Halálos lövés a színpadon
Egy 16 éves kazincbarcikai kislány halálát okozó tragikus esemény játszódott le 1958. szeptember 27-én Dédesben, a falu kultúrházának színpadán. A kazincbarcikai fiatalok színjátszó csoportja Tóth Ede színdarabját, a Falu rosszát adta elő. Míg azonban az egyik női főszerelő, Bátki Tercsi féltékeny udvarlójának pisztolyától „csak” megsebesül, a barcikaiak által előadott darabban a Tercsit alakító Grespik Eszter meg is halt.
Ennek a majdnem harminchat évvel ezelőtt lezajlott eseménynek először az előzményéről beszél U. S., aki a darabban Sándor szerepében a halált okozó pisztolylövést leadta. Elmondja, hogy 1957 tavaszán a barcikai fiatalok a KISZ-ben jöttek össze egy-egy délután vagy este, kezdetben csak egy kis beszélgetésre, majd táncos, dalos összejöveteleket rendeztek a katolikus iskolában. Összejöveteleik egyre több fiatalt vonzottak, annak ellenére, hogy nem minden szülő örült a fiatalok ilyen szórakozásának. Elhatározták, egyik összejövetelükre meghívják az idősebbeket is, hogy lássák, nem csinálnak ők semmi rosszat. Szépen rendbe is tették az iskolát, ahol a szülőknek nótaestet tartottak. Ez megenyhítette a fiatalok szüleit, és már ők buzdították a további rendezvényekre, amit színjátszással is javasoltak bővíteni, hogy folytatódjék a sajókazinciak színjátszási hagyománya. B. B. nyugalmazott színész személyében rendező is akadt, aki a fiatalokkal együtt úgy döntött, hogy elsőként az akkor népszerű Falu rosszával lépjenek fel. Hamarosan el is kezdték a szerepek betanulását és a próbákat a Széchenyi utcában lévő Jager moziban. Kiderült azonban, hogy Tercsi és Sándor szerepére nem jól választották ki a szereplőket. Ekkor esett a választás a szép és igen megnyerő Grespik Eszterre. A falu rossza – Sándor szerepére – a rendező U. S.-t szemelte ki.
Nagy izgalommal készültek az első előadásra, amit Sajókazincon tartottak. A közönség nagy tetszéssel fogadta a játékot, aminek gyorsan híre ment a városban, sőt a környéken is.
Sorra kapták a meghívásokat Felső-Barcikára, Sajószentpéterre, Felsőkelecsénybe és más községekbe. Vagy tízszer játszották már a darabot minden baj nélkül, amikor Dédesből érkezett meghívás, 1958. szeptember 27-ére, szombat estére. Mivel már más darab bemutatására készültek, tanakodtak, hogy eleget tegyenek-e a meghívásnak. Végül úgy döntöttek, hogy Dédesben is eljátsszák a Falu rosszát.
Az előadásra a szokott módon készültek, és azon a bizonyos szombaton fakarusz-busszal meg is érkeztek a helyszínre, ahol csupán néhányan voltak kíváncsiak rájuk (ugyanebben az időben nagy lakodalom volt a faluban). Ennek ellenére megtartották az előadást, melyet olykor tapssal jutalmaztak a résztvevők.
A továbbiak jobb megértése végett ismerkedjen meg az olvasó a darab lényegével, majd a huszonegyedik jelentből az első felvonás végéig szóló résszel úgy, ahogyan azt a szerző, Tóth Ede megírta.
Sándor, a falu rossza szerelmes volt Feledi bíró nevelt lányába, a szép Bátki Tercsibe, aki kezdetben viszonozta Sándor szerelmét, később azonban, amikor a bíró Lajos fia udvarolt neki, elhidegült tőle. Sándort ez nagyon bántotta, és eljegyzésük előtt kísérletet tett Tercsi visszahódítására. Azt is elhatározta, hogy ha ez nem sikerül, agyonlövi Tercsit, s utána magával is végez, hogy együtt menjenek „egy hosszú útra”.
A huszadik jelenetből kiderül, hogy Sándor kísérlete eredménytelen volt, s ezért amikor Tercsi el akart menekülni előle, pisztolyt vett elő és rálőtt, mire a lány elbukott. Sándor elégedetten nyugtázta, hogy „Most már az én menyasszonyom vagy örökre!”
Huszonegyedik jelenet
Feledi Lajos, Boriska, az összes nép, Rózsi, később Jóska. Rémülten jönnek.
Mind. Mi az? Mi történt itt?
Sándor. Eljegyzést tartok Bátki Tercsivel!
Feledi. Gyilkos! Fogjátok meg!
Sándor. Jertek hát, és temessetek hozzá! A pisztolyt magára szegzi, e percben a kapun bejön Jóska, odaugrik, megragadja. Rózsi a kerítésen kívül látható.
Jóska. Markomban vagy már! A pisztoly a levegőbe elsül.
A függöny legördül.
A jelenetet mindannyiszor a munkásőrségnél rendszeresített TT-pisztollyal játszották el, mely lövedék nélküli hüvelyekkel volt megtöltve. A pisztoly előkészítése két munkásőr feladata volt. A jelenet előtt ők adták át Sándornak, aki a használatig azt a csizmanadrágjában tartotta.
És lássuk, hogyan „írta” az Élet a jelenetet a dédesi színpadon:
„Tercsi: Bocsáss el gyilkos! (Dulakodnak.)
Sándor. Késő! Nem menekülsz! Sándor a csizmanadrágjából előveszi a pisztolyt és Tercsire lő.” A pisztoly a szokásosnál nagyobb hangot ad, és Tercsi nem bukik el, hanem egy padra félig fekve, félig ülve kerül, kezét jobb csípőjére teszi. Jaj, meglőttek! – mondja.
Sándor még nem tudja, hogy mi történt, ezért folytatni akarja a játékot a betanult szerep szerint. Homlokához emeli a pisztolyt, hogy „végezzen magával”, az egyik munkásőr azonban berohan a színpadra és Sándor kezét a plafon felé irányítja: Ne lőj! A pisztoly élesre van töltve! – kiáltja.
Tercsi egyre sápadtabb lesz, s a hozzá rohanó szereplők körülveszik, s kérdezik, hogy mi történt? Ekkor a nézőtérről is feljött a színpadra egy asszony, aki Tercsi ruhájának alaposabb szemrevételezésével felfedezi a lövedék nyomát. A megsebesült leányt gyorsan a buszhoz vitték, amely a barcikai kórházba robogott vele, már amennyire az akkor még elég rossz úton a fakarusz robogni tudott.
Sajnos, mire a kórházba értek, a halálos sebet kapott kislány meghalt. Néhány nap múlva nagy részvéttel kísérte őt utolsó útjára a kazincbarcikai temetőben Kazincbarcika és a környék sok száz lakója.
U. S.-t , a rendezőt és a két munkásőrt a helyszínre érkező rendőrök letartóztatták, és előbb a dédesi őrsre, majd a putnoki kapitányságra vitték. Itt elvált az útjuk: U. S. másnap a kazincbarcikai munkásőrségre került, s néhány nap után engedték csak haza. A rendezőt és a két munkásőrt Miskolcra vitték, ahol a tárgyalásig előzetes letartóztatásban voltak. A bírósági per nagy érdeklődés mellett nyilvánosan zajlott Kazincbarcikán. A három letartóztatottat felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, U. S.-t felmentették, mivel nem tartották hibásnak. Lelkiismerete azonban máig sem tudott megnyugodni, hibáztatja magát, amiért egy 16 éves kislánynak így kellett meghalnia.
Jakab Béla a darabban Feledi bíró fiát, Lajost alakította. Ő az alábbiakkal egészíti ki a leírtakat:
A Tercsi szerepét játszó Grespik Eszter komoly gondolkodású, de jó kedélyű, szép kislány volt. Ha valahová szerepelni mentek, az autóbuszban a többiekkel együtt nevetgélt, nótázott. Kivétel volt az, amikor Dédesbe mentek. Ide nem akart elmenni, az úton rosszkedvű volt, a nótázásba sem kapcsolódott be.
Dédesben, amikor úgy tűnt, hogy a gyér érdeklődés miatt elmarad az előadás, Eszter megörült, hogy hazamehetnek. De amikor megtudta, hogy mégiscsak elő fogják adni a darabot, ismét levert, rosszkedvű lett.
A 20. jelenetet úgy módosították, hogy Tercsi a lövés után nem bukott el, hanem ő bement a színpadra, hogy a lövés pillanatában elesni készülő lányt elkapja, s a padon félig ültetve, félig fektetve tartsa. A dédesi szerepléskor is így tett, mert a lövés pillanatában ő sem tudta, hogy mi történt. Furcsának csak azt találta, hogy a karjában tartott Tercsi jobban elengedte magát és egyre sápadtabb lett, a kezét pedig a jobb csípő tájékára szorította. A lövedék ugyanis a jobb medencecsont fölött jött ki. Miután a sebesült Tercsit az autóbusszal elindították a kórházba, a rendőrségre siettek. Itt tudták meg, hogy a kislány útközben meghalt.
1958. szeptember 27-én Grespik Eszter halálával véget ért a sajókazinci fiatalok színjátszó mozgalma is. A haláleset mindenkire olyan nyomasztólag hatott, hogy képtelenek voltak együtt tartani a színjátszó közösséget.
Ma is tisztán emlékszem, Grespik Esztike halálára. 8 éves voltam akkor,nagyon felkavarta az egész falut, ott laktunk a katolikus iskola szomszédságában, ahol a próbák zajlottak.Szegény megérezhette a közelgő halálát, azért nem akart menni Dédesbe.Nyugodjon békében.