Térségünk eseményeiből: Aggtelek – A Világörökség része

1995. december 6-a és 1996. szeptember 13-a az Aggteleki Nemzeti Park történetébe jeles és emlékezetes napként vonult be. Az első dátum az Aggteleki- és a Szlovák-karszt barlangjainak a Világörökség részévé való nyilvánításának a napja. Az UNESCO, az ENSZ tudományos és kulturális szervezete e napon tartott berlini ülésén hozta meg döntését arról, hogy az Aggteleki- és a Szlovák-karszt barlangrendszerét a Világ Kulturális és Természeti Örökségének részévé nyilvánítja. A másik dátum pedig azt a napot jelöli, amikor az erről szóló okmányt Ochtina-Domicán (Szlovákiában) és Aggteleken átadták. A mindkét helyszínen rendezett ünnepségen részt vett Jozef Zlacha szlovák és Baja Ferenc magyar környezetvédelmi miniszter. A Világörökség részévé nyilvánítás okmányát Bernd von Droste, az UNESCO Világörökség Bizottságának képviselője adta át Baja Ferencnek, akitől azt Baross Gábor, az Aggteleki Nemzeti Park igazgatója vette át.

Mi a Világörökség?

Az UNESCO 1972-ben fogadta el a Világ Kulturális és Természeti Öröksége védelméről szóló egyezményt, amelynek célja a Föld legkiemelkedőbb, az emberiség egyetemes felelősségvállalására és gondozására méltó kulturális és természeti értékeinek megőrzése. A Világörökség címet csak olyan, világviszonylatban is egyedülállónak minősíthető értékek nyerhetik el, melyeknek csorbítatlan megőrzése az egész emberiség érdeke, és ez hosszú távon is biztosítható.

A Világörökség listáján 1995-ig 440 érték szerepelt, amelynek csak alig egynegyede természeti örökség. 1995-ben a lista 23 kulturális és 6 természeti örökséggel, köztük két barlangvidékkel bővült: az amerikai Carlsbad Caverns Nemzeti Parkkal, valamint az Aggteleki- és Szlovák-karszt barlangjaival. A bizottság jelen döntését megelőzően csupán két barlang nyerte el kizárólag természeti képződményként a Világörökség címet: az 560 km hosszával a világ leghosszabb barlangját képviselő Mammoth-barlang (USA, Kentucky), valamint a Föld legnagyobb vízhozamú föld alatti folyómedrét alkotó Skocjani-barlang (Szlovénia).

Hazánkat a Világörökség rangos listáján eddig két kulturális érték: a budai Vár a Duna-part panorámájával, valamint Hollókő ófalu része képviselte.

Az Aggteleki- és a Szlovák-karszt barlangrendszere

A Természet Búvár c. folyóirat 1996/1. számában a Világörökség részévé nyilvánítás alkalmából közölt cikk alapján ismertetjük a barlangrendszer néhány jellegzetességét:

Az Aggteleki- és Szlovák-karszt felszín alatti világa változatos eredetű, morfológiájú és ásványtársulású hétszáztizenkét ismert barlangjával a mérsékelt övi középhegységi karsztosodás egyik legkiemelkedőbb és legösszetettebb képviselője.

Az Aggteleki- és a Szlovák-karszt mintegy 60 ezer hektáron helyezkedik el, ebből Magyarországhoz 20 000 hektár tartozik.

A karsztvidék barlangjai közül kétszázhetvenhárom nyílik hazánk területén. Palettájukon a mérsékelt övi középhegységi karsztosodásra jellemző minden barlangtípus megtalálható. A folyóvizes eredetűek közül mintegy nyolcvan aktív, egész éven át vízvezető (Béke-, Kossuth-barlang). Majdnem száz időszakosan aktív, ezek csak olvadás vagy nagy mennyiségű csapadék lehullása esetén működnek (Meteor-, Szabadság-, Vass Imre-barlang). A karsztfejlődés során inaktívvá vált társaik száma meghaladja a kétszázat. Az aktív és az inaktív barlangok között egyaránt vannak olyan, többszintes elágazó rendszerek, mint a Baradla-Domica, amelynek három, vagy a Jászói-barlang, amelynek öt szintje ismert.

konyv

A Baradla-Domica-barlangrendszer a mérsékelt égöv leghosszabb cseppkődíszes, aktív patakos barlangja.

Hazánk leghosszabb barlangja, a több bejárattal nyíló Baradla-Domica-barlangrendszer 25 kilométer hosszúságú. Ebből 5,6 kilométer Szlovákia területe alatt húzódik. A Baradlát a múlt században a világ második, 1965-ben a nyolcadik, 1969-ben a tizennegyedik, 1973-ban a huszadik leghosszabb barlangjaként tartották számon. Ma már, sajnos, a világ száz leghosszabb barlangja közé sem tartozik. A mérsékelt égövben azonban egyetlen nála hosszabb, aktív patakos barlang sincs, amely hasonlóan gazdag lenne cseppkövekben.

konyv

Az Aggteleki- és a Szlovák-karszt kiterjedt felszín alatti világa több mint ötszáz barlanglakó és barlangkedvelő állatfajnak nyújt élőhelyet, köztük csak itt előforduló és elsőként innen leírt fajoknak.

A térség huszonkilenc barlangjában végzett kutatások mintegy félezer, kizárólag barlangokban élő (troglobiont) és barlangokhoz hasonló élőhelyeken is megtalálható (troglofil) gerinctelen fajt és alfajt mutattak ki. Közülük harmincnyolc bizonyult a tudományban, harmincöt pedig hazánkban újnak. Kiemelkedő jelentőségű a kizárólag az Aggteleki- és a Szlovák-karszt barlangjaiban élő magyar vakfutrinka (Duvalius hungaricus), a legjellegzetesebb barlanglakónk, a szemcsés vadászka (Mesonicus graniger), a gyakran forrásokból, kutakból is előkerülő aggteleki vakbolharák (Niphargus aggtelekiensis), valamint az a gilisztafaj (Allolobophora mozsariorum), amelynek egyetlen ismert élőhelye a Baradla Rövid-Alsó-barlangja.

konyv

Az Aggteleki- és a Szlovák-karszt barlangjai legalább 35 000 évet átfogó őskori kultúrák sorozatát őrzik, s a pliocén rétegtanban európai jelentőségű őslénytani lelőhelyeket foglalnak magukban.

A Baradla-barlangban 1876-ban kezdődött ásatások óta a régészek a térség több mint harminc barlangjában mutatták ki a történelem előtti ember jelenlétét. A barlangi lelőhelyeken a középső paleolitikum végéről származó faszénmaradványok (Jászói-barlang), a késői paleolitikum (i. e. 36 000-28 000 év) eszközei (Domica-, Jászói-, Slaninová-barlang), a neolitikum (i. e. 5000-3000 év ) kerámiái (Ardói-barlang, Baradla-Domica), a rézkori (Mastalna-barlang), a bronzkori (Szilicei-jégbarlang), a vaskori (Fajka-barlang) és a kelta (Certova Diera) kultúrák maradványai tárultak fel.

konyv

Az Aggteleki- és a Szlovák-karszt felszín alatti világának kiemelkedő tudományos és esztétikai értékeit jelentős felszíni, botanikai és zoológiai érdekességek egészítik ki.

Földrajzi helyzetének és földtani adottságainak köszönhetően e terület önálló flórajárást képvisel (Tornense) a kárpáti és a pannóniai flóratartományok átfedésében. Ez a karsztos felszín mikroklimatikus jellemzőivel kombinálódva különösen nagy élőhely- és fajváltozatosságot eredményez. Így a viszonylag kis terület számos, teljesen eltérő ökológiai igényekkel rendelkező fauna- és flóraelemet foglal magában.

Az eddig azonosított 1462 edényes (száras) növényfajával ez a vidék egyike a leggazdagabbaknak Európában. A védett fajok közül (Szlovákiában hetven, Magyarországon százhat) a csak itt található tornai vértő a világ, további négy faj pedig az európai Vörös Könyvben kapott helyet. A gazdag gerinctelen faunát többek között mintegy ezer lepkefaj és ezerötszáz bogárfaj alkotja. Mellettük eddig negyvenhét hal-, tizenhárom kétéltű-, kilenc hüllő-, százhetvennyolc madár- (ebből százhuszonhét fészkelő) és ötvenhét emlősfajt azonosítottak. A madárfauna huszonhárom európai szinten veszélyeztetett fajt foglal magában. Az ürge pedig a berni egyezmény hatálya alá tartozik.

konyv

A barlangtípusok a formakincs, a képződmények és a kapcsolódó karsztformák változatossága, valamint a barlangok biológiai, régészeti és földtani jelentősége alapján az Aggteleki- és a Szlovák-karszt a természettudományok kiemelkedő föld alatti múzeuma és terepi laboratóriuma.

Az Aggteleki- és a Szlovák-karszt barlangbirodalma mostantól egyetemes kincse az emberiségnek. Minden eddiginél nagyobb felelősséggel tartozunk érte a ma élő és az utánunk következő nemzedékek előtt.

A Világörökség cím elnyerése nagy nemzetközi elismerés számunkra, megőrzé­séhez azonban szigorú követelményeknek is meg kell felelnünk. Mindannyiunk becsületbeli ügye, hogy hiánytalanul eleget tegyünk kötelezettségeinknek.

Hozzászólás