Lichtschein-történetek

1945 előtt a Lichtschein család volt a leggazdagabb birtokos Sajókazincon. A család feje, Lichtschein Dezső érdekes figurája volt az akkori településnek. Sok történet, anekdota fűződik nevéhez, amiről az idősebb barcikaiak és sajókazinciak még mai is emlegetik. Az alábbi történeteket a Felsőbarcikán lakó Réthy Tamás mondta el.

Lichtschein Dezső gyűrűs zsidóként – vándorbizsusként – került Sajókazincra. Itt szatócsboltot nyitott, ahol pálinkát is mért. A megszorult emberek hitelben vásárolhattak nála, s ha később sem tudtak fizetni, tulajdonába került az eladósodottak földje. Így vált a település leggazdagabb birtokosává.

Lichtschein a birtokain cselédeket is tartott. Nekik szokta volt mondogatni: A Lichtscheinnél úgy dolgozz, ahogy fizetlek, mert nálam megélsz, de meg nem gazdagodsz.

Fia, Laci érettségizni készült. Amikor vizsgázni indult, ezer pengőt kért az apjától (igen nagy pénz volt ez akkoriban). Apja értetlenül fogadta a kérést, s mondta is Lacinak, hogy az érettségihez nem pénz, hanem ész kell.

A fiú addig-addig erősködött, míg apja engedett és odaadta neki az ezer pengőt. De megkérdezte a fiától:

– Látod ott azt a szamarat?
– Látom, apám – válaszolta Laci.
– Na, fiam – folytatta az öreg. – Ezer pengőért az is le tud érettségizni, de csak szamár marad.

Az öreg Lichtschein – bár igen gazdag volt – szegényesen öltözött, s birtokát is ütött-kopott bricskán vagy hintón járta be. Nemegyszer szemrevaló menyecske utazott vele a herbolyai Kakastanyán berendezett szobájába. (Beszélik, hogy amikor feltűnt a hintó az öreggel és utasával, a tanya lakói mondogatták: No, jön már a vén kakas. A tanya nevét némelyek innen származtatják.)

Néha a kocsis hátra-hátra pillantgatott. Ez nem tetszett Lichtscheinnek, s imígyen utasította rendre a kíváncsiskodó kocsist: Fiam, a kocsis szeme a ló seggében legyen.

Hozzászólás