20 év Kazincbarcikáért: Egy szobor helyett – kettő

1976 júliusában a következő levelet kaptam dr. Pogány Ö. Gábortól, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatójától:

„A Magyar Nemzeti Galéria ez év szeptemberében kiállítást rendez Pátzay Pál kétszeres Kossuth-díjas szobrászművész 80. születése napja tiszteletére a Budavári Palotában. Az Önök tulajdonában van a Mester Munkácsy Mihály című bronzszobra. A szobrot szeretnénk bemutatni a kiállításon, s ezért azt Önöktől kölcsönkérjük a tárlatra. Az említett szobor Pátzay Pál kiemelkedő alkotása, s kiállításának színvonalát szeretnénk emelni azzal, hogy ezt a jelentős alkotását is bemutassuk Galériánk kiállításán. A kiállítás bezárása után a szobrot visszaszállíttatjuk és a helyszínen vissza is állíttatjuk. A kölcsönkért szobor épségéért és visszaszállításáért Galériánk felelősséget vállal.”

Gyors konzultáció illetékes munkatársaimmal arról, hogy adjuk-e a szobrot vagy ne, s még 1976. júliusi dátummal a következő választ adtam Pogány Ö. Gábor főigazgatónak:

„Levélben történt megkeresésére értesítem, hogy hozzájárulunk Pátzay Pál szobrászművész városunkban lévő Munkácsy-szobrának elszállításához. Kérésünk az, hogy az el- és visszaszállítás a levélben leírtak szerint történjék.”

A szobor elszállítása úgy ment végbe, ahogyan arra a Galéria főigazgatója ígéretet tett. Így 1976 őszén, Pátzay Pál 80. születésnapjának tiszteletére rendezett kiállításon ott volt a városunk tulajdonát képező, a kazincbarcikaiak által nagyon kedvelt Munkácsyt ábrázoló szobor is. A kiállításról szóló újságcikkben némi büszkeséggel olvastunk erről.

A kiállítás azonban véget ért, jó néhány hét, majd 2-3 hónap is eltelt a lezárása óta, s mi nyugtalankodni kezdtünk, mivel a szobor még nem került vissza hozzánk. Úgy emlékszem, hogy 1977 elején lehetett, amikor valamiért bent jártam a megyei tanács elnökénél, dr. Ladányi József elvtársnál, aki azt kérdezte tőlem, hogy kell-e nekünk a Munkácsy-szobor? Természetesen csak azt tudtam felelni, hogy ragaszkodunk hozzá. Ekkor arról tájékoztatott, hogy a Galéria, illetve Pátzay Pál nem akarja visszaadni a szobrot. Ezt dr. Bodnár Ferenc elvtárstól, a megyei pártbizottság első titkárától tudja, akivel erről Aczél György miniszterelnök-helyettes beszélt.

Furcsállottam nagyon a mester és a galéria eljárását, főképpen azt, hogy ha van is ilyen szándékuk, azt meg sem beszélik velünk, az érintettekkel, a szobor „gazdáival”.

Töprengtem, mitévő legyek. Tollat fogtam, s 1977. február 21-i keltezéssel levelet menesztettem a főigazgatónak, mintha még mit sem tudnék a szoborral kapcsolatos terveikről. A levélben ez állt:

„1976. július 23-án hozzám írott levelében Pátzay Pál szobrászművész kiállítására ’kölcsönkérték’ a művész városunkban lévő Munkácsy Mihály című bronzszobrát. A szobrot elszállították, de a visszaszállítás még a mai napig sem történt meg. Kérem, hogy a megállapodásunk értelmében a szobor visszaszállításáról gondoskodni szíveskedjék.”

A levelet követően újabb hetek és hónapok teltek el; vártuk, hogy kapunk valami információt a szoborról. A város lakói közül is egyre többen érdeklődtek a hollétéről. De sem a Galériától, sem a mestertől semmiféle újabb hír nem érkezett. Ezért május 13-án újabb levelet írtam az alábbi szöveggel:

„1976. július 23-án hozzám küldött levelében kölcsönkérte tőlünk Pátzay Pál Munkácsy Mihályt ábrázoló szobrát azzal, hogy ’a kiállítás bezárása után a szobrot visszaszállíttatjuk és a helyszínen vissza is állíttatjuk. A kölcsönkért szobor épségéért és visszaszállításáért Galériánk felelősséget vállal.’ Mivel a kiállítás után a szobrot nem szállították vissza, 1977. február 21-én levelet írtam Önnek, amelyben kértem a kölcsönadott szobor visszaszállítását. Sajnálattal tapasztalom, hogy a szobor visszaszállítása nem történt meg, de a szobor sorsára vonatkozóan Önöktől, akik ezért felelősséget vállaltak, mind a mai napig semmilyen információt nem kaptunk. Szabad legyen megjegyeznem, hogy ez nem vall túl felelősségteljes magatartásra.

Mi nagy megértést tanúsítottunk a szobor kölcsönkérésekor, s azt is megértjük, hogyha a visszaadásnak valami komoly akadálya van. Úgy vélem azonban, hogy jogosan várunk el erről információt Öntől, aki a szobrot elkérte a kiállításra, ugyancsak jogos részünkről az igény megfelelő kárpótlásra, amennyiben a szobor visszajuttatásáról nem lehet szó.”

Ott maradsz!

Közben a főigazgató május 12-i keltezéssel írt levelet, amiből kiderült, hogy „…a Mester kérésére Aczél György elvtárs, a Minisztertanács elnökhelyettese intézte a szobor múzeumi, Magyar Nemzeti Galériában való elhelyezésének ügyét. Amint arról már dr. Bodnár Ferenc elvtárson keresztül értesültek, erről az eredeti szoborról új öntvény készül a további kazincbarcikai elhelyezés céljából.”

Majd június 21-i keltezéssel újabb levél érkezett. „Sajnos korábbi levélváltásunk elkerülte jogosan szigorú írását. De mentségünkre csak annyit tudok most is felhozni, a magunk részéről abban a hiszemben éltünk, hogy felsőbb szerveink intézik a Munkácsy-szobor ügyét, kiváló mesterünk, Pátzay Pál kérésének megfelelően.

Ismételten elnézését kérjük a hosszadalmas ügyintézésért és köszönjük szíves segítségüket.”

Ezzel még nem ért véget a Munkácsy-szoborral kapcsolatos levelezésünk. Július 8-i keltű a következő levelünk, mely így hangzik:

„…június 21-én kelt, 863-690/1976/143/1977. sz. alatt iktatott újabb levelét megkapva – sajnos – arra a következtetésre jutottunk, hogy a kiállításra kölcsönkért Munkácsy-szobor már nem kerül vissza városunkba.

Ön leginkább tisztában van azzal, hogy egy másolat mennyivel kevesebb értékkel bír az eredeti alkotásnál. Ezért végleges álláspontunk és követelésünkként azt kérjük a Magyar Nemzeti Galériától és személy szerint Főigazgató Elvtárstól, hogy a Munkácsy-szobor másolatát 1978. május 30-ig az eredeti talapzatára állíttassák fel. Ezen túlmenően – az eredeti szobor és a másolat értékének kompenzálásaként – kapjon Kazincbarcika a Galériától egy köztéren elhelyezhető szobrot. Ez lehet a tulajdonukban lévő kész alkotás is, amely beillik városunk valamelyik terének esztétikai képébe. Ez utóbbinak felállítását szintén 1978. május 30-ig kérjük.

Őszintén bízunk abban, hogy kérésünk megértésre talál, és ezt teljesíteni tudják.”

Erre pontosan egy hónap múlva érkezett válasz a Galéria főigazgatójától, aki azt írta, hogy egymaga nem válaszolhat a kérésünkre, szükséges hozzá a mester döntése is. A továbbiakban szeptember közepén találkozást javasolt, amelyen a mesterrel is megbeszélhetnénk a Munkácsy-szobor kazincbarcikai felállításának körülményeit. Természetesen e javaslattal egyetértettem, és szeptember 16-án pontban déli 12 órakor ott voltam a Budavári Palotában a Galéria főigazgatójánál.

A megbeszélésen részt vett a mester a feleségével, Pogány Ö. Gábor és én. Az „erőviszonyok” az ő javukra billentették a mérleg nyelvét. A megbeszélés támadással kezdődött, amit a mester indított azzal, hogy „Maguk nem érdemlik meg azt a szobrot, mert eldugták egy gödörbe. Ígérték, hogy át fogják helyezni, de abból nem lett semmi”. Nem tagadom, az erőviszonyok ilyen aránya miatt és a mester szavainak hallatán melegem lett. De nyugtattam magam abban a tudatban, hogy jogilag nekünk van igazunk, hiszen a szobor a miénk. Ebből az alapállásból reflektáltam a mester szavaira. Mindenekelőtt elnézést kértem, hogy azt vagyok kénytelen mondani: a mester téved, amikor olyat állít, hogy mi nem becsüljük az alkotását. Magyaráztam, érveltem, mely szerint igenis, a Munkácsy-szobrot nagy becsben tartjuk, amit bizonyít, hogy a város főutcája mentén lévő egyik terünkön helyeztük el, szépen parkosított és gondozott környezetben. Elmondtam továbbá, hogy nem tudunk lemondani a szoborról, ragaszkodunk hozzá, nagyon hiányolja azt a város lakossága is, s ha az eredetit semmiképpen nem kaphatjuk vissza, akkor a másolaton túl még egy szoborra igényt tartunk. Ezen igényünket a mester felesége semmiképpen nem akarta megérteni, ezért még folytattuk a vitát, mígnem az alábbi megállapodásra jutottunk:

  1. A Kazincbarcikáról „kölcsönadott” Munkácsy-szobor helyett az eredetinek megfelelő másolat készül.
    2. A Munkácsy-szobor másolatán kívül Kazincbarcika város megkapja Pátzay Pál „Sportlovas” című alkotását.
    3. A Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója a mesterrel és feleségével a közeljövőben Kazincbarcikára látogat, ahol a város illetékeseivel együtt megvizsgálják a Munkácsy-szobor elhelyezésének körülményeit, és kiválasztják a Sportlovas szobor felállításának helyét.

A Munkácsy-szoborral kapcsolatos vitás kérdés a Kazincbarcikai Városi Tanács, a Magyar Nemzeti Galéria és Pátzay Pál szobrászművész között ezzel rendeződik.

Mindezt feljegyzésbe foglaltam, és szeptember 17-i keltezéssel megküldtem a főigazgatónak.

Most már tényleg minden a megállapodás szerint ment, kivéve a határidőket.

Még 1977 őszén ellátogatott a mester és felesége, valamint a főigazgató Kazincbarcikára a Sportlovas című szobor helyének kijelölésére. 1978-ban leszállították és az eredeti helyére visszaállították a Munkácsy-szobrot; 1979 tavaszára az új szobor is megérkezett, amit a mester által kiválasztott helyen fel is állítottak.

Ezzel a Munkácsy-szoborral kapcsolatos levelezéstől vastagra hízott dossziéra ráírhattam: Irattár.

Takács István
1979. november

Fotók: Kalydy Dóra

A Sportlovas az eredeti, Budapesten, a Margit híd budai hídfője melletti, Germanus Gyula nevét viselő parkban található alkotás felére kicsinyített méretű másodpéldánya – a szerk.

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..