Az Ebecki-tető, avagy a Tüzes-szekér-csúcs

Kismarton Zsolt írása

Már írtam erről az Egy kis földrajz című cikkemben, és én is megmosolyogtam, hogy a XIX. század elején élt öregek megesküdtek rá, hogy ez a csúcs még akkor füstölgött. Jobban utánanézve a dolgoknak kiderült, hogy valószínűleg félig igaz a történet. (A régi, 1750-1850-ig megjelent térképeken Tüzes-szekér-csúcsnak, és az alatta lévő völgyet pedig Tüzes-szekérnek hívták.)

Az Ebecki – Tüzes-szekér – csúcs 2015-ben

A napokban újra a kezembe akadt a 200 éves a borsodi szénbányászat című könyv. Átnézése során megakadt a tekintetem a szénbányászat kezdeti idejéről szóló leírás Trangous Mihálytól. (Pozsonyi Újság, 1786) E hír szerint a Parasznya közelében lévő dombból folyamatosan forró füst száll fel, így vulkánkitöréstől kell tartani.

Ezek után a dombot megvizsgálták, és 1787. február 23-án Trangous Mihály benyújtotta vizsgálatainak az eredményeit. Most ebből szeretnék pár gondolatot idézni, mielőtt visszatérnék a Tüzes-szekér-csúcshoz:

„Mivel a Pozsonyi Újság november 4-i számában közölte ama hírt, hogy a diósgyőri kamarauradalomban, Parasznya község közelében lévő egyik kisebb dombon vulkánkitöréstől kell tartani, mivel hogy már néhány esztendeje forró füstöt bocsát ki magából, továbbá, hogy – bár a kíváncsiságból elvégzett vizsgálatok a füst és a forróság miatt a jelenség okára nem tudtak rájönni – nem messze a dombtól kőszénre, az alatt pedig agyagos földre bukkantak, mely hasonlóképpen olyan forró volt, hogy minden további vizsgálattal fel kellett hagyni, így mindez számomra jó lehetőséget biztosított először is arra, hogy eme jelenség eredetére ideiglenesen hozzávetőlegesen kielégítő választ adjak, ugyanis az idevágó tényleges vizsgálatok még nem történtek meg…”

„…A régebbi és a legújabb történelemkönyvekben található, vulkánokkal kapcsolatos megfigyelések alapján elképzelhető, hogy a Parasznya közelében lévő domb esetében – annak keletkezését, jellegzetességeit tekintve és a megfigyelések alapján más helyekkel összevetve – nem kell félni attól, hogy egy tűzokádó hegy keletkezik majd, mert – mint ahogy ezt bizonyossággal állítják – először is vulkánokból keletkeznek a hegyek, és nem pedig a hegyekből a vulkánok, másodszor pedig, ha valamely helyen vulkáni kitöréstől kellene tartani – bár a füstölgést ott is lehetne észlelni – azonban a lávaömlést szüntelen dübörgés és földrengés előzné meg. Itt azonban – ahol bár a füstölgést már számos esztendeje észlelik – ilyen jelenséget nem tapasztalhattak, mivel a hőség már nagyon közel van a föld felszínéhez…”

„…Mindezek alapján a Parasznya közelében tapasztalt füst és forróság is – amit korábban már említettünk – egyedül égő kőszéntől származhat, amint az – a vastartalmú anyaggal vagy esetleg vastartalmú ásványokkal keveredve – bizonyos, arányos mennyiségű nedvesség, víz hozzákerülésével – izzásba jöhetett, majd meggyulladt, azonban a tűz – a fölötte elhelyezkedő vastag földréteg miatt – nem tudott a külszínre törni, hanem csak tovább lángolt anélkül azonban, hogy mindehhez a föld alatti hő hozzájárult volna, amint azt kémiai tapasztalatok is igazolják, hogy tudniillik a kén és a vas keveréke bizonyos esetekben magától is meggyullad…”

„…Tehát itt Parasznya közelében észlelt füstölgéssel kapcsolatban egy alaposabb vizsgálat több információt biztosíthatna, melyek segítségével mindennek okára is fény derülhetne. Hogy már a mi országunkban is néhány helyen kőszénre bukkantak, erre a három helység, Parasznya, Sajókaza és Igló szolgálhat bizonyságul…”

Most térhetünk vissza a Tüzes-szekér-csúcshoz. Mint az előző leírásokból látható, a füstöt a kazincziak is láthatták, de a helyét a faluból nem tudták meghatározni. Ahonnan magát a csúcsot már láthatták, tényleg füst gomolyoghatott felette – igaz, majd 6 kilométer távolságból jött a füst –, mintha ez a csúcs füstölne. (Sajnos a füstölgő ‘domb’ helye pontosan nem meghatározható a leírások alapján.)

Mivel Magyarországon a szénbányászat ezekben az időkben tulajdonképpen még ismeretlen volt, nem meglepő, hogy a helyiek féltek is tőle, nem nagyon merték megközelíteni a füstölgő hegyet. A föld alatti barnaszén mező öngyulladásáról még nem is hallhattak, később bezzeg a bányászoknak nagyon sok gondot okozott ennek a jelenségnek a megfékezése.

Rálátás a Tüzes-szekér-csúcsra Parasznya felé (Térképalap: mapire.eu) (Első katonai felmérés térképe a XVIII. század végéről)

Így a történet igaz is, meg nem is, mindenesetre egy érdekes adaléka Kazincbarcika történetének.

Végezetül ugyanebből a jelentésből álljon itt még egy idézet. Ezzel csak arra szeretnék rámutatni, hogy röpke 200 év alatt mennyit változott az egészséges és nem egészséges szemlélet:

„Tagadhatatlan, hogy a kőszénnek kellemetlen a füstje, melyet az emberi egészségre nézve károsnak is lehetne tekinteni. Híres férfiak azonban kifejtették, hogy a kőszén füstje inkább hasznosnak semmint károsnak tekintendő. Különösen ott, ahol eléggé nedves a levegő. Magam is úgy vélem, hogy ha az ecet kipárolgása – amit fertőzött levegő esetén javallanak is – fertőtlenítheti a mérgező, káros kigőzölgést, levegőt, és az ecet is szájunkba véve megvédi az embert a fertőzött levegőtől, akkor a kőszén savanykás füstje is képes arra, hogy a tartós nedvességtől vagy más okból keletkezett és felhalmozódott fertőző betegségeket terjesztő levegőt megjavítsa. Sőt, a kőszén füstje a szemre sem olyan ártalmas, mint a faszéné. Ezt olyan emberek állítják, akik kőszénnel dolgoznak.”

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .