Az év újdonságaiból
Rangos elismerés Kazincbarcikának
Az Európa Tanács Parlamentáris Gyűlésének 1999. május 27-ei keltű, fejléces, Strassbourgból érkezett levele hozta a hírt arról, hogy Kazincbarcika város 1999-ben Európa Diploma elismerésben részesült. A polgármesternek címzett levél szerint „Ezt a díjat úgy kell tekintetni, mint az Önök városa erőfeszítéseinek elismerését az európai egység terjesztésében.”
Az Európa Diploma elismerést 1999-ben 34 európai város nyerte el, köztük Kazincbarcikán kívül még három hazánkbeli: Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas és Tata. A diplomát 1999. szeptember 22-én Strassbourgban, az Európa Tanács Parlamentáris Gyűlésének őszi ülésszakán a strassbourgi Európa Palotában Benno Zierner, az Európa Díj Albizottságának elnöke adta át dr. Király Bálint polgármesternek és Nagy Imre alpolgármesternek.
Az Európa Tanács 28 európai országbeli városnak 1999-ben Európa Zászlót, hét városnak Európa Dísztáblát, és a legmagasabb elismerést, az Európa Díjat a németországi Speyer városnak ítélte oda.
A rangos Európa Diploma elismerés méltó társa a városnak korábban adományozott igencsak magas kitüntetéseknek.
* * * * *
Új mosó- és karbantartó műhely a Volánnál
A Borsod Volán Rt. kazincbarcikai üzeme dolgozóinak régi vágya teljesült, amikor 1999 tavaszán befejeződött az 1998 szeptemberében elkezdett új mosó- és karbantartó műhely építése. Az 1999. május 11-én felavatott létesítményt Ruszkai Árpád, a Borsod Volán Személyszállítási Rt. kazincbarcikai üzeme autójavító üzemének igazgatója mutatja be:
„Az üzemhez tartozó átlagosan 108 db autóbusz mosását eddig a szabadban végeztük, olykor rendkívül mostoha körülmények között. A téli hónapokban az elfagyás veszélye miatt a szabadtéri gépkocsimosó sokszor nem is üzemelt, s mosás nélkül, a megbontott részek mechanikai tisztítása után végeztük el a szükséges javításokat.
Az új mosó- és karbantartó műhely a régi szabadtéri mosó elbontása után annak helyére épült, a már kiépített közműhálózat felhasználásával. A műhely nem hagyományos építőanyagokból, hanem korszerű (Lindab) szerkezeti elemekből készült, az épület hossztengelyében kettéválasztva. A 26-os út felé eső déli oldal gépkocsiszervizként, míg az északi oldalon lévő rész fedett gépkocsimosóként üzemel. A mosótér forgalmát gépi mozgatású kapuk biztosítják, s a mosó előtti be- és kijárat eljegesedésének megakadályozása végett a betonszerkezetbe elektromos fűtőkábeleket építettek be. A korszerű anyagokból és modern technológiai eljárásokkal készült épület berendezései hasonló színvonalat képviselnek. A mosáshoz szükséges ipari vizet az épület közelében lévő fúrt kút szolgáltatja. A mosást pedig egy gépi alvázmosó és egy gépi kefés mosóberendezés végzi. Egy szóló autóbusz mosási ideje a szennyeződés fokától függően 2-2,5 perc, a felhasznált víz mennyisége pedig 0,5-0,6 köbméter. A gépi kefés mosóberendezés a beton padozatára rögzített sínen gördül, így mosás közben a gépjármű álló helyzetben van. A művelet kiválasztása után a mosás automatikusan történik. Egy szóló busz gépi mosási ideje 3-4 perc, a vízfelhasználás 70 l/perc. A fődarabok és a géppel nem mosható részek kézi mosásához gőzborotvát használunk. A szervizműhelyben 22 m hosszú szerelőaknát alakítottak ki. Itt végezzük el az autóbuszok I-es szemléit és a hozzá kapcsolódó szervizmunkát.
A gépjárműmosó az időjárástól függetlenül lehetővé teszi, hogy kellően megtisztított járművön végezzük el a karbantartást. Ez feltétele a zárt technológiás karbantartásnak is. A mosó kapacitása lehetővé tesz a külső megrendelők részére végzendő szolgáltatást is.
A kialakított esztétikus környezet, a magas színvonalú épületgépészeti és technológiai berendezések a javítási munka színvonalának növekedését is elősegítik.”
Taniroda a Surányiban
A Surányi Endre Szakképző Iskola szinte minden tanévben előrukkol a képzést segítő valamilyen újdonsággal. Az üzemelő három tanbolt után az 1998/99-es tanév végén a gyakorlatorientált képzés céljából tanirodát létesítettek, amely tavaly, az 1999/2000-es tanév elején kezdte meg működését.
A taniroda magában foglal egy fogadóhelyiséget, munkatermet, húszfős tárgyalót, teakonyhát és vizesblokkot. Az irodába belépő először a fogadóhelyiségbe érkezik, ahol egy tanuló a szimulált cég titkársági teendőit sajátítja el. Innen a munkaterembe jut, ahol modern informatikai és számítástechnikai eszközökkel felszerelt asztaloknál sötétszürke szoknyás, fehér blúzos, kék nyakkendős lányok gyakorolják a gazdasági, ügyviteli stb. munkafolyamatokat, megismerve a képzeletbeli cég vezetésének menetét, és az azt segítő irodai gépek, eszközök, ügyiratok használatát, kezelését. A teremben egyidejűleg tizennyolc tanuló szerezhet ismereteket és gyakorlatot a személy- és munkaügy, a kereskedelem, a pénzügyek, valamint a számvitel területén. Megtanulják például munkaszerződés, pályázati kiírás készítését, társaság alakítását, az árubeszerzés, készletezés és értékesítés üzleti teendőit és ügyvitelének lebonyolítását, a beérkező és kimenő számlák analitikus nyilvántartását, a házipénztár kezelését, a banki értesítés könyvelését, a befektetett eszközök értékcsökkenésének kiszámítását és könyvelését stb. A tárgyalóteremben az üzleti tárgyalások vezetésének fortélyait sajátítják el. Ehhez itt is korszerű eszközök, telefonok, telefax, számítógép, írásvetítő segítik az eredményes üzleti tárgyalást, amelynek során a teakonyhában elkészített kávéval, teával frissítik fel a vitában elfáradt partnereket.
A 4+2 éves rendszerű képzés után jól felkészült, korszerű elméleti és gyakorlati ismeretekkel felvértezett kereskedelmi technikusokat bocsát ki az intézet.
A taniroda létrehozása majdnem harmincmillió forintba került. Ennek forrását jórészt pályázati pénzek, valamint a megyei és országos szakképzési alapból juttatott támogatások képezték.
A kazincbarcikai Surányi Endre Szakképző Iskola ezen újdonsággal lép át az új évezredbe.
A Lisa Tricot új üzeme
Még tíz éve sincs, hogy Lisa Tricot néven új textilipari és kereskedelmi üzem kezdte meg működését városunkban, az Ózdi út 3. szám alatt, az ÉRV Rt.-től bérelt konyha-étteremből varrodává alakított épületben. A 100%-ban magyar tulajdonú cég a Triumph International AG. német céggel bérmunkaszerződés keretében 50 dolgozó foglalkoztatásával igényes, márkás női fehérneműt gyártott exportra.
Az 1993-tól nyereséges üzem, amelyet Koppányi István, a kft. ügyvezető igazgatója irányít, évről évre növelte termelését és a létszámát. 1995-ben már 129 dolgozóval folyt a termelés, s mivel további kedvező piaci lehetőségek ígérkeztek, 1995-ben a kapacitás növelését határozták el.
A beruházás előkészületei után a miskolci Stúdió Tervező Kft. által készített kiviteli tervek megvalósítását 1999. február 19-én engedélyezte az építési hatóság, majd a közbeszerzési pályázaton kiválasztott ugyancsak miskolci székhelyű FK-Raszter Építő Kft. 1999. július 1-jén elkezdte az építést a Herbolyai úton két iskola közötti területen. Fél év elteltével, november 30-án már sor kerülhetett a létesítmény műszaki átadására, amelyet a szerelési, berendezési munkák és az átköltözés követett, és 2000. január 3-án az új üzemben megkezdődött a termelés.
Az új létesítményről az ügyvezető igazgató elmondta, hogy a beruházás, amelyet a B.-A.-Z. Megyei Területfejlesztési Tanács 45 millió, fele-fele arányban vissza nem térítendő és visszatérítendő támogatásban részesített, 153 millióba került. Az impozáns, 1600 m2 alapterületű, részben kétszintes épület varrodai üzemcsarnokában 110 varrógép üzemel, s a többi részében kaptak helyet a raktárak, karbantartó műhelyek, irodák, öltözők, zuhanyozók, valamint étkező- és dohányzóhelyiség. A munkakörülményeket a széles közlekedési utak, a munkahelyek jó megvilágítása, a távműködtetésű szellőzőablakok, a termosztátos meleg vizes fűtés teszi korszerűvé és kedvezővé. Az üzem és a dolgozók biztonságát füstérzékelő-tűzjelző és vagyonvédelmi riasztórendszer növeli. Az üzemnek jelenleg 179 dolgozója van, s még további tíz főt fognak alkalmazni. Azt is biztatónak tartja az ügyvezető igazgató, hogy a német partnerrel kötött bérmunkaszerződés 2002. december 31-ig biztosítja a jó minőségű termékek piacát.
Újabb galéria városunkban
Műgyűjtemény-csalogató a Csalogány utcában
Az 1974 óta a Béke mozi épületében látogatókat fogadó Városi Kiállítóterem és a Gyermekgaléria, továbbá az Egressy Béni úti Kisgaléria, valamint a néhány éve a Herbolyai úton megnyílt EPROM-Galéria után tavaly újabb, műalkotásokat bemutató teremmel gyarapodott városunk. A Kertvárosban, a Csalogány út 7. szám alatti lakásához tartozó épületrészben Bolacsek László népi iparművész nyitott galériát.
A galéria elsősorban az iparművész kisplasztikáinak és más alkotásainak a bemutatóhelye, de láthatók itt más kazincbarcikai alkotók munkái is: Mezey István grafikusművész rajzai, T. Tóth Gyula festményei és Fülöp Tibor kovácsoltvasból készült alkotásai. A tulajdonos iparművész ezen kívül fiatal alkotók bemutatkozásához is rendelkezésre bocsátja galériáját.
Az ízlésesen kialakított és berendezett kiállítóterem mindenkor látogatható, amikor a művész otthon tartózkodik, s ő maga vállalkozik arra, hogy a kiállított alkotásokat megismertesse az érdeklődőkkel.
Bolacsek Lászlót a Barcikai Históriás 1998. évi számában mutattuk be kiadványunk olvasóinak. Most – a galéria kapcsán – két finom művű alkotásával ismertetjük meg olvasóinkat.
A művészet és a valóság
(gondolatok Hegedűs Mária meg nem nyitott és készülő kiállítását szemlélve – még akkor is, ha a lapzártakor már régen megnyitották).
A modern művészet nem közvetlenül a XIX. századi művészetből fejlődött ki. Éppen ellenkezőleg – szakított a múlt századi értékekkel. Ezért nevezték avantgárdnak.
Még mindig a múlt századdal hadakozunk.
Az, ki nem látja a környezete tárgyait, az, ki nem látja objektív szemmel (gépi objektívvel is) környezete képeit – oldalról, elölről, hátulról és urambocsá! nem csak alulról, de a visszájáról is, ő nehezen fogja megérteni ezt a szakítást. ő nem tud majd belenyugodni, hogy az egység széttörött, hogy vita van, hogy tiltakozás hallik, hogy lázadás szaga van a kőnek is. A tárgynak – térben és időben.
Mint a sziklának a képe, faragás és borotválás előtt. Virtuális memória, de ez valóságos. Vagyis sohasem gépi, vagyis gépies, még akkor sem, ha számítógépen készül. A hétköznapi cipész megvarr egy szakadást, felver egy spiccvasat, de nem alkot újat. A tárgy nem kap új életet. Tehát az új élet művészete ez. Modortalanul modoros, ez a megtalált saját stílus. Hegedűs. Az értelmes szem varázsa, a most beléd láttam a valót varázslata. Így lesz egy madáretetőnek való tök vershordozó, elszenvedője és hordozója a tárgyköltészetnek. Így lesz madárfogóhálót lehúzó mondanivaló, nehezen megérthető, de értelmes néznivaló. Hálóba szőhetetlenül és érzelmesen is behálózva.
Hídvári Imre
(A kiállítás megnyitása 1999. február 11-én volt a kazincbarcikai Kisgalériában.)