Berente és a nehézipari terület

Kismarton Zsolt írása

Előre bocsátanám, hogy nem szeretnék foglalkozni egy-egy gyár részletes történetével – előttem ezt már nagyon sokan megtették ‒, inkább egy egyszerű kronológiát állítanék fel. (Idetartozik Berente is.) Úgy gondolom, erre azért van szükség, mert így látható a legjobban Kazincbarcika fejlődése. (Előre szólok, hogy nem minden üzem szerepel a felsorolásban!)

Az üzemeknél az eredeti nevüket használtam, valamint a területeken történő későbbi fejlesztéseket nem feltétlenül jelöltem. Alapvetően csak a gyárak építési és bezárási idejét adom meg!

Kazincbarcika építése első körben a gyárak felépítésével indult meg 1950-ben. Miután az üzemek készültsége elérte azt a szintet, hogy szükség volt a munkások lakáshoz juttatásához, elkezdődött a város építése is 1951-ben. Először is lássuk hát a gyárak és Berente sorsát 1950-től napjainkig…

Elsőként megemlítendő, hogy az 1949-től érkező kubikosokat még a sajókazinci lakosoknál helyezték el, majd az 1950-ben megépült Vöröscsillag-telepen (T14), a Makadám-telepen (T15) és a Hőerőmű-telepen (T17) már az újonnan érkezők lakhattak. Ez a három telep nagyon fontos szerepet játszott Kazincbarcika történelmében. (A Vöröscsillag-telepről majd egy későbbi fejezetben írnék részletesebben.)

Általánosságban a terület érdekesebb adatai: már 1950-ben elindul a település fejlesztése, amely 1969-ig tartott, amíg el nem rendelték Berente későbbi szanálását. 1950-ben új, két tantermes iskolát alakítottak ki, majd a helyhiány miatt 1958-ban átköltözött az iskola a volt Kokszolómű főépületébe. 1960‒1961-ben épült meg Berentén az új, 12 tantermes általános iskola, ahova a diákok 1961-ben költözhettek be. (Természetesen a leválás után Kazincbarcika átadta Berentének a régi berentei óvodát és iskolát is.*) 1960 és 1962 között épült meg a PVC-lakótelep. 1954-ben kiépült a 23-as – 1966. január 1-jétől 26-osfőút betonburkolattal Sajószentpéter és Kazincbarcika között. (Az 1960-as évek végén aszfaltozták.) Ebben az évben megépült a borsodsziráki vízmű víztárolója is Berentén. 1958-ban a Kokszolómű leállt, és a BVK gázra állt át 1963-ban. A volt Kokszolómű helyén épült fel 1959 és 1963 között a BVK PVC I. gyáregysége.

1962 és 1966 között új burkolatot kapott a Zója és a József Attila utca. 1966-ban kapta meg a nevét a Gagarin és a Posta utca.

Nagy támogatója volt kezdetben a Hőerőmű a településnek. 1957-ben ők építették a Bem József Kultúrházat, amit 1958-ban adtak át.

A város is kitett magáért még a fent említett fejlesztéseken kívül is: 1950-ig Berentén egyetlen szilárd burkolatú út sem volt, valamint a főutcán folyt a Völgyvízi-patak. A patakot szabályozták, a főutat leaszfaltozták. Biztosították a város és Berente között a tömegközlekedést is.

Érdekes, hogy a Tanács szeszfőzdéje is Berentére került, a József Attila utcába. 😆

A 26-os út mindkét oldalát – Sajószentpétertől a volt Sajókazinc határáig – nehézipari területnek jelölték ki 1949-ben, Berente kivételével. Még az 1958-ban megjelent Első rendezési terv is így számolt a területtel. Miután 1969-ben megjelent a Második rendezési terv is, már az egész terület a nehéziparnak fenntartott résznek volt jelölve. 1968-ban merült fel ‒ a gyár mellett lakók védelmében –, hogy Berentét ‒ sajnos – teljes egészében szanálni kellene, és a nehéziparnak átadni. (37)

Kazincbarcika, Berente és a gyárak (Térképalap: Google) Zöld vonal a térképen: Kazincbarcika és Berente jelenlegi határa. Azért tartottam fontosnak ennek a bejelölését, mert szinte minden térkép rosszul jelöli! (Még a Google és az Openstreetmap is!)

1.: Berente
2.: Berente, Hőerőmű-lakótelep
3.: Berente, PVC-lakótelep
4.: BVK I. telepe
5.: BVK II. telepe
6.: BVK III. telepe
7.: a volt Szénosztályozómű
8.: a volt kötélpálya középállomása és Berentebánya
9.: Hőerőmű
10.: a volt Bányagépjavító
11.: a volt Könnyűbetongyár
12.: a volt BVM területe – más néven Cementipar
13.: BVK víztisztító telepe
14.: a volt Vöröcsillag-telep
15.: a volt Makadám-telep
16.: a volt Agrokonzum
17.: a volt Hőerőmű-telep, azaz az „Iparszálló”
18.: Berentebánya meddőhányója

Ez a tény, és ennek következményei vezettek oda, hogy 1999-ben Berente levált Kazincbarcikáról…

1969-ben Berentére elrendelték a teljes építési tilalmat, majd lassacskán a BVK ki-kiharapott egy-egy darabot Berente területéből. Ez teljesen az 1989-es rendszerváltásig így volt.

A korabeli dokumentumok azt is igazolják, hogy a Második rendezési tervig Berente fejlesztése és ellátottsága jó volt, majd ezután egyre több probléma merült fel. A további fejlesztések elmaradtak, nem volt kielégítő az élelmiszer-ellátás, valamint már fodrász sem üzemelt a faluban. (37) Lehetséges, hogy így próbálták meg rávenni az ott lakókat, hogy költözzenek be a városba?

Azoknak, akiknek a lakását a BVK terjeszkedése miatt elvették, természetes volt, hogy Kazincbarcikán lakást biztosítottak.

T1: Berente megmaradt régi területe

Mivel Berentét 1969 után rengeteg sérelem érte, egy hosszú jogvitát követően sikerült leválnia Kazincbarcikáról 1999. május 1-én. Az elhúzódó határvita miatt 2007-től most már a világoszöld vonal jelenti Kazincbarcika és Berente határát. (A határvonal megállapítása a régi, 1954-es határ visszaállításával végződött.) (A térkép jobb alsó sarkánál Berente és Sajószentpéter határa található.)

Berente központja 2015-ben (Fotó: Ari Flórián)

Az okok, ami miatt Berente leválását kezdeményezte Kazincbarcikától:

Egy joghézag, amit később a törvényhozás lezárt, ellenben Berente megfelelő időben lépett. (Így szakadt el Ózdtól Farkaslyuk is.)

1969-ben Berente városrészre építési tilalmat rendelt el Kazincbarcika városa, amit már túl későn, 1997-ben oldottak fel. Sőt, a gyár egyre nagyobb területeket foglalt el és bontott le. (Egyébként – sajnos – az indokok jogosak voltak, ami miatt 1968-ban a szanálást javasolták. (László László (37) A mai napig, ha a BorsodChemben valami történne, Berente lakosságának a kimenekítése lehetetlen volna…)

Az iparűzési adóból tényleg csak a legszükségesebb pénzt fordították a városrészre. (Megjegyezném, hogy csak 1969-től, amikor is Berente „visszafejlesztését” előirányozták.) A leamortizálódott Berente követelte, hogy a városhoz befolyó összegekből az ő területén lévő gyáraktól befolyó összeget a városrészre fordítsák. Ez nem történt meg.

Berente egyre jobban elszigetelődött a várostól. A BVK III. telep megépítésekor bezárták a kötélpálya alatti Bányász utcát és a Zója utcát – 1974-ben ‒, majd a későbbiek folyamán – 1980-ban ‒ a Posta és Petőfi utca egy részét is. Így az Esze Tamás út meghosszabbításán megépült kerülőút maradt meg nekik, amin Kazincbarcikára tudtak utazni. (Így a település „közelebb” került Sajószentpéterhez, mint Kazincbarcikához.) A Petőfi utca újbóli megnyitásának az igénye robbantotta ki a végleges vitát Kazincbarcika és Berente között, ami a szakadáshoz vezetett. (Ahogy tudom, a törvény kimondja, hogy fokozottan veszélyes ipari üzemeken keresztül NEM vezethet át műút. Így bárki-bármikor ígérte ennek az útnak az újbóli megnyitását, azt nem teljesíthette.) Azért ez volt a legfontosabb út a berenteiek számára, mert ennek a végénél van Berente vasúti megállóhelye is, a buszmegállóban pedig a gyorsjáratú buszok is megállnak. Jelenleg az úton csak kerékpáros és gyalogos közlekedés engedélyezett, a másik két út már használhatatlan.

A felújított berentei Hőerőmű lakótelep 2015-ben (Fotó: Ari Flórián)

Berente kapcsolata a 26-os főúttal (Térképalap: Google)

Lila vonal: 26-os főútvonal
Sárga vonalak: megszűnt utcák
Zöld vonalak: a mai napig meglévő utak

1.: Berente
2.: Sajószentpéter
3.: volt Berentebánya és a volt feladóállomás
4.: a volt Bányász utca
5.: a volt Zója utca
6.: Petőfi utca lezárt szakasza
7.: Posta utca lezárt szakasza
8.: Esze Tamás út
9.: az új elkerülő út

Megjegyzés: A tolatások miatt az Esze Tamás út sem volt a legjobb megoldás, rengeteget kellett várni a fénysorompónál, így 2013-ban megépült a Berente‒Sajószentpéter elkerülő szakasz is.

Tehát az itt ábrázolt terület nagy része csak 1954 és 1999 között volt kazincbarcikai fennhatóság alatt.

T2: Berente, Hőerőmű lakótelep

1953‒1955 között épült 6 házas lakótelep, a Hőerőmű beindulása után a készenléti munkások számára készült a volt Négyessy-Szepessy-kastély gyümölcsös kertjében. Kezdetben a gyárépítő munkások lakhelye volt. A kastély és a lakótelep még ma is áll. Megjegyzést érdemel, hogy 1963-ban a Hőerőmű a Négyessy-Szepessy-kastélyt lakások és egyéb hivatali helyiségeknek alakította át stílustörésekkel 1963-ban. (37)

T3: Berente, PVC-lakótelep és az új iskola

1960 és 1963 között épült az új PVC-gyár munkásai számára. Ekkor épült meg a területen Berente új általános iskolája is, amit 1961-ben adtak át.

A PVC-lakótelep Berentén 2015-ben (Fotó: Ari Flórián)

T4: BVK I. telep

1950 és 1955 között épült műtrágyagyárnak. 1955. augusztus 20-án indult el az első vonat a kazincbarcikai vasútállomásra műtrágyával. A folyamatosan felmerülő üzemzavarok miatt csak 1956‒57-ben indult be a folyamatos termelés. A gyár még üzemel, és a mai napig Kazincbarcikához tartozik. Ezen a területen lehet megtalálni a PVC I. üzemegységet, melyet a Kokszolómű helyén 1963-ban adtak át.

T5. BVK II. telep – 1963-ig Berentei Vegyiművek**

1959 és 1963 között épült meg a PVC-program keretein belül. Még ma is üzemel.

Érdekességképpen megemlíteném, hogy eredetileg ezen a területen is állt Kandó Kálmán tervei alapján a berentei szénlepárló üzem, az Imperiál 1923 és 1936 között. Mivel folyamatosan támadta, koholt vádakat felemlegetve a német érdekeltségű I. G. Farben Indrustie, 1933-ban – Kandó Kálmán 1931-ben bekövetkezett halála után – az üzem bezárt. (Fizetésképtelenné vált.) Igaz, hogy 1937-ben felmentő ítélet született, de ez már a gyáron nem segített… (34)

A volt „Erzsébet” szénbánya épületét 1957-ben, és a megmaradt Imperiál gyár maradványait 1968-ban bontották el.

T6: BVK III. telep

1974 és 1979 között épült az Olefin program keretein belül. Mivel a területe alatt bányák voltak, így csak a bányák betonnal való feltöltése után indulhatott meg az építkezés. Ennek a gyárnak a terjeszkedése okozta, hogy szanálták a Zója utcát, a Petőfi és a Posta utcák egyes részeit pedig lezárták. Még ma is üzemel.

T7: Szén-pu. és a Szénosztályozómű***

1950 és 1955 között épült. Első csilléit – Edelényből – 1954-ben fogadta. Ezek után vasúton érkezett a szén a Tardona-völgyéből és Ormosbánya felől. Később a Tardonai-völgy felől (1966) – Herbolya-Tervtáró –, valamint a Harica-völgyből és Lyukóbányáról (1961‒1962) – a szén már kötélpályán érkezett. Szelesaknáról pedig elindult a teherautós szénszállítás az osztályozóba. A befogadott szént osztályozták, a porszenet egy futószalagon egyenesen az új Borsodi Hőerőműbe juttatták, az osztályozott szenet pedig vasúti kocsikba rakták, és az ország különböző területei felé indították el. Az ún. „Kismérlegház” fogadta 5 vágányon a vonatokat, ahol „buktatták” a kocsikat. Innen került fel az osztályozóba a szén. A már szétválogatott – és meddőtől megszabadított szén – az ún. „Nagymérlegháznál” került vagonokba, ahonnan a vonat indulhatott is a célállomása felé. (Itt is 5 vágány volt.) Ez a folyamat 6-8 perc (!) alatt zajlott le. A meddőt a herbolyai csilléken szállították vissza a kazincbarcikai Ádám-völgybe, ahol a salakanyagot kiborították. (A mai napig hatalmas meddőhányók találhatóak a völgyben.)

Az 1980-as évek közepén és végén a bányabezárások után a Szénosztályozómű csökkentett üzemben ment tovább. Megszűnt az edelényi és tervtárói kötélpálya is. A kondói bezárás után Kondón már csak a szénátadó üzem maradt meg. 2004. január 1-jével mind a kötélpályaüzem, mind a Szénosztályozómű véglegesen bezárt. Azóta a teljes kötélpályarendszert, a vasúthálózat nagy részét és egyes épületeit elbontották. Mementóként még egy-két düledező épület áll a területén.

T8: A kötélpálya középállomása és Berentebánya****

1960-ban épült. Első szállítmányát 1961-ben fogadta. Feladata volt, hogy a Herbolyáról, Kondóról és Lyukóbányáról a kötélpálya csilléit „egyesítse”, és egy függősínpályán 600-700 méteres szakaszon a Szénosztályozóműhöz juttassa. A kötélpályák teljes hossza – az edelényivel együtt ‒ elérte a 25,8 km-t!

A kötélpálya szolgálta ki az edelényi I., II., III. aknát, Berentebányát, a sajószentpéteri II. aknát, Lyukóbányát, az Adrián-telepet és Herbolya-Tervtárót.

Miután a bányák véglegesen bezártak – 2004-ben –, jelentőségét vesztette, és nagy részét elbontották… (A kötélpályarendszer teljesen elbontásra került.)

A Szénosztályozómű csúcsüzemben (Fotóforrás: Rónaföldi Zoltán)

Berentebánya 1968-ban (Fotóforrás: Lovas Tiborné gyűjteménye)

Az 1920-as évek elejétől ezen a területen volt megtalálható sok berentei szénbánya is, és 1947-től kezdődően itt nyílt meg Berente leghíresebb bányája, a Berente-táró, mely 1977-ig üzemelt. (Később Berentebánya néven.) Ennek a bányának a bezárásával ért véget Berente szénbányászata. A bánya épülete még mindig áll a területén. (2017-ben felújították az épületet.)

A teljes kötélpályarendszer 1954-től 2004-ig (Térképalap: tajertektar.hu)

T9: Borsodi Hőerőmű Vállalat

1950‒1955 között épült. A korszak legmodernebb és Közép-Európa legnagyobb erőműve volt. Úgy tervezték, hogy az eddig meddőként kezelt porszenet a leghatékonyabban felhasználja. Ezt teljesítette is. A szénport egy futószalagon kapta a Szénosztályozóműtől, ami raktárakba, majd az őrlőbe, végül az erőmű állandóan éhes „gyomrába” került. Miután a bányák bezártak – valamint a környezetvédelem is ekkor már megkövetelte –, 2002-től átállt fatüzelésre. A futószalagot a Hőerőműig elbontották. A fával megrakott vagonokat Kazincbarcika állomásáról tolták be a faraktárhoz. 2013 év végén az erőmű leállt, majd 2015-ben a bontása megkezdődött.

A Borsodi Hőerőmű 2015-ben

T10: Bányagépjavító

1962 és 1965 között épült – megkésve ‒, a környező bányák gépeinek a karbantartására. A bányák bezárása után – az 1980-as évek közepétől ‒ csökkentett módban ellátta a Lyukóbánya‒Kondó‒Berente közti kötélpályaszakasz karbantartását. 2004-ben ‒ Lyukóbánya megszűnése után – feladatát elvesztette. Azóta a terület vállalkozások telephelyeként szolgál.

A volt Bányagépjavító 2015-ben

T11: Könnyűbetongyár

1961‒1963 között épült, és ez az üzem kezdte el Magyarországon először a gáz-szilikát építőelemek gyártását. Rengeteg elemet használtak fel Kazincbarcika építésekor, valamint a későbbi években ezt az építőanyagot alkalmazták a környező települések magánházainak az építésénél is. 1992-ben az Ytong a gyárat megvette, majd az igények csökkenése miatt 1999-ben bezárta. Jelenleg a BorsodChem anyagraktára.

T12: Cementipar, az ún. Nehézbetongyár (BVM)

1959-ben hozták létre, majd 1967‒1968-ban fejlesztették. Panelelemeket, nagyobb betonelemeket és útpadkák lezárásához készült köveket gyártott. Ez utóbbiakból a termelés majdnem 100%-a Kazincbarcikára került a város építéséhez. 2005-ben még üzemelt a Strong & Mibet Építőelemgyár üzemegységeként, de 2006-ban ez a cég is „eltűnt” a dokumentumokból. A területe 2015-ben már bontási engedéllyel rendelkezett…

T13: A BVK víztisztítója

1953-ban építették, hogy a BVK-ból kikerülő szennyvizet megtisztítsa és a Sajóba engedje. A mai napig üzemel. A területén halad át Kazincbarcika és Berente határa.

A volt Könnyűbetongyár bejárata 2015-ben

T14: A Vöröscsillag-telep

1950-ben épült a építőmunkások elhelyezése céljából. 1966-tól folyamatosan került elbontásra, 1968-ban még néhány épülete állt. Egy későbbi fejezetben részletesebben foglalkozom vele.

T15: A Makadám-telep

1951-ben épült az építőmunkások elhelyezése miatt. Ezen kívül rengeteg, a gyárat és a várost kiszolgáló üzemnek adott otthont. Teherautók telephelye is volt, valamint itt üzemelt Kazincbarcika cukrászüzeme is 1957-től 1964-ig. A bontása 1964-ben kezdődött meg, de még pár épületet a források 1966-ban is megemlítenek. A telep 1970-re teljesen eltűnt a dokumentumokból.

T16: Az Agrokonzum

1972-ben hozták létre az Agrokonzumot a területen, hogy a város élelmezését folyamatosan biztosítani tudják. (30) A raktárak véglegesen 1994-ben¤ zártak be.

A volt Nehézbetongyár 2015-ben

T17: A volt Hőerőmű-telep, azaz az „Iparszálló”

Már 1950-ben megépült telep, melyben a Hőerőművet építőket szállásolták el. Az erőmű felépülte után lakásokként és vállalkozások telephelyeként is használták. Például itt volt megtalálható 1958-tól a Kőbányai – később BorsodiSörgyár lerakata és palackozója. A sörlefejtés 1966-ban megszűnt, de a lerakat 1981-ig itt maradt, amíg a VI/B negyedbe nem költözött.

A költözésnek több oka is volt: azokat az épületeket, amit a lerakat nem használt, már évek óta próbálták az illegálisan ott lakóktól megszabadítani, és a telepet lebontani. Mivel már tűrhetetlenné vált a helyzet – a lerakatnak egyébként is új, modernebb helyet ígértek –, mindenkit kilakoltattak, a lerakatot áthelyezték, majd az egész telepet lebontották.

Jelenleg egy komposztálóüzem nyílt a helyén 2015-ben.

*: A volt II. sz. Bölcsődét – a Berenteit – még az 1990-es évek elején bezárták.

**: 1963-ig külön üzemelt a BVK és a Berentei Vegyiművek. Ekkor történt meg a fúziójuk. 1991-ben kapta meg a gyár a ma is ismert nevét, a BorsodChemet. (Természetesen már a megépült III. teleppel együtt.)

***: A Szénosztályozómű folyamatosan állt le, majdnem 20 év alatt. (Az erőmű 2002 és 2004 között folyamatosan átállt a fatüzelésre.)

****: Berentebányával részletesebben majd egy későbbi fejezetben fogok foglalkozni.

¤: Pontosítást igénylő adat!

Források (az összes részhez)

1.: Kazincbarcika Földrajza – 1979
2.: Kazincbarcika, zsákutca vagy útelágazás? ‒ 1995
3.: Csurák Zsuzsanna: Kazincbarcika története ‒ 2004
4.: Bagyinszki Zoltán: Kazincbarcika 1954‒2004 ‒ Fotók
5.: Ifj. Truskovszky Gyula: Bükkvidéki kalauz ‒ 1898
6.: Erdey Gyula: Bükk útikalauz ‒ 1956
7.: Örvös János: Bükk utikalauz ‒ 1962
8.: Dely Károly: Bükk útikalauz – 1970
9.: Dr. Hevesi Attila: Bükk útikalauz – 1977
10.: Barcikai Históriás újság (Takács István)
11.: Barcikai Históriás online változata (Takács Zsolt ‒ www.barcikaihistorias.hu)
12.: Husonyicza Gábor, Kazincbarcika volt állomásfőnöke
13.: Géczi Gyula–Nagy Gyula: Szemtanúk szavaival ‒ 1956
14.: www.kisvasut.hu – A KBK honlapja
15.: 200 éves a borsodi szénbányászat 1786‒1986 ‒ 1986
16.: Rónaföldi Zoltán: Múltba nézek… A borsodi – Ózd-vidéki ipar- és bányavasutak rövid története ‒ 2014
17.: Bombicz István, Herbolya-Tervtáró volt főmérnöke, bányamérnök
18.: Moór Attila – A Kisvasutak Baráti Szövetségének a régi vonalhálózatokkal foglalkozó tagja
19.: www.wikipedia.hu
20.: Szőke Lajos: Vázlatok és helytörténeti leírások Berentéről ‒ 2004
21.: Hidász Almanach 2007
22.: Lovas Tiborné: Tükörcserepek – 2009, Tükörcserepek 2 ‒ 2016
23.: Kazincbarcika Széchenyi 2020: Megalapozó vizsgálat Kazincbarcika város Integrált Településfejlesztési Stratégiájához. 2015
24.: BNK Kft. ‒ Bányavagyon-hasznosító Nonprofit Közhasznú Kft.
25.: Kazincbarcika 2015-ös Integrált Városfejlesztési stratégiája. 2015
26.: Sütő László: A felszín alatti bányászat domborzatra gyakorolt hatásai a kelet-borsodi-szénmedencében.
27.: Rónaföldi Zoltán: Kronológia ‒ 2012
28.: Bertalan László–Dr. Szabó Gergely: Mederfejlődési vizsgálatok a Sajó hazai szakaszán, és a debreceni egyetem által készített felmérés a Sajóról 2014-ből. Mindkettő a debreceni egyetem munkája.
29.: Dr. Izsó István: A miskolci bányakapitányság területének bányaipara ‒ 2011
30.: Ifjúvá serdült város 1954‒1979 ‒ 1978
31.: Markovics Laura: A zsidótörvények végrehajtása Borsod megyében – 2014
32.: www.tirek.hu
33.: Takács István: 20 év Kazincbarcikáért – 1989
34.: Rónaföldi Zoltán: Kandó Kálmán és a borsodi szénbányászat, valamint az „Imperiál-ügy” ‒ 2015
35.: Balla László: Magyar vasúttörténeti dokumentumok – www.vasut.tk
36.: Papp Attila: Ismerkedjünk Kazincbarcikával – 1974
37.: Papp Attila meg nem jelent könyvei és összeállításai (A könyvek a kazincbarcikai Egressy Béni Városi Könyvtár tulajdonát képezik.)
38.: Id. Alliquander Ödön: Magyarország szénbányászata 1940-ben – Miskolc 1989.
39.: Kazincbarcika 1971‒1975

A könyvben általánosan használt térképekről

A legnagyobb segítségemre az online térképek voltak, ilyen a terkep.google.hu, a terkep.turistautak.hu, a www.tajertektar.hu, a www.openstreetmap.hu és a mapire.eu. Természetesen a legfontosabb információkat tartalmazó térképeket segítőimtől és lektoraimtól kaptam, ezeket a megfelelő helyen megjelöltem.

A mapire.eu ellenben külön is szót érdemel: Itt lelhető fel az I., a II. és a III. Katonai felmérés online térképe, valamint a Magyar Királyság térképe is. Az utóbbi időben felkerült az 1941-es katonai térkép is a honlapra. Ezeket egy kicsit bővebben is taglalnám.

I. Katonai Felmérés (1763‒1787): Magyarország területét 1782 és 1785 között térképezték fel.

II. Katonai Felmérés (1806‒1869): Mivel a térképen már szerepel az 1871-ben megnyitott Miskolc‒Bánréve vasútvonal tervezete, így a térkép elkészülésének idejét 1869-re lehet tenni. (Találtam forrást, ami az 1829 és 1866 közötti időpontot jelöli meg.)

III. Katonai Felmérés (1869‒1887): Magyarország területét 1883‒1884-ben térképezték fel.

Magyar Királyság (1869‒1887): Mivel ez a térkép megegyezik a III. Katonai Felmérés térképével, így a felmérés időpontja azzal megegyező. Csak két különbség van a térképek között: az egyik, hogy „magyarosították” a neveket, valamint, hogy a méretaránya 1:25000.

Meg kell még említenem a www.vasutallomasok.hu-n szereplő 1910 körüli katonai térképet is: azért írom 1912 utáninak a könyvben, mert már szerepel rajta az 1912-ben megnyitott Ormospusztáig vezető normál nyomtávú vasút is.

3 hozzászólás

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .