Berente szénbányái

Kismarton Zsolt írása

Kismarton Zsolt írása

Mint ahogy előre sejtettem, Berente szénbányászatának a leírása nem is olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. Igaz, hogy kevesebb szénbányával rendelkezett, mint Sajókazinc, ellenben a bányák méretének és elhelyezkedésének a meghatározása igencsak nehézkes.

Ennek az az egyik oka, hogy a BVK építésének az idején az Elő-hegy, a Nagy-Mál és a Kötélalja egy részét eldózerolták, a bányákat betonnal feltöltötték, így a bányák helyeinek a meghatározása ezekben az esetekben csak a kor bányászati térképeinek az átvizsgálásával lenne lehetséges. Tehát bányabejáratot találni Berentén szinte lehetetlen. (Akár akadályozottság miatt is. A BorsodChem területére csak engedéllyel rendelkező egyén léphet be!) Berente területe is erősen korlátozott volt a szénbányászat szempontjából: északon Sajókazinc határolta – a Sinka-hegy és a mostani BC Rt. IV-es kapu vonalában ‒, délen és nyugaton Alacska – a Sinka-hegy, Hegyes-hegy és Erdő alja vonalában ‒, keleten pedig a Sajó és Sajószentpéter.

Mint a cikksorozatom 6. rész kiegészítésében jól látható volt ‒ így nem meglepő ‒, hogy a berentei bányák a jó minőségű II. és III. széntelepeket fejtették.

b01

Berente környéke az 1928-as évben (Térkép: Moór Attila gyűjteménye)

A berentei szénbányászatot az I. világháború befejezése után keletkező „szénéhség hívta életre”. 1919-ben nyílt meg az első bánya, a Berentei-lejtősakna, ami az Elő-hegy északkeleti részén helyezkedett el. Egy sajószentpéteri cég, a BKV 😀 ‒ Berentei Kőszénbánya Vállalat – nyittatta meg. Ehhez normál nyomtávú vasút is kiépült. Amikor 1925-ben ez a bánya kimerült, már készen voltak a Baglyos- és Sándor-tárók, így a termelés itt folytatódott. (Mivel a vasút az 1928-as térképen is szerepel, így nagy valószínűséggel ennek a két bányának is a közelben kellett lennie.) Ezeket a bányákat 1925‒1926-ban nyitották meg. 1927-ben társul be Mánik Sándor, innentől kezdve Mánik-féle bányáknak nevezték őket. Ekkor mélyítettek egy lejtősaknát a bányákhoz Új-lejtősakna néven.

b05

Az Elő-hegy, a Kötélalja, a Baglyos és a Nagy-Mál (Fotóforrás: Kovács Dia – KDK)

1923-ban lépett a színre a sajókazinci Gazdasági Kőszénbánya Vállalat. Egymás közelében három bányát nyitottak, 1923-ban az Új-tárót, 1924-ben az Árpád-tárót, majd 1929-ben az Erzsébet-tárót. 1929-től kezdődően egy helyi lakos, Arnót Vilmos üzemeltette az Erzsébet-bányát.

1923-ban kezdték el építeni az Imperiál Rt. szénlepárló üzemét Berentén, az alacskai szén feldolgozására. Így ezekben az időkben az alacskai bányák és Berente között függőkötélpálya épült a szénszállítás megkönnyítésének az érdekében. Az üzem és a kötélpálya 1926 és 1933 között üzemelt.

1929-ben egy újabb bányanyitásra is sor kerül, megnyílik Lapsánszky János révén az I. lejtősakna. (A felszabadulás után Kötélaljai-lejtősaknának hívták.) Még a Gazdasági Kőszénbánya Vállalathoz tartozott, majd 1932-től az Erzsébet Kőszénbánya Vállalathoz, amikor az egyik üzemévé válik.

1930-tól egy miskolci cég is színre lép, kihajtják a Kolostor- és a II. lejtősaknákat. (Később a Kolostor-aknát Rákosi-akna névre keresztelik át.) A II. lejtősakna 1936-ban kimerült.*

1942-ben bezár az Új-táró és az Árpád-táró, 1945-ben pedig a Rákosi-akna.

b03

Az 1930-as állapotok szerinti bányaterületek (Térképalap: Moór Attila gyűjteménye)

Térképmagyarázat:

1.: Berentei-lejtősakna, Baglyos-táró, Sándor-táró és az Új-lejtősakna ‒ később erre a területre épült rá Berentebánya ‒ környéke és elhelyezkedése. (Hívjuk úgy őket, hogy Elő-hegyi bányák.) Ezek a bányák a mostani BC Rt. V. kapujával voltak egy vonalban, a hegy alatt.

2.: Új-táró, Kötélaljai-lejtősakna, Árpád-táró és az Erzsébet-táró (Nagymáli-táró) környéke és elhelyezkedése. (Ezek voltak a kötélaljai és a nagymáli tárók.) Mint a térképen nagyon jól látható – ellenben a források ezt nem említik –, ezekhez a tárókhoz is ki volt vezetve a normál nyomközű vasút! Ezek a mostani BC Rt. IV. kapujával voltak egy vonalban, tulajdonképpen már sajókazinci területen nyíltak meg a bányák bejáratai, ellenben a Berente alatti területeket fejtette. A BVK építésekor a bányák bejáratai eltűntek.

3.: Kolostor-akna és II. lejtősakna. Tulajdonképpen a bányabejáratok már alacskai területen voltak, ellenben a Berente alatti területeket fejtették.*

Itt egy pillanatra álljunk meg, és tekintsük át az 1945-ig terjedő bányák lehetséges elhelyezkedését, és azt is, hogy a II. világháború után mely bányák üzemeltek még. (Megjegyzendő, hogy a II. világháború ideje alatt a bányászat hosszabb-rövidebb ideig minden bányában állt!)

b06

Balra az Arnót Vilmos-féle Erzsébet Szénbánya üzemépülete, a háttérben a BVK I. telepe (Fotó: Fortepan.hu – UVATERV – 1955)

Berentei-lejtősakna: 1920‒1925. Az előhegy észak-keleti része. Kimerült a bánya.
Baglyos-táró: 1925‒. Az előző bánya közelében. Mánik-féle bánya.
Sándor-táró (Berente-táró): 1925‒. Az előző bánya közelében. Mánik-féle bánya.
Új-lejtősakna: 1927‒. Mánik-féle bánya, az előzőekhez kapcsolódóan építették ki.

Új-táró: 1923‒1942. A három bánya egymás mellett volt! (Főleg porszenet bányásztak itt.)
Árpád-táró: 1924‒1942. A három bánya egymás mellett volt!
Erzsébet-táró (Nagymáli-táró): 1929‒. A három bánya egymás mellett volt!

Kötélaljai-lejtősakna: 1929‒. Az Erzsébet-táróhoz közel kellett lennie!

Kolostor-lejtősakna (Rákosi-lejtősakna): 1930‒1945.*
II. lejtősakna: 1930‒1936. Kimerült a bánya.*

Az első hároméves terv során 1945-ben a Mánik-féle bányák megmaradt részét és az Erzsébet-tárót – a föld alatt – összenyitották. (Ebből is látszik, hogy ez a – volt ‒ nyolc bánya egy hegy alatti területet fejtett!) A hároméves tervnek megfelelően a bányakoncentráció is befejeződik, 1947-ben bezárják az Új-lejtősaknát, 1948-ban pedig az Nagymáli-tárót és a Kötélaljai-lejtősaknát is.

b08

Berentebánya régen (Fotóforrás: Rónaföldi Zoltán gyűjteménye)

1948-ban a Baglyos-táró és a Berente-táró szénvagyonára alapozva jön létre Berentebánya. A teljes területet magában foglalva fejtik innentől kezdve a szenet.

Tehát 1948 az az év, amikor Berentebánya megszületéséről beszélhetünk. Nézzük ennek az időpontnak a bányáit!

Baglyos-táró: 1925‒1948. ‒ Berentebánya alapját képezi.
Sándor-táró – Berente-táró – Berentebánya: 1925‒.
Új-lejtősakna: 1927‒1947.**
Nagymáli-táró: 1929‒1948.
Kötélaljai-lejtősakna: 1929‒1948.

Berentebánya kialakításának két oka volt. Az egyik, hogy nagyon jó minőségű széntelepek voltak a területen, a másik, hogy nagyon közel volt a tervezett berentei Szénosztályozóműhöz, ami a szén feldolgozását elvégezte. (Hatalmas területeket fejtettek ki a bányában, teljes kiterjedésében elérte a sajókazinci és alacskai bányákat, így tulajdonképpen majdnem egy összefüggő területen kifejtették a szenet a hegy alól!)

1977-ben szűnt meg a bánya, és ekkor szűnt meg a szénbányászat Berentén…

Megjegyzés: Berentebánya bejárata a mai napig megtalálható a BorsodChem területén. (A bányászati térképen szerepel egy Alsó-táró*** is.) A többi bánya már nem fellelhető.

b07

A Sándor-táró bejárata (Fotóforrás: Szőke Lajos gyűjteménye)

b04

Berentebánya elhelyezkedése (Térképalap: Google)

b02

Jellegzetes pontok 1928-ban (Térképalap: Moór Attila gyűjteménye)

Térképmagyarázat:

1.: Berente.
2.: Elő-hegy aljai bányák.
3.: Nagymáli és kötélaljai bányák.
4.: Elő-hegy.
5.: Imperiál Rt. szénlepárlója.
6.: Alacskai barnaszénbányák.
7.: Sinka-hegy.
8.: Nagy-Mál
9.: Kötélalja.
10.: Baglyos.
11.: Rákos.

5. és 6. között nagyon jól látható a függőkötélpálya!

Utóirat:

A bányák megnyitásának és bezárásának, valamint sok esetben az elhelyezkedésének mind a négy forrás sok esetben ellentmond egymásnak. A jövőben még megpróbálok a bányák pontos elhelyezkedésének a térképéhez hozzájutni.

b09

Berentebánya telep bejárata (Fotó: forum.index.hu – bandee0414 nick)

*: Ezeknek a bányáknak még megközelítőleg sem találtam meg a helyét. A Rákosi-lejtősaknából kiindulva helyeztem el a megadott területen őket, ugyanis ezt a helyet Rákosnak hívják. Pontosítást igénylő adat! Ellenben Szőke Lajos művében ez szerepel:

„A Barkóczy-féle bánya helye a berentei legelő alatt az erőmű területe felé esett, facsillés lószállítással, azon a tájon, ahol ma fordul be a 26-os főútról az út, még a BC mostani vasúti kijárója előtt.”

Megjegyzés: A miskolci cég tulajdonosa Szalay Barkóczy István volt.

Mivel maga a szöveg is nagyon nehezen értelmezhető, valamint ez egy sík terület, nehezen tudok itt bányákat elképzelni. Ráadásul a kor technológiai fejlettsége sem igazán kedvezett volna ennek a helyszínnek.

Szintén ez a dokumentum említ egy Sugár-féle bányát is. Ez a név a többi dokumentumban fel sem merül, ebben is csak itt szerepel, így nem tudom, hogy melyik bányára gondol az író…

**: A bezárás időpontjára adatot nem találtam, csak annyit lehetett tudni, hogy 1945-ben megvolt a bánya, ellenben 1948-ban már nem. Pontosítást igénylő adat!

***: Erről a táróról semmilyen leírást nem találtam. Pontosítást igénylő adat!

Források

Rónaföldi Zoltán: Kronológia
Dr. Izsó István: A miskolci bányakapitányság területének bányaipara
200 éves a borsodi szénbányászat 1786‒1986
Szőke Lajos: Vázlatok és helytörténeti leírások Berentéről.
A Bombicz család gyűjteményéből származó berentei bányászati térkép.

Hozzászólás