Kazincbarcikai női portrék: Sándor Andrásné gyöngyfűző

Kálmánné Katalin interjúja

A gyöngy az ember egyik legősibb díszítőeszköze, és végtelen variációs gazdagsággal bír. A gyöngyfűzés története évezredekre tekint vissza. Az őskori emberek gyöngyei csontokból, kagylókból, kődarabokból, fogakból, magvakból készültek, amelyeknek bűvös erőt is tulajdonítottak, talizmánként szolgáltak, óvták, védték viselőjüket.

Sokfélék vagyunk mi, nők, mindenkinek más az ízlése. Van, aki csak a modern ékszereket szereti, van, aki kimondottan a nemesfémekből készülteket, de van, aki az apró gyöngyöknek hódol, és saját maga kedvére egyedivé is tudja alakítani. Beszélgető partneremet, Sándor Andrásné Anikót ezen hobbijáról faggatom.

Anikó, egy kiállítás megnyitóján hallottam, hogy vannak ruhátlanul járó népek, de olyanok, akik az ékszert nem ismernék, nincsenek. Erről mi a véleményed?

Igen, nagyon sokan szeretjük a gyöngyöket, már kislány kortól kedvenc szórakozásunk, legalábbis nekem. Már az érzékelése, színessége jó hangulatot sugároz, valószínű sok rituálé is fűződik hozzá, a bennszülöttek is igen kedvelik. Mi kiegészítőként viseljük. Ma talán kevesebben, de a mi korosztályunk nyári ruháinak elmaradhatatlan kelléke volt. Az ünnepi, alkalmi ruhákat kiemelte, díszítette. Rangsorolva volt, melyiket milyen alkalomra viseltük. A magyar néphagyományban is az öltözék és annak díszítése, az ékszerek sokat elárulnak viselőjükről.

Kérlek, Anikó, mesélj egy kicsit magadról. Hogyan kerültek a gyöngyök képbe, milyen előzményei voltak, hol sajátítottad el az ékszerkészítés módját? Mikor kezdtél el gyöngyözéssel foglalkozni?

72 éves vagyok. Gyermekkorom óta nagy rajongója vagyok a gyöngyöknek, és egyáltalán az ékszereknek. Nyíregyházán laktunk, ahol szerdán és szombaton kirakodóvásárok voltak. Anyukámnak igen nehéz dolga volt engem elvonszolni egy-egy gyöngyös-, gyöngyfűzősátor elől. Fakultatív módon tanultam a készítést, de nyitott szemmel járok, és ezzel kapcsolatban minden érdekel. Nagyon bő a választék anyagból, fazonból, színekből. Már gyerekkoromban is, mint minden kislány, fűztem egyszerűbb minták alapján, ami később szenvedélyes hobbimmá vált. Aktív koromban kevesebb időm volt rá, mert férjem vállalkozásában én végeztem az adminisztrációt. Nyugdíjba vonulásom, de leginkább férjem halála után kezdtem el ismét aktívabban gyöngyözni.

Mi volt a legnagyobb kihívás a kezdetekkor?

Számomra a legnagyobb kihívás, amikor megtervezem, sorba rakom, leszalad a zsinórról és nincs róla vázlat. Van, hogy háromszor is megismétlődik és ugyanúgy folytatni kell tovább. Na ez kihívás még ma is. Állandóan tanulok, sajnos sokszor a saját hibámból, de szerencsére nem szegi kedvem.

Kimondottan ékszereket készítesz, vagy egyéb tárgyakat is?

Legjobban a nyakba való gyöngysorokat szeretem, de készítettem sok karkötőt és fülbevalókat is. Próbálkoztam mással, például készítettem alkalmi táskát is, de leginkább gyöngysornak és karkötőnek örülnek legjobban, ha elajándékozom.

Jól értettem, hogy saját elgondolásaid alapján készíted, nem másolsz, minden darabot te tervezel. Egyéb helyeken beszerezhető mintákból nem is dolgozol?

Tervezek is, és ennek örülök legjobban, de megnézem a boltokat is, nem tudok mindent megvalósítani, mert itt helyben nem kapok hozzávalót, és mostanában kevesebbet is utazok. Persze sok minden van „raktáron” egyébként, ha tv-ben vagy bárhol felbukkan valakinek a nyakában, ami felkelti az érdeklődésem, megjegyezem és legközelebb beépítem. Szívesen tanulok új technikát, hisz mára már változott az ízlésünk és az igényünk is, ehhez fejlődni is kell, ezért gyakran az interneten böngészem a szakoldalakat.

A mintákat előre megrajzolod, kockás papíron kiszámolod a szemeket, megjelölöd a színeket? 

Néha előfordul, hogy megrajzolom, de általában nem szoktam. Inkább fűzök és bontok többször is, mindaddig, míg nem mutat úgy, ahogy én elképzeltem. Van úgy, hogy több fazonból hozom össze, sokat bíbelődök vele, de a végeredmény számít. Sokszor megkérdezik tőlem, hogy van türelmem hozzá, pedig én sem vagyok egy nyugodt ember, de ha hozzákezdek, még a kávéról is megfeledkezem. A sok apró részletből valami harmonikus egészet létrehozni, gyönyörködni benne, pláne ha ajándékozási céllal készítem, és tudom, hogy ezzel másoknak is örömet szerzek – ez motivál, ha leülök a gyöngyökhöz.

Porcelán, kerámia alapanyagú, üveg-, újabban pedig már műanyagból készült gyöngyöket is forgalmaznak a szaküzletek. Te milyennel dolgozol, és az ékszeralkatrészeket hol szerzed be?

Többféle anyaggal dolgozom. A legtöbbet a teklával, hálás, sok ideig bírja és elegáns. Mostanában a féldrágakövekkel, például rózsakvarccal, hegyikristállyal, ametiszttel, holdkővel, rengetegféle van ezekből. Legdrágábbak a tenyésztett gyöngyök, most már olcsóbb változatban lehet kapni itthon is. Dolgozom még fával, üveggel, műanyaggal, bőrrel és persze fémmel is. Az alapanyagokat már sok helyen be lehet szerezni, erre szakosodott boltokban is. De ez nem minden, rengeteg hozzávaló, többek között kapcsok, zsinór, gumik, szerszámok, fogók is kellenek a munkához. Viszont az ismerőseimtől, barátaimtól is kapok régi gyöngyöket, megunt, esetleg szakadt, számomra igen értékes régiséget.

Csodálatos dolgokat alkotsz, az én megítélésem szerint művészi szinten, de te az alkotásaidat melyik kategóriába sorolnád, ékszerek vagy bizsuk?

Ékszerek vagy bizsuk, ez is az is attól függ, milyen anyag. A fekete és fehér külön és egyben is bármihez felvehető, nagyon kiemeli a viselőjét. Személy szerint én csak a nemesfémeket tartom ékszernek és a tenyésztett gyöngyöt, a többi inkább kiegészítő.

Aki az ilyen típusú ékszerekre nyitott, annak igen kedves, egyedi ajándékok is lehetnek. Ezek jól társíthatók a mindennapi ruházathoz és alkalmakhoz egyaránt. Ékszereidet, a kiegészítőket alkalmi vagy hétköznapi viseletre ajánlod?

Alkalomtól és anyagtól, sőt a viselőjétől is függ, hová veszi fel, teljesen különböző az ízlésünk. Finom anyaghoz elegáns ékszer, nem hivalkodó és a szín is fontos, valamint az évszak is. A divat nem egyenlő az eleganciával. Nagyon fontos a stílus is. Ezek a munkák nem vitrinbe kerülnek, ezek viselésre készülnek, ezért a viselőjének kell összehangolni őket a ruhatárával.

Férfiaknak készítettél-e már ékszereket?

Igen, férfiaknak is készítek, többnyire karkötőt és nyakláncot. Más lett a módi, ők a fémeket, bőrt és a fát részesítik előnyben. Másabb a szín- és a fazonbeli ízlésük is

Mit jelent számodra a gyöngyfűzés?

A gyöngyfűzés számomra egyfajta kikapcsolódás, örömszerzés, és egyben hasznos időtöltés. Betölti, teljessé teszi az életem. A gyöngyfűző szereti azt, amit csinál, nagy örömöt okoz, amikor a semmiből, pár marék színes üveggyöngyből létrehoz valamit, ami szép, és életre kel egy női nyakban. Habár kicsit költséges kedvtelés, de a hobbik már csak ilyenek.

Tudom rólad, hogy a saját készítésű ékszereidet viseled, de a többinek mi a sorsa, és volt-e már lehetőséged nagyközönség előtt bemutatni?

A sajátomat viselem legszívesebben, akár reklámként is, bár sajnos egyre kevesebb az alkalom, ahol meg lehet jelenni benne. Többségüket családomnak és barátaimnak ajándékozom alkalmakra, és olykor megrendelésre is készítek. Két alkalommal, egy önálló minikiállításon és egy közös alkotói kiállításon volt lehetőségem munkáimmal bemutatkozni, és erre nagyon büszke vagyok.

Másik hobbid a tánc és az ének. Előző lakhelyeden, Nyíregyházán tagja voltál tánckarnak és énekkarnak is. Erről is mesélnél? 

Többféle hobbinak hódoltam, nagyon szeretek táncolni. A nyíregyházi Alvégesi Tánccsoport tagja voltam. Felléptünk Ki mit tud? műsorokon, falunapokon, meghívásra művelődési házakban és saját rendezvényeinken. Férjem halála után, 2016-ban költöztem Kazincbarcikára. Kényszerűségből, mivel környezetváltozásra volt szükségem. Kazincbarcika nagyon szép város, imádom a hegyeket, és idősebbik lányom is itt lakik 1989-től. Ezért Kazincbarcikára esett választásom. Itt egy nagyon jó alkotó társaságnál, az Újkazinci Baráti Körnél találtam új közösségre, ezáltal új barátokat is szereztem. A nyíregyházi tánccsoporttal tartom a kapcsolatot, ők már azóta többszörös aranyérmesek lettek.

A tánc szeretetét anyukámtól örököltem, ő is sok évig táncolt. Nagyon szeretek énekelni, de sajnos már ezt sem gyakorlom, de az elmúlt években két alkalommal sikeresen szerepeltem az Újkazinci Baráti Kör által rendezett, Szépkorúak színes világa nevet viselő nyugdíjas Ki mit tud? találkozón.

A gyöngyfűzés mellett nagyon szerettem kézimunkázni, amit már egyre ritkábban végzek, ugyanúgy, mint a kertészkedést. Korábban rengeteget kötöttem, horgoltam és nem idegen tőlem a híres beregi  és a kalocsai hímzés sem.

Imádom a virágokat. Nyíregyházán nagy kertes házban laktam, az egész házat körbeölelte a 34 darab orgonafa, tuják, aranyeső és jázmin. A pihenőkertben a sziklakert többféle virággal volt beültetve. A terasz tele muskátlival, a kerti utak tulipánnal, nárcisszal, szegfűvel szegélyezve, és a sok kardvirág már csak szép emlék. Egyedül maradtam és túl nagy volt a ház is, valamint ahogyan korábban mondtam, környezetváltozásra volt szükségem. Kazincbarcikán az erkélyemet próbálom virágossá varázsolni, kertészeti hobbim most az erkélyem, balkonom virágainak gondozásában merül ki.

Családommal kedveljük az irodalmat, közös hobbink az olvasás, a fiam pedig amatőr költő. Ha tehetem, néha  zínházba is elmegyek.

Anikó, köszönöm szépen a beszélgetést, és további örömteli alkotó órákat, és ehhez jó egészséget kívánok!

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .