Újkazinci ízkavalkád – Krumplis nokedli uborkasalátával Vámosi Lászlóné Ágitól

Az ízkavalkádba beavat: Kálmánné Katalin

Vámosi Lászlóné Ági Mohácsról küldte a Kel-bomba nevű, egyik kedvenc receptjét az „ÚKBK Ízkavalkád” online receptversenyére.

Ági, saját ízvilágodra átalakított recepttel neveztél az „ÚKB Ízkavalkád” online receptversenyére. Gyakran kísérletezel, van még hasonló saját összeállítású recepted?

Ahogy mifelénk mondják, a „kályhától” kell kezdenem. Töredelmesen bevallom, egész életemben utáltam varrni, annak ellenére, hogy kötöttem (kötőgépem is van), horgoltam és értékes gobelinképeim vannak. Anyukám mestervizsgás varrónő volt, és már iskolás koromban minden nyáron újra és újra megpróbálta ezt rám erőltetni. Hát ez nem sikerült. Gimnáziumban én voltam az egyedüli lány, aki átkérte magát a fiús csoportba asztalosnak, „faszakos” voltam. Megtanultam fúrni, faragni, gyalulni, és ezt élveztem. A nyári szünetekben kiszöktem inkább imádott, drága nagyanyámhoz, aki remek szakácsnő volt. A nyárikonyhában – mert ugye a mi időnkben a nyárikonyhában volta a főzés – az ő tudományát lestem, és kísérleteztem. 10-12 évesen már egyedül tudtam rétest nyújtani.

Imádok kísérletezni az új dolgokkal. Párosítani ízeket. Édes, sós, savanyú, csípőset összehozni. Nagyon fontos számomra, hogy az íz párosuljon színharmóniával. Fontos a teríték. Az ételek elrendezése úgy a tányéron, hogy már a látványra összefusson a nyál az ember szájában. Legyen az a legegyszerűbb vagy a legbonyolultabb étel.

Tudomásom szerint kedveled a halételeket, és van egy halászlé-specialitásod is, amit itt Borsodban nem nagyon szoktak főzni.

A halételeket mindenféle formában szeretem és főzöm is. A mohácsi halászlé gyúrt tésztával és vegyes halpörkölt túrós csuszával a kedvencem. Már több díjat is nyertem vele. Meg is „pucolom” a halat, ahogy csirkét, kakast vagy kacsát, libát is vágtam már, sőt tömtem is nemegyszer.

Egy kis „aranyos” történet ehhez kapcsolódva.

Egy munkahelyi bulira megkértek a kollégák, hogy vállalnám-e egy angolnapörkölt elkészítését megközelítőleg 30-35 főre. Csábított a felkérés, mert tudni való az a férfisovinizmus, hogy igazi, jó halételt csak férfi tud készíteni! Egy késő délutáni evésről volt szó. Én szépen előkészültem mindenre. Meggyúrtam a tésztát, összevágtam a hagymát, mikor megjelent egy kolléga két nagy vödörrel. Tele élő angolnákkal. Azt hittem, elájulok menten, mert a csúszó-mászó finoman fogalmazva nem éppen a kedvenceim.

Na Ági! Ezt most jól elkaptad – gondoltam. Én ezeket meg nem fogom! –mondtam. Erre a pasi: Forralj vizet, és öntsd rájuk a vödörben. Akkor nem kell élve megnyúznod, nagyon könnyen le lehet fejteni a bőrt róluk. Mondta, majd otthagyott. Hát én forraltam egy nagy fazékban vizet, és fele-fele arányban beleöntöttem a két vödörbe. Azt hittem, hogy menten infarktust kapok, mert angolnák kezdtek kiugrálni a vödörből és ott csúszkáltak, csapkodtak, tekeregtek a konyha kövén. Egyenként kellett összeszednem őket, és bedobálni a fürdőkádba. Persze azért megbirkóztam a feladattal, és egy isteni finom pörkölt kerekedett ki belőle. Ezt ők mondták, nem én. Azt azért meg kell jegyeznem, bár szeretem az angolnát, de ez volt életem első és utolsó „angolnapucolása”.

Mi motivál a főzésben?

A főzésről most eszembe jutott az is, hogy 16 évig gazdasági vezető voltam az iskolában, és amikor az igazgató mosolyogva fordult hozzám délelőtt 10 óra körül, és megkérdezte: Ági, nincs semmi dolgod otthon, nem szeretnél hazamenni?, akkor tudtam, hogy most másféle munka vár rám. Haza lehet menni, és egy „rahedli” palancsintát sütni ebédre az iskolavezetésnek.

Ezek az élmények is mind motiválnak a főzésben. De két személyre, sőt még egymagamnak is szívesen kitalálok, kipróbálok új dolgokat. És ugyanúgy megterítek szépen magamnak, minta vendégeket várnék. Nálam ez alapvető igényesség volt mindig is.

A televízióban nézed a főzős műsorokat?

A televízióban is kedveltem a főzőműsorokat. De bevallom, többször úgy gondoltam, hogy az nekem túlságosan nem ízlene úgy, ahogy láttam. Ezért ha kipróbáltam, én inkább az alapanyagokra, a párosításra figyeltem mindig jobban, és azt átvariáltam az én elképzelésem és ízvilágom szerint. A kulináris élvezetet nekem ez jelentette.

Írsz novellákat, verseket, könyved is jelent már meg. Volt vagy van főzős blogod. Megfordult-e a fejedben, hogy összeállítasz egy szakácskönyvet?

Igen, több mint 10 évig volt egy blogom is, hol recepteket osztottam meg képekkel, néha feltettem rövid novellákat, verseket is.

Egy időben foglalkoztatott a gondolat, hogy írok egy szakácskönyvet, de ez a késztetésem pont arra az időre esett, mikor a tv-s hírességek sorra jelentették meg a szakácskönyveiket. Így néhányat olvasva, bevallom, elment a kedvem tőle. Nekem a sikert az jelentette, ha láttam, hogy jóízűen fogyasszák a kreációimat, és elismerés volt, ha csak annyit mondtak: Ez igen!

Kétszer részt vettem Villányban a szüreti fesztivál keretében rendezett főzőversenyen. Ez már akkor egy országos rendezvény volt. A Fő téren a kút csapjából vörösbor folyt. Mindenki annyiszor és annyit ihatott belőle, amennyit csak akart. A Baranya megyei kamara biztosította a főzőhelyet, az alapanyagot, tányérokat, poharakat, evőeszközöket, és egy nagy féltetős sátrat, asztalokkal és padokkal minden versenyzőnek. Először egy öttagú zsűri kóstolt, majd értékelt, utána pedig az arra sétáló járókelők, turisták ehettek „ingyen és bérmentve” bárkinek a főztjéből, amit éppen megkívántak, no meg, ameddig el nem fogyott. Itt elsőre egy második, majd a következő évben egy első helyezést hoztam el. Egy gyönyörű szép kristályváza és tál volt ez utóbbi nyereményem. Nekem ezek az örömök jelentették mindig is a sikert.

A versenyen indult Kel-bomba torta recepted elnyerte a zsűri tetszését. Az elkészült ételről mutatunk egy fotót, a receptje megtalálható a Facebook ÚKB-Ízkavalkád oldalán, helyette egy másik kedvenc receptedet osszuk meg az olvasókkal.

Nyár elején, mikor megjelenik az újkrumpli, az az egészen apró – parázsburgonyának mondják nálunk –, mindig készítek a nagyanyám receptje alapján krumplis nokedlit uborkasalátával. Jó „szotyogós”, sűrű krumplipaprikást kell főzni, és nokedlit kifőzni. Ezt belekeverni és összerottyantani a krumplival. Tetejére (kissé folyós) pirított zsemlemorzsát kell locsolni, majd jó sok tejfölt rá. Egyik kedvenc étele ez a családomnak.

Köszönöm szépen, Ági, és ehhez a jó kis kora nyári recept mellé egy tavaszi versikével  zárjuk a beszélgetést. 

Tavasz

Éltető fény, napsugár

De jó, hogy itt vagy már!

Amikor kibontja szirmait

minden virág

Neked tündököl

Ragyog az egész világ

Kitárja karjait,

Simogat, ölel

Csak annyit mond:

Jöjj! Szeress!

Várlak!

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .