Tardonára gyertek emberséget tanulni – 2. rész: Jókai Mór tardonai bujdosásának kulcsszereplői: Telepy György és Csányi Zsuzsanna

Pál Lilla írása

Csányi Zsuzsanna Csányi Benjámin tardonai földesúr legidősebb élő nővére volt. 1805-ben született Putnokon. Valószínűleg Csányi Benjámin és Csányi Júlia Tardonára költözését követően vásárolt egy házat és erdőrészt férjével, Telepy Györggyel Tardonán. Telepy György ajánlotta Jókai feleségének, Laborfalvy Rózának, hogy férjét Tardonán rejtse el.

Telepy Károly és az Egressyek

Csányi Zsuzsanna színésznő volt, és a színházi környezetben ismerkedett meg Telepy György színésszel és színházi „mindenessel”, akinek harmadik felesége lett. Színésznői pályafutásáról semmit nem tudunk, a kutatás során nem sikerült egyetlen színháztörténeti gyűjteményben és emlékekben a nyomára bukkanni. Mikor és hol lépett először színpadra, mikor állt egyáltalán színésznek, azt nem sikerült kideríteni. Van egy hasonló környezetből és a Csányi család lakóhelyeinek közeléből származó színész, akivel később is kapcsolatban állt a család, aki talán ösztönözhette és akár az ő pályafutásának helyszínein is színészkedhetett Csányi Zsuzsanna, azonban ez csupán feltételezés, a közös egyházi neveltetésen és lakóhelyeik közelségén alapul. Ez a színész nem más, mint Egressy Gábor (Egressy Béni testvére).

Egressy Gábor 1808-ban született Sajólászlófalván, édesapja Egressy Galambos Pál református lelkész volt. Egressy Gábort is lelkésznek szánta családja, ő azonban a színészi pályát választotta és 1826-ban Kassán színésznek állt, majd játszott Kolozsváron és a budai várszínházban is. Telepy György színész is megfordul ezeken a helyeken színészként, több helyszínen azonos időben dolgoztak. Csányi Zsuzsanna református lekész nagyapja révén is ismerhette az Egressy családot és Egressy Gábort, hiszen az Egressy család 1809-27 között Egressy Pál lelkészi hivatalai révén 15 km-es körzetben lakott a Csányi családhoz képest. Talán a hasonló neveltetés, a lelkész családból való származás, azonos kultúrkörhö z való tartozás révén is ösztönzőleg hathatott Csányi Zsuzsanna pályaválasztására Egressy Gábor és Béni. Az Egressy családnak egyébként Tardonához is volt köze, hiszen Egressy Galambossy Mózes (Egressy Gábor és Egressy Béni nagyapja) 1764-1789 között Tardona református lelkésze volt, Egressy Pál (Gábor és Béni édesapja) 1771-benTardonán született.

Telepy György (1801. február 2.) a kislétai görög katolikus pap, Telepianovich Timoteusz unokája, apja Telepianovich Antal pap, fiát a családi hagyományok szerint szintén papnak szánta. György azonban a külföldi tanulmányait a papi pálya helyett a színész és festő mesterségek tanulmányozásával töltötte, 1821-től vándorszínész, 1837-től a Nemzeti Színház tagja. Első felesége Bohus Amália Jozefa színésznő, akitől 1828-ban Amália (Máli) lánya, 1829-ben pedig Károly fia született. A családi hagyományok szerint Bohus Jozefa hamar meghalt, második felesége Veres Eszter színésznő volt. Csányi Zsuzsa színésznő harmadik felesége, utolsó, negyedik feleség pedig Kozmovszky Mária volt, ebből a házasságából született Mária és Antónia lánya.

Telepy György

Telepy György első és második feleségeinek sem elhalálozásaik pontos dátuma, sem pedig egy esetleges válás dátuma nem ismert, ami bizonyos, hogy 1834-ben még Bohus Jozefa volt Telepy felsége, 1840-ben pedig már Csányi Zsuzsannát találjuk az oldalán, ezt bizonyítja egy keresztelési anyakönyvi bejegyzés, mely szerint Csányi Antal és Terkes Terézia 1840. február 26-án keresztelt, Eszter nevű leányának a keresztszülei Telepi György és Csányi Zsuzsanna. Csányi Antal Zsuzsanna öccse volt.

Részlet a sajóvámosi református anyakönyv bejegyzéséből 1840. február 26. Csányi Eszter szülei és keresztszülei

Telepy György és Csányi Zsuzsanna házasságkötésének dátuma nem ismert, közös gyermekük nem született, de az bizonyos, hogy mostohagyermekeihez bizalmas viszony fűzte. Ez kiderül Károly naplójából és Amália neki küldött leveleiből is.

Telepy Károly 1848-ban, a szabadságharc kezdetén a fiatalok seregében szolgált, megbetegedett és apja Tardonára vitette gyógyulni: „megbetegedett s Tardonára, Borsod megye egyik elhagyatott falujába vitetett”. Tardonán „bujdosott is és nem is” Károly, hiszen volt némi szerepe a szabadságharcban és a forradalom napjaiban, ezért nem ártott óvatosnak lennie, azonban a szabadságharc bukását követően nyilván nem volt a hatóságok által legjobban keresett személyek között. Nevelőanyja, Csányi Zsuzsa ápolta a beteg Károlyt, aki 1848-1850 között írta tardonai naplóját. Családi legendák szerint a forradalom napján, Táncsics kiszabadításakor Telepy György és Károly is azok között volt, akik Táncsics szekerét húzták, miután az éljenző tömeg kifogta a szekérből a lovakat. Károlyt a fiatalok seregében valószínűleg malária (váltóláz) betegítette meg, ezt támasztja alá naplója, amelyben arról számolt be, hogy olykor egészen tünetmentes volt, máskor a magas láz napokra ágynak döntötte. A sor fintora, hogy így Károly 1850-ben gyógyultan hagyta el Tardonát, míg Csányi Zsuzsanna 1849-ben Tardonán elhunyt.

Telepy Károly önarcképe

Telepy Károly tardonai naplójában így emlékezik Csányi Zsuzsáról:

„mint gyermek megfosztattam attól a boldogságtól, hogy az édesanyát nevezhessem édesnek, idegen kölcsönözte ide anyai szerelmét. Az idegen karok, kiket gyermekies fogalmam nem bírt oly édesen, és mélyen szeretni, miként azok öleléseik megérdemelték – hálátlanság terhével vádolhatta volna akkor, ha elfogadva azon páratlan szeretet nagyságát, érettebb korban nem járultam volna vissza hozzá szeretettel és hálával.”

Naplójából az is kiderül, hogy ő nem Csányi Benjámin vendége volt, hanem saját házukban lábadozott. Ezt támasztja alá egy 1862-ben keletkezett „Egybehasonlító iromány”, mely a birtokviszony-változásokat rögzíti az 1850-es évektől, egy perirat részeként. A dokumentumban feltűnik Telepy György neve is, mely szerint Szentimrey Zsuzsánna, Farkas Antalné életében eladta tardonai birtokait, ezek közül erdőrészét „50 helybéli lakosoknak, illetőleg volt úrbéri lakosoknak”, a vásárlók között 25. Telepy György.

Telepi György valószínűleg kedvelte Tardonát és gyakorta múlatta idejét a községben, hiszen az egyházi anyakönyvi bejegyzések között is több bejegyzésben szerepel neve. Ezek között találunk egy áttérésről szóló bejegyzést, melyben Riczu János Szabolcs megyében született személy református hitre való áttérését tanúsítja Telepy György 1848-ban. Továbbá Csányi Zsuzsanna 1849-ben bekövetkezett halála után is található egy anyakönyvi bejegyzés, melyben szerepel. Bodolay Sámuel és Keviczky Emília 1859-ben született, Gyula nevű fiának keresztszülője Telepy György és negyedik felesége Kozmovszky Mária.

„Egybehasonlító iromány” Telepy György erdőrészvásárlásáról, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár tulajdona

Károly tardonai naplója sűrűn teleírt, megviselt nagy ívű papírlapokból áll, olvashatóságát nehezíti, hogy széleit levágták. A nehezen olvasható sorok, a nyújtott íráskép, a kopott szavak sok helyen a lázas állapot álomképeit mutatják. Egy ifjú, betegeskedő, festeni szerető hazafi sorai, akinek naplójában sokszor zavaros, felzaklatott mondatokat találunk, közte tele olyan információkkal, amelyek segítenek megismerni, miként teltek napjai Tardonán és Tardona környékén. Telepy Károly amellett, hogy gyakran ágyából sem tudott kikelni lázas állapota miatt, és betegsége újbóli visszatérésétől tartott: „agylázam újra bekövetkeztétől rettegek”, aktív társadalmi életet élt, naplójában több fontos adatot és személy is említ. Károly egy bejegyzésében megemlíti „Lajos bátyám”, „Trezi néném” és a „kis Eszter” tardonai látogatását. A látogatók közül különösen a gyermeknek örült. Vendégeikkel közösen keresték fel „Béni bátyám” házát, leírást ad a sétáról, amíg eljutnak úti céljukhoz a faluban, valamint említést tesz egy házról, mely előtt megállva az ablakon nézett be, otthon vannak-e. Ezt a házat a „kis mamám” házaként említi, ahol az ablakot befüggönyözve látja, mely jelzi számára, hogy nincsenek otthon. A „kis mamám” kiléte nem derül ki, véleményem szerint ez egy idősebb rokon lehet, aki esetleg részt vehetett a beteg Károly ápolásában, azonban a fellelhető anyakönyvi bejegyzések alapján nem tudtam ide illő rokoni kapcsolatot felderíteni. „Lajos bátyám, Trezi néném és a kis Eszter” viszont egyértelműen megállapítható, hogy Csányi Lajos és sógornője, Csányi Antal felesége, Therkes Terézia és lánya, Csányi Eszter, kinek a keresztszülei Telepy György és Csányi Zsuzsanna. „Béni” bátyám pedig Csányi Benjámin személyét jelöli. A senyei lakhelyű Csányi rokonok házát tardonai betegeskedése idején, amikor csak állapota megengedte, felkereste, ez naplójából kiderül. Telepy Amália egy levelében is említésre kerülnek Csányi Zsuzsanna testvérei és családja. Eszerint a levél keletkezésének idején Sajósenyén vendégeskedett a Csányi családnál:

„(…)már alkonyodott mikor a tanyárul avval az üzenettel jött be a kis jánka, hogy a Pesti levelet agyam át Toni bácsinak mert a vasárra megy és ott kiküldeti valaki által (…) tinta szükiben kénytelen vagyok ceruzával írni. Törös nénikétül megkaptam a Márcziusokat, itt küldöm (…) Törös nénihez járok többnyire, most majdnem minden este ott vagyok, minthogy Lajos bácsi a tanyán lévén majd egy hétig sincs hon az esete elég unalmas (…) Toni bácsi már kész nemsokára mindennel és akkor megyek Tardonára (…)”

A levél Sajósenyén íródhatott, 1849 körül, az említett „Márcziusok” 1849. július 6-ig jelent meg, tehát ez idő tájt keletkezhetett a levél. A levélben említett Lajos bácsi, Csányi Lajos, Toni bácsi Csányi Antal, „a kis jánka” pedig minden bizonnyal Csányi Eszter, Telepy György keresztlánya. Az említett Törös nénike pedig az 1850-60-as években Tardonán is birtokkal bíró Törös család valamely tagjának nőrokona lehet. (A Törös család Sajósenyén-Sajóvámoson élt, nevük abban az „egybehasonlító irományban” tűnik fel Tardonán, melyben Telepy Györgyé is.)

A „Törös” család nevei az „Egybehasonlító irományban”

Tardonáról és a Jókaival és Telepy családdal kapcsolatban álló személyekről Telepy Károly naplójából több bejegyzésben is olvashatunk. A festészet iránti érdeklődés, a társasági élet mellett a szabadságharc híreit is figyelemmel követte. Emellett persze a helyi élet eseményeit is figyelemmel követte, és kapcsolatban állt a Jókait is bújtató nemesekkel, pl. Bodolayval és Nagy Sámuellel. 1849. július 29. napján naplójában ezt írja: „Bodolainak lánya született”, akit elmentek meglátogatni, a többes szám itt Csányi Zsuzsára utalhat. A tardonai református anyakönyvi bejegyzés hitelt érdemlően alátámasztja a naplóbejegyzést, hiszen 1849. július 29-én valóban megszületett Bodolay Mária Julianna, Bodolay Sámuel és Galló Zsuzsánna lánya (a gyermek keresztszülei Rácz András és Csányi Julianna lettek). Telepy Károly első számú tudósítója Jókai megérkezésének is, naplóbejegyzésében ezt írja: „Augsztus 19. megérkezett Móricz és Badó (vagy Bodó) János bácsiék.” A Móricz bizalmas megszólítással bizonyosan a kortárs Jókai illette. Más forrásokból tudjuk, hogy Rákóczi János és Laborfalvy Róza is elkísérték Tardonára Jókait, hogy Badó vagy Bodó János ki lehet, azt nem sikerült felfednem (azt viszont érdemes megjegyeznem, hogy Tardonán arra az emberre, aki összevissza beszél, mai napig azt mondják, hogy „beszél, mint Bodó”). A naplóban nincs további említés sem Jókaira, sem más tardonai bujdosókra vonatkozólag. Ennek véleményem szerint az az oka, hogy egy esetleges házkutatástól tartva a zivataros időben nem kockáztathatta meg azt, hogy a bujdosókról részletes leírást közöl, ezért szándékosan kerülte a nevük és hozzájuk fűződő személyes kapcsolatának papírra vetését. Mivel egyébként a naplóbejegyzésekben néhány szabadságharcot is érintő bejegyzést olvashatunk, hasonló óvatossággal, úgy gondolom, tartott a napló idegen kezekre kerülésétől. Szabadságharchoz kapcsolódó bejegyzései a hazafias szellemiségéről árulkodnak. Május 5-én így írja:

„Históriai nevezetességű nap. A magyar függetlenség közhírré tétele minden emberre egyenként nagyszerűleg hatott, mindamellett, hogy az ünnepélyhez képest a történet sokkal nagyobbszerű volt. Ritka arcot látott az ember, ki valami megelégedés nagyszerű vonásaival ne lett volna felékesítve.”

Károly ez időben Tardonán tartózkodott. Tehát az események híre a faluba is eljutottak, és az ünnepélyes, örömteli arckifejezéssel illetett emberek nyilván a helybéli emberekre vonatkozhatnak, a felvilágosult, politikával foglalkozó nemesekre (Bodolay, Szentimrey, Rácz, Nagy).

„Május 14. Ma eskették fel Kossuth Lajost kormányzónak.”

Károly naplójából aktív tardonai életvitelt ismerhetünk meg. A helyiek kocsija gyakorta közlekedett a környékbeli városokba, Miskolc és Putnok irányába. Miskolc, Diósgyőr irányába egy hegyi úton jutottak el, ez volt a fő kereskedelmi útvonala is Tardonára, Putnok irányába pedig Dédes felé közlekedtek. Telepy Károly több alkalommal megemlíti naplójában Balla Károlyt, kinek kocsiján Tardonáról Putnokra, (Sajó)Senyére, (Sajó)Kápolnára utazott.

„Balla Károly megérkezett a tanyáról (…) október 16: hazamentem Tardonára”.

Egy alkalommal azt írja róla, épp betegeskedett, amikor érte mentek szólni, hogy hamarosan indul a kocsi, erre ő erőt véve magán kikelt betegágyából és gyorsan elkészült az indulásra. Más alkalommal pedig úgy említi Balla Károlyt, mint érte küldött személyt, hogy induljon haza Tardonára. Balla Károly lehet egy tardonai lakos is (a Balla vezetéknév gyakori volt már ez időben is), de Telepy György és Csányi Zsuzsanna környezetét ismerve, lehet akár Balla Károly színigazgató is, kivel Telepy György a debreceni színi társulatnál szerepelt. Csupán feltételezés a naplóban szereplő Balla Károlyt a színigazgató Balla Károllyal azonosítani, azonban a környékbeli bujdosó személyeket tekintve egyáltalán nem lehetetlen. Balla Károly 1803-ban született Sályon, apja, Balla Ferenc református lelkész 1801-1810 között Sályon (talán ismerhették egymást korábbról is Csányi Zsuzsával és Egressyvel, hiszen ők is korabeli és környékbeli református papok leszármazottjai). 1842-től visszavonult és a Debrecen-Nagyváradi Értesítőt szerkesztette.

A naplóban egy részletes úti leírást is olvashatunk. Nagy izgalommal indult útnak Pest felszabadulása után, hogy apját, barátait és a várost újra lássa. Június 15-én érkezett meg útitársaival Pestre. Egyik útitársát nevén is említi, Nagy Sámuelt. Tekintetes Nemes Nagy Sámuel Tardona jegyzője volt ebben az időben, amit a Károly számára általa ellenjegyzett tardonai útlevél is bizonyít. Nagy Sámuel nemes Vályi Nagy Sámuel tardonai iskola tanító és nemes Császár Zsuzsánna fia. (ifj. Nagy Sámuelnek és feleségének, Palóczy Magdolnának Tardonán 1852. február 27-én született Judit Piroska nevű lányuk). A pesti látogatása alkalmával a város romjait akarta megörökíteni, de a kíváncsiskodó „kandi” nép miatt abba kellett hagynia a munkát. Meglátogatta Barabást, járt Glantz Gusztáv üzletében, ahol festőszereket vásárolt, estéit a Nemzeti Színházban töltötte. Június 24-én indultak vissza útitársaival Tardonára.

„Az útban mindenütt magyar katonaságot találtunk, Kövesd pedig egészen telve. (…) Délután elindultak a rossz lóbőrbe burkolt csontok és hét óra múlva Miskolcra bevittek. Alig tolta le a kocsi a rossz lovakat a forgóhídról, már csakugyan bevalósultnak látszott a hír, amit az utcai gyerekek kezdtek fennszóval hirdetni, az utcán szemközt csakugyan kozákok lépdeltek előre szép arabs lovakon. Így tehát holnap aligha csata nem lesz, mert a seregünket Ábrány és Harsány alatt tanáltam, kik egész nyugodtan táboroztak.”

Gyalog indult útnak Tardonára a falubeliek által használt útvonalon, Diósgyőr irányába.

Telepy Károly Tardonán kiadott útlevele. A dokumentum másolata a HOM tulajdona

„Alól írottak hitelesen bizonyítjuk, hogy ezen Tekintetes Nemes Borsod Megyében keletkezen Tardona helységünkből, rokonai T. Spurny Klára asszonyt T. Rimai Mihány Úr hitvesét Miskoltzon keresztül Tarczal mezővárosában kisérendő. Telepi Károly a fiú tanulló ki midőn vissza téren- /:Minthogy a menetelről más bizonyság van:/ őtet mint igaz járásba lévő s egészséges helyrül indúlt egyént vissza Miskoltzo keresztül Tardonára által bocsájtani kérünk. Kelt. Tardonán, december 12. 1848. Kiadta: Ns Nagy Sámuel jegyző; Főbíró: Kakszi János, T.bíró Gál Miháy eskü társaival”

Nemzetes Nagy Sámuel aláírása Telepy Károly útlevelén

Június 29-én azt írja naplójába: „Olvastam apám levelét és Máli elvesztését”. Máli, Amália testvére, aki ekkor halt meg, de halála körülményeiről egyebet nem közöl és nem is tudunk. Emellett a már említett Bodolay gyermek megszületéséről tudósít. Károly utazásai közben több ízben felkereste a senyei rokonokat, valamint Egressyéket Kápolnán. Megemlíti, hogy a „jó Etelkával” elbeszélgetett. Egressy Gábor a szabadságharcot követően Törökországba menekült, családja, köztük felesége és leánya, valamint testvére, Béni Borsod megyében húzták meg magukat. Egressy Etelka, kinek kedvessége Petőfit is megihlette, később Telepy Károly felesége lett. Ebben az időben Károly gondolatait a napló szerint egy bizonyos „Lujzi”, „Lujza” vagy „Luise” néven emlegetett nő töltötte ki. Naplójában többször említi, hogy tardonai „magányában” felvidítja, jó társasága. Egy bejegyzésében szomorúan emlékezik meg róla: „július 22. Louise elhagyja Tardonát”, ettől fogva magányosabbnak érezte magát. A naplóból nem derül ki, hogy bármiféle baráti kapcsolaton túlmenő viszony alakult volna ki közöttük, a kapcsolat leginkább plátói szinten maradt. A titokzatos nő személyéről egyebet nem árul el, fennmaradt viszont egy levél, melyet Lujza írt Telepy Györgynének Tardonára 1849. augusztus 19. napján. A levélben Csányi Zsuzsát „Édes jó Nénikémnek” szólító Lujzi arról tájékoztatja, hogy Károly miután megérkezett Miskolcra, rögtön „Senyére ment a bátyához, s azt mondta, hogy egy darab ideig ott fog mulatni”, majd tájékoztatja róla, hogy „szerdán ismét volt itt”, majd visszament Senyére. Horgolni való mintákról ír, amit levelével küld számára, valamit arról tájékoztatja:

„a magyar sereget szétverték, de erről Piskóty alkalmasint bővebben fog írni Pali bácsiéknak s többet fog abból tudni nénikém. Atlaszt nem küldök kezét csókolom jóságáért, de gyászba virágos kalapunkra nem tehetünk. Maradok édes nénihez a legnagyobb tisztelője. Luizi. Telepy Györgyné asszonynak tisztelettel Tardonán.”

A levélben szereplő személyek közül Piskótyt Telepy Károly is többször megemlítette naplójában, mint Tardonán is ismeretes és járó személyt. Piskóty ügyvéd volt ez időben Miskolcon és a tardonai nemesekkel állt kapcsolatban. A „Pali bácsiék” minden bizonnyal Szentimrey Pált és családját jelölik. Lujzi személyazonossága nem derül ki a levélből, viszont egy ugyancsak Csányi Zsuzsának Tardonára küldött levélben, melyet Békési Gábor 2003-ban közölt, Bulyovszky Gyuláné Szilágyi Lilla színésznő szintén a „Kedves nénikém” megszólítással illeti, s levelében bizalmasan magánéletéről tájékoztatja, és Károlyt is barátias hangnemben említi meg.

Szilágyi Lilla (1833-1909) a Nemzeti Színház színésznője volt, legnagyobb sikereit külföldön érte el. A két nő bizalmas „nénikém” megszólításából következtetek arra, hogy ha Csányi Zsuzsa színésznőként nem is volt oly jelentős, hogy most alakításait meg tudjuk említeni, mint a fiatal színésznők, színészek barátja a „színészek nagy családjában” bizonyára ismert és elismert személy volt. Maga Jókai is baráti és tisztelettel teli hangnemben említi levelében. Ebből feltételezem, hogy Lujzi esetleg Éder Aloysia (Lujza) színésznő lehet, aki 1816-ban született, apja Éder György színész, 1844 körül Miskolcon játszott. Lujzi személyének azonossága teljességgel nem bizonyítható, az Éder család életútjából és a bizalmas megnevezésből következtetek rá. A levélben Lujza kitér arra, hogy két fivéréért aggódik, akik a szabadságharcban harcolnak. Éder Györgynek egy fia, kinek neve Carolus Gabriel Georgius (1813, Debrecen), biztosan volt, családfájának és életútjának kutatása a vándorszínészi életvitelből adódóan nehéz, csupán a közös szálak miatt gondolom azt, hogy akár Éder Lujza lehet Telepy Károly Lousie-ja.

Károly tardonai tartózkodása alatt, amikor csak tehette, az utazás mellett festett, pesti útja alkalmával ehhez új festőszereket is vásárolt. Naplójából tudjuk, hogy amellett, hogy a pesti látogatáskor a romos várost kezdte rajzolni, naplóallegóriákat festett. Ezek a festmények nem maradtak fenn. Egy 2017-es BÁV-aukción tűnt fel Telepy Károly: A Bükk Tardonánál című olajfestménye, mely jelenleg magántulajdonban van.

Telepy Károly: A Bükk Tardonánál. Olaj, vászon, 40×61 cm

Telepy Amália Csányi Zsuzsának küldött leveleiből az derül ki, hogy Károly betegsége mellett váratlanul és meglepetten éri a családot, hogy elkezd gyengélkedni, egy 1849. januári levelében említi meg anyja betegségét is.

„A várva várt levelet 29-én vettem. Öröm úgy hiszem, nem kell említenem, csak az az egy fáj, hogy édesanyám nem bízik bennem. Ha el találna is esni jó atyám, mitől meg fog bennünket Jóistenünk őrizni, hát miért nevelt magának két gyermeket, azért-e, hogy hálátlanok legyenek?… Szegény Károlynak betegsége nagyon megszomorított és, hogy édesanyám is beteges…”

Megjelenik a levélben a gyermeki szeretet az őt felnevelő mostohaanya iránt. Tardonát ez időben nem kerülték el a járványok, szinte állandóan jelen volt a tífusz, és több alkalommal volt kolerajárvány is. Jókai 1849. november 12-én feleségéhez címzett levelében említi a beteg Csányi Zsuzsát:

„Szegény Zsuzsi néni beteg, aranyér gyötri és igen képzelődik, s a mellett nyughatatlan. Bizonyosan megíratta Gyuri bácsinak nyavalyáját, mert engem is kért, hogy írjam meg neki, de én nem akartam szegény ennyi csapás után még ezzel is szomorítani, a min ő úgy sem segíthetne. Vigasztald és bíztasd, a hogy bírod szegény embert, hiszen aranyérbe nem halt még bele az ember”.

Bizonyára Máli halálára is utal Jókai azzal, hogy sok csapás érte nemrégiben Telepyt. Tardona halotti anyakönyvében 1849. november 18-án írt bejegyzésben szerepel: „Telepy György nője, Csányi Zsuzsánna” halála, ki 43 éves és „forró betegségben” (magas lázzal járó állapot) halt meg. (Az anyakönyvi bejegyzések között az őt megelőző halálesetek legtöbbje kolera miatt következett be, de Tardonán ez időben gyakori volt a tífusz és a vérhasjárvány is.). Telepy Károly naplójából kiderül, hogy ez időben Pesten tartózkodott, és anyja halálhírére apjával indult Tardonára. „Miskolcra mentünk a gyorskocsin, siettünk megboldogult anyám sírját meglátogatni.” Laborfalvy Róza 1849. november 20-án kelt levelében írja Jókainak: „..és írd meg most, hogy küldjek levelet majd, miután szegény Telepiné meghalt, kinek címezzem?” Megismerve a korabeli tardonai viszonyokat, a kapcsolattartás továbbra is zavartalan maradhatott Jókai és felesége között, hiszen vendéglátói és a helybeli földesuraknak is címezhette volna levelét, nem árulták volna el férje rejtekét. További levelezés és információk nem maradtak fel arról, ki volt későbbi kapcsolattartásukban segítségükre Tardonán.

Telepy Károly: Odvas-kő

Telepy Károly 1850-ben gyógyultan hagyta el Tardonát, apja külföldre küldte festészetet tanulni, járt Bécsben és egy hosszabb tanulmányutat tett Itáliában.

Telepy Károly naplójából és a helytörténeti kutatásokból egyértelműen kiderül, hogy Tardona nem volt az az eldugott kis falu, aminek Jókai leírta. Titkot megtartó ereje sokkal inkább az emberek hazaszeretetében, a felvilágosult és jobbágyaikkal jó kapcsolatot ápoló földesurakban rejlett.

A Tardonai történetek következő írásában elárulom, ki volt Muraközy János, és mit is keresett ő Tardonán!

Felhasznált irodalom:

⦁ Tardona egyházi anyakönyve 1842-1901
⦁ Telepy Károly naplója, 1848-1850
⦁ MNL BAZ ML VII. 1/C Tardona
⦁ Békési Gábor: „maradok szeretve tisztelő barátod…” Telepy György a dokumentumok tükrében. HOM Évkönyve, XLII. kötet. Miskolc, 2003. 409-413.
⦁ Sziklaváry Károly: Az Egressy család származástörténeti krónikája, Lymbus, Magyarságtudományi forrásközlemények, 2011. 384-393. old
⦁ A Tiszáninneni református egyházkerület lelkészei. Szerk: Ugrai János, Sárospatak-Tiszaújváros 2005
⦁ Részlet Telepy Károly naplójából, Telepy Katalin: Egy negyvennyolcas ifjú honvéd festőnek készül, Telepy Károly naplójából. Művészettörténeti értesítő, 1993.
⦁ Telepy Katalin: Telepy Károly ifjúkora. Naplótöredékei 1848-1849-ből. Különlenyomat a Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 1963.

One comment

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..