Bányásznap Alberttelepen 1999-ben

Szeptember 5-én, e verőfényes nyár végi vasárnapon a Sajómenti Egyesített Bányász Fúvószenekar indulói és a rudolftelepi majorettek bemutatója invitálta Múcsony-Alberttelep lakóit a Hunyadi János Művelődési Házba bányásznapi ünnepségre. Őszülő nyugdíjasok, bányászegyenruhás fiatalabbak, lányok, asszonyok, sőt kisgyerekek gyülekeztek a kultúrház nagytermében. Térségünk eseményeiből

A kormány nemrégen született, a mélyművelésű szénbányák újabb bezárásáról szóló döntése rányomta a bélyegét a rendezvény résztvevőinek hangulatára. Mind Viszlai Viktor, a település polgármestere, mind Molnár István szakszervezeti vezető csak a szénbányászat múltjáról szólva tudott ünnepi hangokat megütni. Mindketten szóltak arról, hogy Múcsony-Alberttelep lakóinak a szénbányászat biztos megélhetést, a településnek pedig fejlődést jelentett. Ma viszont az ország összes szénbányájában foglalkoztatottak száma sem éri el azt a számot, amennyien korábban csak a borsodi szénbányákban dolgoztak.

Jól illeszkedtek a köszöntő és az „ünnepi” beszédhez Papp Andrásnak, a művelődési ház korábbi vezetőjének aggodalommal teli verssorai, amelyek szerint a bányászok holnap kellenek-e valakinek? S ezért „Egy országnak szólunk, kiáltunk: Adjatok nekik hitet! Adjatok nekik reményt, hogy lássanak újra csöppnyi fényt! hogy lássanak értelmes jövőt.”

A borongós hangulatot csak a jól összeállított és színvonalasan előadott kultúrműsor oldotta, amelyben Brahms muzsikájának dallamai, bányász- és népdalok, kedvelt slágerek csendültek fel, valamint a település általános iskolás néptáncosai szórakoztatták a résztvevőket.

* * *

Működő bánya már Alberttelepen sincs. A bányásznapi megemlékezést Múcsony önkormányzata rendezte.

Vajon Kazincbarcikán, ahol a szénbányászatnak szintén nagy múltja, s jelenleg is még nem kevés bányász dolgozója, s még több bányász nyugdíjas lakója van, lesz-e még valaha bányásznap?

Hozzászólás