A diafilmek az 50-es évek második felében voltak igazán népszerűek, a 60-as években a televízió terjedése kissé háttérbe szorította e műfajt. Szerencsére csak átmenetileg: a 70-es években újra felkapott lett a dia, még akkor is, ha egyetlenegyszer sem sikerült az elejétől a végéig rendesen megnézni a történetet – legalábbis nálunk az iskolában. Hol túlmelegedett a vetítő, hol pedig magával a diafilmmel akadtak problémák, konkrétan: a túl sok „nézéstől” elszakadtak. Persze ettől csak még izgalmasabb lett az egész vetítés. Felső tagozatban már nem vetítettek a tanulóknak (mese)diafilmeket, így maradtam le sajnos 1979-ben a Három arany nyílvesszőről…
Szerencsére lemaradtam az 50-es évek diafimjeiről is, különben a Cérna Peti helyett nézhettem volna a Rákosi Mátyás harcos életét, az Asszonyok, lányok, gyertek traktorosnak vagy az Aki a népnek vermet ás című diákat, az utóbbi egyébként mesefilm (!), ilyen tanulságos képkockákkal:
Diafilmszalagokat már 1913-ban elkezdtek gyártani Magyarországon, a Székesfővárosi Pedagógiai Filmgyár több oktatófilmet is kiadott ebben a formában. A Falu Urániája nevű társaság 1926-tól diafilm-előadásokat is szervezett országszerte, melyeken leginkább a mezőgazdasági termelés korszerű módozatait mutatták be, de vetítettek magyar népmeséket, mondákat vagy éppen valláserkölcsi példázatokat tartalmazó szalagokat is.
A második világháborút követően, 1948-ban alakult meg a Magyar Fotó Állami Vállalat Diaosztálya, majd pár évvel később, 1954-től már külön állami cég látta el diafilmekkel az országot: ekkor jött létre a Magyar Diafilmgyártó Vállalat. 1962-ben a városunkról készült egy diafilm, ez megtekinthető, pontosabban pdf formában letölthető a Könyvtár rovatunkból: Fiatalok városa
A vállalat azonban nem csupán a fentebb említett agitációs propagandaanyagokat adta ki, megkezdődött a mesediafilmek gyártása is – és nem meglepő módon ezek hihetetlen népszerűségre tettek szert a következő húsz-harminc évben. És ahogy a bakelit is kezdi visszanyerni „régi fényét”, úgy a diafilmek is újra divatba jöttek, jönnek – hát persze, hiszen e varázslatokat együtt éli át a család minden tagja, ezt nem pótolhatja semmilyen okosnak nevezett kütyü…
Gyerekek házi mozija
A fenti címmel jelent meg 1979. október 28-án egy cikk a Népszabadságban, amelyből megtudhatjuk, hogy „manapság” maguk a gyerekek is részesei lehetnek egy-egy új alkotás készítésének.
„A kazincbarcikai Május 1. úti általános iskola alsó tagozatosai — onnan is a rajzszakkörösök — azzal dicsekedhetnek, hogy ők rajzolták a karácsonyra megjelenő egyik film képsorait. Az Országos Pedagógiai Intézet ajánlására hamar megszületett az egyezség: a tíz év körüli alkotók szívesen vállalták a feladatot, a Három arany nyílvessző című diafilm megrajzolását.”
..és íme a mese, egy modern közvetítő csatornán, a YouTube-on… Azért javaslom, lejátszása előtt képzeljük el az alábbi, a Lemezárugyár gyártotta „anyuhangrendszeres” szerkezetet…
…annál is inkább, mert a Három arany nyílvessző már egy modernebb fajtája a diafilmeknek, itt ugyanis van külön mesélő is, mégpedig Venczel Vera! (A diafilm Tóth Lászlóné tanár néni vezetésével készült el.)
