A Rózsa-tanyától Billatáróig


Kismarton Zsolt írása
A mostani kirándulásunk Kazincbarcika déli határától fog indulni, és a keleti hegyen fog vezetni. Ezen a túrán sem hagyjuk el Kazincbarcika területét, pont a határán fogunk gyalogolni. A kirándulás nem nehéz, de van benne egy-két akadály, amit le kell majd küzdenünk!
Először is lássuk az adatokat:

A túra útvonala (Térképalap: turistautak.hu)
Távolság: 7,9 km
Szintemelkedés: 229 méter
Szintsüllyedés: 246 méter
Szintkülönbség: 475 méter
A kirándulásunk a Kazincbarcika és Tardona határán fekvő Rózsa-tanyai buszmegállótól indul. Végig a piros sáv jelzést – P – és a kirándulásunk végén a piros négyszög – PN – jelzést fogjuk követni! Mivel a felfestések jók, így ez nem okozhat gondot, egy hely van, ahol oda kell figyelni…

A túra szintkülönbsége (Térképalap: turistautak.hu)
1.: Rózsa-tanya, autóbusz-megállóhely
2.: Hamvai-legelő
3.: Szarmadicska
4.: Névtelen tető
5.: Baglyas-tető
6.: Bikás-bérc
7 : Lófar-tető
8.: Lófar-nyereg
9.: Tervtáró II.
10.: Billatáró, autóbusz-megállóhely
Előrebocsátom, hogy szükségünk lesz két nejlonzacskóra, vagy pedig mezítlábaznunk kell! A gumicsizma is jó megoldás, de abban kényelmetlen lenne megtenni a túrát, vinni pedig eléggé nehézkes.
A buszmegállótól rögtön balra egy széles földút van. Induljunk el ezen! (Ez a régi kisvasút nyomvonala!) 100 méter után a kisvasút töltése jobbra fordul, mi pedig balra. Ez is egy széles földút lesz. (Kövessük a P jelzést!) Pár méter után látjuk is az akadályt – a Tardona-patakot. Ezen valahogyan gázoljunk át! Innentől kezdve a Hamvai-legelőig már kényelmes – de fokozatosan emelkedő – földúton haladunk.

Az elágazás után (Fotó: Kismartonné M. Viktória)

Ez a Tardona-patak. Mi mezítláb gázoltunk át rajta! (Fotó: Kismartonné M. Viktória)

Útban a Hamvai-legelő felé (Fotó: Kismartonné M. Viktória)
Ez a szakasz nagy népszerűségnek örvend a kazincbarcikaiak és a tardonaiak körében is, mint gombászóhely. (Vargányagomba is található itt!) Ezen a környéken egy picit átlépünk Tardona területére is.
A Hamvai-legelő egy fákkal és cserjékkel sűrűn benőtt ligetes rész, ami kedvez a gombáknak, mivel a környéken a víz könnyedén megmarad, így megfelelő nedvességet biztosít a számukra.
A környék – teljesen Szarmadicskáig – a Tardona-vulkánnak köszönheti a létrejöttét, de erről majd egy másik kirándulásnál bővebben írok…

A Hamvai-legelő (Fotó: Kismartonné M. Viktória)

A Hamvai-legelő (Fotó: Kismartonné M. Viktória)
Miután átvágunk a Hamvai-legelőn, elmegyünk a Gencs-tető alatt, és elhaladunk a Cserény-tanya romjai mellett, a K+ jelzés – jobbról – Tardona felől belénk csatlakozik. Nem fogjuk látni, hiszen a ligetes területen a kiágazást nehéz észrevenni, és a K+ felfestés sem áll már a helyzet magaslatán. (A jelzést – tapasztalatból tudom, hogy érthető okokból – már megszüntették.) Egy kicsit továbbhaladva – a hegygerincet elérve – az utunk hirtelen balra fordul. Itt már a Szarmadicska területén sétálunk, fás és ligetes részek váltogatják egymást.

Szarmadicska környéke (Fotó: Kismartonné M. Viktória)

Szarmadicska környéke (Fotó: Kismartonné M. Viktória)

Szarmadicska környéke (Fotó: Kismartonné M. Viktória)
Miután a Szarmadicskát elhagyjuk, itt jön az a pont, ahol oda kell figyelni! Ahol a széles földutunk hirtelen jobbra fordul, ott balra – körülbelül 45 fokos szögben – egy ösvény indul el. (Nincs egyértelműen P jelzéssel jelölve!) Nekünk a rövid, körülbelül 100 méteres ösvényt KELL követnünk, ami egy szintén széles földútba vezet, ahol jobbra kell fordulnunk! (Ha következetesen a földutat követnénk ezen a ponton, akkor az Egyház-völgyön keresztül a Harica-völgyébe, majd jó pár kilométer után Kondóra jutnánk!)

A problémás hely a térképen (Térképalap: turistautak.hu)
Miután a bérci utat sikeresen követtük, széles földúton elérjük a kazincbarcikai S jelzés becsatlakozását – balról –, ezt látni fogjuk. Innentől kezdve a már a Vadregényes túra Kazincbarcikán leírásomban szereplő utat követjük teljesen a Lófar-nyeregig…

A Baglyas-tető után… (Fotó: Kismartonné M. Viktória)

Fűvel benőtt földút, ami a Harica-völgyébe vezet (Fotó: Kismartonné M. Viktória)

Kilátás a Harica-völgyére (Fotó: Kismartonné M. Viktória)

Útban a Lófar-nyereg felé… (Fotó: Kismartonné M. Viktória)
Ahogy elérjük a Lófar-nyerget, jól láthatóan – szintén egy széles földúton – balra indul a PN jelzés. Térjünk le erre a bérci utat követő P jelzésről! Nagyon szép erdei úton jutunk le Billatáróra… (A jelzés nagyon jól követhető!)

A Lófar-nyereg környéke (Fotó: Kismartonné M. Viktória)

Néhány helyen az utunkat benőtte a fű, de ez nem okoz nehézséget (Fotó: Kismartonné M. Viktória)

Szép, tiszta és hangulatos erdő… (Fotó: Kismartonné M. Viktória)

A táj szépsége lenyűgöző! (Fotó: Kismartonné M. Viktória)

Erdőrészlet Lófar-tanya felett (Fotó: Kismartonné M. Viktória)

A hegyoldalhoz közeledve… (Fotó: Kismartonné M. Viktória)

Kis rét az utunk mellett… (Fotó: Kismartonné M. Viktória)

Kilátás a nyugati hegyünkre. Az utunk lefelé indul… (Fotó: Kismartonné M. Viktória)

A hegylábhoz közeledve… (Fotó: Kismartonné M. Viktória)

Onnan jöttünk… (Fotó: Kismartonné M. Viktória)
Ahogy leérünk a hegyről, az egykoron szebb napokat megért Tervtáró II. területére érünk, amit a meddőhányó is mutat nekünk. Sajnos a területen a régi időkből szinte semmi sem maradt fenn…

Tervtáró II. Jobbról jöttünk, balra megyünk… (Fotó: Kismartonné M. Viktória)

Tervtáró II. meddőhányója (Fotó: Kismartonné M. Viktória)

Tervtáró II. a hegy felé nézve. Erről a hegyről jöttünk le! (Fotó: Kismartonné M. Viktória)
Miután elérjük Tervtáró II.-t, bitumenútra térünk át. Balra tőlünk látható a volt és már növényekkel benőtt meddőhányó. Átszelve a parkolón, majd megkerülve a sorompót, kijutunk a tardonai műútra. Jelzésünk balra tart, a Billatáró üdülő bejárati úti buszmegállóhoz – ezt az útvonalat adtam meg a térképen –, de dönthetünk úgy is, hogy jobbra, az Ibolyás buszmegállóhoz sétálunk el. (Körülbelül ugyanolyan távolságra vannak.) Ezzel túránk véget is ér…
Remélem, hogy ehhez a kiránduláshoz is sikerült kedvet csinálnom, hiszen egy kis kaland is van benne, de ha csak gombászni szeretnénk, arra is van lehetőségünk a területen!
Kedves Zsolt!
Mindig csodálattal töltenek el írásaid. Elgondolkodom, honnan ez a remek turisztikai helyismeret? Megvallom sok évet éltem Barcikán, de soha senkitől nem hallottam és olvastam ilyen alapos tájékoztatót, leírást a Bükk lábánál fekvő Barcikát övező hegyekről, területekről. Kiváló fotóitok, térképek és domborzati grafikonjaid hűen adják vissza a terület szépségét, kiváló támpontot nyújtanak, kirándulásra ösztökélnek…
Alkalomadtán, jómagam is eljutottam a környékbeli hegyekbe, de soha nem tűnt fel, hogy azon a területen 300 méter feletti csúcsok is vannak. Gratulálok az igazán remek íráshoz, nejed és általad készített fotóitokhoz!
Barátsággal üdvözöllek, Tibor.
Nagyon szépen köszönjük!
Pingback: Az Ibolyástól Bánhorvátiig – Barcikai Históriás