A Tardona-völgy szénbányászata

Kismarton Zsolt írása

Egy kis magyarázattal tartozom, hogy miért éppen Sajókazinc bányászatával foglalkozom a legrészletesebben. Ez azért van, mert Kazincbarcika jelenlegi történetét is alapvetően meghatározza a mai napig, valamint ez a terület érinti a legjobban a Kazincbarcika‒Tardona kisvasutat! (Sőt, a létrejöttét is ezeknek a bányáknak köszönheti!) A fejezetben helyet kapott még Barczika és Tardona szénbányászata is. Szintén említést érdemel a Harica-völgyi szénbányászat – ez is ilyen-olyan formában kapcsolódik a sajókazinci bányákhoz –, így a történetünkben ez a völgy is néhány szó erejéig szerepet kap.

Bevezetés

Mint látható, a Kazincbarcika környéki legtöbb bánya területét felsoroltam. De miért van az, hogy ezen bányák bejáratának a legtöbbje a Tardona folyásának a jobb oldalán található hegyoldalban van? Erre próbálok meg először is magyarázatot adni, „belepiszkálva” egy olyan területbe, ami a bányamérnökökre tartozik…

A talajban egyes rétegek között széntelepek jöttek létre évmilliók során. Kazincbarcika környékén öt ilyen széntelepet ismerünk. Ezek kiterjedése, minősége és tektonikája eltérő. A legfelső széntelepet I. telepnek, míg a legalsót V. telepnek nevezzük. (Borsodi telepek szerinti elnevezettség.) Kibányászásuknak több összetevője is van: kiterjedettségük, vastagságuk, tektonikájuk, mennyiségük és a bányászati „akadályozottságuk” ‒ amiket vetőknek hívunk –, valamint a minőségük határozta meg. Mivel a IV. telep kiterjedettsége és fejthetősége volt a legjobb, így az 1950-es években erre alapozva lett Terv-táró az egyik legnagyobb és legmodernebb barnaszénbánya Magyarországon.

Azért ennyire nem egyszerű a helyzet, ugyanis a széntelepek elhelyezkedése nem vízszintes. A telepek különböző dőlésszöget zárnak be a terepszinthez képest, így ezeket is figyelembe kell venni. Például a IV. telep Kazincbarcika felé emelkedik, Tardona felé süllyed, Kondó felé süllyed, Nagybarca felé emelkedik a terepszinthez képest. Ennek köszönhető, hogy Barczikán a tárókban már a IV. telepet fejtették, hiszen itt már szénkibúvásokban ez a telep megjelent. Mivel a II. és III. telepek dőlésszöge Kondó és Nagybarca irányába körülbelül hasonló, így látható, hogy a Tardona-patak bal oldalán a felszínre kerülve lepusztultak.

Egy kicsit magyarázatra szorul a terepszint kifejezés is. A mi esetünkben a Tardona-völgy „talppontja” – terepszintje – a Tardona-patak. Így az e felett elhelyezkedő bányákat – II. és III. telepiek ‒ terepszint feletti, az ez alatt elhelyezkedőket pedig – IV. nagy része és az V. telepiek ‒ terepszint alatti bányáknak hívják.

Széntelepek elhelyezkedése a Tardona-völgyében Herbolyánál – metszeti kép (Rajz: Kismartonné M. Viktória)

Így már érthető, hogy a terepszint feletti szénkibúvásokat a környéken gazdálkodók nagyon hamar felfedezték és bányászni kezdték.

Érdemes megnéznünk a széntelepek különböző kiterjedtségét is.

Széntelepek kiterjedtsége Kazincbarcikán (Rózsaszín vonal: Kazincbarcika jelenlegi határa) (Forrás: Sütő László)

Jól látható, hogy I. telep nem érinti Kazincbarcika jelenlegi területét, a II. és III. telep már egyre jobban, a IV. telep majdnem teljes egészében lefedi, míg az V. telep főleg Herbolyánál van jelen a területen, ráadásul erősen töredezett. Mivel az V. telep vastagsága és minősége rosszabb, mint a II., III. és IV. telepé – ráadásul öngyulladásra hajlamos –, így Sajókazinc területén kezdetben a II. és III. telepeket bányászták – a legjobb minőségű szenet ‒, a nagyüzemi szénkitermelés elindulásától kezdve pedig a legnagyobbat és legfejthetőbbet, a IV. telepet.

Kazincbarcika alábányászottsága (Forrás: Kazincbarcikai IVS) (Barna sráfozott terület)

Itt szeretném megjegyezni – a képhez kapcsolódóan ‒, hogy ezeken a területeken az építéshez a kazincbarcikai HÉSZ – Helyi Építészeti Szabályzat ‒ alapján bányászati szakvéleményre is szükség van, ha építésre adnánk a fejünket. Mint látható, Kazincbarcika nagyon nagy területét ez nem érinti, csak a Herbolya és a Billatáró közötti részt. Egyébként is a kibányászott széntelepek legnagyobb része a hegyeink alá eső területeken találhatóak. (Akár terepszint feletti, akár terepszint alatti.)

Az adatok alapján most már nagyon jól látható, hogy a szénbányászat hőskorában miért a Tardona-patak jobb oldalán lévő hegyoldalt részesítették előnyben a szén bányászatára, és így már érthetővé válik az is, hogy a bal oldali hegyoldalban miért csak elvétve voltak bányák. Az I., II. és III. telep nem érinti a területet a lepusztulás miatt, a IV. telep nagy része pedig még a terepszint alatt volt, így a mindenkori bányászati technikai berendezések lehetőségei nem tették lehetővé, hogy a szenet gazdaságosan a felszínre tudták volna hozni. Így nem véletlen, hogy az ezeken a területeken lévő szénbányák általában olyan gyorsan meg is szűntek, ahogy létrejöttek. (Például Sajóivánkán és Barczikán.)

A jobb oldali hegy alatti területet ellenben alaposan kibányászták: Sajókazinc, Berente, Alacska, Sajószentpéter, Sajólászlófalva, Harica-völgy mind nagyon híresek voltak a bányáikról!

Tardona egy kicsit már más eset: mivel a tengerszint feletti magasság folyamatosan emelkedik a Sajótól Tardonáig, valamint a IV. telep a dőlésszögéből adódóan a község felé süllyed, ezért itt már nagyon mélyen volt, így a régi időkben a III. telep egy része volt elérhető – nem is túlságosan gazdaságos módon. Így itt sem beszélhetünk túl sok bányáról. (Lásd a Tardona szénbányái bekezdést!)

Egy-két elnevezést is elmagyaráznék: a táró olyan széntelep megközelítését szolgáló bányatérség, melynek emelkedése nem lehetett nagyobb, mint 5 ezrelék. Ebből is látható, hogy a „hőskorban” miért a tárókat részesítették előnyben. (Például a víz kifolyt magától a bányából.) Az akna olyan széntelepet megközelítő bányatérség, mely a széntelep leggyorsabb elérhetőségét biztosította. Az akna fajtája lehet függő-, lejtős- és légakna. A lejtősakna dőlése mindig lefelé halad. (Függőleges akna Kazincbarcikához legközelebb Alberttelepen és Alacskán volt.) A vető egyes széntelepek függőleges, illetve oldalirányú elcsúszását jelenti. Érdekességképpen: a tárna és a lejtakna kifejezés régies, a szaknyelvben nem használatos.

Barczika szénbányái

Mivel Barczika hegyei a Tardona-patak folyásától balra fekszenek, így nem is meglepő – az előző szakasz alapján leírtak szerint –, hogy nem túl sok bányáról beszélhetünk. Említést érdemlő a barczikai temető mellett 1896-ban kihajtott György-táró, melyet a MÁK – Magyar Általános Kőszénbánya Rt. ‒ próbatáróként hozott létre a kibúvó IV. telep lefejtésére, de 1898-tól a termelés megszűnt. Ezek után a MÁK már nem is tett kísérletet a szén kitermelésére ezen a területen. 1899-ben új tulajdonosokkal újra megnyitották a bányát¤, végleges bezárásának az időpontja és a tulajdonosok nevei jelenleg ismeretlenek.¤ 1933-ban az Új-(György)-tárót hajtotta ki a Barczikai Kőszénbánya* Vállalat a régi György-táró mellett. Ez a bánya még 1945-ben is üzemelt a sajóivánkai Marina-táróval és Új-táróval együtt, de az első 3 éves terv folyamán a tárókat visszafejtették és bezárták (1946). Teljes termelésük nem érte el a 150 000 tonnát. (15) Ekkor szűnt meg Barczikán a szénbányászat.

Egyébként Barczika szénbányászata eléggé zavaros. 1894-ben a MÁK 100 évre szóló bányászati jogokat szerzett Barczikán, de mint látható, a bányászatot ezen a területen fel is adta már 1898-ban. 1899-ben – állítólag – a bányát újranyitották, ellenben erre a (27) forrás kivételével semmilyen bizonyítékot nem találtam.¤ (Ráadásul – ugye – a tulajdonjog ekkor még biztosan a MÁK-é volt!) Az is érdekes dolog, hogy egy 1940-es dokumentum 20 évre visszamenőlegesen – 1920-tól – 50 évre a bányászati jogokat a Gazdasági Kőszénbánya Vállalat Schvartz és Printz sajókazinci bejegyzésű cég javára „bekebelezi”.** A tulajdonosi összefonódások következtében 1933-ban alakult meg a Barczikai Kőszénbánya Vállalat – később Heimlich és Társai Kőszénbánya Vállalat ‒, és ekkor hajtották ki az Új-(György)-tárót a régi mellett. De továbbra is kérdés maradt, hogy mikor mondott le a bányászati jogáról a MÁK.¤

Egyébként érdekes dolog, hogy Barczika állomása és a szénbánya között lóvontatású kisvasút is létesült. (12) Sajnos erről szinte semmit sem tudtam meg, se a létesítésének, se a bezárásának az időpontját. Számomra a nyomvonala sem teljesen tisztázott.¤

Szénszállítók a György-tárónál a XIX. század végén (Fotóforrás: Demkó Katalin)

1923-ban a Borsodi Szénbányák Rt. megépítette a barczikai erőművet, azaz a „Villanytelepet”, valamint a Hőerőmű lakótelepet. (A mostani Kiserőmű és Kiserőmű lakótelep.) Itt szerették volna a kibányászott szenet elégetni és áramot termelni. (Főleg a barczikai bányákból származóakat. (16)) A hőerőmű a legkorszerűbb vasbeton technológiával épült meg. (1,10,16) A területet – mivel szántóföld volt – Új-Barczikának nevezték el. (37)

Érdekes, hogy a leírások mindegyike azt tartalmazza, hogy a Borsodi Szénbányák Rt. 1923-ban azért építette meg az erőművet, hogy a Barczikán kitermelt szenet felhasználhassa benne. Mint a fentiekben látható, egyszerre csak egy táró üzemelt Barczika területén, sőt a megadott időpontban egy sem! Ráadásul ennek a bányának a termelése nem lett volna elegendő az erőmű ellátására. (Ekkor már a Borsodi Szénbányák Rt. tulajdonában volt majdnem az összes herbolyai bánya is!)

1936-ban a Kiserőművet fejlesztették, teljesítményét megduplázták.

1945-ben – a legrövidebb ideig – csak 11 napig állt az erőmű.

1957-ben elveszítette fő funkcióját a Kiserőmű ‒ az új Borsodi Hőerőmű teljes elindulása után –, ettől az időponttól kezdve mint kisegítő „csúcserőmű” üzemelt tovább.

1962-ben állt le a Kiserőmű, ami még egy évig tartalékerőmű funkciót látott el az 1963-as végleges bezárásáig. Azóta volt magtár, mentőállomás, jelenleg az alsó szintje egy diszkónak ad otthont.

A Kiserőmű egykoron… (Fotóforrás: Rónaföldi Zoltán gyűjteménye)

…és 2015-ben

A Libalegelő és környéke (Lila pötty: a bányák helye) (Térképalap: Google)

Meg kell említenem, hogy 1882-ben a Vécsetal-völgy oldalában, a Harnóczi-erdőben ‒ a Vécsetal-alja és a Bükktető-alja alatt ‒ 75 cm-es szénkibúvást találtak. Itt 6 méter hosszú tárót nyitottak. A továbbiakban erről a bányáról a történelemben már többet nem is esik szó, így feltételezhető, hogy végül is szénbányászat ebben a völgyben sohasem alakult ki.

A barczikai bánya 3300-3400 kalória fűtőértékű barnaszenet bányászott. (1940) (38)

Tardona szénbányái

A leírtak alapján látható, hogy miért nem fejlődött ki nagyobb mérvű bányászat Tardona jelenlegi környékén. Ellenben nem szabad arról sem elfelejtkeznünk, hogy a környék legrégebbi szénbányája ehhez a területhez kapcsolódik. 1790-ben nyílt meg a Koponya-hegy alatti ún. Katalin-bányatelephez tartozó táró¤, amit az évtizedek folyamán többször megnyitottak, és a szénkészlet korlátozott mennyisége miatt annyiszor abba is hagytak. Kezdetben a tardonai lakosok bányásztak szenet a területen – 1790 környékén –, majd 1922 és 1924 között próbálkoztak a szén gazdaságos kitermelésével. Ekkor épült meg a Nagyvisnyó‒Dédes‒Mályinka‒(Tardona) keskenynyomközű vasútvonal, melyről bővebben a www.bukkhegyseg.hu oldalamon már írtam. Ezek után Grünberger Ármin 1934-ben újranyitotta a bányát, de mire a fejlesztések is elindultak volna, a bánya bezárt. (1936) (15)

Egyébként Tardona mostani környékén összesen 2-3 említésre méltó kisebb szénbánya volt, mivel nem jellemzőek a nagy kiterjedésű széntelepek. A rövid életű bányák nagy része valószínűleg csak spekulációs szándékkal jött létre. A nagyobb bányászati cégek közé beékelődve létrejövő magánbányák elsődleges feladata az volt, hogy a „nagyoknak” jó pénzért eladhassák őket. A számítás be is válhatott volna, ha nem jön közbe a II. világháború… (15)

Azért itt egy kicsit pontosítanék: annak idején Sajókazinc és Tardona határa az Ibolyás-völgynél volt. Ez azt jelenti, hogy a Billa-tárókat még tardonai területen hajtották ki. Belegondolva, ha Terv-táró II-t is ideszámítjuk, akkor Tardona szénbányászata nem is volt olyan csekély! A településhatárokat csak 1981-ben¤ módosították Kazincbarcika javára.

Terv-táró II – Billatáró – környéke (Térképalap: tajertektar.hu)

19. Billa-táró: 1935-ben a Tardonai Kőszénbánya Vállalat nyitotta Billa I néven. A III. telepet fejtette. 1948-ban zárták be.

20. Billa-lejtősakna: 1935-ben a Tardonai Kőszénbánya Vállalat nyitotta Billa II néven. Szintén a III. telepet fejtette. 1948-ban zárták be.

21. András-táró: 1935-ben a Tardonai Kőszénbánya Vállalat nyitotta. A III. telepet fejtette. Mivel az első 3 éves terv idején fejlesztendőnek ítélték, ezért a továbbiakban Billa-táró néven a termelés 1952-ig lejtősaknaként folytatódott. Ekkor a bányát bezárták. (15)

22. Terv-táró II: Lásd a „Terv-táró rövid története” szakaszt!

Igaz, hogy ezek a bányák fontos szerepet nem játszottak a II. világháború előtt, de a (38) forrás 1940-ben arra is rámutatott, hogy az 1935-ben létrejött Tardonai Kőszénbánya Vállalat annyira alacsony alaptőkével rendelkezett, hogy ezeket a bányákat csak kutatások céljából hozhatták létre.

A Tardonai Kőszénbánya Vállalat 3800 kalória fűtőértékű barnaszenet bányászott. (1940) (38)

Itt jegyezném meg, hogy Billa-táró és a Billa-tárók elnevezések bányákat jelölnek, ellenben a Billatáró mostanában már a terület nevét jelöli.

A Koponya-hegy alatti híres bánya helye (Sárga pötty) A hozzá vezető vasútvonal is megfigyelhető a térképen (Térképalap: 1930-as katonai térkép)

Miért éppen Herbolya?

1822-ben Szontágh Ádám kérésére Rajtsuk Márton jelentést tett a Kazinczi-völgyben fellelhető szénkibúvásokról. (Fekete-kőnek nevezi a területet Herbolyán, a Tardona-patak jobb partján lévő hegy oldalában volt megtalálható.) Mivel Tardona környékét is átvizsgálta, említést tett Tardona és Mályinka között három bányáról, amik már ekkorra beomlottak. Igazolja, hogy Kakas-puszta környékén – a hegyoldalban ‒ szénkibúvások találhatóak, amiket a környékbeli lakosság „bányássza”. (Ez a bányászat csak arra irányult, hogy a kibúvásokat, valamint azok 1-2 méteres folytatását „gödrökben” kiásták és saját céljaikra felhasználták.)

1852-ben fellehető egy leírás, ahol megemlítették, hogy már a birtokosok ‒ Czékus, Kemény, Vay családok – a saját igényeik kielégítésére szenet bányásztak a környéken. (1,3,10,15,16)

A következő – és alapvető – időpontunk 1894, amikor a sajókazinci Lichtschein testvérek a Radvánszky-birtokokon bányákat nyitottak. Ekkor jött létre Herbolya-bányatelep. Mivel nem felelt meg az elvárásuknak a kitermelt szén mennyisége, eladták a bányáikat. Erre az időpontra tehető a Herbolya környéki bányászat elindulása. (3,15)

A XIX. század vége felé – a pontos időpont ismeretlen¤ ‒ a helyi szénkészlet felhasználása érdekében „vasmű” létesült az Ádám-völgy bejáratánál¤. Erről így ír a Barcikai Históriás újság:

„Ez az a völgy, ahol Herbolyán Tardona fele utazva, balra nézve látható a helyszín, a kötélpálya csilléi a salakot ürítették. Ide egy normál nyomtávú vasút volt kivezetve. Sajnos Ózd és Diósgyőr nyomására a vasmű megszűnt, a gépeket a két megnevezett helyre elszállították. A vasút és a vasmű megszűnésének a dátuma: 1892.” (10)

A legújabb kutatásaim alapján úgy néz ki, hogy a területen nem egy, hanem KÉT vasmű is volt – természetesen nem egy időben. A fent említett vasgyárat „Nadrág-gyárnak” hívták, és (37) szerint a transzformátor-állomás előtti bányairodák helyén állt.¤ A rudabányai vasércből iparcikkeket és kohóhabsalakot állított elő az építkezésekhez. Mivel az akkori ipartörvényeket sértette az üzemelése, így 1892-ben bezárták. A papírjait sajnos eltüzelték, így kicsi maradt az esély a pontosabb üzemi adatok megszerzésére. (37)

Megjegyzendő, hogy a leírás egyértelműen az Ádám-völgy bejáratát jelöli meg a „vasmű” helyeként. Mivel térképes és fényképes bizonyítékot nem találtam, elképzelhetőnek tartom, hogy a „vasmű” a többi völgy bejáratánál is állhatott. (Vagy akár Herbolya-bányatelepen. Ezt erősíti meg (37) is.) Az Ádám-völgyi „vasműnek” az is ellentmond, hogy nem találtam a normál nyomközű vasútból kiágazást a völgy felé – ráadásul ekkor még nem is volt vasút a völgyben! ‒, valamint az is, hogy ebben az időszakban NEM VOLT szénbánya az Ádám-völgyben. Gyanítom, hogy a forrás a két vasgyárat „összemosta”.

Herbolya-bányatelep 2016-ban

Térjünk most vissza a történetünk főcsapásához. Tehát a közhasznú szénbányászat 1894-ben indult el, a II. és III. telepek kitermelésével, hiszen ezen a területen voltak ezeknek a széntelepeknek a kibúvásai. Ugyanebben az évben jött létre Herbolya-bányatelep. Kezdetektől fogva az egész terület Kazinczhoz – 1898-tól Sajókazinchoz – tartozott. 1894-ben építették meg a Sáros-völgyi kolóniát és a Régi-telepet.

A településrész elnevezéséről: a mostani Sáros-völgy – ami körülbelül a felénél kettéválik – alsó és északi szakaszát a XVIII. században Herbola-völgynek hívták, a felette lévő tetőt pedig Herbola-tetőnek. A III. Katonai Felmérés idején a völgy a Herbója nevet, míg a hegytető a Herbója tető nevet viselte. Így nem nehéz kikövetkeztetni a településrész elnevezését. (A későbbi térképeken a völgy már más nevet viselt – például Kakucsa-völgy –, a tető ellenben azóta is Herbolya-tető.

1896-ban megépült a Géza-völgyi kolónia. Ebben az időszakban rengeteg bányász bevándorló telepedett le a környéken. (10) 1898-ban¤ építették ki a Barczika‒Herbolya-bányatelep közötti normál nyomtávú vasutat. Erre az időpontra az akkori bányák mindegyike már megnyílt.

A Balázs-völgyi kolónia 2016-ban

A második vasgyár 1900-ban létesült, a helyiek „Kapa-gyárnak” hívták. Ez a jelenlegi információim szerint az áltárók helyén, a sportpálya mellett állt¤. (37) (Erről már fényképes dokumentum is van 1910-ből.) A gyár szerszámokat, hengereket és fogaskerekeket gyártott az 1926-os bezárásáig. Ez a gyár szerepel az 1924-ben kiadott cégjegyzékben is, mint a herbolyai Acél- és Szerszámárugyár.

Mindenesetre az biztos, hogy a Sáros-völgy bejáratánál, valamint Herbolya-bányatelepen a sportpálya mellett az 1950-es évek elején vasércdarabok, valamint vasércpor került elő. (17, 37) Mindkét esetben nem egy hatalmas gyárra kell gondolni, hanem kisebb üzemekre.

Ez egy próbálkozás volt, hogy a szén felhasználásával – ahhoz, hogy a termelést szinten tudják tartani – vasat állítsanak elő. A (3) forrás azt írja, hogy a megszűnés oka a rossz minőségű vas volt.

Herbolya felépítése (Térképalap: Google)

Magyarázat

1.: A volt Kakas-tanya és -puszta környéke, most Gábor Áron utca és környéke.
2.: Ádám-völgy
3., 4.: 1959‒1960 közötti herbolyai külszíni fejtés után megmaradt tavak.
5.: Régi-telep
6.: Sáros-völgyi kolónia
7.: „Barakkok” – Mostanában használatos, de HIBÁS elnevezés! (Itt sohasem voltak barakkok. Ezek üzemi épületeknek épültek meg az 1920-as évben. Itt lehetett megtalálni az irodákat, az orvosi rendelőt, valamint a lóistállót is. Ugyan elképzelhető, hogy a későbbiek folyamán – miután az irodák továbbköltöztek – lakóépületként is használták őket. (Jelenleg már lakások.) (17))
8.: Géza-völgyi kolónia (Azóta már elbontották.)
9.: Új-telep
10.: Balázs-völgyi kolónia
11.: Balázs-völgy
12.: Terv-táró, a volt Radvánszky-táró.

Ha a vasmű a Sáros-völgy bejáratánál volt, akkor elképzelhető, hogy már a nyoma sem lelhető fel, hiszen azóta a Tardona-patakot elterelték, valamint itt nyílt meg 1959-ben a külszíni bánya, ami nagy valószínűséggel az utolsó nyomokat is eltörölte a föld felszínéről. (A meddőhányó is eltakarja már a második vasgyár nyomait.)

1910-ben a versenyt nem bírva a Sajókazinci Kőszénbánya Vállalat egyesült a MÁK-kal Borsodi Szénbányák Rt. néven. A bányákat a továbbiakban ez a társaság üzemeltette.

1914-ben Herbolya nevét Szende Lajos-telepre akarták módosítani, a kedvelt és híres MÁK-igazgató halála után. Erre előzetes engedélyt is kaptak, de a név a továbbiakban sem szerepel sehol sem.

Az 1920-as évek elején felfutott Herbolyán a szénbányászat. Új telepek és bányák létesültek.

1920-ban megépült a Balázs-völgyi kolónia, a „Barakkok” és az Új-telep. 1922-ben az Élelemtár és a kultúrotthon is.

1925-ben már a herbolyai bányászok sztrájkra készültek, amikor hirtelen a Borsodi Szénbányák Rt. az összes herbolyai bányájában a termelést május elsejei hatállyal felfüggesztette. (38) 1945-ig a termelés ezekben a bányákban már nem is indult újra. Ebben az évben nyílt meg a Jolán-táró.

1928-ban – a gazdasági világválság miatt – a Jolán-táróban és a Radvánszky-táróban is felfüggesztették a termelést.

1930-ban átépítették a vasutat keskenynyomközűvé Barczika állomása és Herbolya között.

1931-ben a Kelemen-völgyben Keller László plébános kezdte meg a bányászatot. (38) 1935-ben itt jött létre az Ádámvölgyi Kőszénbánya Kft., mely a termelést átvette és bővítette, újabb tárókat nyitva a Kelemen- és az Ádám-völgyben. (Szintén főleg a II. és III. telep kitermelésével.)

1939 és 1943 között a nagyon sok elköltöző bányász miatt elbontásra került a Géza-völgyi kolónia – egy ház kivételével – és a Sáros-völgyi kolónia egy része.

A háború utáni szénéhség tette lehetővé, hogy a bányákat újranyitották – 1946-ban államosították őket ‒, és egy bányaracionalizálás indult el. Ennek lett a következménye, hogy a II. és III. telepi idős, nagy volumenű termelésre alkalmatlan szénbányák bezártak az első 5 éves terv folyamán, és a technika és technológia fejlődése miatt a IV. széntelep felé fordult az érdeklődés. (Egy-két kivételtől eltekintve.) Ennek köszönhető Terv-táró – és Terv-táró II – felfutása.

Mivel a város építése 1950-ben elindult, így egyértelművé vált, hogy a IV. széntelep elérése a Sajóhoz közelebb csak a város kárára történhetne. Így esett a választás Herbolyára mint kiindulási pontra. 1950-ben újranyitották a Radvánszky-tárót – Terv-táró néven –, ami a széntelep kifejtésére ideális helyszín volt. Így egyértelműen látható, hogy a Tardona-völgyi szénbányászat központja miért Herbolya lett…

Ez a folyamat teljesen 1986-ig tartott, amikor Terv-tárót – az utolsó Tardona-völgyi bányát – véglegesen bezárták…

Herbolya bányái és kolóniái

Mivel a térkép túl nagy lett, így részekre bontva tárgyalom a bányákat és a helyszíneket.

A Sáros-völgy, a Géza-völgy és környékük (Térképalap: tajertektar.hu)

1. Emil-táró: Az első bányák egyike. 1894-ben nyílt meg a II. telep lefejtésére. 1922-ig termelt, ekkor véglegesen bezárták. Itt jegyezném meg, hogy ebben az időben az 1, 2 és 29-es közti völgyet Herbolya-völgynek hívták. (A fent látható térképen hibásan Káros-völgynek van írva a Sáros-völgy.)

2. Anna-táró: Az első tárók egyike. 1894-ben nyitották meg szintén a II. telep lefejtésére. Szintén 1922-ig termelt. A későbbiekben a bejárati része robbanószerraktárként üzemelt. Egyes források szerint (23) megegyezett a Zsófia-táróval, de ez nem igaz! Elhelyezkedésének a leírása és a bányászati térképek ennek ellentmondanak!

3. Jolán-táró – Kakucsa-táró: A legtovább üzemelő II. és III. telep kibányászására létrehozott táró. 1925-ben Kakulyai Károly miniszteri tanácsos hajtatta ki, ami 1928-ig termelt. Kisvasutat is építtetett ideáig – lásd az előző fejezetet ‒, a szenét pedig Herbolya-bányatelepen rakodták át normál nyomtávú vagonokba. A gazdasági világválság miatt állt le a bánya. 1945-ben Kakucsa-táróként újra megnyitották a jó minőségű II. és III. széntelep lefejtése céljából. (Ugyanis két különböző irányú bejárata is volt!) 1957-ben tanbánya lett, majd 1962-ben véglegesen leállt a termelés. A Bányakapitányság 1967-ben kiadta a hivatalos bezárási papírokat, a bejáratát ekkor berobbantották. A 2010-es években a (24) megállapította, hogy ennek a bányának a szellőzőaknái súlyos süllyedéseket okoznak a területen, így ezeket eltömedékeltették. A bánya megnyitásától – az 1920-as évektől – hívták a 3 és 29 közti völgyet Kakucsa-völgynek a tulajdonos „gúnyneve” után. (Néhol Kakucsa, Kakucsai vagy Kakucsi néven is szerepel mind a völgy, mind a táró.)

Ez a bánya a herbolyai bányák kakukktojása. Sohasem volt a Borsodi Szénbányák Rt. tulajdonában, így a története másképp is alakult. Kérdéses például az, hogy az 1930-as években üzemelt-e? Dokumentumot nem sikerült találni erről, de mutattak egy fényképet – állítólag 1935 környékén készült –, hogy a táróban a bányászat ekkorra már újraindult.¤ Azért is nehéz ezt alátámasztani, mert a korabeli leírások csak társaságokkal foglalkoztak, ez pedig egy teljesen különálló bánya volt, így a (38) forrás sem említi meg.

5. Géza-táró: 1897-ben nyitották meg ezt a bányát, amelyik szintén a III. telep lefejtésére hoztak létre. Bányavasutat is kiépítettek a táróhoz, mely a szenet Herbolya-bányatelepre szállította. (Lásd az előző fejezetet!) 1917-ben már csak a kolónia számára termelt. 1921-ben újból teljes üzembe állt. 1924-ben már csak minimális termeléssel üzemelt az 1925-ös bezárásáig. 2012-ben (24) megállapította, hogy a bánya bejárata feletti süllyedések kritikusak, így tervbe vették a bánya felülről történő megnyitását és eltömedékelését. (Ez 2013-ban meg is történt.)

8. Ilona-táró: 1895-ben nyitották meg a II. telep lefejtésére. 1922-ig üzemelt, amikor is véglegesen bezárták. (Abban az időben Lökös-völgynek hívták a Géza-völgyet.)

11. Ferber-táró: 1935-ben nyitotta meg az Ádámvölgyi Kőszénbánya Kft. a III. telep fejtésére, és 1943-ig termelt. A bánya bezárása után 1966-tól a meddőt a drótkötélpályáról egyszerűen ráöntötték a bejáratára.

16. Herbolyai külszíni-fejtés: 1959-ben nyitották meg, majd 1960-ban be is zárták. (Az üzemidejét 2 évre tervezték, ezt teljesítette is!) A Kakucsa-táróhoz vezető kisvasúti szakasz és a Tardona-patak elterelése megdrágította a kitermelést. Jelenleg ezek bányatavak, a horgászok egyik kedvenc helye. Mostanában – újra ‒ népszerű kirándulóhely is.

28. Géza-völgyi kolónia: Az 1896-ban épült ki a kolónia. A Géza-táró megszűnése után – mivel nem népesült be újra –, 1939 és 1943 között bontották el. (37) (Egy épület maradt meg, ezt 1986-ban bontották le. (17))

29. Sáros-völgyi kolónia: Az 1894-es évben a Sáros-völgy bejáratánál kiépült kolónia, még a mai napig is megvan egy része. Itt jegyezném meg, hogy a régi Herbolya-völgyet és a Kakucsa-völgyet 1945-től Sáros-völgyként lehet a térképen megtalálni. (A kolónia egy részét 1939 és 1943 között elbontották.) (37)

32. Zsófia-táró: Források szerint az előző két bányától délkeletre fekvő területen indult meg a kihajtása 1895-ben. A III. telepet fejtette 1922-ig, amikor is véglegesen bezárták. (Egyes térképeken Zsófi-táró néven szerepel.)

Herbolya Régi-telep és Új-telep környéke (Térképalap: tajertektar.hu)

5. Géza-táró

6. Sándor-táró: 1896-ban nyitották meg a IV. telep fejtésére. A bánya 1925-ben kimerült és bezárták. Ennek ellenére ebben az időszakban a völgy legtermelékenyebb bányája volt, innen hozták fel a legtöbb szenet. (16,17)

9. Kis-lejtősakna: 1920-ban nyílt meg a IV. telep fejtésére. 1924-ben zárták be.

10. Új-táró: Szintén 1920-ban nyílt meg a IV. telep fejtésére. 1924-ben bezárták.

16. Herbolyai külszíni fejtés

24. Új-telep: 1920-ban építették, még mindig megvan.

25. „Barakkok”: Szintén 1920-ban épült házak. A jelenlegi elnevezése rossz, hiszen ezek az épületek sohasem voltak lakóépületek. A bányák felvonulási épületei, majd iroda, orvosi rendelő stb. volt megtalálható bennük. (17) (Jelenleg már tényleg lakásokként funkcionálnak az épületek.)

26. Régi-telep: 1894-ben kiépült rész. Mostanában, a 2010-es években újították fel a területet. Az előtte álló kultúrotthont és népboltot 1922-ben építették. (37)

27. Balázs-völgyi kolónia: 1920-ban kiépült terület, a mai napig megvan.

28. Géza-völgyi kolónia

29. Sáros-völgyi kolónia

30. Bányamentők tárói: Valójában egy megközelítőleg U alakú áltáró két bejárattal. Kifejezetten a bányamentők miatt alakították ki 1962-ben – amikor Sajószentpéterről a bányamentők áttelepültek Kazincbarcikára (15) ‒, hogy gyakorolni tudjanak, ha véletlenül váratlan esemény történt volna a környező bányákban. Az elkészítése is érdekes történet: mivel egy meddőhányóban épült meg, így felülről kiásták a helyét, kibetonozták, majd újra befedték meddővel. A bejáratai a mai napig láthatóak, és valószínű, hogy teljes egészében megmaradt. (17)

A bányamentők áltárójának az egyik bejárata Herbolyán 2016-ban

Ádám-völgy környéke (Térképalap: tajertektar.hu)

11. Ferber-táró

12. Cserbabós-táró: (Tudom, hogy rövid ‘o’-val kellett volna írni, de ez a neve!) Az Ádámvölgyi Kőszénbánya Kft. nyitotta 1935-ben. 1950-ben zárták be. Ugyanaz lett a sorsa, mint a Ferber-tárónak, a kötélpálya meddő ürítésekor egyszerűen befedte a bejáratát.

13. Ádámvölgyi-lejtősakna: A IV. telep lefejtésére létrehozott bánya. 1935-ben nyitotta meg az Ádámvölgyi Kőszénbánya Kft., és 1951-ig folyamatosan termelt. (Természetesen a bányák termelése a II. világháború ideje alatt hosszabb-rövidebb ideig állt.) Bezárása után Terv-táróra irányították a munkásokat.

14. György-(segéd)táró: 1947-ben nyitották meg a III. telep fejtésére, de 1949-ben már be is zárták. A nyomai a mai napig megtalálhatóak.¤

15. Kelemen-táró: 1935-ben az Ádámvölgyi Kőszénbánya Kft. nyitotta meg a III. telep fejtésére. 1945-ben zárták be.

31. Lezárt bányabejárat (A www.turistautak.hu hivatkozik így rá.) Valójában egy pince, sohasem volt bánya!

Terv-táró és környéke (Térképalap: tajertektar.hu)

Terv-táró környéke (Térképalap: tajertektar.hu)

7. Radvánszky-táró – Terv-táró: Lásd a „Terv-táró rövid története” szakaszt!

17. Pálszigeti-lejtősakna: Lásd a „Terv-táró rövid története” szakaszt!

18. Kislejtős-akna: Más néven Szilvi-akna. Lásd a „Terv-táró rövid története” szakaszt!

24. Új-telep

27. Balázs-völgyi kolónia

23. Bányatelep (A www.turistautak.hu hivatkozik így rá.) Valójában a bánya tulajdonát képező telek volt légaknával, 24 órás szolgálattal, ahol egy ház is épült. A légaknát még az 1980-as évek végén betemették. (17) (Bánya sohasem volt itt!)

Herbolya és Kondó közötti terület (Térképalap: tajertektar.hu)

1. Emil-táró

2. Anna-táró

3. Jolán-táró – Kakucsa-táró

4. Árpád-tárók: 1890-ben megnyílt bányák – tulajdonképpen – már a Kondó felé eső területen. A II. telepet bányászták, a tulajdonos – Szekrényessy Árpád ‒ saját felhasználására. Két tárót nyitott a völgyben – egyet a keleti, egyet a nyugati irányba. 1894-ben a bányák termelését felhagyták, amiket 1898-ban újra megnyitottak. Megjegyzendő, hogy ennek a völgynek is több neve volt. Hívták Árpád-völgynek, Liszkó-völgynek, a mostani térképeken Liszka-völgyként szerepel. A bányák végleges bezárása nagyon hamar bekövetkezett – 1899-ben ‒, mert a sűrű vetődések miatt a kitermelés gazdaságtalanná vált. (37) (Jelenleg a pontos elhelyezkedésükről nincs információm.)

A www.turistautak.hu térképen szereplő többi – nagyrészt ‒ „bányaakna” jelölés valójában légaknát takar.

Terv-táró rövid története

Nagyon sokan és nagyon sokféle megközelítésben írtak már erről a bányáról, így ezek ismertetését elkerülném. Főleg történelmileg szeretném megközelíteni, valamint azokat az okokat, amik a bezárásához vezettek. Ezzel a bányával kapcsolatban egyéb érdekes részletek is előkerültek, amik a számomra is meglepetést okoztak.

Ez a leírás sem lehet teljes. Ahhoz, hogy a múltját megértsük, nem árt felkutatni a Radvánszky-birtokokat leíró dokumentumokat, valamint a birtokon megnyitott bányák helyét, valamint azt, hogy a Radvánszky-táró megnyitása miért ezen a ponton történt.

A legnagyobb „sikert” befutott bánya a Tardona-völgyében. Radvánszky-táró néven 1923-ban (17) kezdték meg a IV. telep fejtését, amihez kisvasutat is kiépítettek Herbolya-bányateleptől. Itt rakodták át a szenet normál nyomtávú vasúti kocsikba. 1928-ig megszakításokkal a bánya folyamatosan üzemelt. (17) 1928-tól kezdődően a termelést szüneteltették.

1950-ben nyitották újra Terv-táró néven, az üzemi épületeit pedig az elbontott Izbonyó-tanya helyére építették fel. Mivel itt található a legnagyobb kiterjedésű szénmező, és ide kerültek a legmodernebb gépek a fejtés növelése érdekében, központjává vált a Tardona-völgyi szénbányászatnak. A környező, folyamatosan megszűnő bányákból a bányászok ebbe a táróba kerültek át, mivel a termelés egyre több embert igényelt. Az 1950-ben, a leendő város fejlesztésével együtt kiépült a bitumennel megerősített makadámút Terv-táróig. (Műúttá 1967-ben építették át.) 1954-ben, a vetőket kikerülve nyílt meg Terv-táró mellett a Szilvi-akna – Kislejtős-akna ‒, mely teljesen 1962-ig üzemelt, ekkor kimerült. (15,17) (A Szilvi-akna a nagyon híres herbolyai főmérnök, Pethő Szilveszter után kapta a nevét.) 1962-től a termelés a kevésbé zavart Pál-szigeti mezők felé fordult. (Ez a hely Terv-tárótól közvetlenül délkeletre helyezkedik el, a hegy alatti területen. A Szilvi-akna északnyugatra terjeszkedett.) Így 1965-ben kiépítették a Pálszigeti-lejtősaknát a szén minél gyorsabb felszínre juttatása céljából. Nagy teljesítményű szállítószalag biztosította az aknában a szén kötélpálya feladóállomásra juttatását. 1966-ban elindult a Terv-táró és Berente közötti kötélpálya, ami feleslegessé tette a kisvasutat, amit pár év múlva Kazincbarcika és Terv-táró között el is bontottak. (A kötélpálya 1966-ban már próbaüzemben volt, hivatalosan csak 1967 január 1-től adták át. Eddig volt a kisvasúton szénkiszolgálás a kazincbarcikai vasútállomásra.)

Terv-táró az 1970-es években a kötélpálya feladóállomással és a pálszigeti szalaghíddal (Fotóforrás: Lovas Tiborné gyűjteménye)

Terv-táró transzformátorháza 2016-ban

A termelés szinten tartása érdekében, valamint a szállítás gazdaságossága miatt 1978-ban indult el Terv-táró II fejlesztése, ahol egy lejtősakna-pár létesült. Ekkor épült meg a műút is Terv-táró és Terv-táró II között. A termelés felfuttatása 1979-ben indult meg, párhuzamosan Terv-táró – ekkor már Terv-táró I volt a neve – termelésének a csökkenésével. (1978-ban nevezték át Terv-táró I-re, a megkülönböztethetőség kedvéért.) 1979-ben Terv-táró I kimerült.

Pár érdekesség: először is azt kell tudni, hogy Terv-táró I és Terv-táró II nem különálló bányákat jelölnek, hanem az egész egy nagy bánya volt! Mivel a bányászatban a termelés egy kijelölt bányatelken történik, ha a bánya eléri a bányatelek határát, a termelés folytatásának az érdekében újabb bányatelket kell igényelni. Terv-táró esetében bányatelek-bővítések történtek, így érte el a bánya Terv-táró II-t – köznyelven Terv-táró-délt ‒, ahol lejtősakna-párral bővült, mivel Terv-táró I-től már olyan távolságokat kellett megtenni a föld alatt a szénért, hogy a kitermelés egyre költségesebbé vált. (Érdekességképpen megjegyezném, hogy Terv-táró vágatai 1966-ban már majdnem elérték a 34 kilométert! (37))

Most pedig térjünk vissza a történetünk főcsapásához. A megnyitott Terv-táró II-ről teherautókkal szállították a szenet Terv-táró I-re, ahonnan a kötélpályán jutott el a berentei szénosztályozóműbe.

Terv-táró II lejtősakna-párja 2006-ban (2016-ban – sajnos – már nincsenek meg) (Fotó: forum.index.hu – GiNsi nick)

A bányák sorsa az 1970-es évek közepétől kezdődően kezdett rosszra fordulni. A legfontosabb tényező a körülbelül 17%-os bányászhiány volt. (Ennek a kialakulásához több ok vezetett. Egyik oka a bevezetett 40 órás munkahét volt.)

1984-ben a szén minőségének a romlása, a telep tektonizáltsága, valamint a létszámhiány miatt Terv-táró I és Terv-táró II termelését felfüggesztették, a bányászokat nagyobb termelékenységű, vastag telepek felé irányították át (Szeles-akna, Fekete-völgy). 1986-ban a bányát véglegesen bezárták. Ezzel ért véget a Tardona-völgy szénbányászata…

A herbolyai bányákból 3200-3600 kalória fűtőértékű barnaszenet, az Ádám-völgyiekből 3500-3900 kalória fűtőértékű barnaszenet bányásztak. (1940) (38)

Összefoglalás az üzemelő Tardona-völgyi bányákról

⇒ 1898-ban üzemelő bányák: Emil-táró, Anna-táró, Géza-táró, Ilona-táró, Zsófia-táró, Sándor-táró, Árpád-tárók, György-táró.

⇒ 1920-ban üzemelő bányák: Emil-táró, Anna-táró, Géza-táró, Ilona-táró, Zsófia-táró, Sándor-táró, Kis-lejtősakna, Új-táró.

⇒ 1925-ben üzemelő bányák: Jolán-táró, Radvánszky-táró.

⇒ 1935-ben üzemelő bányák: Ferber-táró, Cserbabós-táró, Ádám-völgyi-lejtősakna, Kelemen-táró, Új- György-táró, Katalin-táró***, Billa I, Billa II, András-táró, Jolán-táró¤.

⇒ 1945-ben üzemelő bányák: Billa I, Billa II, András-táró, Új-György-táró, Jolán-táró (Kakucs-táró néven), Cserbabós-táró, Ádám-völgyi-lejtősakna, György-(segéd)táró.

⇒ 1950-ben üzemelő bányák: András-táró (Billa-táró néven), Kakucsa-táró, Ádám-völgyi-lejtősakna, Radvánszky-táró (Terv-táró néven).

⇒ 1955-ben üzemelő bányák: Kakucsa-táró, Terv-táró, Kislejtős-akna (Szilvi-akna).

1960-ban üzemelő bányák: Kakucsa-táró, Terv-táró, Kislejtős-akna (Szilvi-akna), herbolyai külszíni bánya.

⇒ 1965-ben üzemelő bányák: Terv-táró, Pálszigeti-lejtősakna.

⇒ 1978-ban üzemelő bányák: Terv-táró I, Terv-táró II, Pálszigeti-lejtősakna.

⇒ 1982-ben üzemelő bányák: Terv-táró II.

⇒ 1986-ban a bányászat megszűnt.

Az 1940-ben (38) – és 1946-ban az államosításkor ‒ üzemelő társaságok adatai

Barcikai Kőszénbánya Vállalat (1933) – később Heimlich és Társai Kőszénbánya Vállalat

Tulajdonosok (1940): Heimlich László, Landau Dávid, Zimmermann József, Landau József, Schwartz József és Bacsinszky Sándor

Tulajdonosok (1946): Heimlich László, Landau Dávid, Landau József, Zimmermann József és Schwartz József

Kitermelhető szénmennyiség (1940): 4,2 Mq barnaszén

A társaság értéke (1940): 60 000 Pengő

Borsodi Szénbányák Rt. (1910) – MÁK (1891) + Kazinci Kőszénbánya Rt. (1906)

Tulajdonosok (1940): A MÁK leányvállalata

Tulajdonosok (1946): A MÁK leányvállalata

Kitermelhető szénmennyiség (1940): 49 Mq barnaszén

A társaság értéke (1940): ‒ (Mivel a bányák ebben az időszakban nem üzemeltek.)

Ádámvölgyi Kőszénbánya Kft. (1935)

Tulajdonosok (1940):

Tulajdonosok (1946): Lengyel Sándor – Jászberény, Balla Gábor – Kassa, Davidovics Emil – Szepsi, Faragó Antal – Jászárokszállás, Schvéd Ármin – Miskolc.

Kitermelhető szénmennyiség (1940): 5,6 Mq barnaszén

A társaság értéke (1940): 70 551 Pengő

Tardonai Kőszénbánya Vállalat (1935)

Tulajdonosok (1940):

Tulajdonosok (1946): Hegedűs András, Pigai Gyula.

Kitermelhető szénmennyiség (1940): 2,5 Mq barnaszén

A társaság értéke (1940): 8000 Pengő

Bányáink jelenlegi helyzete

A bányák bejáratai többségében már a rekultivációs folyamatoknak köszönhetően nem megtalálhatóak. Sok helyen még a légaknák tudnak problémát okozni, ezek eltömedékelése is a süllyedésük mértékében folyamatban van. (Megjegyezném, hogy ezek a légaknák a Sáros-völgy és a Géza-völgy feletti hegyoldalban találhatóak, amerre nagyon kevesen járnak.) A többi helyen – mivel a bányák már régen bezártak ‒ a várható maximális süllyedés nem lehet nagyobb, mint pár milliméter. (De ilyeneket akár egy laza talajszerkezet is tud okozni!) Még egy probléma van, hogy az Ádám-völgyi meddőhányó meredek oldala néha meg-megcsúszik. Ennek a kezelése is folyamatban van.

A (23) forrás ezt írja: „A kicsiny bányákban művelt széntelep csekély vastagsága, kicsiny területe és a művelés befejezése óta eltelt időszak miatt (legalább 61 év) külszínen kőzetmozgás nem várható.” A dokumentum idesorolja a Ferber-tárót és a Cserbabós-tárót is, hivatkozva a 2010 nyarán a (24) által elvégzett felmérésre.

Utóirat

2004. február 4-én a Borsodi Szénbányák társaság törlésre került a cégjegyzékből, így egy 218 éves történet ért véget. (27)

Sajnos éppen aktuális ennek a leírásnak a megjelenése, hiszen 2016. január 1-én bezárt Magyarország utolsó – tisztán szén ‒ mélyművelésű bányája, a Márkus-hegyi bánya.

*: A vállalatok nevében a „kőszénbánya” kifejezés csalóka és félrevezető. A barnaszén NEM kőszén. Kőszénnek a feketeszenet és az antracitot hívjuk. Ilyen szeneket pedig a környéken sohasem bányásztak. (17)

**: Köszönet a dokumentumokért Demkó Katalinnak!

***: Ez a bányatelek neve volt. A táró nevét a mai napig nem sikerült kiderítenem…

Az Ádám-völgyi meddőhányó. Kilátás Herbolyára 2016-ban

Az Ádám-völgyi meddőhányók sora 2016-ban

Kazincbarcika egyetlen bányászemlékműve. 2005-ben állította az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Borsodi helyi szervezete

¤: Pontosítást igénylő adat!

Források

1.: Kazincbarcika Földrajza – 1979

2.: Kazincbarcika, zsákutca vagy útelágazás? – 1995

3.: Csurák Zsuzsanna: Kazincbarcika története – 2004

4.: Bagyinszki Zoltán: Kazincbarcika 1954–2004 – Fotók

5: Ifj. Truskovszky Gyula: Bükkvidéki kalauz – 1898

6.: Erdey Gyula: Bükk útikalauz – 1956

7.: Örvös János: Bükk utikalauz – 1962

8.: Dely Károly: Bükk útikalauz – 1970

9.: Dr. Hevesi Attila: Bükk útikalauz – 1977

10.: Barcikai Históriás újság (Takács István)

11.: Barcikai Históriás online változata (Takács Zsolt – www.barcikaihistorias.hu)

12.: Husonyicza Gábor, Kazincbarcika volt állomásfőnöke

13.: Géczi Gyula–Nagy Gyula: Szemtanúk szavaival – 1956

14.: www.kisvasut.hu – A KBK honlapja

15.: 200 éves a borsodi szénbányászat 1786–1986 – 1986

16.: Rónaföldi Zoltán: Múltba nézek… A borsodi – Ózd-vidéki ipar- és bányavasutak rövid története – 2014

17.: Bombicz István, Herbolya-Tervtáró volt főmérnöke, bányamérnök

18.: Moór Attila – A Kisvasutak Baráti Szövetségének a régi vonalhálózatokkal foglalkozó tagja

19.: www.wikipedia.hu

20.: Szőke Lajos: Vázlatok és helytörténeti leírások Berentéről – 2004

21.: Hidász Almanach 2007

22.: Lovas Tiborné: Tükörcserepek – 2009, Tükörcserepek 2 – 2016

23.: Kazincbarcika Széchenyi 2020: Megalapozó vizsgálat Kazincbarcika város Integrált Településfejlesztési Stratégiájához. 2015

24.: BNK Kft. – Bányavagyon-hasznosító Nonprofit Közhasznú Kft.

25.: Kazincbarcika 2015-ös Integrált Városfejlesztési stratégiája. 2015

26.: Sütő László: A felszín alatti bányászat domborzatra gyakorolt hatásai a kelet-borsodi-szénmedencében.

27.: Rónaföldi Zoltán: Kronológia – 2012

28.: Bertalan László–dr. Szabó Gergely: Mederfejlődési vizsgálatok a Sajó hazai szakaszán, és a debreceni egyetem által készített felmérés a Sajóról 2014-ből. Mindkettő a debreceni egyetem munkája.

29.: Dr. Izsó István: A miskolci bányakapitányság területének bányaipara – 2011

30.: Ifjúvá serdült város 1954–1979 – 1978

31.: Markovics Laura: A zsidótörvények végrehajtása Borsod megyében – 2014

32.: www.tirek.hu

33.: Takács István: 20 év Kazincbarcikáért – 1989

34.: Rónaföldi Zoltán: Kandó Kálmán és a borsodi szénbányászat, valamint az „Imperiál-ügy” – 2015

35.: Balla László: Magyar vasúttörténeti dokumentumok – www.vasut.tk

36.: Papp Attila: Ismerkedjünk Kazincbarcikával – 1974

37.: Papp Attila meg nem jelent könyvei és összeállításai (A könyvek a kazincbarcikai Egressy Béni Városi Könyvtár tulajdonát képezik.)

38.: Id. Alliquander Ödön: Magyarország szénbányászata 1940-ben – Miskolc 1989.

39.: Kazincbarcika 1971–1975

A könyvben általánosan használt térképekről

A legnagyobb segítségemre az online térképek voltak, ilyen a terkep.google.hu, a terkep.turistautak.hu, a www.tajertektar.huwww.openstreetmap.hu és a mapire.eu. Természetesen a legfontosabb információkat tartalmazó térképeket segítőimtől és lektoraimtól kaptam, ezeket a megfelelő helyen megjelöltem.

mapire.eu ellenben külön is szót érdemel: Itt lelhető fel az I., a II. és a III. Katonai felmérés online térképe, valamint a Magyar Királyság térképe is. Az utóbbi időben felkerült az 1941-es katonai térkép is a honlapra. Ezeket egy kicsit bővebben is taglalnám.

♦Katonai Felmérés (17631787): Magyarország területét 1782 és 1785 között térképezték fel.

♦Katonai Felmérés (18061869): Mivel a térképen már szerepel az 1871-ben megnyitott Miskolc–Bánréve vasútvonal tervezete, így a térkép elkészülésének idejét 1869-re lehet tenni. (Találtam forrást, ami az 1829 és 1866 közötti időpontot jelöli meg.)

♦Katonai Felmérés (18691887): Magyarország területét 18831884-ben térképezték fel.

♦ Magyar Királyság (18691887): Mivel ez a térkép megegyezik a III. Katonai Felmérés térképével, így a felmérés időpontja azzal megegyező. Csak két különbség van a térképek között: az egyik, hogy „magyarosították” a neveket, valamint, hogy a méretaránya 1:25000.

Meg kell még említenem a www.vasutallomasok.hu-n szereplő 1910 körüli katonai térképet is: Azért írom 1912 utáninak a könyvben, mert már szerepel rajta az 1912-ben megnyitott Ormospusztáig vezető normál nyomtávú vasút is.

Hozzászólás