1982: Hild-érem Kazincbarcikának

1982. december 8-án ünnepi tanácsülésen adták át Kazincbarcikának a Hild János-emlékérmet. Az ünnepélyes átadást megelőző néhány mozzanatot elevenít fel az alábbi írás.

A Hild János-emlékérmet a magyarországi településeket tömörítő Magyar Urbanisztikai Társaság (MUT) alapította 1968-ban, és azóta évente általában két városnak adományozta a társaság elnöksége. Ezzel az elismeréssel 1982-ig kimondottan régi vagy régi-új városok büszkélkedhettek. Salgótarján, Sopron, Székesfehérvár, Győr, Szombathely, Debrecen, Budapest, Gyula, Zalaegerszeg, Kecskemét, Szekszárd, Szolnok, Nyíregyháza, Szeged, Szentendre, Mátészalka, Nagykanizsa voltak akkor már a Hild-érem tulajdonosai. Kazincbarcika volt a kakukktojás, ugyanis olyan város, amely az 1945 utáni rohamos ipartelepítésnek köszönhette a létrejöttét, egy sem szerepelt a Hild-éremmel kitüntetett városok között. Megyénk városai közül is elsőként Kazincbarcika részesült eme elismerésben, noha régi, történelmi nevezetességű, patinás városok voltak s vannak a megyében. (Azóta a megye városai közül Sárospatak, Tokaj és Szerencs kapta meg a Hild-érmet.) Talán mindezért többszörösen keltett meglepetést a hír, mely szerint a MUT elnöksége az 1982. október 19-ei ülésén úgy döntött, hogy a Hild János-emlékérmek egyikét „…a negyedszázados fennállás változó körülményei között kifejtett dinamikus és harmonikus városteremtő tevékenységéért Kazincbarcika város társadalmának és tanácsának… adományozza”.

Kazincbarcikát csak korábbról, főleg az úgynevezett hőskor időszakából ismerő emberekben joggal merültek fel kételyek, hogy vajon megérdemelte-e Kazincbarcika e rangos elismerést? Vajon tárgyilagosan mérte-e fel és elemezte Kazincbarcika fejlődését a kitüntetésre javaslatot tevő bizottság? És reális döntést hozott-e a MUT elnöksége? Nem túlzott-e, amikor a város fejődését dinamikusnak és harmonikusnak minősítette? E kérdésekről nyilván lehet vitatkozni, mert eltérhetnek a vélemények, bár a dinamikus fejlődést a ’80-as évek elejéig számszerű adatok is bizonyítják, de tanúja volt ennek mindenki, aki akkoriban Kazincbarcikán élt. Inkább vitatható a fejlődés harmonikus megítélése. Biztos, hogy nem minden tekintetben volt harmonikus a fejlesztés, de nem vitatható, hogy a természeti környezetével összhangban, a kedvező természeti adottságokat figyelembe véve és felhasználva épült Kazincbarcika város.

De hogyan is jutottunk el az 1982. december 8-i ünnepélyes tanácsülésig, a Hild-emlékérem átadásáig? Milyen mozzanatok előzték meg ezt a nem mindennapi eseményt?

A Városi Tanács már 1980-ban vagy 1981-ben lehetőséget kapott a MUT-tól, hogy részt vegyen a Hild-érem elnyerésére szolgáló meghívásos pályázaton. Akkor azonban az elbíráláskor más városokra esett a választás. 1982-ben a MUT megismételte a felszólítást a pályázat benyújtására, ami határidőre most is megtörtént. Nem sok idő elteltével arról szólt a MUT értesítése, hogy a pályázatot elbíráló bizottság – városépítő- és tervező szakemberek, urbanisták ‒ szeptember 28-án érkezik a városba szemlét tartani. Lett erre nagy készülődés: megsokszorozott erővel folyt a parkok, terek, az intézmények, vállalatok környékének takarítása, csinosítása. Az időjárás is kedvezett: a szeptemberi esők üde zölddé tették a várost, és még a nyáron kiültetett virágok is díszítették a parkokat. Az ősz Petőfi szavaival: ez a gondatlan rossz gazda – még nem fecsérelte el mindazt, amit a kikelet és a nyár gyűjtögetett. Egyszóval: szép volt a város. A szemle során a Fő tér felé haladva jegyezte meg a bizottság vezetője, Barna Gábor, a MUT főtitkára, hogy ebben a városban, ahová csak néz, szinte mindenütt zöldet: parkot, fát, bokrot, virágot lát az ember. A szemle után a bizottság a benyomását a város vendégkönyvébe a következő bejegyzéssel rögzítette:

„Az új városokról való véleményünket Kazincbarcika fejlődése igen pozitív irányban befolyásolta. Ez a rövid múltra visszatekintő város bebizonyította, hogy hozzáértéssel, szeretettel, a környezet figyelembevételével, tervszerű munkával a semmiből, vagy csaknem semmiből lehet értékes, barátságos, humánus környezetű várost teremteni.”

A bizottság egynapos kazincbarcikai tartózkodásával egy szemle nem volt teljes. Október 10-én, egy vasárnapi napon magánemberként a feleségével, a megyei tanácselnök és felesége kíséretében megfordult a városban dr. Ábrahám Kálmán építési és városfejlesztési miniszter, hogy mintegy ellenőrizze a bizottság véleményének valódiságát. Az átadó ünnepségen szólt is erről, mondván: eljött meggyőződni arról, hogy valóban olyan szép-e a menyasszony, amilyennek a bizottság lefestette? A látottak, tapasztaltak alapján neki is az volt a véleménye, hogy: olyan. Ennek a véleményének a látogatásakor is hangot adott, de ezt tükrözte a vendégkönyvbe beírt néhány sora is:

„Szépen fejlődő, élénk, sokszínű, kedves város, építőinek, szervezőinek, üzemeltetőinek és minden lakójának sok sikert, további jelentős fejlődést kívánunk.”

A miniszteri látogatás után izgatottan vártuk az eredményt. Teltek, múltak a napok, de a napi postával nem érkezett semmiféle levél a MUT-tól. Ilyenkor mindig a következő napban reménykedtünk, hogy hátha megjön a várva várt hír. De milyen hosszú napok voltak ezek! Sokszor már halványult a remény, míg egy október vége felé közeledő szombati napon Ádám György tanácsi osztályvezető közölte az örömhírt, amit ő telefonon tudott meg valakitől, hogy Kazincbarcikának és Sárvárnak ítélték oda a Hild-érmet. (Úgy látszik, Ádám György oldalát is furdalta a kíváncsiság.) Pár nap múlva 1982. októberi 27-i dátummal hivatalosan is megérkezett az értesítés.

MAGYAR UBRANISZTIKAI TÁRSASÁG

Takács István elnök elvtársnak,
Kazincbarcika város Tanácsa
Kazincbarcika

Kedves Takács Elvtárs!

A Magyar Urbanisztikai Társaság elnöksége 1982. október 19-ei ülésén tárgyalta az 1982. évi Hild János-emlékérmek odaítélésének ügyét.

Úgy döntött, hogy a kiadásra kerülő két városi emlékérem egyikét és a vele járó 200 000 forintot a negyedszázados fennállás változó körülményei között kifejtett dinamikus és harmonikus városteremtő tevékenységéért Kazincbarcika város társadalmának és tanácsának adományozza.

Engedje meg Elnök elvtárs, hogy őszinte szívvel gratuláljak a sikerhez és azt kívánjam, hogy a továbbiakban még jobb eredményeket érjenek el, még kevesebb gonddal valósíthassák meg fejlesztési feladataikat.

Budapest, 1982. október 27.

Elvtársi üdvözlettel:

Barna Gábor
főtitkár

Ezután megkezdődtek az ünnepi tanácsülés előkészületei, mely 1982. december 8-án ½ 11 órakor kezdődött az Egressy Béni Művelődési Központ Színháztermében. A tanácsülés összegezte a városfejlesztés addigi eredményeit, tapasztalatait, és megjelölte a további tennivalókat e téren.

A Hild-emlékoszlop

Kazincbarcika Hild-éremmel való kitüntetését nemcsak azok az újságcikkek, fotók és videofelvételek örökítették meg, amelyek az átadási ünnepségről készültek. 1984-ben felavatott Hild-oszlop is ennek az eseménynek állít emléket.

Az 1982. december 8-i ünnepi tanácsülés fogadott el határozatot a kitüntetés ilyetén való megörökítéséről. Igaz, a határozat helyszínnek nem a Fő teret jelölte meg, hanem az Újkazinc akkor épülő egyik épülettömbje által bezárt teret. Később módosult a határozat. Olyan vélemény kerekedett felül a helyszínről folyó vitában, hogy az emlékműnek a Fő tér a legméltóbb helye. Miután véglegesen eldőlt ez a kérdés, a művészeti megtervezésre Mezey István, városunk grafikusművésze kapott megbízatást. A kész tervet a Képző- és Iparművészeti Lektorátus hagyta jóvá. Az építésztervet Heresz Ferenc, a városi tanács műszaki osztályának helyettes vezetője készítette el. A kivitelezés anyagi fedezetéül részben az a 200 ezer forint szolgált, amelyet a város a kitüntetéssel kapott, másrészt az elkészítésben társadalmi munkában részt vállalt a BVK, a Bánvölgye MgTsz és az ÉMÁSZ Kazincbarcikai Üzemigazgatósága. Az emlékoszlopot 1984. július 7-én Barna Gábor, a Magyar Urbanisztikai Társaság főtitkára avatta fel.

  • A művészeti alkotás megnevezése: Hild-emlékoszlop.
  • Műfaja: térplasztika.
  • Anyaga: fémváz, krómacél borítás, üveg.
  • Mérete: 7 m magas és 120 cm széles.
  • Helye: Kazincbarcika, Fő tér.

Az emlékoszlop leírása: A hat különböző magasságú hasáb szimbolikus tartalma a fejlődést, a mindig feljebbre való törekvést kívánja illusztrálni. A két üvegborítású henger a Hild-emlékérmet és a város érvényben lévő címerét mutatja be mindkét irányban.

A tervező elképzelése szerint a plasztika körbejárható, s pihenőterületként funkcionál A tér esztétikáját ülőpadok, világítótestek és dísznövények teszik teljessé.

hild02

Az Észak-Magyarország korabeli címlapja (Közzétette a KDK-n: Marton Zsuzsa)

💡
Hild_JózsefAz emlékérem névadója Hild János, a közvélemény által inkább ismert Hild Józsefnek, a magyar klasszicista építészet egyik legkiválóbb mesterének az apja. Hild János is építész volt. Születési idejéről nincs pontos adat. 1761-ben vagy 1766-ban született. Bécsben tanult, majd Itáliában járt tanulmányúton. Ténykedett Nagyszombaton is. Pestre 1786-ban jött. Mint a Szépítő Bizottság vezetője, ő készítette Budapest – akkor még Pest-Buda – első általános rendezési tervét. A munkálatok kivitelezése során elsősorban a Lipótváros kiépítését irányította. 1811-ben halt meg.

Takács István

Hozzászólás