Tardonára gyertek emberséget tanulni – 3. rész: Muraközy János és Jókai Mór

Pál Lilla írása

Jókai Mór kétségkívül a leghíresebb bujdosója volt Tardonának, de a nála sokkalta keresettebb Muraközy János is Tardonán húzta meg magát egy időre, kettejük barátsága még jóval a szabadságharc előtti időre nyúlik vissza, és a Tardona külvilágtól elzárt képét tovább gyengíti, hiszen a kecskeméti gerillakapitány is értesült róla, hogy barátja itt bujdosik. Tehát a külvilággal való kapcsolatnak még aktívabbnak kellett lennie, mint ahogy az a fennmaradt levelezések alapján gondolható volt. Ugyanez tovább erősíti a falubeli lakosok és földesurak titkot megtartó erényeit és hazaszeretetét!

De ki is volt Muraközy János? A legtöbb embernek nem sokat mond a neve, pedig tettei őt is a nagy szabadságharcosok magaslatába emelik! Jókai Mór műveiben többször is feltűnt Muraközy, erős, hős dalia alakját ihlette, A tengerszemű hölgyben ő az a gerilla, aki még éppen időben megérkezik és megmenti Jellacic katonáitól a cigányzenésznek öltözött tengerszemű hölgyet. A tengerszemű hölgy a mai napig titokzatosan köti össze Jókait és Muraközy Jánost…

Muraközy János Kecskeméten született 1828. február 8. napján, református nemesi családba. Jókai Mórral joghallgatóként 1842-ben, Kecskeméten a Református Kollégiumban kötött barátságot. Jókai szállásadója Muraközy János későbbi apósa, Gyenes Mihály városi erdőmérnök volt. A jogi tanulmányok mellett a diákok egymást különböző „szakkörökön” tanították. Jókai festeni tanított, Muraközy János pedig kiváló vívó lévén vívni tanította iskolatársait. Jókai így vélekedett róla:

„Micsoda épp testű, egészséges arcú fiú! Muraközy Jani (ilyen lehetett Hercules suhanc korában) akivel csak Kőrösi Sándor tudott megmérkőzni…Muraközy Jani volt a tornamester, ő trenírozta a többieket (…).”

A festőórákon is kiemelkedett Muraközy tehetsége, Jókai nem is hitte el róla, hogy kezdő. A kecskeméti tanulmányok befejezése után Jókai és Muraközy Pesten találkoztak újra, ahol 1845-46-ban együtt laktak, és ugyanott töltötték jurátus idejüket is. Muraközy 1847-ben Pesten beiratkozott a velencei származású Marastoni Jakab festőiskolájába, ekkor már a jogi pályánál sokkalta jobban érdekelte a festészet. A március 15-i események után visszatért szülővárosába, és az elsők között jelentkezett nemzetőrnek. 1848 májusában az V. század kapitánya volt, júliusban pedig már főhadnagyként szolgált. Az OHB 1848. december 16-i felhívását követően kezdődött meg a kecskeméti szabadcsapat szervezése, amely főleg lovasokból álló csapatot jelentett, olyan fegyverzettel, „ami van”, és gerilla taktikát alkalmazva.

1849. január-május között működött Muraközy szabadcsapata, ahol századosi rangot kapott. Önként jelentkezett a feladatra, és a kiképzésben is közvetlenül részt vett. Gerilláinak számát kezdetben 200, majd 400 főre becsülik a források. A csapat később beolvadt a honvédségbe. 1849. március 26-án hajtották végre a legnagyobb akciójukat Muraközy gerillái, amikor a császári csapatok Kecskemét városától kikényszerített utánpótlásait sikeresen megszerezték. Muraközy a szabadságharc végnapjáig kitartott a haza szolgálatában.

A szabadságharc leverését követően a gerillacsapatokban részt vevőkre kényszersorozás várt. Muraközy egy ideig Kecskeméten bujkált, majd a Bükk erdeiben húzta meg magát. Személyazonosságot is „váltott”, Johann Fekete álnéven mint festő járta a vidéket, aki osztrák megbízólevéllel készít tájképeket. Jókaihoz 1849 novemberében érkezett Tardonára.

Jókai Mór és Muraközy János Tardonán

Jókai Mór feleségének az előző részben bemutatott Telepy György ajánlotta rejtekül Tardonát. Tardonára Laborfalvy Rózával és Rákóczy Jánossal (Kossuth titkára) érkezett az író. Telepy Károly naplójából tudjuk, hogy pontosan 1849. augusztus 19-én „Megérkezett Móricz (…)”. A naplóbejegyzés olyan természetességgel és hanyagsággal jegyzi meg az eseményt, mintha az író mindennapi látogatója lett volna a falunak, további bejegyzések nincsenek Jókairól Telepy Károly naplójában, valószínűleg óvatosságból, Muraközyt pedig nem is említi. Jókai A tengerszemű hölgyben ír a Tardonára utazásról és arról, hogy felesége néhány napot eltöltött vele a faluban, majd Róza napján, augusztus 23-án visszatért Pestre.

Jókai tardonai tartózkodása alatt írás helyett festéssel töltötte idejét. Bizonyára ösztönzőleg hatott rá a festésben Telepy Károly is, aki szintén gyakorta rajzolással, festéssel töltötte idejét a faluban. Sajnos Jókai Tardonán készült festményeiből csak nagyon kevés maradt fenn, pl. a „Dédes látképe” és a „Látókő”, melyet a Petőfi Irodalmi Múzeum őriz. A „Tardona” című kép a Pesti Napló Jókai albumában jelent meg 1910-ben, egy rossz, nehezen kivehető minőségű kis illusztráció formájában (az eredeti képnek azóta nyoma veszett).

Jókai Mór: Tardona (A Pesti Napló Jókai-albumából)

Jókai Mór a festés mellett bükki sétákkal és vendéglátóival, Szentimrey Pállal, Bodolay Sámuellel, Csányi Benjáminnal és Rácz Endrével múlatta idejét. A helybeli emlékezet leginkább azt őrizte meg róla, hogy kedvenc időtöltése a sakkozás volt a tiszteletessel, emellett kis vízimalmokat faragott és a patakon „játszott” vele. Gyakran járta a Bükk rengetegeit, egyik kedvelt helye a faluhoz közeli Hársas-forrás volt. A helybéliek tudni vélik, hogy egy alkalommal üldözői elől a Hársas-forrás nagy hársfájára mászva bújt el. A tardonai diákok még az 1950-es években is évente kirándultak a forráshoz és a „Jókai-fának” nevezett hársfához. Más kedvelt helyei voltak Jókainak a Látókövek, az Örvény-kő, a Buzgó-kő, az Odvas-kő és a Szentlélek. Ezekről A tengerszemű hölgyben is megemlékezett. Telepy Károly egy kisméretű képen emlékezik meg az Odvas-kőről és a bujdosó Jókairól.

Telepy Károly: Odvas kő, 1893. Rajta olvashatjuk Telepy Károly rövid visszaemlékezését „A tengerszemű nőben leírt bujdosásának elbeszéléséhez tartozik e táj az „Odvaskő” hova jó barátjai, Csányi Béni, Szentimrey Pál, Bodollay, Rácz Endre reform. lelkész és én gyakran követtük.”

Jókai egyedüli írása Tardonán a Csányi Zsuzsanna temetésére készült halotti búcsúztató volt, amelyet ő maga olvasott fel temetésén, ennek szövege azonban nem maradt fenn.

Jókai napjai a tardonai vendéglátóinak köszönhetően nem teltek magányosan, mégis hatalmas felüdülést jelenthetett számára a régi jó barát, Muraközy János Tardonára érkezése 1849 novemberében.

Azt nem sikerült felderíteni, hogyan, kitől szerzett tudomást Muraközy arról, hogy Jókai Tardonán van, de badarság lenne azt gondolni, véletlenül épp Tardonára toppant be a bujdosása során. Mivel a szabadságharc bukását követően Kecskemétre tért vissza, gyanítom, hogy ide kaphatott értesítést arról, hol van Jókai… vagy épp egy meghívót a régi baráttól, mely Tardonára szólt. A tardonai földbirtokosok aktív kapcsolatai révén nem lehetett nehéz értesíteni a kiváló rejtekhelyről a régi cimborát, hiszen Jókainak jól kellett tudnia, hogy Muraközy nála is nagyobb bűnösnek számít. A Muraközy hadi tetteiről fennmaradt dokumentumok szerint Kecskemét környékén és a Duna-Tisza között mozgott a harcok idején, ezért nem tartom valószínűnek, hogy a számára ismeretlen Bükk hegységet választotta volna bujdosásának helyéül, inkább valószínű, hogy Jókai és más ismerősök hívására érkezett éppen erre a tájra. A kutatás során megkeresett családtagok a családi elbeszélésből ismerik, hogy néhány hétig Muraközy János Tardonán bujdosott, de ezzel kapcsolatban bővebb információval nem rendelkeznek. A közös „száműzetésnek” viszont kézzelfogható eredménye is maradt. Muraközy János Tardonán elkészítette régi barátja portréját, melyet jelenleg a Katona József Múzeum őriz, a tardonai Jókai Mór Emlékszoba és Tájház gyűjteményében pedig megtalálható a festmény reprodukciója.

Muraközy János: Jókai Mór Tardonán, 1849. (Ráday Múzeum, Kecskemét)

Ez az egyetlen festmény, mely a bujdosó, fiatal szabadságharcos írót ábrázolja. A képen álruhában, távolba meredő tekintettel lefestett Jókai nem egy kétségbeesett bujdosni kényszerült ember ábrázatát és megtört arcát mutatja, sokkal inkább a jövőt kíváncsian és nem félelemmel váró fiatal emberét. A portré nyugalmat sugall, a távolba meredő szempár pedig reménnyel teli. A ruházata pedig bizonyára a helyi nemesek és jobbágyok viseletétől merőben eltért, ami Tardona korabeli viszonyait megismerve nem lehetett a helybeli embereknek feltűnő, hiszen az aktív miskolci kereskedelmi kapcsolataiknak és gyakorta változó földesuraiknak köszönhetően gyakran jártak „idegenek” a faluban. Jókai álruhája Tardonán a hosszúra növesztett szakáll és a tiroli vadász viselet voltak, Telepy ajánlotta az írónak ezt az öltözéket.

Jókai és Muraközy tardonai találkozásáról Hegedüs Géza: A kulcsra zárt szobában című életrajzi ihletésű művében emlékezett meg:

„(…) Így érkezett egy november eleji délelőttön Tardonára. A jól eldugott kis falu legvégén kurta kocsma állt. A füstölgő kémény meleget ígért az alaposan fogas szél ellen. Be is nyitott a kocsmába, amelynek egyetlen gyalulatlan kecskelábú asztalánál két férfi ült. Az egyik Jókai volt tiroli vadászruhában. A meglepetéstől szólni se tudott, egy pillanatig kétségbe vonta, hogy azt látja-e, amit lát. De Jókai felugrott, hozzálépett, és átölelte (…)”

A másik férfi a könyv szerint Telepy György volt, aki akkor találkozott először Muraközy Jánossal, és részletesen elmeséli, miként rejtegetik itt Jókait és a „stüszi vadász” öltözetet is ő találta kis a bujdosó számára. A mű bár kitalált életrajzi írás, hiteles adatokra támaszkodik. Muraközy november eleji érkezése is valószínűleg valós adatközlésre támaszkodik, hiszen novemberben Telepy Tardonán tartózkodott, mert felesége, Csányi Zsuzsanna november 18. napján elhunyt, Telepy Károly naplójában leírja, hogy ezekben a napokban Telepy György feleségének halálhírére azonnal Tardonára sietett. Muraközy novembertől egészen addig maradt Tardonán, míg meg nem érkezett Laborfalvy Róza a menlevéllel. Hegedüs Géza szerint Jókai távozása után Muraközy is továbbállt Tardonáról.

Jókai Mór ismereteink szerint két portrét is készített Muraközyről, az egyiket még diákkorukban (a kecskeméti Ráday Múzeum kiállításában megtekinthető), a másik, egy későbbi portré, akár még Tardonán is készülhetett (vagy 1848 előtt a közös pesti élet alatt, ezt nem tudni pontosan).

Jókai Mór: Muraközy János portréja (az eredeti festmény a Muraközy család tulajdona)

A Tardonáról való távozás után Muraközy egy időre régi festőmesterénél, Marastoni Jakabnál kapott menedéket Pesten, majd külföldre távozott, Bécsben Carl Rahl festőiskolájának tanítványa lett, ahol megfordult többek között Than Mór, Lotz Károly és Markó András is. Ők közösen készítették Muraközyről a Gerillakapitány búcsúja című festményt 1852-ben, Than Mór festette az arcképet, Lotz a lovat, Markó pedig a tájat festette.

A gerillakapitány búcsúja (Ráday Múzeum, Kecskemét)

1853-ban Muraközy az amnesztia hírére hazatért, de a részleges amnesztia rá, mint volt gerillára nem vonatkozott, ezért bebörtönözték. Több hónapot töltött vizsgálati fogságban, szabadulását testvérének, Lászlónak köszönhette, aki ügyvédként pesti kapcsolatait felhasználva kijárta számára a szabadulást. 1855-től városi hivatalnok lett (árvaszéki pénztárnok), később kecskeméti gazdasági tanácsnok lett, a város szőlő- és gyümölcskultúrájának fejlesztésében volt nagy szerepe. A festészet nem lett a hivatása, Hegedüs Géza szerint titokban, a kulcsra zárt szobában festett. (A kulcsra zárt szoba titka című Muraközy-kiállítás Kecskeméten a Ráday Múzeumban megtekinthető).

Muraközyt és Jókait titokzatosan köti össze a „Tengerszemű hölgy”. Jókai megírta a hölgy történetét, amelyben Tardona és Muraközy is szerepel. Muraközy János pedig lefestette a „Tengerszemű hölgyet”. Jókai kapcsolata a „Tengerszemű hölgyet” rejtő komáromi Domonkos Teréziával egyértelmű komáromi származása lévén, azonban rejtély, hogyan kapcsolódik Muraközyhez (talán csak a közös barát ihlette meg, talán ő maga is ismerte személyesen), az azonban bizonyos, hogy készített róla egy festményt.

Muraközy János: A tengerszemű hölgy (magántulajdonban)

A Tardonai történetek következő részében bemutatom a Jókaival közvetlen kapcsolatba került tardonai földesurakat!

💡

Felhasznált irodalom:

Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban
Hegedüs Géza: A kulcsra zárt szobában
Telepy Károly: „Odvaskő”. 1893. Jókai-hagyaték, Petőfi ház
Telepy Károly: Tardonai napló
Békési Gábor: „maradok szeretve tisztelő barátod…” Telepy György a dokumentumok tükrében

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..