20 év Kazincbarcikáért: Egy álom beteljesül…

Kazincbarcika természeti környezetének szépsége már akkor megragadott, amikor nem voltam tanácselnök, hanem csak egyik lakója a városnak. Szerettem sétálni a Völgy parkban, a Kiserdőben, fiaimmal kirándulni a várost övező hegyekben, olykor a Tardona patak völgyében.

Főleg az egyedüli sétákon sokat megfordult a fejemben, hogy mit is lehetne kezdeni ezekkel a természeti adottságokkal? Hogyan lehetne azokat a város lakói részére értékesebbé, és ezzel vonzóbbá tenni? A Várdomb melletti völgybe sílesikló pályát képzeltem, a Tardona patak mellé egy mesterséges tavat, aminek vizén nyaranként csónakázással lehetne az időt eltölteni.

Szabó Lajos út a hegy felöl, csónakázó tó még sehol... (Fotó: Veres András - a KDK-n közzétette: Veres Anikó)

Szabó Lajos út a hegy felől, csónakázótó még sehol… (Fotó: Veres András – a KDK-n közzétette: Veres Anikó)

Tanácselnökké való megválasztásom után ezek a gondolatok erőteljesebben foglalkoztattak. Azt szerettem volna, hogy Kazincbarcika lüktetőbb, élénkebb életű város legyen, s úgy véltem, hogy ebben jelentős szerepe lehet a kedvező természeti adottságoknak, ha azok iránt sikerül kellőképpen felkelteni először a város, majd a megye, sőt az ország közvéleményének érdeklődését.

Horváthné Nagy Viktória‎ fotója, Képi demokrácia, Kazincbarcika

Horváthné Nagy Viktória‎ fotója, Képi demokrácia, Kazincbarcika

A lakosság „beoltását” közvetlen munkatársaimmal kezdtem. Az egyik szombati napon az osztályvezetőkkel jókora gyalogtúrát csináltunk, megmászva a hegyeket, utána pedig megpihentünk az Ibolyás-völgyi tisztáson. Az osztályvezetők többsége először járt e helyeken, s nem tudták leplezni a túra és a táj keltette kellemes benyomásaikat. Ugyanakkor másfelé is kerestem „szövetségeseket”: a Megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetőjével, a Borsodi Erdőgazdaság igazgatóhelyettesével vettem fel a kapcsolatot, velük is bejártuk az említett helyeket. Megismerve a város környezetét, azt megpróbáltam le is írni, s azt is, hogy a adottságok folytán milyen fejlesztések képzelhetők el.

Az elképzelések három területre vonatkoztak:

  1. A Tardona patak menti rész, valamint a Várdomb és környéke,
  2. A Herbolyán található három bányató és környéke,
  3. A Tardona patak völgye, kb. a Billatáróig.

Nagyjából körvonalazódott az említett területekre vonatkozó elképzelés is, mely szerint a Tardona patak menti részt, valamint a Várdomb és környékét amolyan napi kirándulás, pihenés céljára lenne jó kialakítani, a herbolyai bányatavakat és környéküket a horgászoknak szántuk, míg a Tardona völgyet tartósabb kirándulásra, üdülésre véltük alkalmasnak.

Egy kép abból az időből, amikor még tehenek legeltek a Csónakázó tónál. (Közzétette: Vágó Zoltán - KDK)

Egy kép abból az időből, amikor még tehenek legeltek a Csónakázó-tónál. (Közzétette: Vágó Zoltán – KDK)

A tanácsi testület első alkalommal 1970 májusában foglalkozott a város üdülési és pihenési lehetőségeinek helyzetével: Billatárón tartottuk a végrehajtó bizottság ülését. A testület tagjai maguk is tapasztalhatták, hogy valóban milyen szép és jó adottságokkal rendelkezik a város. 1970 óta szinte kétévenként visszatért a VB-, két alkalommal az Észak-magyarországi Intéző Bizottság Észak-borsodi albizottsága is tárgyalta a témát. Nagy bátorítást kaptunk elképzeléseinkhez Vályi Péter elvtárstól, a Minisztertanács volt elnökhelyettesétől, az ÉIB elnökétől. 1972-ben Miskolcon ülésezett az ÉIB, amire meghívást kaptam és az ülésen részt vettem. A tanácskozás arról folyt, hogyan lehetne a megye ipari települései részére pihenési, kirándulási lehetőségeket biztosítani. A tanácskozáson felszólaltam és elmondtam terveinket, elképzeléseinket. A hozzászólás igen nagy figyelmet keltett a résztvevőkben; a vita összefoglalójában kiért rá Vályi elvtárs is, helyeselve a terveket és buzdítva a megvalósításukra. A buzdító szavakat megismételte akkor, amikor az ülés végén az idegenforgalom fejlesztése terén végzett társadalmi munkáért értékes könyvjutalmat vehettem át tőle.

Piknik a csónakázó tó partján, valamikor a 80-as évek elején – Napravszky Lajos, Ferenczi Károly és Pohl Józsefné Napravszky Tímea (Közzétette: Pohl József - KDK)

Piknik a csónakázó tó partján, valamikor a 80-as évek elején – Napravszky Lajos, Ferenczi Károly és Pohl Józsefné Napravszky Tímea (Közzétette: Pohl József – KDK)

Mintegy tíz évet öregedtünk azóta, hogy tudatosan foglalkozunk a kiránduló és pihenőövezet kialakításával. A tíz év alatt mindhárom megcélzott területen valamit haladtunk előre az elképzelések megvalósításában, a legtöbbet a Tardona patak mentének fejlesztésében. Erről írva talán sikerül érzékeltetni, hogy miért „csak” ennyire jutottunk, s miért nem tudtunk többet megvalósítani a szép tervekből, elképzelésekből.

Valamikor 1969-ben, az egyik vezetői megbeszélésen rukkoltam elő a csónakázótó létesítésének gondolatával, előzőleg azonban már egy-két vállalatnál a várható támogatásról tapogatóztam. Az elnökhelyettes reagálása az volt, hogy a nehézségeket, a megvalósítás akadályait kezdte emlegetni. A VB-titkár egyből támogatólag szólott a tervről: hangoztatta, hogy megvalósulása esetén a tó méltó társa lesz a korábban létesített strandfürdőnek.

Amikor még csónakázótó volt a Csónakázó-tó. – Veresné Bozó Csilla, Jakucskáné Bozó Ilona , Kismarton József és Kőrösi Zsuzsa társaságában Kőrösiné Berlinszki Margó‎

Amikor még csónakázótó volt a Csónakázó-tó. – Veresné Bozó Csilla, Jakucskáné Bozó Ilona , Kismarton József és Kőrösi Zsuzsa társaságában Kőrösiné Berlinszki Margó‎

A megvalósítás komoly akadályát jelentette az, hogy sehogyan sem volt lehetőségünk arra, hogy pár százezer forintot kiszakítsunk a városfejlesztési feladatokra rendelkezésünkre álló összegből. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a városfejlesztés pénzügyi és egyéb hátterét akkor még nem nagyon ismertem, akire viszont ez tartozott volna, nem pártfogolta az ügyet. Szerencsére az illetékes osztályvezetők támogatták az elgondolást: az építési osztály vezetője, László László hangoztatta, hogy a vízfelület kellemesebbé teszi a várost (akkor még a környezetvédelemről keveset hallottunk), a tervosztály vezetője is látott „rációt” az elgondolásban, s nem késlekedett megrendelni a tó tanulmánytervét.

Társadalmi munkán a Csónakázó-tónál

Társadalmi munkán a Csónakázó-tónál

Ha jól emlékszem, 1970-ben vagy 1971 elején készült el a tervező M. Kiss Béla, az Északterv dolgozója a tanulmánytervvel, amit személyesen hozott el, és miután bemutatta, át is adta nekem. Nagyon szép tervet készített. A terv alapján szinte már láttam a csónakázótavat a Tardona patak mentén. A tervezővel arra ittunk meg egy pohár bort, hogy a szép tervből minél előbb valóság legyen.

1985-ben a sportpályán rendezett majális után a Csónakázó-tóhoz kirándultunk - mondta Gyenes Imréné

1985-ben a sportpályán rendezett majális után a Csónakázó-tóhoz kirándultunk – mondta Gyenes Imréné

Az évek teltek, de a munka csak nem akart beindulni. Új ötéves tervet kezdtünk 1971-ben, de ez sem tartalmazta a tó megépítését. A pénznek fontosabb helyei voltak: a lakások, a gyermekintézmények, az egészségügyi szakközépiskola építésére kellettek a forintok. Értelmetlen dolog lett volna erőltetni az összességében akkor mintegy 20 millió forintra becsült létesítmény megvalósítását. Ez azonban nem jelentette a terv végleges elvetését. Sok-sok töprengéssel arra jutottam – és ebben nagy támaszom volt az új tervosztályvezető, a fiatal kora ellenére nagyon megfontolt gondolkodású Hegedűs György (később a megyei tanács tervosztályának csoportvezetője, majd Leninváros tanácselnöke) –, hogy nem egyszerre, hanem „szeletelve”, kis lépésekkel célszerű a nagy feladatot megvalósítani.

A tó a régi hintával (Közzétette: Kissné Turóczi Klára - KDK)

A tó a régi hintával (Közzétette: Kissné Turóczi Klára – KDK)

Így látszólag nem is a tóval kezdtük a munkát, hanem a patak mellett egy park megépítésével. A park kiviteli tervét az Északterv tervezői társadalmi hozzájárulásképpen készítették el Kazincbarcika 20. évfordulójára. A terv alapján a munkát szintén társadalmi erőkkel kezdtük el 1974. április 3-án egy vasárnap reggel, s nagyrészt a következő években is így végeztük, mígnem 1976-ban olyan stádiumban jutottunk az építéssel, hogy sor kerülhetett a felavatásra.

A fotót 1997-ben készítette Dányi Lajosné tanárnő

A fotót 1997-ben készítette Dányi Lajosné tanárnő

Közben elkészítettük a csónakázótó kiviteli terveit , s az 1976-ban kezdődő ötéves tervünkben már „sor” alatt szerepelt a megvalósítása. Ez azt jelentette, hogy pénzt nem irányoztunk rá elő, de azzal számoltunk, hogy ha menet közben adódik némi pénzügyi lehetőség, akkor annak felhasználásával és társadalmi munkával hozzáfogunk az építéshez. Áttanulmányoztuk a kiviteli terveket. A tervosztály ismét új vezetőjét, Deák Gézánét arra kértem, hogy ugyanezt tegyék az osztály két műszaki dolgozójával: Szunyogi Imrével és Juhász Ernővel. Deákné a kérést utasításként értelmezte, s annak megfelelően járt el. Nem lelkesedett a tóért, de azt sem tehette, hogy egyáltalán nem foglalkozik vele. Ellenben a két fiatal műszaki nagyon akarta, hogy megvalósuljon, s ezért velem együtt keresték-kutatták ennek módját.

A Csónakázó-tó átadásakor. A csónakban Szunyogi Imre és családja

A Csónakázó-tó átadásakor. A csónakban Szunyogi Imre és családja

A kiviteli tervek birtokában és ismeretében bátrabban mertünk szólni a tóról a város fórumain: a városi pártbizottság, a tanács ülésén, a HNF, a KISZ, a Városszépítő Egyesület rendezvényein. Sokszor szükség volt az érvelésre, mert jelentős ellenzéke akadt a terv megvalósításának. Sőt, ez az ellenzék az évek múlásával nagyobb erőre kapott. Nem egyszerűen ellenezték a tó megépítését, hanem a fedett uszoda építésének gondolatát állították vele szembe. Ez sokaknak szimpatikusabbnak tűnt, ezért bizony minden érvet össze kellett gyűjteni a tó mellett. Arról győzködtük az embereket, hogy a város szép környezete, a már majdnem kész park szinte parancsolóvá teszi a tó építését, meg hogy lényeges különbség van a fedett uszoda és a tó építési költsége között, amíg az előzőhöz sok-sok pénz szükséges, a tó kivitelezési munkái nagyrészt olyanok, amit társadalmi hozzájárulásként vállalatok, üzemek el tudnak végezni, vagy bizonyos városfejlesztési feladatokhoz (lakásépítés – földmunka) kapcsolhatók, s így jelentéktelen pénzügyi fedezet szükséges.

Tó felülnézetből (Közzétette: Kovács Dia - KDK)

Tó felülnézetből (Közzétette: Kovács Dia – KDK)

És valóban: a részekre bontott feladat ismeretében kerestünk meg sok-sok vállalatot, amelyek egy-egy részt elvállaltak. Amire pedig nem akadt vállalkozó, arra bizonyos pénzösszeget irányoztunk elő és a munkát megrendeltük.

Ilyen előzmények után 1977 őszén végre elkezdődött a kivitelezés. Egy napon megjelent a helyszínen a Földmunkát Gépesítő Vállalat szkréperje és markolója, és elkezdődött a föld kiemelése, ami folytatódott még a következő évben is. Ekkor, 1978 végén már a tó körvonalai jól látszottak. Megváltoztak a vélemények is. Már inkább a tópárti hangokat lehetett hallani, de a kákán is csomót keresők sem mulasztották el, hogy ne hangoztassák, miszerint „minek ez a kacsaúsztató”, meg „csak a szúnyogokat szaporítjuk a tóval”, és így tovább.

Egy téli csónakázótavas fénykép a '90-es évek elejéről. Tóth Jószef tanár úr a lányaival, Eszes-Tóth Katalinnal és Tóth Veronikával, illetve a lány unokáival (Katalin gyermekei)

Egy téli csónakázótavas fénykép a ’90-es évek elejéről. Tóth Jószef tanár úr a lányaival, Eszes-Tóth Katalinnal és Tóth Veronikával, illetve a lány unokáival (Katalin gyermekei)

De erre is vonatkozik a jó magyar közmondás, mely szerint míg a kutya ugat, a karaván halad. 1979 végére elkészült a tó töltő- és ürítővezetéke, a csónakkikötő, s az igen nagy munkát jelentő partfalburkolás nagy része. Mindezek alapján reálisnak tűnik, hogy 1980-ban teljesen befejeződjék az építés, s a városban eggyel több létesítmény hirdesse, hogy akarattal, összefogással meg lehet találni a módot arra, hogy a város lakóit szolgáló tervek megvalósuljanak.

SAMSUNG CSC

Ó, milyen kínzó az idő
egy nagy terv fogamzása és megvalósítása között!
Milyen fölösleges félelmek!
Mennyi ingadozás! Az életünk
forog kockán – nem, sokkal több,
a becsületünk.
(Schiller)

(1980. január)

Részlet Takács István: 20 év Kazincbarcikáért c. könyvéből

3 hozzászólás

  • Székelyföldi Gábor

    szívesen olvasnék egy összefoglalót a sípálya létesítéséről, lepusztulásáról, jövőbeli tervekről!

  • Zólyomi Sándorné Ica

    Nagyon jó volt olvasni ezt a visszaemlékezést, rengeteg emlék jön elő abból a korból. Sok társadalmi munkaórát dolgoztunk, hogy létrejöjjön ez az álom. Bátor elképzelése volt Pista bácsitól, hisz mindenki tudta, hogy ezek az elképzelések, mind az Ő ötleteiből fakadtak. Köszönjük, hogy volt egyszer egy olyan tanácselnökünk, aki valóban élt, halt a városért, és mindig az emberek között járt, és csak a földön!

  • Bagyinszki Jánosné

    Kivételes EMBER volt!

Hozzászólás