A kazincbarcikai természetjárás története* – A turizmus fejlesztésének lehetőségei

Kismarton Zsolt írása

Az 1920-as években alakult meg a SÖTE – Sajókazinci Önkéntes Tornaegylet. Főleg a labdarúgás volt a fő profiljuk, melynek kezdetben a Bika-rét adott otthont, majd később a BVK mellett épült meg a pályájuk. Miután 1947-ben a BVK terjeszkedése miatt a telephelyüket elvesztették, a Herbolyai Bányász sportegyesület vállalta át a csapat szerepeltetését. 1953-ban felkarolta az egyesületet a BVK, így a csapat a Kazincbarcikai Szikra Sportegyesület nevet vette fel, már sárga-kék mezben.

Szintén az 1920-as években alakult meg a BTK, a Barczikai Torna Kör. Ők is főleg labdarúgással foglalkoztak. A pályájuk a Malom-réten volt. Nagy nehézségek árán tudták csak a csapatot fenntartani. 1948-ban felvette a Barcikai Dinamó Sportegyesület nevet, majd 1954‒1957 között Kazincbarcikai Vasas SE néven szerepelt a csapat.

1954-ben megalakult a Szikra Sportegyesület Természetjáró Szakosztálya. Ezekben az időkben indult meg Kazincbarcika hegyeinek a felfedezése. A szakosztályt Vinczenti László alapította. Rendszeresek voltak a hétvégi túrák Káprai János irányításával.

1957-ben a Szikra egyesült Kazincbarcikai Elektromos néven a Vasassal, majd miután ebben az évben feljutottak az NB III-ba, átalakultak, és KMTK lett a nevük (Kazincbarcikai Munkás Testedző Kör). 1958-tól Vass János, 1963‒1992-ig pedig Repei Zoltán volt a turista szakosztály vezetője. Az 1960-as és 1970-es években a természetjárás volt a legnépszerűbb sporttevékenység a sportegyesület berkein belül. 1964-ben a szakosztálynak már több mint 140 tagja volt!

A Vár-forrás a dédesi vár alatt

Az évtized elején megépül a Bükk-tetői kilátó – az 1962-es turistakalauz már említi –, majd az évtized közepén elkészültek az alap turistautak ‒ 1963 és 1965 között ‒, forrásokat foglaltak be – Ámor-forrás, Vár-forrás –, kiépítették a Csondró-völgyi barlangszállást (1967), valamint Mályinkán egy hat évig épülő turistaházat – 1985 – adtak át. Feladatukká vált a kiépült 84 kilométer hosszú turistaút karbantartása is. A szakosztály 1964‒1970 között tájékozódási futással is foglalkozott.

1969-ben a Sportkombinát megépítése okán – a BVK iránti tiszteletből – a KMTK felvette a KVSE nevet (Kazincbarcikai Vegyész Sportegyesület).

Az 1970-es turistakalauz a Bükk-tetői kilátót már csak mint „geodéziai torony” néven említi meg.

Elismerésképpen ‒ 1975-ben ‒ Kazincbarcika adott otthont a Természetbarát Szakosztályok Országos Találkozójának.

1993-ban alakult meg – kiválva a KVSE-ből ‒ a KTE (Kazincbarcikai Természetbarát Egyesület), amely a mai napig képviseli a természetjárást városunkban. Nevükhöz fűződik a kazincbarcikai turistajelzések fenntartása, valamint a minden év februárjában megtartott Barcikai Teljesítménytúrák is. A mai napig az egyesület túravezetője Pokó Józsi bácsi. (Lehota Roland riportját Józsi bácsival itt olvashatják el.)

A természetjárással kapcsolatban meg kell még említenem a KFSC-t (Kazincbarcikai Főiskolai Sport Club). 1962-től 1988-ig működött – színük a fekete-fehér mez volt. A főiskola megszűnésével a sportegyesület is megszűnt, épületeit az Irinyi vette át. A teljes időszak alatt volt természetjáró szakosztályuk, valamint tájfutással is foglalkoztak 1979 és 1988 között. A főiskola megszűnésével a szakosztályok is megszűntek…

Az Odvas-kői barlangszállás

A kazincbarcikai turizmus fejlesztésének lehetőségei

Tehát a városunk a Bükk „Északkeleti kapuja”. Ahogy Miskolcnak is sikerült – a „Bükk keleti kapuja” néven is ismerik a várost –, úgy Kazincbarcikának is sikerülhetne meghonosítani ezt a nevet. Sőt! Turisztikailag közel ugyanolyan messze van Kazincbarcikától Jósvafő, Aggtelek, Miskolctapolca, Lillafüred, Diósgyőr és Szilvásvárad, így méltán lehetne kiindulópontja a környék bejárásának. Sajnos ezek a természeti adottságok még kevesek ahhoz, hogy a turisták Kazincbarcikára jöjjenek. Ehhez arra is szükség volna, hogy Kazincbarcika területén is legyenek olyan természeti látnivalókat bemutató helyek, ami miatt – mint túra-kiindulópont – fontos szerepet játszhasson a környéken. Ez persze nem megy egyik napról a másikra. Szilvásvárad sem pár nap alatt lett az a hely, ahova az ország minden tájáról érkeznének vendégek. Az 1947‒48-as évekig a Szalajka-völgy magánterület volt a Nagy-fennsík jó részével együtt. Be se tehette a lábát engedély nélkül ember a területre! Majd 50 év kellett ahhoz, hogy oda jusson ez a település, ahol tart. Először is megmentették a kisvasutat, majd a környék fejlesztésével csalogatták az embereket ide, végezetül 2010-ben történt meg a „robbanás”, a turizmus további fejlesztésével Magyarország leglátogatottabb helye lett. Ez miért is tanulságos? Mint látható, nem elég a természeti értékek tárháza, ki is kell tudni okosan aknázni azokat. A gyönyörű táj természetes szépségei mellett időnként akár túlzásnak is tűnhet a fejlődés, a táj emberhez igazítása, amely mai, kényelemhez szokott szemünk elé tárul. Az infrastruktúra fejlesztése természetesen fontos, figyelembe véve a környezet terhelhetőségét, hogy az unokáink is élvezhessék az érintetlen, gyönyörű Tájat.

Ludnapuszta

Már az 1994-ben megjelent „Kazincbarcika – Zsákutca vagy útelágazás?” című könyv is kiemelten foglalkozik Kazincbarcika kedvező turisztikai elhelyezkedésével és annak szükséges fejlesztésével. Ez az elmúlt években kiadott ITS-ekIntegrált Településfejlesztési Stratégia ‒ egyik sarkalatos pontja is. Az ember kazincbarcikaiként mégis azt érzi, hogy az elmúlt 20 évben valójában nem történt a turisztika terén semmi… Igaz, éttermek, szállodák nyíltak a városban, de nincs „mire”. Nem is olyan túl magas költséggel el lehetne indítani a projektet, ami lassacskán vonzani kezdené a vendégeket, majd a tőkét is.

Most ugyan ötletelek, de lássunk pár példát is: valamikor a 60-as években volt egy kilátó a Bükk-tetőn (409 méter, Kazincbarcika legmagasabb pontja). Miért ne lehetne újjáépíteni EU-s támogatással, hiszen az összes környező bükki település ezt teszi? (Mályinka, Cserépfalu, Bükkszentkereszt stb.) Az út adva van a Vécsetal-völgy gerincének a tetejéig – legalábbis a sorompóig –, ahol egy kis parkolót építve, széles földúton 1-2 km könnyed gyaloglással elérhető lenne a kilátó. Rá lehetne látni Kazincbarcikára, a Nagy-fennsíkra, Nagybarcára, Bánhorvátira, a Lázbérci-víztározóra, sőt, jobb napokon el lehetne látni a Tátráig! Ugyanígy meggondolandó lenne a Zsidó-hegyre felépített kilátó is.

Az Ámor-forrás a Csondró-völgyben

Herbolya-bányatelep is egy kis ékköve lehetne Kazincbarcikának. Mint a szénbányászat egyik legnagyobb központja, sajnálom, hogy nincs egy – a bányászatot bemutató – múzeuma a városnak. Egyes bányajáratok megnyitása, kisebb kiépítése bemutató jelleggel lehetővé tenné a turizmus felfutását. Erre – kezdetben – a legalkalmasabb a volt bányamentők ál-tárói volnának. (Főleg, hogy ha a múzeum a Sáros-völgy bejáratánál állna. Esetleg az ál-tárókat lehetne átalakítani erre a célra?) Szintén ezzel kapcsolatban megvalósítható lenne egy Kakucsa-táró–Herbolya-bányatelep–Csónakázó-tó közötti kisvasút is. (Nem olyan elvetemült ötlet, hiszen a kemencei kisvasutat is folyamatosan építik, akár társadalmi munkában is!) A Herbolya-bányatelepi kiépítés előfeltétele lenne a környék teljes régészeti feltárásának, az emlékek megmentésének, valamint a feltárt anyagok múzeumba helyezésének. Az ehhez társuló kiszolgáló intézményeket a Herbolya-bányatelep és Sáros-völgy bejárata közötti területen tudnám elképzelni, természetesen a feltárások után.

Másik ilyen terület a Csónakázó-tó melletti volt legelő. (Ezzel az ötlettel Takács István volt tanácselnök is foglalkozott már az 1980-as években.) Akár egy új élménystrand, pihenőpark formájában. Ha már a turizmus beindulna, akár az érkező tőke formájában ezen a részen kiépíthető lenne egy kalandpark is, vagy a kisvasút. (Ha a strand az eredeti helyén marad, akkor a mihamarabbi megnyitása feltétlenül szükséges lenne!)

A Ludna tó ősszel

Érdekes felvetés az elfogadott ITS alapján a „Barcika Bunker” megnyitása is a BVK-lakótelepen. Valószínűleg népszerű lenne, hiszen Miskolcon a mai napig sok érdeklődőt vonzanak a régi bunkerek.

Szintén nagy fájdalmam a volt Szénosztályozómű főépületében fellelhető festett oszlopok, amit jelenleg paintballteremnek használnak! 😥 Remélem, hogy ez az épület legalább megmarad, és a festmények helyreállításra kerülnek. (Igaz, hogy ez a terület már Berentéhez tartozik.)

Turisztikailag fejleszthető területek Kazincbarcikán (Térképalap: turistautak.hu)

1.: A volt legelő területe
2.: Herbolya-bányatelep és a Sáros-völgy bejárata közötti terület
3.: A volt barczikai bíró háza
4.: Bükk-tető (409 méter)
5.: Zsidó-hegy (315 méter)

Nem ártana egy városi múzeum létrehozása is a volt barczikai bíró házában, ahova leköltözhetne a Tourinform iroda szélesebb körű szolgáltatásokkal. Ezen a helyen lehetnének állandó és ideiglenes várostörténeti kiállítások is. A Tourinformban kapható lenne az ÖSSZES Kazincbarcikáról szóló, még raktáron lévő könyv és prospektus; szállásfoglalási lehetőséget biztosíthatna, autóbuszos és gyalogos túrákat szervezhetne és azokat az igényeknek megfelelően megvalósíthatná.

Mivel azért ezt a helyet egy kicsit szűkösnek találom, a múzeumnak megfelelne a volt Jókai épülete is, hiszen ennek az előcsarnokában a nagyobb méretű „raktáron” lévő szobrok is elhelyezhetőek lennének, vagy akár vissza lehetne szerezni a vasolvasztó kemencét is. A termeket pedig egy-egy kor vagy téma köré lehetne szervezni. (Sok, helyre váró gyűjtemény van a városban!)

Szintén fejlesztést igényelne a gyalogos és a kerékpáros turizmus is. Nem ártana a Tardonáig vezető kerékpárút kiépítése ‒ ha ez nem is, de legalább kerékpáros turistajelzéssel való ellátása Dédestapolcsányig, hogy csatlakozzon az Országos Kék kerékpáros turistajelzésbe. Gyalogos turizmus szempontjából jó lenne a turistajelzések számának növelése, akár tanösvények létrehozása. (A Tardona-vulkánhoz, a Vár-dombra, a Ludna-tóhoz stb.) A részemről az első lépéseket már 2015-ben megtettem egy Kazincbarcika‒Bánkút Zöld jelzés felfestésének az ügyében, de sajnos 1 év alatt (!) még csak válaszra sem méltattak. 😥 (Pedig még a festék költségeit is álltam volna…) Érdekességképpen: az engedélyeztetés többlépcsős folyamat, ebből az elsőn sem sikerült túljutnom – még hivatalos elutasító választ sem kaptam!

Árvalányhajmező a Cserebagoson

Szerény véleményem szerint, ha ezeknek a pontoknak csak kis része is megvalósulna, és vendégeket vonzana a „Szobrok városába”, a befektetők is megjelennének, és önfenntartóvá válhatna a turizmus… (Természetesen ehhez több mint 10 év kellene. Kezdetben a reklám sem elhanyagolható pénzt emésztene fel, de ez még mindig csak csekély költség lenne a hosszú távú várható haszon tekintetében.)

Egyelőre ennyit az álmokról. Lehet, hogy vannak jobb ötletek is, amik megvalósításra érdemesek lennének, de akár így, akár úgy, lassan el kellene kezdeni a szükséges fejlesztéseket…

Mindenesetre remélem, hogy a Kedves Olvasók szeretettel fogják fogadni a most induló turisztikai sorozatomat. Várom a visszajelzéseket!

*: Forrás 1992-ig ‒ Makó Sándor: Kazincbarcika sporttörténete (1920‒1992)

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..