A kazincbarcikai utcák, lépcsőházak hírmondói: plakátok az 1958-1978 közötti időszakból – 1. rész
„Ne szaggassátok le a plakátokat, mert az az utca hírmondója” – üzente a Keménykalap és krumpliorr egyik emlékezetes jelenetében a gyerekeknek maga az utca hírmondója… Kazincbarcikának a címben jelzett időszakban, egészen a 80-as évek végéig saját városi újságja sem volt, így hát különösen fontos volt, hogy a plakátokon közölt információk minél több emberhez eljussanak – épségben. Persze a nagyon fontos információk az utcánál valamivel védettebb helyeken is megjelentek, például a tanácsi határozatok a lépcsőházakban. Ezek közül az egyik „kedvencem” egy 1962-es hirdetmény a választókerületek meghatározásáról. A 25. sorszámút például így jelölték ki: „Kakas-tanya és a Vécsetei-tanya, valamint özv. Kollár Jánosné különálló lakóháza.” Azaz sosem tudhatjuk, mikor és mi módon alakíthatjuk a történelmet…
De következzenek a plakátok, amelyeket a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár gyűjteményéből válogattunk ki. Ha az olvasó rákattint a képekre, azok nagyobb méretben nyílnak meg, így jobban olvashatók, de természetesen le is tölthetőek a fotók, és tovább nagyíthatók. A 3 részes sorozat első részében az 1958 és 1966 közötti plakátokat mutatjuk be.
Már a városalapítás kezdeteitől fontos kulturális szerepet töltöttek be a különféle színjátszókörök, amelyek leginkább egy-egy vállalaton belül alakultak meg, mint például az ezen az 1958-as plakáton szereplő „Borsodi Vegyi Kombinát együttese”. A helyszínként megadott Újvárosi Kulturház városunk első iskolájára, az Újvárosira utal (ma: Mezey).
Az 50-es években jöttek létre a munkásakadémiák. Felületes szemlélőként egyből adódna a párhuzam a későbbi foximaxikkal, azaz a marxista-leninista esti egyetemekkel, de míg ez utóbbiaknak elsősorban az ideológiai fejtágítás volt a céljuk, vagy még inkább a káderképzés, a munkásakadémiák inkább a 60-as, 70-es években népszerű TIT-előadások (TIT: Tudományos Ismeretterjesztő Társulat) előfutára volt. Ha megnézzük az 1959-es plakát egyes tagozataiban meghirdetett témákat, valóban többnyire szakmai előadásokat találunk. Persze azért akad „kakukktojás”, mondjuk a Heller-Forgó féle légkondenzátoros erőmű ismertetése előtt a résztvevők betekintést nyerhettek a magyar munkásosztály helyzetébe a felszabadulás előtt és után, számomra azonban meglepőbb a Bányaipari tagozat november 10-i előadása: A házasélet problémái…
Szintén 1959-es plakát. Érdekes, új információ az elnevezés: a Vegyipari Szakszervezet Kazincbarcikai Szimfónikus Zenekara… (Az Újvárosi mozi nagyterme szintén első iskolánkra utal, a mai Mezeyre…)
A kazincbarcikai Pedagógus Klubról egy régebbi cikkünkben már olvashattak: Pedagógusok által lakott lépcsőház a hatvanas, hetvenes években. Az, hogy a Borsodi Nyomda Vállalat 1. sz. ózdi üzemének akkoriban nem volt ékezetes U és I betűje, annyira nem meglepő – sokkal inkább az viszont a „KIÁLITÁS” szóba valószínűleg utólag betoldott plusz l betű. Hát mit mondjak… remélhetőleg a rendezvény sikeresebb volt, mint ez a megoldás…
Hogy Kazincbarcikán is működött munkásőregység, az valamennyire köztudott volt eddig is, ám hogy ilyen néven – Kazincbarcika Békevárosi Munkásőrség -, az talán kevésbé, és hogy kultúrcsoportja is lett volna, az még kevésbé… Az 1960-ban készült plakátról sajnos nem derül ki, hol volt honvágyuk a szereplőknek, és az sem, mennyibe kerülhetett az I., II., illetve III. hely. A darab írója, Földes Mihály akkoriban a Magyarország c. lap szerkesztőjeként dolgozott, azonban a szereplők – természetesen – kazincbarcikaiak.
Ha 1960 márciusában megtehettem volna, valószínűleg a következő programokat választom: 5-én a Városi Könyvtárban Papp Attila könyvtárigazgató mesedélutánját (ő maga mesélt!), 11-én a felsőbarcikai klubban a Vidám sertéstenyésztést, de ki nem hagytam volna a nehézipari miniszter ünnepi szónoklatát sem, sőt arra is kíváncsi lettem volna, miről beszél dr. Institóris főorvos az Amiről nem beszélünk című előadásán.
Kazincbarcika 1954. február 1-jén nyerte el a városi rangot, így éppen aktuális volt 1961 szeptemberében megünnepelni a város fennállásának 10. évfordulóját… Na jó, természetesen nem azt ünnepelték… hanem azt, hogy 1951 szeptemberében kezdték el Kazincbarcika város építését. Utcabál a Béke étterem melletti téren…
Négy kazincbarcikai énekkar is a résztvevők között!
Az egyetlen vidéki fellépés. Ragyogó jelmezek!
A város a mainál valamivel szélesebb utcái, illetve az, hogy egy versenypályához hasonló kört lehet megtenni, különösen alkalmassá tették Kazincbarcikát kerékpáros- vagy motorversenyek rendezésére. Ez a plakát egy 1961-es eseményre invitál.
Fontos a pontos kijelölés… „3. sorszámú választókerület: … Táncsics utca jobb oldala Juhász János házától a herbolyai vasútig … 4. sorszámú választókerület: … a Lenin út mindkét oldala a Széchenyi utcától kezdve, jobboldalon Tőkés Károly lakóházáig, baloldalon Tóth Pál lakóházáig. … 6. sorszámú választókerület: … Ide tartozik az Alkotmány utcából Kiss Ernő lakóháza. …” Egy történelmileg érdekes elnevezés is akad a területi beosztásban: „16. sorszámú választókerület: Kokszoló Tábor még meglevő épületei” – amely az egykor a rabok által lakott épületekre utal.
Apró szépséghibája a plakátnak, hogy a konkrét helyszín nem derül ki…
Este 20 órakor szabadtéri bál a „J” épület belső udvarán!
Egy érdekes program 1963-ból…
1965 szeptemberében megnyílt a várva várt csodálatos strandunk, amely nem sokkal utána nyilván be is zárt… Az új idény, vagyis hát az első idény kezdetére megjelent a szintén várva várt rendelet is a strandfürdő használatáról… Azért hasznos útmutatások is szerepeltek benne – nyilván nem véletlenül… Például ez: „A közös medencében szappant használni, vízbe ugrani, fröcskölni, énekelni, törékeny tárgyat bevinni (üveg, pohár stb.), valamint a strand területén másokat háborgatni tilos.”
…mert hát aki énekelni akart, esetleg másokat háborgatni, annak jött! jött! jött! a Luna Park…
…igaz, csak néhány napig…