A Tardona-vulkán, avagy Kazincbarcika földtörténete röviden – kicsit másképp :)

A mai leírásom egy kicsit rendhagyó lesz, hiszen nem egy klasszikus túraleírást szeretnék megosztani a Kedves Érdeklődőkkel. Rengeteg magyarázat is tartozik a cikkhez, hiszen az általam most bemutatandó környék sok esetben még a természetben jártas turistáknak is ismeretlen, ráadásul nem is találtam még közérthetően elmagyarázva dokumentumot a környékről. A magam egyszerű eszközeivel és módjával szeretnék most rávilágítani Kazincbarcika LEGNAGYOBB természeti kincsére, ami – remélem, csak egyelőre – a geológusok és a litológusok számára ismert, ráadásul az utóbbi időkben a köreikben nagyon népszerű is lett! Ez pedig a Tardona-vulkán…

Egy kicsit távolabbról kell elindulnom, hogy a részletekre rá tudjak térni.

A Bükk alapvetően mészkőhegység, és ez is dominál nagyrészt az egész területén. Mindezek mellett van két különleges része a hegységnek, ami külön-külön is szót érdemel. Az egyik a Bükkalja, a másik pedig a Bükkhát. A Bükkalja azért különleges, mert eléggé közismert, hogy ezeken a részeken a Mátra – bazalt és gabbró ‒, valamint a régi földtörténeti korokban létező Szolnok‒Nyíregyháza törésvonal riolittufával lepte be a környéket. Ezek nagyon híres, és manapság egyre felkapottabb turistacsalogató látványosságok lettek: a kaptárkövek és a barlanglakások.

Mint látható, a Bükkalján vulkán nem volt, csak a hamujával és a köveivel szórta be a vidéket. Ha a Bükkaljára kíváncsiak lennének, tavaly, két nap alatt rengeteg helyet bejártunk. A fényképes túra és videóbeszámoló ITT található a honlapomon.

Most pedig térjünk át a számunkra jelenleg fontos Bükkhátra. Először is lehatárolnám a területét:

Leírva: északról és keletről a Sajó vonala Vadnától Miskolcig, délről a Bükk, nyugatról pedig a Bán-völgye, azaz az Upponyi-hegység határolja. (Mostanában emlegetik a dolgozatok, hogy idetartozhat a Vadna, Putnok, Sajómercse közti terület is, hiszen ez a rész is gazdag andezittufában.)

Ezt a területet hívjuk Bükkhátnak, vagy más néven Tardonai-dombságnak. Új keletű neve a térségnek a „Tardona-vulkán”. Esetleg, ha volt olyan, aki például az Avas után érdeklődött, és a Wikipedián utánanézett, ez az első mondat a leírásban: „Az Avas vulkáni eredetű, 234 méter magas domb Miskolc közepén, egyben az Avas városrész neve is.” Esetleg ezek után – ha a Bükkre gondol az ember – felmerült-e benne az a kérdés, hogy miért? Szintén érdekesek a XIX. század végén üzemelő andezittufa-bányák Alacskán. Hogyan került ide andezittufa?

Nos, ezeket a kérdéseket szeretném most a magam módján megválaszolni…

Nem is olyan régen – az 1990-es évek közepétől – a geológusokat is elkezdték foglalkoztatni ezek a kérdések. Rengeteg bejárás, régi, szén után való kutatásból előkerülő fúrásminták leírásának a vizsgálatát kezdték el, amiből mára egyre több doktori disszertáció és geológiai leírás készült. (Földtani Közlöny) Egyre többet lehet tudni a Tardona-vulkánról, egyre árnyaltabb a kép is, de még van mit kutatni és pontosítani.

A Tardona-vulkán tulajdonképpen az egész Bükkhátat lefedi, sőt a Sajó túlpartján – Felsőnyárádig – a nyomai megtalálhatóak. Nem csodálkoznék azon sem, ha kiderülne, hogy ehhez a – most már leírom – vulkáni területhez tartozott volna a Rudabányai-hegység is, ami azt a rengeteg ásványt kimosta és a felszínre hozta, ezért Rudabánya jelenleg Magyarország ásványokban leggazdagabb és legváltozatosabb környéke, az ásványgyűjtők „Mekkája”!

Lépjünk egy nagyon nagyot vissza az időben…

Körülbelül 13,9 millió évvel ezelőtt a környékünk nagyrészt tengerfenék volt, aminek az alja tömör, nagy keménységű lerakódott kőzet volt. Ekkor egy magmakamra alakult ki a vastag és kemény réteg alatt – nagy mélységben. Ez a prevulkáni időszakban a későbbiekben egy vulkán kialakulásához vezetett volna. De! Ott volt a vastag és kemény réteg, a magmakamra pedig egy puha, a vizet jól vezető rétegben volt ‒ így a víz folyamatosan hűtötte a kamrát, ezzel visszafojtotta a kitörést. Természetesen a feltörő magma a kamrában előbb-utóbb már elérte azt a hőfokot ‒ valamint a kialakuló vízgőz és a magmában lévő illóanyagok nyomása is rásegített erre ‒, hogy egy hatalmas robbanással átszakította a kemény lemezt, és kitört a vulkán. A robbanás ereje akkora lehetett, hogy a magmakamrában lévő láva majdnem 100%-a a robbanás során ki is ürült, így lávafolyásra nem kerülhetett sor. A folyamatos vízzel érintkezés ráadásul „felhabosította” az andezitet – andezittufa alakult ki ‒, és nehézzé tette azt – finom por szintén nem jöhetett létre –, így a kilövellés magassága sem volt túl nagy, és a légkörbe került andezittufa is relatív kis területen terült szét, egy andezittufa réteget létrehozva a környezetében.

A legfrissebb dokumentumok ennek a központi kitörésnek a helyét nem tudják azonosítani – az erózió miatt –, ellenben egy régi leírás Sajómercse környékére helyezi. (Valószínűleg ez csak egy spekuláció.)

Ezután egy aránylag nyugodt időszak következett. A második kitörési hullám már más tájat talált a környékünkön: ebben az időben egy hatalmas folyódelta volt itt. Mivel a magmakamra újra megtelt, eljött az ideje, hogy megszabaduljon a terhétől, de a helyzet egy kicsit most már más volt! Az első robbanás sok helyen meggyengítette az alapkőzetet, amit a magma az idők folyamán szintén kitöltött. Így a kitöréshullám, ami ismét robbanásszerűen játszódott le, most már több helyen és kisebb mértékben történt meg, újra beszórva andezittufával az első kitörés óta lerakódott mészkövet, homokot, a folyó miatt pedig a hordalékot és a folyami kavicsot.

A harmadik – egyben utolsó kitörés ‒ már szárazföldet talált a környékünkön, és a már több mint száz kis kürtőn keresztül került a felszínre a magma, újra beterítve az alatta lévő rétegeket. Ekkor már a felszínre került egy kis breccsásodott andezit is, hiszen az alapkőzetből levált kisebb darabok, valamint az útjába kerülő egyéb kőzetek az andezitbe kerültek, így a lávába is.

Remélem, hogy így már érthető, miért nincs hagyományos értelemben vett vulkáni kúp a környéken.

Jelenlegi tudás szerint a vulkán 9,5 millió évvel ezelőtt aludt ki, részben kialakítva a tájunk végleges formáját. Azóta az erózió nagyon különlegesen hatott a környékre, ezeknek a nyomai nagyon jól vizsgálhatóak.

A harmadik kitörés után – mint ahogy már írtam – több mint száz kitörési pont maradt hátra, ezek egymástól nagy távolságra is lehetnek. Ritka, de a legnagyobbak 30 méter átmérőjűek, a nagyobbak 10 méteresek, de ettől kisebbek is vannak. Így már – szerintem ‒ érthetővé vált, hogy például hogyan keletkezett az Avas.

Az erózió egy kicsit megnehezíti a geológusok dolgát: a szénkutatási fúrások mintáinak a leírása nem elég pontos, hiszen alapvetően csak a szénrétegeket vizsgálták meg. Látható maradvány kevés maradt, így saját fúrásokkal is biztosítaniuk kellett a terület feltárását. Egy-két segítő is akadt a számukra: a földrengések és a víz.

A hegyeink rétegződése változó, 60%-át homok – homokkő –, agyag, kavics teszi ki. A többi a mészkő, az andezittufa és a szén. Így mindkét hegy nagyon különleges, többféle formációt tartalmaz!

Nos, a segítőkész elemek az alábbiak szerint tették meg a dolgukat: először is a földrengések a kemény, felső réteget megrepesztették, ennek következtében a víz a puhább rétegeket már folyamatosan kimosta, hatalmas szurdokvölgyeket hagyva maga után. Ezekben a völgyekben nagyon jól megfigyelhető a talaj rétegződése és kialakulása. Ezekről a völgyekről szól ez a cikk.

Fordított helyzet is volt, amikor a lefutó patak olyan mélyre hatolt, hogy eláztatta a nedvességre érzékeny homokot és agyagot, és egy földrengés hatására a megrepedt kemény réteg „engedett”, hegycsuszamlás jött létre. Ilyen a környékünkön a nagybarcai Hét-tó környéke és az Uppony és Bánhorváti között létrejött Damasa-szakadék is. (Ezekről majd a későbbi cikkeimben írok majd.)

Azt is megjegyezném, hogy az andezit – igaz, nem túl nagy mennyiségben – limonitot és hematitot – hívjuk „vasércnek” – hozott a felszínre, így már nem is olyan meglepő, hogy a Vécsetal-völgyben találtak egy IX‒XI. századból való vasolvasztó maradványait!

Az andezitről a régi bányászok is beszélni tudnának, hiszen a földmozgások hatására törések jöttek létre a hegyekben – ún. vetők –, amikor ehhez a kemény részekhez értek, sok, nyomdafestéket nem tűrő kifejezést hallattak. 

A geológusok az alábbiak szerint próbálnak a kürtők nyomára akadni: különböző fúrásokat végezve megpróbálják megállapítani, hogy hol, milyen vastag az andezittufa réteg. Ez azért fontos, mert – mivel – kis területen szóródott szét, így ott lehet a legvastagabb, ahol a kürtő lehetett. Keresik a hegyekből kipreparálódott andezitcsúcsokat is, hisz ezek is elárulják a volt kürtők helyét.

Érdekességképpen megjegyzem, hogy a geológusok az általában használt 1:10000-es térképeket nem tartják alkalmasnak a völgyeink ábrázolására, így mostanában készülnek az egy nagyságrenddel nagyobb térképek 1:1000 léptékben.

És itt jön képbe Kazincbarcika, ugyanis itt találták meg nagy számban a 10 méteres kürtők egy részét, valamint jó pár szurdokvölgy is itt alakult ki! Így visszatérve a cikk elejéhez: ezért lett Kazincbarcika a geológusok és a litológusok kedvence! Kürtőket találtak az Eperjes-bérc környékén – nagy számban –, Szarmadicska és a Hamvai-legelő környékén. Nagyon jól tudják vizsgálni a felhalmozódott andezittufa vastagságát az Egyház-völgy aljánál. (A völgy Kazincbarcika határától indul a Harica-völgy felé.)

Még egy apró megjegyzés: sokszor hibásan Tardonához kötik a területet, pedig 1990** óta az egész Kazincbarcikához tartozik. Sok esetben Kazincbarcika el sem hangzik az értekezésekben! A legfinomabb megállapítás a „Tardona és Kazincbarcika között félúton” szokott lenni. Ez egy kicsit lehangoló…

A leírás tehát az alábbi völgyekről szól: Nagy-Lipót-völgy, Özvény-völgy, és szerintem a legszebb, a Szoros-völgy. Mindegyik szurdokvölgy, és rengeteg csodálatos látnivalót tartogat a számunkra, megdöbbentve az erre látogatókat!

Túraszerűen adom meg az adatokat, hátha lesz, aki felkeresi őket. Mielőtt ezt megtenném, egy-két dologra felhívnám a figyelmet!

1. Mivel a völgyek sok esetben nehezen járhatóak, és akár veszélyesek is lehetnek, MINDENKI CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGÉRE KERESSE FEL ŐKET! Semmilyen felelősséget nem vállalok bárminemű sérülésért és anyagi kárért!
2. Nem kell mindenhova felmászni! Nem tesz jót az egészségnek…
3. Óvjuk a természetet! Nem kell mindent megpiszkálni – már csak a problémák elkerülése végett is –, névjegyünket otthagyni! Unokáinknak is őrizzük meg ezt a természeti csodát!
4. Ezek a kövek sok esetben könnyen mállhatnak, és nem hiszem, hogy bárki örülne, ha a fejére esne egy… (Ezért sem piszkáljuk őket!)
5. Strapabíró, köveknek jól ellenálló cipőt viseljünk, javasolt a hosszú nadrág is!
6. Fiatal gyerek nem való ezekbe a völgyekbe!
7. Nem árt GPS-t használni, ha véletlenül elkavarodnánk az utunk során.
8. Ne szemetelj! A szemétnek a kukában van a helye!
9. Igaz, hogy elég rövid a túra, de nagyon megviseli a bokákat és a térdeket, ezért nem fontos egyszerre végigjárni, javaslom, hogy egyenként járjuk be a völgyeket!
+1.: Nagy esőzések esetén a völgyek nem járhatóak!

Pontos útvonalat térképen nem tudok megadni, ugyanis jelenleg NINCS az a térkép, amin jelölni tudnám. Így inkább – javaslom –, hogy a leírásban szereplő útvonalat kövessük. Amiatt pedig előre is elnézést kérek, hogy egyes köveknek nevet adtunk. Nem bírtuk megállni! (De nem is lehet, annyira kifejezőek…) Kezdjük hát!

Túra hossza: kb. 9 km
Emelkedés: kb. 444 méter
Süllyedés: kb. 463 méter
Szintkülönbség: kb. 907 méter

Először is utazzunk ki autóbusszal Tardona felé a Hideg-kút megállóhelyig. Itt – pontosan a megállónál – egy kis ösvény indul el a hegy belseje felé a nyugati hegyünkbe. Ha ezen elindulunk, nagyon hamar a Nagy-Lipót-völgyben találjuk magunkat. Innentől kezdve kövessük a patakmedret – mást úgysem lehet. Nem túl hosszú – kb. 500 méter –, de garantálom, hogy sokkal hosszabbnak fogjuk érezni! Szavak helyet meséljenek a képek az utunkról…

A szurdokvölgy felső szakaszában az út kettéválik: a bal oldali továbbra is szűk marad, míg a jobb oldali – fent a képen – kivezet minket a völgyből. Mi tartsunk balra! Továbbra is a szűk völgyben maradunk, amit hirtelen egy hatalmas kő elzár előttünk…

A kép nem érzékelteti a méreteket, de a követ megkerülni nem lehet! Így – mivel – három éve már jártunk erre, elindultunk a jobb oldali völgyön felfelé, majd balra fordulva kiértünk egy rétre. Itt – elvileg – egy földút van, ami teljesen visszavezetett minket annak idején a völgybe. Így hát elindultunk rajta. Igen ám, de azóta a földút közepe táján már akkorára nőttek a fák, hogy alig bírtunk átkászálódni rajtuk! Így azt javaslom, hogy inkább a völgyön – ahol feljöttünk – menjünk vissza, teljesen a buszmegállóig. Azért tanulságképpen álljon itt pár fotó a földútról…

Miután a buszmegállóhoz visszaérünk, már elárulhatom, hogy ebben a völgyben van elhelyezve egy geoláda „Tardona-vulkán” elnevezéssel.

A buszmegállóban forduljunk jobbra, és haladjunk a műúton – körülbelül 50 métert ‒ eddig…

Itt forduljunk a keleti hegyünk felé BALRA! Pár lépés után az út véget is ér, és két ösvény indul el ebből a pontból. Mi a balra kanyarodót kövessük. Magas aljnövényzet között haladunk, elérjük a Tardona-patakot – az átkelés könnyű lesz –, és haladjunk az ösvényen teljesen az erdőig. Az erdőben már egy jól járható földútra jutunk. Kövessük, amíg lehet, majd elérve a Szoros-völgyi patak medrét, haladjunk azon tovább!

A Szoros-völgy már innentől kezdve is rengeteg érdekességet tartogat a számunkra. Azt is érdemes róla tudni, hogy nem egy, hanem két elágazása is van. Kezdetben mi mindig a bal oldali völgyet kövessük! Ez a völgy a mesék birodalma. Sok kőnek adtunk nevet – nem tudtuk megállni –, remélem, hogy felismeri őket a Kedves Olvasó is! A fényképek sajnos nem tudják azt a monumentalitást visszaadni, amit ez a völgy képvisel. Azért megpróbálkozok vele, így helyettem beszéljenek a fényképek!

A fenti két képen nagyon jól megfigyelhető, ahogyan a víz kimosta a homokot és a puhább kőzeteket a vulkáni tufa és breccsa alól. Egy idő után ez az alámosás elérheti azt a szintet – vagy jöhet egy kisebb földrengés is –, amikor a sziklatömb le fog szakadni, és a völgybe fog csúszni. (Azért remélem, addig még van pár ezer évünk hátra.) Így alakult ki a Damasa-szakadék is – csak egy „kicsit” nagyobb méretekben…

Ha ezen a völgyön továbbhaladunk, egy éles jobbkanyart vesz, és jó pár száz méter után a Szarmadicska környékére jutnánk, fel, a bércre. Most forduljunk vissza, és a visszautunk során az első elágazásnál menjünk balra! Egy még izgalmasabb völgybe jutunk. Induljunk el rajta, és gyönyörködjünk a kőképződményekben!

Az „ork” már a bejáratnál sejttette velünk, hogy Középföldére érkeztünk. Ennek a „trollnak” története is van, ahogy Tolkien írja a „A Hobbit” című művében:

„…mert a trolloknak, mint azt talán tudjátok is, még napkelte előtt vissza kell kerülniük a föld alá, vagy pedig azzá változnak, amiből eredtek, a hegyek anyagává, s többet nem mozdulnak.” (J. R. R. Tolkien)

Igaz, a „trollt” már belepte a föld és a sziklák, de a feje még kilátszódik a völgy oldalában.

Remélem, még sokan emlékeznek a „Végtelen történet” című mesefilmre, ahol – mint egy hegy – egy több ezer éves teknősbéka – Morla ‒ alussza az álmát, mielőtt megmozdulna, és Atréyu-val beszélgetni nem kezdene. Úgy néz ki, hogy Morla is Kazincbarcikán találta meg a nyugalmát.

Az Avatar című film fő ragadozója is zsákmányra vár ebben a völgyben!

Ez a völgyszakasz is a vége felé jobbra fordul, és lassacskán emelkedve szintén a Szarmadicska felé veszi az irányt.

Itt forduljunk vissza, és haladjunk teljesen az első elágazásig, ahol balra egy újabb völgyszakasz kezdődik. Ez egyenesen a Szarmadicska környékét veszi célba.

Ha ezt a völgyet is megnéztük, forduljunk vissza, és teljesen a műútig sétálva hagyjuk el a Szoros-völgyet.

A műútnál forduljunk jobbra, és körülbelül 500 métert gyalogolva induljunk el Kazincbarcika felé. Amikor az út élesen jobbra fordul – utána – egy hosszú egyenes van. A kanyar után nem sokkal balra egy kavicsos bejárat található. Térjünk rá, és induljunk el a nyugati hegyünkben található Özvény-völgybe.

Az Özvény-völgy nemcsak szurdokvölgy, hanem itt lelhetünk rá a vulkanizmus egyértelmű jeleire is.

Induljunk el a bal oldali földúton. Körülbelül 600 méter után egy hegy aljába érünk, ahol az út kettéválik. Mi megpróbálkoztunk a bal oldali szurdokvölgybe bejutni a földútról, de ez eléggé reménytelen vállalkozásnak tűnt, így visszafordultunk az elágazáshoz.

A jobb oldali földút itt a nyerő, ez nagyrészt közvetlenül a völgy aljában vezet. Ezen teljesen addig sétáljunk el, amíg a völgy egyértelműen balra fordul, a földút pedig jobbra, meredeken a hegyoldalnak indul. Jegyezzük meg ezt a pontot magunknak, és először kövessük a földutat teljesen a végéig. Itt egy vadászlest fogunk találni. Ezzel elértük az Eperjes-bérc alját…

A földút vége nagyon gazos, ellenben ettől a helytől balra az erdő aljnövényzetben szegény. Ott tudunk továbbmenni. A gazos rész legyen mindig tőlünk jobbra! Pár száz méter után egy nagyon érdekes helyre érünk. A hegyoldal – tőlünk balra – úgy néz ki, mintha sok kis párhuzamos völgy lenne, és a vonulat felett álló egyes dombokon „kis puklik” láthatóak. Érdekes képződmények egy hegyoldalban! Ha a jobb oldali vonulaton maradunk, meg is tudjuk vizsgálni a kiemelkedések egy részét. Akkor most lássuk részletesen ezt a területet!

Mint ezen a térképen is jól látható, ezeknek a domboknak egy része breccsásodott andezittelér! Nézzünk alaposan szét ezen a kis területen!

Mi megpróbáltuk megkeresni a cikk elején szereplő hatalmas kipreparálódott andezitbreccsa telért, és szerettük volna hosszában lefotózni a völgy feletti leszakadást, így továbbmentünk. Sajnos egyik célt sem sikerült maradéktalanul teljesítenünk, ellenben sikerült pár szép fotót készítenünk.

Most pedig induljunk vissza teljesen addig a pontig, ahol a szurdokvölgy elkanyarodott tőlünk, és induljunk el rajta! Ez a völgy sokkal szélesebb, mint amiket eddig láttunk. Egy idő után a völgy jobbra fordul, és elkezd beszűkülni. Addig célszerű a könnyen járható völgyön felmenni, amíg látni fogjuk, hogy a völgy bal oldalán a fák helyét cserjések veszik át – itt már eléggé szűk lesz a völgy –, és gazossá is válik.

Induljunk vissza azon az útvonalon, amin jöttünk, teljesen gyalogoljunk el a Kazincbarcikát Tardonával összekötő műútig. Itt balra fordulva már meglátjuk a Gergely-kúti buszmegállót, ahol buszra szállva Kazincbarcikára utazhatunk…

Remélem, hogy ez a kimerítő túra látványban gazdag, kellemes fáradtságot okozott, amit otthonunkban az emlékekre visszagondolva kellemesen kipihenhetünk…

*: Se geológus, se litológus nem vagyok. Mindent megtettem, hogy ennek ellenére közérthető leírást adjak, és az hű maradjon a felhasznált értekezésekhez képest. Ezért előre is elnézést kérek, ha tárgyi tévedés lenne a leírásban!
**: Pontosítást igénylő adat!

Felhasznált irodalom

1.: Püspöki Zoltán–Kozák Miklós–Csámer Árpád–McIntosh Richard–Vincze László: A Tardonai-dombság szarmata üledéksorának őskörnyezeti és szekvenciasztratigráfiai elemzése – Földtani közlöny (2003)
2.: Csámer Árpád–Kozák Miklós: A magma és a nedves üledék kölcsönhatásának fáciesjelenségei késő-miocén andezitbenyomulások kontaktusán Tardona ÉK-i előterében – Földtani Közlöny (2009)
3.: Csámer Árpád: Az ÉK-i Bükk előtér neogén intermedier képződményeinek petrológiai és vulkanológiai vizsgálata – Doktori (PhD) értekezés (2007)
4.: Michéli Erika–Szabóné Kele Gabriella–Fuchs Márta: A Tardonai-dombság természetföldrajzi leírása – www.alacska.hu
5.: Kozák Miklós–Rózsa Péter–McIntosh Richard–Papp István–Mocsár-Vámos Mariann–Plásztán József: A miskolci Avas-domb őskori kőipara és földtani környezete – Herman Ottó Múzeum és Minerofil Társaság (2014)