Észrevételek, megjegyzések a Kazincbarcikai Közélet 1990.május 10-i számában megjelent Visszatekintő egy év után c. cikkhez

10Épül SajókazincA cikk azzal az egyoldalú kijelentéssel kezdődik, hogy „Nehéz örökséget vett magára egy évvel ezelőtt Rádó Gyuláné tanácselnök”. E megállapítást azért tartom egyoldalúnak, mert, bár az átvett örökség kétségtelenül nehéz volt, de volt abban a város addigi fejlődésének eredményeképpen létrejött, megyeileg és országosan, szakmai és nem szakmai körökben egyaránt elismert sok-sok érték, olyan, amely e még nem egészen negyven éves városnak sajátos vonásokat kölcsönzött. A kijelentés megfogalmazója talán már elfelejtette a Hild-emlékérmet, vagy nem tud arról, milyen értéket jelent egy városban a zöldterület, vagy a 80-90%-os közműellátottság?

Megjegyzések kívánkoznak Rádóné azon kijelentéséhez is, hogy „Új várospolitikai elképzeléseket tettünk le az asztalra, amelyek azt célozták meg, hogy a korábbi mennyiségi városfejlesztés helyett a hangsúlyt a minőségre fektessük.” És utána ennek bizonyítására jön a felsorolás: döntés a városi verseny- és fedett uszoda, a kertvárosi gáz-gerincvezeték megvalósításáról, az új ABC-bolt átadása, út és szennyvízvezeték építése és építési telkek eladása.

Köztudott, és nemegyszer a Kazincbarcikai Közélet is írt róla, hogy a városi fedett uszoda megvalósítása mennyire nem új várospolitikai elképzelés.

Az „új” az újabb kiviteli terv alapján való megépítés, no meg az a látványos megállapodás-aláírás volt, amely a leköszönésem utáni tanácsülésen történt, amit nem utolsó sorban az az ötvenmilliós tanácsi hozzájárulás tett lehetővé, aminek zöme, mintegy negyven millió megszerzése nagyrészt az én munkám eredménye.

Ugyancsak nem új várospolitikai elképzelés a kertvárosi gázellátás megoldása.

Nem tudom, hogyan lehetett volna a gerincvezetéket a Kertvárosig megépíteni tavaly, ha korábban nem készítettünk volna erre tanulmánytervet? És úgy emlékszem – de ez jegyzőkönyvileg is bizonyítható –, hogy a munkák megkezdésére még az általam vezetett Tanács hagyott jóvá 1989-re hárommillió forintot.

S az új ABC-bolt?

Amennyiben a Kertvárosban tavaly átadottról van szó – másról nem igen lehet – , akkor abban Radónénak csak annyi része lehetett, hogy esetleg részt vett az ünnepélyes átadáson. Az ABC-bolt építéséről az illetékes munkatársaim közreműködésével én folytattam a tárgyalásokat a Borsodi Élelmiszerkereskedelmi Vállalat igazgatójával és írtam alá a megállapodást, együtt a Lenin úti ABC-bolt bővítésével. Egyébként ugyanez vonatkozik a Fő téren épülő ÁFÉSZ üzletházra is.

Nem tudom, mennyire új elképzelés utak és szennyvízvezeték építése?

Hiszen 1989. előtt is minden évben jelentős mennyiségű utat és szennyvízvezetéket, no és más közművet is építettünk. Ilyen feladat az 1989. februári tanácsülésen jóváhagyott 1989. évi tervben is szerepelt… S ezt a tanácsülést még én vezettem.

S mi az igazság az építési telkek átadásáról?

Az, hogy építési telek-átadás Kazincbarcikán erőteljesebben a hetvenes évek eleje-közepe óta folyik. Ugyan kivel lehetne elhitetni azt, hogy a kertvárosi többszáz magánlakás egy év alatt épült fel? Az igaz, hogy a Kertváros V. ütemének (Rózsadomb) telkei 1989-ben váltak értékesíthetővé, de ez csak úgy volt lehetséges, hogy az azt megelőző években elkészültek a tereprendezés, a közművesítés, a telekosztás tervei, és azok alapján kialakítottuk a közművesített telkeket.

A további felsorolásban említettekhez is van észrevételem.

A lakásépítés és –vásárlás pénzügyi támogatását valamikor a nyolcvanas évek közepén – felső intézkedésre – vezették be a tanácsok, így mi is. Azóta többször emeltük a támogatás összegét, részben az infláció, részben a lakásgazdálkodási koncepció változása miatt. A tanácsi bérlakások eladásra vonatkozó tanácsrendeletet pedig 1988. decemberében módosítottuk, lehetővé téve több olyan lakás eladását, amelyet a korábbi tanácsrendelet kizárt az eladásból. Az eladás gyorsítását szolgáló intézkedések előkészítése is folyt még az én működésem alatt, de ennek a munkának a végére a pont 1989. április 1. – vagyis már a távozásom után került.

S ami a mennyiségi és minőségi városfejlesztés kérdését illeti: csak a városfejlesztésben abszolút járatlanokkal lehet elhitetni azt, hogy 1989. április 1-jéig csak mennyiségi városfejlesztés folyt, s csak azóta minőségi a városfejlesztés.

Ez nemcsak azért abszurd, mert a mennyiségi és minőségi fejlődés kölcsönhatásáról szóló filozófiai törvénynek mond ellent, hanem azért is, mert egyszerűen nem felel meg a valóságnak. Hadd támasszam ezt alá egykét példával: városunkban a jobb minőséget képviselő összkomfortos lakások építése a hatvanas évek közepén kezdődött el. (Kórházdomb) 1968-tól folyik a hagyományos lakások korszerűsítése, 1969-től működik jobb feltételek között a kórház, 1973-tól a buszpályaudvar, 1987-től a 112. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet, és még korábbtól a Kodály Zoltán Zeneiskola. S a Fő téri üzletház (DOMUSZ), a sok-sok park, a csónakázó tó és még sok egyéb létesítmény vajon csak mennyiségi fejlesztést jelentett?

Megjegyzés kívánkozik azon kijelentéshez is, hogy

„…igen fontosnak tartom, hogy a kéréssel, panasszal hozzánk fordulók gondjain – a lehetőségeket belül – enyhítsek.” Nos, erről – itt nem részletezendő esetekben – sikerült tapasztalatokat szereznem, melyek az idézett mondat ellenkezőjéről győztek meg engem. Vagy én volnék a kivétel, amely a szabályt erősíti? Ezen nem is csodálkozom, hiszen az elmúlt 2-3 évben azt kellett tapasztalnom, hogy a Kazincbarcikán és a Kazincbarcikáért végzett mintegy harminc évnyi munkám ellenére nemcsak a Kazincbarcikai Közélet újság mellőz (a beküldött egyetlenegy írásomat sem tartották közlésre méltónak, holott megyei és országos lap is közölte), de Kazincbarcika némely vezetője számára is „persona non grata”, azaz nem kívánatos személy vagyok.

Észrevételeimmel nem kötözködni és nem kisebbíteni akartam azokat az eredményeket, amelyeket Utódom egy évi munkájával elért. Ezekhez őszinte elismeréssel gratulálok. Arra azonban szükségesnek tartottam a figyelmet felhívni,hogy

az időszámítás Kazincbarcikán sem 1989. április 1-jével kezdődik.

A városnak ugyancsak néhány évtizedes, de az előd-településeknek több évszázados történelme van, melyet egy év még oly nagyszerű eredményei sem halványíthatnak el.

Kazincbarcika, 1990. május 22.

Takács István

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..