Vadregényes túra Kazincbarcikán

Furának tűnhet a cím, pedig igaz. A mostani túránk során egy pillanatra sem hagyjuk el Kazincbarcika területét, igaz, pont a határán fogunk sok helyen gyalogolni.

A mai kirándulás a keleti hegyünkre vezet. Először is lássuk hát az adatokat!

Távolság: 11,1 km
Szintemelkedés: 331 méter
Szintsüllyedés: 404 méter
Szintkülönbség: 735 méter

Ennek a túrának a különlegessége még az is, hogy szinte 100%-ban turistajelzésen vezet, így az útvonal követése – egy-két hely kivételével – könnyű. Természetesen ahol szükséges, részletesebb leírást adok. Szerencsére az utóbbi időkben a jelzések felfestése – a megszűnt szakaszok kivételével – nagyon jó! Először az S jelzést – sárga sáv – fogjuk követni, majd később a P jelzést – piros sáv –, teljesen az utunk végéig.

1.: Gergely-kút
2.: Szarmadicska alja
3.: Lófar-nyereg
4.: Ludna-tó
5.: Ebeczki-tető
6.: Autóbusz-végállomás

A mostani kiindulópontunk a Gergely-kútja autóbusz-megállóhely, a Körtvélyes-bérc alatt. Innen még lesz két túránk, így javaslom a hely megjegyzését! Ha gondot okozna, célszerű a tardonai busz sofőrjét megkérni, hogy szóljon, hol kell leszállnunk. Nekünk nagyon jó tapasztalataink vannak ezzel kapcsolatban!

Induljunk el Tardona felé! Jobbra láthatjuk egy széles völgy bejáratát – ez az Özvény-völgy –, és a felette magasodó, jellegzetes sziluettű Körtvélyes-bércet (340 méter). Elhagyva a völgy bejáratát a műút balra fordul, kövessük addig, amíg az utunkat – keresztbe – metszeni fogja a kazincbarcikai S jelzés. Itt BALRA forduljunk rá a jelzésre.

Egy hídon átkelünk a Tardona-patakon, és egy kerthez érkezünk. Itt forduljunk JOBBRA!

Alig hogy elhaladunk a kert mellett, az utunk BALRA fordul. Mivel itt a terület eléggé gazos, csak reménykedhetünk benne, hogy kitaposott ösvényt találunk! Ha nem, tartsunk a már látható völgy felé! (Ez a Nyír-völgy.) A hegy lábát elérve a terület kitisztul, az S jelzés is újra láthatóvá válik. Kövessük a jelzést a földúton! Ez lesz a túránk legnehezebb szakasza, hiszen fel kell kapaszkodnunk a keleti hegyünk bércére. A jelzés – egy jó darabig – már könnyen követhető.

A Nyír-völgy a keleti hegyünk egyik érdekes völgye. Igaz, ettől még vadabb völgyeink is vannak – a nyugati hegyünkben –, de ezen a részen már feltűnnek a szurdokvölgyek. Ilyen a Nyír-völgy is. Nagy esőzések esetén a szurdokban megfigyelhető a gyors lefutású patak, amelyik a Tardona-patakba ömlik. Száraz időben a völgy teljesen ki van száradva.

Mielőtt elérnénk a hegytetőt, az utunk hirtelen jobbra fordul, majd balra. Itt egy fiatal fákból álló területet érünk el. Szerencsére a földút jól követhető, így hamarosan elérjük a kazincbarcikai P jelzést, az S jelzés végpontját.

Felérve a bércre, balra haladunk tovább, már a kazincbarcikai P jelzésen. Utunk végéig ezt fogjuk most már követni. Innentől kezdve – teljesen az Ebeczki-tetőig – Kazincbarcika határán, a bércen fogunk gyalogolni. Különböző fajtájú és korú erdőket fogunk érinteni, valamint réteket, ahonnan nagyon jó kilátás nyílik a mindkét irányba. Az utunk dimbes-dombos, ahogy a hegytetőket érintjük. Először egy névtelen tetőre gyalogolunk fel – észre sem fogjuk venni –, majd egy bérci úton át felkapaszkodunk a Baglyas-tetőre (366 méter). Innen továbbhaladva egy nyergen érünk el egy tisztást. Balra tőlünk hatalmas fákkal övezett erdő lesz, jobbra pedig egy tisztás, amin keresztül lelátunk a Harica-völgyébe. (Természetesen már Kondóig nem látunk el.) Ezután sétálunk fel a Bikás-bércre (362 méter), majd egy kicsit meredekebb lejtőn, fák között érjük el a Lófar-nyerget.

 

 

A Lófar-nyerget elérve egy négyes útkereszteződéshez érünk. Balra a PN jelzés vezet le Billatáróra, jobbra – egy-két felfestés még megvan –, a régi, megszűnt P jelzés a Harica-völgyébe. Mi a friss, egyenesen haladó P jelzést kövessük most! (A Harica-völgyébe vezető út már teljesen elgazosodott, szinte járhatatlan. Ne próbálkozzunk meg vele!)

Még egy fontos dolog: ettől a ponttól kezdve, majdnem teljesen az Ebeczki-tetőig, készüljünk fel a nagy mennyiségű repülő rovarra, ha a területet májustól októberig szeretnénk bejárni!

Amikor megközelítjük a Ludna-tavat, célszerű a GPS-t használni, vagy egy kicsit jobban odafigyelni! A P jelzés elkerüli a tavat, de ha észrevesszük, és a bal oldali utat választjuk, akkor a Ludna-tóhoz jutunk. Igaz, hogy a két, egyébként összefutó út csak pár 10 méterre van egymástól, a P jelzésről nem fogjuk meglátni a tavat!

Kialakulása: Mint már utaltam rá, ezen a túraszakaszon nyáron is nagyon sok helyen megmarad a víz. Ez azért van, mert a hegy föld alatti része agyagot tartalmaz, ami vízzáró réteget képez, a víz az esőzések után nem tud lefolyni. Ilyen a Ludna-tó is. A „gödröt” az esővíz táplálja – nem forrás –, mivel lefolyása pedig nincs, így tóként áll a hegytetőn. Nyaranta az alga ellepi a tavat, így a párolgása is csökken, ezért egész évben a tó megmarad…

Innentől kezdve vagyunk azon a részen, ahol a régi herbolyai bányák felett járunk. (Teljesen az Ebeczki-tetőig.) Így a biztonság kedvéért a láthatóan megsüllyedt helyeket kerüljük el!

Miután elértük az Ebeczki-tetőt, a P jelzést követve forduljunk balra. Meredek utunk lesz a Vár-völgyéig…

Miután elérjük a Vár-völgyet, most azt javaslom, hogy NE a réten keresztül vágjuk le az utat, hanem kövessük a P jelzést! Ahogy a hegylábról leérünk, vágjunk egyenesen át egy „kis gazon”, és a Várdomb hegylábát átszelve kövessük az utat. A P jelzés közvetlenül a Várdomb alatt halad el, ahol a „bucka” tetején sokan pihentünk meg a városban gyönyörködve, szalonnát sütve… (Esetleg a meredek úton felmászva a Várdomb tetejére.)

Miután a dombról leérünk, a régi Hajcsár utat követjük, teljesen a „Méhészig”. Itt térjünk balra rá a műútra, és már könnyedén – a Derkovits teret érintve – az autóbusz-végállomásig gyalogolhatunk, ami a mai túránk végállomása…

Sok fotót mellékeltem a leíráshoz, de minden érdeklődő higgye el nekem, hogy ezek sem tudják visszaadni azt a rengeteg szépséget, amit ezen a túrán átélhetünk!

Mivel ezt a hegyet még az 1980-as évek elején édesapámmal jártam be először – sokkal nagyobb nehézségek árán –, így az ő emlékének ajánlom a túrát…

Kismarton János 1935–2016