdeklődési körei.

A legkedvesebb időtöltések alakulása életkor alapján:

Az olvasás aránya a legmagasabb a 24‒29 év közöttiek körében, tv-t leginkább a 40‒44 év közöttiek néznek, rádiót a 45‒49 év közöttiek hallgatnak, míg a 30‒34 év közöttiek sportolnak.

A szabás-varrás az 55‒59 évesek körében a legmagasabb, hobbijuknak az 55‒59 évesek közöttiek élnek, a 60 év felettiek leginkább kertészkednek. Gyermekükkel a 24‒29 évesek foglalkoznak a legtevékenyebben, míg pihenésre leginkább az 50‒54 év közöttieknek van szüksége.

Mire fordítja, mire fordítaná megnövekedett szabadidejét?

A 688 megkérdezett közül 334 személy válaszolt a kérdésekre, 569 válaszmotívumot kaptak a kérdezők.

A megnövekedett szabadidő felhasználásának megoszlása egyes tevékenységcsoportok között: A válaszmotívumok
(569) %-ban
Munka 25
Kulturális tevékenységek 17
Pihenés 14
Sport, természet, utazás 14
Családi és társas élet 11
Hobbik 9
Szakmai tevékenység 5
Szórakozás 4
Társadalmi tevékenység 1

A vizsgálat során jelentős eltéréseket tapasztaltak a férfiak és nők között. A legnagyobb a különbség a munkatevékenységeknél (férfiak 22% ‒ nők 35%), annak ellenére, hogy mindkét nem legnagyobb arányban munkára fordította a szabadidejét. Nagy az eltérés a pihenésben is, ez a férfiaknál 18%, míg a nők esetében csupán 6%.

 Kiemelt tevékenységek
Összes megkérdezett Férfi
(N = 569) (N = 418) (N =146)
%-ban %-ban %-ban
Házimunka, háztartás 18 13 33
Pihenés 13 16 5
Olvasás 10 9 12
Nem versenyszerű sport 8 7 10
Kiemelt tevékenységek összesen 49 45 70
Egyéb tevékenységek összesen 51 55 40

A 334 személy közül 48 nő válaszolta, hogy megnövekedett szabadidejét a háztartásra fordítja. Így a férfiaknál jóval kisebb arányban telik szabadidejéből pihenésre.

Vágyaik, elképzeléseik között ‒ mindkét nem esetében ‒ első helyen áll a sport, a természetjárás, az utazás (ezzel Kazincbarcika és környéke jó természeti adottságainak “felfedezésére” utalnak, lásd: Kismarton Zsolt “Természeti értékeink” cikksorozatát ).

A nők legkedvesebb időtöltése a kulturális tevékenységek, míg a férfiak inkább sportolnak, szórakoznak (Fotóforrás: Kalydy Dóra – KDK)

Szabadidő a hétköznapokon

A hétköznapi szabadidő felhasználásával kapcsolatos válaszok több mint 80%-a a kulturális tevékenység, munka, családi és társas élet, pihenés tevékenységcsoportokba esik.

Kiemelt tevékenységek a hétköznapokon 
A válaszmotívumok
(3307) %-ban
Tv-nézés 17,8
Olvasás 9,0
Egyéb kulturális tevékenységek 6,2
Összesen 33,0
Házimunka, háztartás 15,4
Egyéb munka 4,5
Összesen 19,9
Családi együttlét 7,5
Gyermekekkel való foglalkozás 5,0
Egyéb családi és társas élet 6,3
Összesen 18,8
Pihenés 6,7
Egyéb pihenés 2,7
Összesen 9,4
Kiemelt tevékenységek összesen 81,1
Összes egyéb tevékenység 18,9
Mindösszesen 100,0

Szabadidő a hétvégén

Az interjúalanyok a hétvégi szabadidejüket sport, természetjárás, utazás területen töltik el.

A kérdezettek túlterheltségük csökkenéséről vallanak, illetve arról, hogy a passzív pihenés aránya 1971-ben valamelyest csökkent. Ebből arra lehet következtetni, hogy a munkatevékenység aránya kissé alább szállt és a szórakozásé emelkedett.

A szabadidő felhasználásának tevékenysége csoportok szerinti megoszlása: A hét végén A hétköznapokon
1971

N=2129 

%-ában

1970

N=2525

%-ában

1970

N=3307

%-ában

Kulturális tevékenység 35,5 34,8 33,0
Sport, természet, utazás 18,9 13,1 8,9
Családi és társas élet 17,1 17,0 18,8
Munka 15,0 18,9 19,9
Pihenés 6,7 9,8 9,4
Szórakozás 3,8 2,5 2,0
Hobbik 1,6 3,0 6,6
Szakmai tevékenység 1,2 0,8 1,0
Társadalmi, szervezeti tevékenység 0,1 0,1 0,4
Összesen 100,0 100,0 100,0

A megkérdezettek hétvégi szabadidejük 86,5%-át kulturális elfoglaltságokra, sportra, természetjárásra, utazásra, családi és társas életre és a munka csoportjába tartozó tevékenységekre fordították. A hétvégi tv-nézés az 55‒59 évesek körében a legkedveltebb. A házimunka aránya a nők válaszaiban 18,2%, a férfiaknál pedig 5,8% ‒ tehát igen nagy az aránytalanság a nemek között.

Vágyak és tények

A szabadidőre vonatkozó kérdések két csoportra oszlottak: egyrészt a szabadidővel kapcsolatos vágyakra, legkedvesebb időtöltésre, másrészt a szabadidő tényleges felhasználására.

A 12 tevékenység közül az alábbiak szerepeltek a legnagyobb arányban.

A vágyak között:

Olvasás: legkedvesebb időtöltés (N=1845) ⇒ 20%.
Pihenés, heverés: (N=234) ⇒ 18,8
Nem versenyszerű sport: (N=469) ⇒ 16,4%.
Szabás-varrás: (N=1845) ⇒ 5,9%.
Egyéb szórakozás: (N=469) ⇒ 5,5%.

A tényleges tevékenységek között:

Tv-nézés: (N=1067) ⇒ 27,7%
Házimunka, háztartás: (N=708) ⇒ 18,4%
Családi együttlét: (N=605) ⇒ 8,8%
Gyerekkel való foglalkozás: (N=708) ⇒ 7,8%
Utazás: (N=1067) ⇒ 6,7%
Séta: (N=708) ⇒ 5,8%
Társas együttlét: (N=1102) ⇒ 5,5%

Elgondolkodtató, hogy a “vágyakra” és a “tényekre” vonatkozó lista egyetlen ponton sem találkozik. Az leszűrhető, hogy az emberek azonosulnak azokkal a körülményekkel, amik között élnek, vágyaiknak nem tulajdonítanak akkora jelentőséget, hogy azok időbeosztásuk megváltoztatására sarkallhatná őket.

A szabadidő-tevékenységek rendszeressége

A kérdésekben 34 szabadidő-tevékenységet soroltak fel, megkérdezték, hogy milyen gyakran foglalkoznak velük.

Végzi:
‒ heti több napon (napi tevékenység);
‒ havonta 3-4 alkalommal (heti tevékenység);
‒ negyedévenként 3-4 alkalommal (havi tevékenységek);
‒ évenként 3-4 alkalommal (negyedévi tevékenységek).

Nem végzi:
‒ évenként 3 alkalomnál ritkábban;
‒ soha.

A megkérdezettek ilyen arányban végzik az egyes tevékenységeket:

 Szabadidő-tevékenységek sorrendje
Végzi (fő) Megkérdezettek %-ában
  1. Újságolvasás 663 96,3
  2. Tv-nézés 658 95,6
  3. Rádióhallgatás 630 91,6
  4. Vendégfogadás 617 89,6
  5. Vendégségbe járás 581 84,5
  6. Könyvolvasás 580 84,3
  7. Beszélgetés, szomszédolás 569 82,7
  8. Háztartásban való segítés 565 82,1
  9. Sétálás 553 80,4
10. Gyerekekkel való foglalkozás 520 75,5
11. Kirándulás 473 68,7
12. Pihenés, alvás (napközben) 447 65,0
13. Vendéglőbe járás 357 51,9
14. Úszás, strandlátogatás 354 51,5
15. Kártyázás 311 45,2
16. Társadalmi munka 303 44,0
17. Szurkolás 301 43,8
18. Mozilátogatás 282 41,0
19. Kötés-varrás 280 40,8
20. Barkácsolás 267 38,8
21. Sakkozás 187 27,2
22. Kertészkedés 178 25,8
23. Színházlátogatás 173 25,2
24. Táncolni járás 156 22,6
25. Kiállításlátogatás 146 21,2
26. Fényképezés 137 19,9
27. Egyéb hobbik 108 15,9
28. Motorozás, autózás 100 14,5
29. Pénzért végzett különmunka 82 12,0
30. Előadásra járás 66 9,6
31. Edzés, versenyszerű sport 52 7,5
32. Hangverseny-látogatás 52 7,6
33. Horgászás 44 6,5
34. Művészeti csoportban való részvétel 3 0,5

Összefoglalás

A vizsgálatban részt vevő 688 személy 80-90%-a hetenként többször ‒ naponta ‒ olvas újságot, néz tv-t és hallgat rádiót.

Kétharmaduk havi 3-4 alkalommal vagy gyakrabban, tehát rendszeresen olvas könyvet; ritkábban, de jár moziba. A megkérdezettek háromnegyede évente csupán 1-2 alkalommal vagy soha nem jár színházba, kiállításra, hangversenyre, nem vesz részt művészeti csoportban. Mentségükre szóljon, Kazincbarcikán a vizsgálatot megelőző időben nem volt lehetőség évi 1-2 alkalom kivételével színház, kiállítás, hangverseny látogatására.

Népszerű szabadidős tevékenység volt a vendégségbe járás, a sétálgatás, a szomszédolás (Fotóforrás: Szabó Judit – KDK)

 

Következik: Ilyen volt Kazincbarcika a 70-es évek elején III. – Érdeklődés és ízlés

One comment

Hozzászólás