Május 30-án egy rendkívüli fiatal tehetséggel, Kovács Bettinával, az Irinyi János Református Szakgimnázium, Szakközépiskola végzős diákjával ismerkedtek meg az érdeklődők a rajzaiból készült minikiállításon keresztül.
Az Újkazinci Baráti Kör évekkel ezelőtt célul tűzte ki, hogy minél több kazincbarcikai vagy Kazincbarcikához kötődő alkotót, művészt igyekszik megismerni, megismertetni. Nagyon büszkék rá, hogy minikiállításokra, bemutatókra, előadásokra sikerült számtalan, Kazincbarcikáról elszármazott hírességet is megnyerniük, akik közül több visszajáró vendégük is lett. Ezt a törekvésüket az idén folytatták.
2017. május 30-án Kovács Bettinával, az Irinyi János Református Szakgimnázium, Szakközépiskola végzős diákjával ismerkedtek meg az érdeklődők. Bettina az érettségi időszak alatt szakított rá alkalmat, hogy régi ismerőseihez elhozza rajzait, melyre a társaság a Kazincbarcikai Kórház hospice osztályának javára rendezett jótékonysága gála óta vár. Annak a rendezvénynek Bettina aktív segítője volt, és már akkor megígérte, hogy alkalomadtán bemutatja munkáit.
Bettina már az első beszélgetős találkozáskor lenyűgözte a baráti kör tagjait. Osztályfőnöke, Bokorné Ádám Eszter szavait idézve, „a Betti-féle másság, a nyugalom szigete, a különleges egyénisége első percben megnyerő volt számomra”.
Bemutatott rajzai sajátosak, egyediek, érdekes színvilágot tükröznek, hűen adják vissza egyéniségét, jellemét. Alkotásai között láthatóak voltak grafit- és tusrajzok, ceruzával készültek, számítógépes grafikák, családi portrék, képregény és mesehősfigurák, és bemutatta pályázati munkáit is. Hozott ceruzával rajzolt karikatúrákat, közöttük az osztályáról tablóképet, önarcképet, valamint tetoválásmintákat. Utóbbiaknak későbbi tervei között nagyobb szerepet szán, a tetoválással művészi szinten szeretne foglalkozni, és a több idegen nyelvet beszélő alkotó másik nagy vágya a szinkronszínészet.
A rendezvényen jelen lévő Demeterné Mérai Mária tanárnő méltatásában elmondta, nagyon büszke, hogy ilyen rendkívüli tehetséges diákja van, helyesebben már csak volt… Tanulásban, és mindenben, amihez kezd, az eredményességre törekszik. Rendkívül sokoldalú, ámde zárkózott, és nagyon szerény. Végtelenül segítőkész, kitartó, de ez munkáiból is tükröződik, hisz nem egy rajza hosszú hetek, hónapok munkája, míg véglegesen elkészül. Ilyen a színes mesefigurákat bemutató és a szemet ábrázoló ceruzarajza. A minitárlaton osztálytársai közül többen is részt vettek.
Beszélgető partnere, Szalainé Szatmári Katalin kérdésére Bettina elárulta azt is, hogy óvodás korában míg a többi gyermek formákat, hercegnőket rajzolt, ő már akkor szabadon engedte fantáziáját, és sárkányokat, különböző szörnyeket vetett papírra. Tehetségét vélhetőleg édesapjától örökölte, aki biztatja, támogatja, és rendkívül büszke gyermeke egyedi stílusára.
A rendezvényen közreműködött az Irinyi Református Szakközépiskola Tehetségpont Zenei Tehetséggondozó Műhelyből Csordás Ági és Oroszi Fanni 10. évfolyamos tanulók. Oroszi Fannit korábban már a nagyközönség is hallhatta, hisz 2016-ban részt vett az Eurovíziós Dalfesztiválon A Freddie duett éneklési verseny győzteseként élőben énekelt duettet Fehérvári Gábor Alfréddel Stockholmban.
Bettina így vall önmagáról∗:
„1996 Kisasszony havának harmadik napján láttam meg a napvilágot. 21. életévemben járok, legtöbb alkotásomat csak művésznevemen (becenevemen) ‒ „Merill” ‒ dedikálom, de a közéletben csak úgy ismernek, Kovács Bettina.
A rajzolás, a képzőművészetre való fogékonyság mondhatni egy velem született adottság, vagy képesség ‒ a családomban édesapám rendelkezett művészi hajlamokkal ‒, autodidakta módon tanultam meg alkotni. Legelső élményem ezzel kapcsolatban az egyszerű „gyermekrajzok’ voltak, melyek családi és óvodai körökben nagy népszerűségnek örvendtek (abban az időben nem volt ritka azt hallani, hogy ’nagy’ jövőt jósolnak nekem). … 2003 óta tagja voltam a kazincbarcikai Kodály Zoltán Alapfokú Művészetoktatási Intézménynek grafika tanszakon, ahonnan 2011-ben alapfokú képesítést és érvényes bizonyítványt szereztem.
2004-ben megnyertem egy országos rajzpályázatot, melynek köszönhetően én lettem az a szerencsés kiválasztott, aki részt vehetett egy ausztriai kiránduláson a Styrassic Park nevezetű dinoszaurusz-parkban az osztályommal együtt. … Jelentősebb eredményeim közé tartozik a 2007-ben megrendezett II. országos fotó- és videó- és III. országos grafikai verseny döntőjén való szereplésem, a 2010-ben tartott III. megyei illusztrációs rajzversenyen elért második helyezésem, valamint 2009-ben, szintén a dobogós lista élén végezve, részt vehettem egy egyhetes táborban Abroncsoson (Szlovákia), a Hazánk tájai regionális rajzpályázatnak köszönhetően. Általános iskolai tanárom Motkó Zoltánné volt, aki egyszer úgy vélekedett rólam: „Pályafutásom alatt még nem volt ilyen kezű diákom.”
Középiskolai tanulmányaim alatt számos iskolai rendezvényre készítettem igényes dekorációkat, pályamunkákat, plakátokat.
Kicsiként még úgy tekintettem a rajzolásra, mint egyfajta hobbi, ’móka’, mára azonban igen komoly életcélommá vált a művészet.
Eleinte az inspirált, hogy nagyon szerettem a rajzfilmeket, a képregényeket és a mesefigurákat. Egyfajta impresszionizmust találtam a fantasy világában, a mai napig is úgy érzem, hogy szabadjára engedhetem a fantáziámat benne és alkothatok egy-egy kedvesebb vagy éppen rémesebb figurát. Az animék/mangák világa szintén nagy hatással volt rám. Ezek nagy része sajátosan kitalált, de olykor előfordul, hogy egy adott rajzfilmből formázok meg karaktereket. Digitális rajzokkal, illetve mozgóképi játékfilmekkel is foglalkoztam az elmúlt évek során. Logókat, különböző karikatúrákat, nonfiguratív motívumokat, feliratokat is szoktam tervezni. Ahogyan szabadidőm engedi, illusztrációkat, portrékat is szoktam készíteni.
Kiállításaim eddig még csak iskolai keretek között zajlottak, bár fontos megemlítenem, hogy 2012-ben a Harangszó című vallási keletű újságban megjelent egy illusztrációm.
Hivatásommá szeretném tenni a művészetet, mégpedig egy nem mindennapi művészeti ágazatban, ez pedig a tetoválás. Úgy érzem, ebben a műfajban kiteljesedhetek, kialakíthatok egy sajátos stílust, ami szimpatikus és vonzó lehet az emberek számára. Saját meglátásom szerint talán azért nem jelentek még meg alkotásaim nagyobb volumenű keretek között, mert ezek többsége nem mindig törekedett a közönség megnyerésére, legtöbbjük csak ’fiókrajz’, és meg is maradt annak.”
