Kiadványunk egyik külső munkatársa, Vékony Sándor életének 82. évében, 1999. június 10-én elhalálozott. Nevével a Barcikai Históriás szinte mindegyik számában találkozhatott a t. Olvasó a kiadványban napvilágot látott versei révén. Sajnos újabb versekkel ezután már nem tisztel meg bennünket. A Barcikai Históriás kezdettől hű olvasójától és segítőjétől két korábbi versével búcsúzunk és adózunk emlékének.
♦
Kis végrendelet
Ha mentem,
hagyok néhány verset.
Kérlek, ne vegye
egyse’ kedved.
Szappangömb csak mindahány.
Mikor születtek,
jót nevettem,
vagy sírtam, ha úgy
hozta kedvem.
Szülőanyjuk a szalmaszál.
Utazni szelek
szárnyán szoktak.
– Nomádok ők,
sehol sem laknak. –
Társuk sincs, csak a gondolat.
Ha egyszer majd
tefeléd járnak,
simíts magadhoz
egy párat,
s szorítsd rájuk szép ajkadat.
Mosolygok majd a hant alatt.
Mint csata után
Mint csata után
Megrokkant, sebesült kukák
Hevernek szerteszét.
Bűzös gyomrukban őrzik
Barcika szemetét.
Döglegyek kórusa zümmög,
Undorral hallgatom
A zümmögést
És arra gondolok:
Hová lett Barcika
A tiszta, a szép?
Kiadványunk egyik külső munkatársa, Vékony Sándor életének 82. évében, 1999. június 10-én elhalálozott. Nevével a Barcikai Históriás szinte mindegyik számában találkozhatott a t. Olvasó a kiadványban napvilágot látott versei révén. Sajnos újabb versekkel ezután már nem tisztel meg bennünket. A Barcikai Históriás kezdettől hű olvasójától és segítőjétől két korábbi versével búcsúzunk és adózunk emlékének.
