Külön fejezetet kapott Berente és környékének a szénbányászata. Alapvetően nem akartam velük foglalkozni, de mivel szorosan kapcsolódnak Kazincbarcikához, úgy döntöttem, legalább az alapadatok és elhelyezkedésük, valamint rövid történetük kerüljön ide. (Azért is tartottam fontosnak, mert a bányák elhelyezkedéséről és történetükről eddig csak négy forrást találtam, és ezek is ellentmondanak egymásnak és hiányosak. (15,20,27,29))
Mivel közvetlenül kapcsolódnak a Gazdasági Kőszénbánya Vállalat sajókazinci bányái ehhez a területhez, így ezeket is ebben a fejezetben lehet megtalálni.
Az alacskai bányákat is egy-két szó erejéig megemlítem a berentei bányákkal kapcsolatban.
Mint ahogy előre sejtettem, Berente szénbányászatának a leírása nem is olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. Igaz, hogy kevesebb szénbányával rendelkezett, mint Sajókazinc, ellenben a bányák méretének és elhelyezkedésének a meghatározása igencsak nehézkes. Ennek az az egyik oka, hogy a BVK építésének az idején az Elő-hegy, a Nagy-Mál – Sajókazinc ‒ és a Kötélalja egy részét 1974-ben eldózerolták, a bányákat betonnal feltöltötték, így a bányák helyeinek a meghatározása ezekben az esetekben csak a kor bányászati térképeinek az átvizsgálásával lenne lehetséges. Tehát bányabejáratot találni Berentén szinte lehetetlen. (Akár akadályozottság miatt is. A BorsodChem területére csak engedéllyel rendelkező egyén léphet be!) Berente területe is erősen korlátozott volt a szénbányászat szempontjából: északon Sajókazinc határolta – a Sinka-hegy és a mostani BC Rt. IV-es kapu vonalában ‒, délen és nyugaton Alacska – a Sinka-hegy,Hegyes-hegy és Erdő alja vonalában ‒, keleten pedig a Sajó és Sajószentpéter.
Mint az előző fejezet elején már leírtam ‒ így nem meglepő ‒, hogy a berentei bányák a jó minőségű II. és III. széntelepeket fejtették.
Az Elő-hegy, a Kötélalja, a Baglyos és a Nagy-Mál (Fotóforrás: KDK – Kovács Dia)
Berente környéke az 1928-as évben (Térkép: Moór Attila gyűjteménye)
A berentei szénbányászatot az I. világháború befejezése után keletkező „szénéhség” hívta életre. 1919-ben nyílt meg az első bánya, a Berentei-lejtősakna ‒ Waldmann és Princz nevéhez fűződik ‒, ami az Elő-hegy északkeleti részén helyezkedett el. Egy sajószentpéteri cég, a BKV 🙂 ‒ Berentei Kőszénbánya Vállalat (1918) – nyitotta meg. Ehhez normál nyomtávú vasút is kiépült 1921-ben. Amikor 1925-ben ez a bánya kimerült, már készen voltak a Baglyos- és Sándor-tárók, így a termelés itt folytatódott. (Mivel a vasút az 1928-as térképen is szerepel, így nagy valószínűséggel ennek a két bányának is a közelben kellett lennie egymáshoz.) Ezeket a bányákat 1924-ben nyitották meg. 1927-ben társul be Mánik Sándor, innentől kezdve Mánik-féle bányáknak nevezték őket. Ekkor mélyítettek egy lejtősaknát a bányákhoz Új-lejtősakna néven.
A Berentei Kőszénbánya Vállalat 3500-3700 kalória fűtőértékű barnaszenet bányászott. (1940) (38)
1921-ben lépett a színre a sajókazinci Gazdasági Kőszénbánya Vállalat. Egymás közelében három bányát nyitottak: 1923-ban az Új-tárót, 1924-ben az Árpád-tárót, majd 1929-ben az Erzsébet tárót a sajókazinci Nagy-Málban. (Már Berente területén lévő széntelepeket fejtették.) Ezekhez a bányákhoz is normál nyomközű vasútvonal épült ki. 1929-től kezdődően egy helyi lakos, Arnót Vilmos üzemeltette tovább az Erzsébet-bányát.
A Gazdasági Kőszénbánya Vállalat 3700 kalória fűtőértékű barnaszenet bányászott. (1940) (38)
1922-ben kezdték el építeni az Imperiál Rt. szénlepárló üzemét Berentén, az alacskai szén feldolgozására. Így ezekben az időkben az alacskai Gyertyános-völgyben lévő bánya és Berente között függőkötélpálya épült a szénszállítás megkönnyítésének az érdekében. Az üzem és a kötélpálya 1923 és 1938 között létezett. A bányát 1935 júniusában bezárták, és vízzel elárasztották. (38) (A környékünkön ez volt az első függőakna!)
1929-ben egy újabb bányanyitásra is sor került, megnyílt Lapsánszky János révén az I. lejtősakna. (1945 után Kötélaljai-lejtősaknának hívták.) Még a Gazdasági Kőszénbánya Vállalathoz tartozott, majd 1932-től az Erzsébet Kőszénbánya Vállalathoz, amikor az egyik üzemévé vált.
Az Arnót Vilmos berentei „Erzsébet” Szénbánya 3800-4000 kalória fűtőértékű barnaszenet bányászott. (1940) (38)
1930-tól egy miskolci cég is színre lépett, kihajtották a Kolostor- és a II. lejtősaknákat. (Később a Kolostor-aknát Rákosi-akna névre keresztelték át.) A II. lejtősakna 1936-ban kimerült.*
1942-ben bezárt az Új-táró és az Árpád-táró, 1945-ben pedig a Rákosi-akna.
Balra az Arnót Vilmos-féle Erzsébet Szénbánya üzemépülete, a háttérben a BVK I. telepe (Az épületet 1957-ben bontották le. (37) ) (Fotó: Fortepan.hu – UVATERV – 1955)
Az 1930-as állapotok szerinti bányaterületek (Térképalap: Moór Attila gyűjteménye)
Térképmagyarázat:
1.:Berentei-lejtősakna, Baglyos-táró, Sándor-táró és az Új-lejtősakna ‒ később erre a területre épült rá Berentebánya ‒ környéke és elhelyezkedése. (Hívjuk úgy őket, hogy Elő-hegyi bányák.) Ezek a bányák a mostani BC Rt. V. kapujával voltak egy vonalban, a hegy alatt.
2.:Új-táró, Kötélaljai-lejtősakna, Árpád-táró és az Erzsébet-táró (Nagymáli-táró)környéke és elhelyezkedése. (Ezek voltak a kötélaljai és a nagymáli tárók.) Ezek a mostani BC Rt. IV. kapujával voltak egy vonalban, tulajdonképpen még sajókazinci területen nyíltak meg a bányák bejáratai, ellenben a Berente alatti területeket fejtették. A BVK építésekor a bányák bejáratait felszámolták.
3.:Kolostor-akna és a II. lejtősakna. Tulajdonképpen a bányabejáratok már alacskai területen voltak, ellenben a Berente alatti területeket fejtették.*
Itt egy pillanatra álljunk meg és tekintsük át az 1945-ig terjedő bányák lehetséges elhelyezkedését, és azt is, hogy a II. világháború után mely bányák üzemeltek még. (Megjegyzendő, hogy a II. világháború ideje alatt a bányászat hosszabb-rövidebb ideig minden bányában állt!)
Berentei-lejtősakna: 1920‒1925. Az előhegy észak-keleti része. Kimerült a bánya.
Baglyos-táró: 1925‒. Az előző bánya közelében. Mánik-féle bánya.
Sándor-táró (Berente-táró): 1925‒. Az előző bánya közelében. Mánik-féle bánya.
Új-lejtősakna: 1927‒. Mánik-féle bánya az előzőekhez kapcsolódóan építették ki.
Új-táró: 1923‒1942. A három bánya egymás mellett volt! (Főleg porszenet bányásztak itt.)
Árpád-táró: 1924‒1942. A három bánya egymás mellett volt!
Erzsébet-táró (Nagymáli-táró):1929‒. A három bánya egymás mellett volt!
Kötélaljai-lejtősakna: 1929‒. Az Erzsébet-táróhoz közel kellett lennie!
Az első hároméves terv során 1945-ben a Mánik-féle bányák megmaradt részét és az Erzsébet-tárót – a föld alatt – összenyitották. (Ebből is látszik, hogy ez a – volt ‒ nyolc bánya egy hegy alatti területet fejtett!) A hároméves tervnek megfelelően a bányakoncentráció is befejeződött, így 1947-ben bezárták az Új-lejtősaknát, 1948-ban pedig a Nagymáli-tárót és a Kötélaljai-lejtősaknát is.
1948-ban a Baglyos-táró és a Berente-táró szénvagyonára alapozva jött létre Berentebánya. A teljes területet magában foglalva fejtették innentől kezdve a szenet.
Berentebánya régen (Fotóforrás: Rónaföldi Zoltán gyűjteménye)
Tehát 1948 az az év, amikor Berentebánya megszületéséről beszélhetünk. Nézzük ennek az időpontnak a bányáit!
Berentebánya kialakításának két oka volt. Az egyik, hogy nagyon jó minőségű széntelepek voltak a területen, a másik, hogy nagyon közel volt a tervezett berentei Szénosztályozóműhöz, ami a szén feldolgozását elvégezte. (Hatalmas területeket fejtettek ki a bányában, teljes kiterjedésében elérte a sajókazinci és alacskai bányákat, így tulajdonképpen majdnem egy összefüggő területen kifejtették a szenet a hegy alól. A bánya teljes hossza elérte a 35 kilométert!)
1977-ben szűnt meg a bánya, és ekkor szűnt meg a szénbányászat Berentén…
Megjegyzés: Berente-táró (Sándor-táró) bejárata a mai napig megtalálható. (A bányászati térképen szerepel egy Alsó-táró*** is.) A többi bánya már nem fellelhető.
Berentebánya elhelyezkedése (Térképalap: Google)
Berente-táró elfalazott bejárata 2016-ban (Fotó: Ari Flórián)
Berente-bányatelep bejárata 2016-ban (Fotó: Ari Flórián)
Jellegzetes pontok 1928-ban (Térképalap: Moór Attila gyűjteménye)
5. és 6. között nagyon jól látható a függőkötélpálya!
Utóirat: A bányák megnyitásának és bezárásának, valamint sok esetben az elhelyezkedésének mind a négy forrás ellentmond egymásnak. A jövőben még megpróbálok a bányák pontos elhelyezkedésének a térképéhez hozzájutni.
Berentebánya épületei 2016-ban (Fotó: Ari Flórián)
Összefoglalás az üzemelő Berente környéki bányákról
1923-ban üzemelő bányák: Berente-lejtősakna, Új-táró (Sajókazinc), az Imperial alacskai bányája.
1932-ben üzemelő bányák: Baglyos-táró, Sándor-táró, Új-lejtősakna, Új-táró (Sajókazinc), Erzsébet-táró (Sajókazinc), I. lejtősakna (Sajókazinc), Árpád-táró (Sajókazinc), az Imperial alacskai bányája, Kolostor-lejtősakna (Alacska), II. lejtősakna (Alacska)
1940-ben üzemelő bányák: Baglyos-táró, Sándor-táró, Új-lejtősakna, Új-táró (Sajókazinc), Erzsébet-táró (Sajókazinc), Kötélaljai-lejtősakna (a volt I. lejtősakna – Sajókazinc), Árpád-táró (Sajókazinc), Rákosi-lejtősakna (a volt Kolostor-lejtősakna – Alacska).
1946-ban üzemelő bányák: Baglyos-táró, Sándor-táró, Új-lejtősakna, Nagymáli-táró (a volt Erzsébet-táró ‒ Sajókazinc), Kötélaljai-lejtősakna (Sajókazinc).
1948-ban üzemelő bányák: Baglyos-táró, Sándor-táró.
1949-től üzemelő bányák: A Baglyos-táró a Berente-táró egyik alapját képezte és a Berente-táró (a volt Sándor-táró). Ettől az időponttól már csak egy bányáról, azaz Berente-bányáról beszélhetünk.
1977-ben a bányászat megszűnt.
Az 1940-ben (38) – és 1946-ban az államosításkor ‒ üzemelő társaságok adatai
Gazdasági Kőszénbánya Vállalat (1921) Tulajdonosok (1940): Swarcz Sándor és Horovitz Ferenc alapította. Ekkor Swarcz Sándor és Princz Mór örökösei a tulajdonosok. Tulajdonosok (1946): ? Kitermelhető szénmennyiség (1940): 1,8 Mq barnaszén A társaság értéke (1940): 138587 pengő
Berente Kőszénbánya Vállalat (1918) Tulajdonosok (1940): Mánik Sándor, Waldmann József, Princz Mór, Weisz Ferenc alapította. Ekkor Gedeon Elemérné – a néhai Mánik Sándor lánya – és Weisz Ferenc a tulajdonosok. Tulajdonosok (1946): Gedeon Elemérné Kitermelhető szénmennyiség (1940): 14,5 Mq barnaszén A társaság értéke (1940): 250000 pengő
Arnót Vilmos berentei „Erzsébet” Szénbánya (1932) Tulajdonosok (1940): Arnót Vilmos Tulajdonosok (1946): Arnót Vilmos és Gaál József Kitermelhető szénmennyiség (1940): 0,9 Mq barnaszén A társaság értéke (1940): 108000 pengő
*: Ezeknek a bányáknak még megközelítőleg sem találtam meg a helyét. A Rákosi-lejtősaknából kiindulva helyeztem el a megadott területen őket, ugyanis ezt a helyet Rákosnak hívják. Pontosítást igénylő adat! Ellenben a (20) forrásban ez szerepel:
„A Barkóczy-féle bánya helye a berentei legelő alatt az erőmű területe felé esett, facsillés lószállítással, azon a tájon, ahol ma fordul be a 26-os főútról az út, még a BC mostani vasúti kijárója előtt.”
Megjegyzés: A miskolci cég tulajdonosa Szalay Barkóczy István volt.
Mivel maga a szöveg is nagyon nehezen értelmezhető, valamint ez egy sík terület, nehezen tudok itt bányát elképzelni. Ráadásul a kor technológiai fejlettsége sem igazán kedvezett volna ennek a helyszínnek.
Szintén ez a dokumentum említ egy Sugár-féle bányát is. Ez a név a többi dokumentumban fel sem merül, ebben is csak itt szerepel, így nem tudom, hogy melyik bányára gondol az író…
**: Bezárás időpontjára adatot nem találtam, csak annyit lehetett tudni, hogy 1945-ben megvolt a bánya, ellenben 1948-ban már nem. Pontosítást igénylő adat!
***: Erről a táróról semmilyen leírást nem találtam. Pontosítást igénylő adat!
¤: Pontosítást igénylő adat!
Források
1.: Kazincbarcika Földrajza – 1979
2.: Kazincbarcika, zsákutca vagy útelágazás? – 1995
3.: Csurák Zsuzsanna: Kazincbarcika története – 2004
26.: Sütő László: A felszín alatti bányászat domborzatra gyakorolt hatásai a kelet-borsodi-szénmedencében.
27.: Rónaföldi Zoltán: Kronológia – 2012
28.: Bertalan László–dr. Szabó Gergely: Mederfejlődési vizsgálatok a Sajó hazai szakaszán, és a debreceni egyetem által készített felmérés a Sajóról 2014-ből. Mindkettő a debreceni egyetem munkája.
29.: Dr. Izsó István: A miskolci bányakapitányság területének bányaipara – 2011
30.: Ifjúvá serdült város 1954–1979 – 1978
31.: Markovics Laura: A zsidótörvények végrehajtása Borsod megyében – 2014
A mapire.eu ellenben külön is szót érdemel: Itt lelhető fel az I., a II. és a III. Katonai felmérés online térképe, valamint a Magyar Királyság térképe is. Az utóbbi időben felkerült az 1941-es katonai térkép is a honlapra. Ezeket egy kicsit bővebben is taglalnám.
♦Katonai Felmérés (1763–1787): Magyarország területét 1782 és 1785 között térképezték fel.
♦Katonai Felmérés (1806–1869): Mivel a térképen már szerepel az 1871-ben megnyitott Miskolc–Bánréve vasútvonal tervezete, így a térkép elkészülésének idejét 1869-re lehet tenni. (Találtam forrást, ami az 1829 és 1866 közötti időpontot jelöli meg.)
♦Katonai Felmérés (1869–1887): Magyarország területét 1883–1884-ben térképezték fel.
♦ Magyar Királyság (1869–1887): Mivel ez a térkép megegyezik a III. Katonai Felmérés térképével, így a felmérés időpontja azzal megegyező. Csak két különbség van a térképek között: az egyik, hogy „magyarosították” a neveket, valamint, hogy a méretaránya 1:25000.
Meg kell még említenem a www.vasutallomasok.hu-n szereplő 1910 körüli katonai térképet is: Azért írom 1912 utáninak a könyvben, mert már szerepel rajta az 1912-ben megnyitott Ormospusztáig vezető normál nyomtávú vasút is.
