A gyermekijesztők – Hallottál már az „Imúzról”? Tardonán bizony gyakran járt!

Pál Lilla írása

A világon mindenhol megvannak azok a szóbeli elbeszélésben létező lények, akiket a rakoncátlan gyermekek megfékezésére, megijesztésére találtak ki a felnőttek. Ezek a valamik, hívjuk őket bárminek, mind csakis a rossz gyerekekért jönnek, pl. mókár, drótos, zsákos ember, rézf@szú bagoly, kókó stb. Tardonán több ilyen csuda is járt régen: Gyerekszedő, Vasorrú bába, Ördög és az Imúz. Régen a babonás paraszti társadalomban ezeknek a kitalált lényeknek nagyobb volt az „elrettentő ereje”, de a mai napig megfigyelhetőek a társadalomban a kitalált lények efféle szerepe. Közeledik a Mikulás, akinek alakját főleg ilyentájt gyakran emlegetik a szülők, mert ugyebár a rossz gyereknek csak virgácsot hoz és ő mindent lát, így a gyerekeket gyakran figyelmeztetik rá, jól viselkedjenek, mert a Mikulás figyel.

Gyermekkoromban a szüleim maximum a Mikulást használták a megfékezésemre, ellenben a nagymamám előszeretettel hívta a gyerekijesztgető lényeket segítségül a rakoncátlan unokák megszelídítésére. Tette ezt úgy, ahogy az ő nagymamája is, amikor még ő volt az unoka. Az első volt a sorban, amivel próbált minket, unokákat megijeszteni, a Gyerekszedő volt. Ketten voltunk unokák, lányok, de Mama szerint felértünk egy „szeker fiúval”. Mivel nem tudott minket elcsendesíteni, egy nála alvás alkalmával egyszer csak kopogni kezdett az ágykereten, majd azt mondta: „Hallottátok a kopogást? Itt van a gyerekszedő oszt elvisz benneteket!” Ettől igazán megijedtünk, főleg mikor megtudtuk, hogy „a Gyerekszedőnek nagy puttonya van, egész nap járja a falut és hallgatózik, hol van rossz gyerek, aztán éjszaka összeszedi ezeket a rossz gyerekeket és elviszi”. Nem tudtuk meg, hová és mit csinál ott a gyerekekkel, azt hiszem, ezt már meg sem mertük kérdezni, úgy megijedtünk. Másnap persze a szülők is tudomás kaptak róla, hogy éjjel nálunk „Gyerekszedő” járt, és el is mondták, hogy ilyen nem is létezik, ez nem igaz. De azért csak féltünk tőle, mert mi van, ha mégis van.

Pillanatkép a ’80-as évekből, amikor még hozzánk is jártak gyerekijesztők

A rettegésem egy nyári napon testet öltött. Fényes nappal a mi utcánkban megjelent a „Gyerekszedő”! Pont úgy nézett ki, mint ahogyan azt elképzeltem. Barna bőrű, őszes hajú, bajuszos, nagy fekete szemű ember volt, hajlott hátán egy zsákot cipelt, kiabálva jött az úton, a keze hatalmas volt és rettentő koszos. A zsákjában biztosan rossz gyerekek voltak, úgy gondoltam, az nem is érdekelt, mit kiabált, úgy megijedtem, fel sem tudtam fogni, berohantam a házba, és elbújtam a „komorába” (kamra). Mama hamar észrevette, hogy eltűntem, és mikor megtalált, félve kérdeztem, hogy elment-e már a Gyerekszedő. Ezen persze jót nevetett. Az, akit én Gyerekszedőnek gondoltam, igazából a bádogos volt, és azt kiabálta végig az utcában: „Bááádogooos!”. Akkoriban még sok „idegen mester” járta a falut, időnként hangosan kiabálva a mesterségüket adták a falubeliek tudtára, miért is jöttek, mint például a bádogos is. Hasonlóan jártam a „vasporos asszonyokkal” is. Ők is járták a falut, és a sparheltek javítását, vasporozását végezték el. Egy alkalommal, amikor a falut járták, éppen valami nagyon nem tetsző dolgot műveltünk, mert nagymamám, kihasználva a hirtelen jött vendégeket, meg is mutatta, hogy na, ezek az igazi gyerekszedők, azért járják a falut, mert most szedik össze a rossz gyerekeket. Fekete bőrű, fekete hajú, nagy fekete szemű, kövér asszonyok voltak rózsás, színes ruhákban, sok szoknya ringott rajtuk, elképzeltem, hogy a gyerekeket a szoknyájuk alá gyűjtik be, és jó sok gyerek van már ott, attól olyan nagyok. Nagyon féltünk tőlük, még akkor is, miután kiderült, hogy persze ők sem visznek el.

Bádogos (ismeretlen szerző, kép forrása: www.sulinet.hu)

A „Vasorrú bába” is egy országszerte ismert gyermekijesztgető lény volt. Igazán nem is féltem tőle egészen addig, míg fel nem ismertem, ki is a Vasorrú bába. Persze a Vasorrú bábáról is nagymamától hallottunk. Egyik nap a falu másik végén lakó Dédmamát látogattuk meg, már hazafelé mentünk, amikor az utcájában lévő egyik házból kijött a kapuba egy asszony, hajlott hátú, nagy orrú, fekete ruhás, kendős asszony volt és nagyon kedves. Addig azt hittem, ott nem lakik senki. Mamával beszédbe elegyedett, még be is hívott minket, a konyhában a sparhelten valamit épp főzött, amiből gőz csapott fel. A néni amúgy is úgy nézett ki, mint a Jancsi és Juliskából a Boszorkány, körülbelül el is képzeltem, hogy a hátsó ajtó a ketrecre nyílik. Épp az előző napokba emlegette Mama a „vasorrú bábát”, hogy majd az is eljön értünk, ha rosszak leszünk. Rögtön felismertem, hogy csakis az az asszony lehet a „Vasorrú bába”. Azt hiszem, ő volt sokáig az egyetlen, akitől féltem, persze csak azért, mert nem mertem elmondani, hogy tudom ám, ki is az igazi Vasorrú bába.

A vasorrú bába, a Vasárnapi Újságban megjelent metszeten (forrás: www.dka.oszk.hu)

Míg a Gyerekszedőt és a Vasorrú bábát országszerte ismerik, az Imúz az csak Tardonán ismert. Az Imúz olyan ördögféle Mama szerint, ami persze szintén el akar vinni, meg egész nap csak arra vár, hogy meghallja, valahol rossz gyerekek laknak, és már megy is megijeszteni őket, és ha nem ijednek meg a gyerekek, el is viszi őket. De hogy hova és ott mit csinál, arra nem terjed ki a történet, ez annál sokkal rejtélyesebb, mert onnan biztos nem jött volna még vissza senki, hogy elmondja, mit is csinál ez az Imúz. Ez a csudalény megjelenik ebédnél, reggeli rosszalkodásnál vagy este, amikor a gyerekek nem akarnak elaludni. Egyszer meg is ijedtünk tőle úgy igazán, de a szülők persze közbeléptek és megmondták, hogy olyan nincs is.

Az Imúzt is egy ott alvás alkalmával ismertette meg velünk Mama, mert elalvás helyett csak viháncoltunk. Először énekszóval, meséléssel, kedves beszéddel igyekezett elaltatni minket, ami nem jött be neki. Aztán kezdte a gyerekszedős történetet, de az már nem hatott. Ekkor az éjszaka közepén eszébe jutott az Imúz. Első hallásra a neve is félelmetes volt. Az mondta, „Acsak, mer gyön az Imúz!” Mivel ez akkor igazán rémisztően hangzott, meg is kérdeztük, „Mi az az Imúz?” „Az Imúz olyan ördögféle” – hangzott a félelmetes válasz. „Szarva is van?” – kérdeztük. „Hát hogy ne lenne, jó nagy szarva van!” Na ennek már fele sem volt tréfa. Félve kérdeztünk vissza, „De mama, minek jön az Imúz?” „Hallja, hogy rosszak vagytok oszt gyön értetek!” Akkor nem tűnt fel nekünk, hogy ez a gyerekszedő, vasorrú bába nyilvánvaló új megnyilvánulási formája, jól megijedtünk. Annyit tudtunk még meg az Imúzról, hogy a falu alatt és körül, az erdőben meg mindenhol lakik, mindent hall és főleg este jön elő, a rossz gyerekekért jön. Aznap este Mamának bejött az imúzos dolog, mert mivel megijedtünk, nem mertünk nevetni meg beszélni, így kénytelenek voltunk elaludni.

Ezek a gyerekeket ijesztgető lények persze mély nyomot nem hagynak az emberben, és inkább viccesek. Főleg ugye a nagyszülők vetették be az ilyesmit, nálunk legalábbis a Mamának azért volt erre szüksége, mert egyébként mindent megengedett nekünk, aztán persze az unokákkal hamar elszalad a ló és feszegetik a határokat. Egyik ottalvós este nagyon rosszak voltunk, ekkor már ismertük az összes lényt, amitől félhettünk volna, így semmivel sem lehetett minket kordában tartani. Már vagy éjfél lehetett, és még mindig a takaró alatt vihogtunk, persze Mama sorba hívta az összes ijesztő alakot. Először mondta, hogy „A csak! Ott kapar az Imúz a padon, gyön értetek!” Aztán folytatta a sort „A csak! – közben kopogott az ágykereten egy nagyot. – Gyön a gyerekszedő, jujj elvisz!” Majd megpróbálta a vasorrú bábát, de minden hatástalan volt. Aztán elkezdett kopogni az ágykereten újra, hogy „Aaaa csak!!! Gyön az ördög!” Ezen is csak nevettünk. Tehetetlen dühében kiment az udvarra annak a szobának az ablaka alá, ahol mi voltunk, elkezdte rázni a redőnyt, és hangosan kiabálta, hogy „Én vagyok a gyerekszedő, ha nem fejezitek be, elviszlek!” Elismételte jó párszor, hogy biztos legyen a hatás. Ugyan a szomszédok mit gondolhattak, ha hallották? Persze mikor bejött a házba, mi sírva fetrengtünk ‒ a nevetéstől… Biztos mindenkinek van legalább egy ilyen élménye gyerekkorából, amikor egy gyerekijesztő lénnyel megijesztették.

2 hozzászólás

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .