Kazincbarcikai olvasóink véleménye

– Hogy mi a vélemény nálunk az ASSZONYOK-ról? A lapot ismerik és szeretik – jelentette ki Csikós Istvánné, a kazincbarcikai városi tanács elnöke, majd a mellette ülő nőre nézett. – De kérdezzék meg Nagykismarci Arankát, mint a lap társadalmi terjesztője, többet tud mondani erről…
Ez a beszélgetés Takács elvtársnak, a városi pártbizottság titkárának szobájában zajlott le. Ott volt a Magyar–Szovjet Baráti Társaság Borsod megyei titkára, az élénk, energikus Bonta Lajosné, Rózsa Lászlóné, a kazincbarcikai nőtanács elnöke, Köves Béláné pedagógus, s a házigazda, Takács elvtárs.
A szomszédos nagyteremben már gyülekeztek az Olvasóankét résztvevői. Mi ezalatt Pető Miklóssal, a lap magyar nyelvű kiadásának szerkesztőjével érdeklődéssel hallgattuk a nőmozgalom aktivistáinak véleményét a lapról.
– Valóban, a lapot általában ismerik nálunk – helyeselt Nagykismarci Aranka. – Még a férfiak is vásárolják a feleségüknek… Csak az a baj, hogy gyakran elég későn kapjuk kézhez. De volna még egy kérésünk: közöljenek több, nőknek való orvosi tanácsot, s írják meg, hogyan varrhatnak maguknak ruhát olcsóbb szövetekből…
– Írjanak többet a szerelemről, a fiatal házasokról, erkölcsi kérdésekről – teszi hozzá Bonta Lajosné.
Az asszonyok egyre jobban belemelegednek a beszélgetésbe, de ekkor Csikós Istvánné rámutat Nagykismarci Aranka karórájára:
– Azt hiszem, elkezdhetjük az ankétot – s jelentőségteljes mosollyal teszi hozzá: – Most Aranka órájához kell igazodnunk! – S rögtön megmagyarázza: – Ezt az órát az ASSZONYOK terjesztésében végzett jó munkájáért kapta jutalmul…
Több mint száz nő jött össze, hogy elmondja véleményét, gondolatait a lapról. Sokan közülük előfizetői a lapnak. Valamennyien nagy lelkesedéssel tették meg rendkívül sok kérdést érintő javaslataikat: kezdve attól, hogy átfogóbban mutassuk be a nemzetközi nőmozgalom helyzetét s több elbeszélést közöljünk, egészen addig, hogy hidegkonyhai recepteket szeretnének olvasni a lap hasábjain.
Képeinken az ankét felszólalói láthatók.
N. BABIN
Idáig tartott a Lányok-Asszonyok című újság 1965-ös tudósítása. A cikkben említett „Takács elvtárs” nem azonos Csikós Istvánné utódjával, a későbbi tanácselnökkel, Takács Istvánnal (hivatali ideje: 1968-1988), hanem a csupán névrokon Takács Vendelre utal, aki kb. az ötvenes évek elejétől a hatvanas évek végéig töltötte be a vb-titkári posztot.
A rövid cikkhez viszont viszonylag gazdag képanyag társult az ankéton részt vevőkről, akik között bizonyára Olvasóink is – mint ahogy mi magunk is – felfedeznek régi kedves ismerősöket. Íme…