„A nagyrészt teenager közönség tombol, mint minden beat-jellegű hangversenyen szokás” – 1969: Omega-koncert Barcikán

Takács Zsolt írása

2021. december 6-án elhunyt Kóbor János, az Omega frontembere, a magyar beat-rock történelem ikonikus alakja. Generációk meghatározó élménye volt a zenekar egy-egy korszaka: a Régi csibészektől a Nem tudom a neved kevésszer emlegetett, holott mind szövegvilágában, mind zeneileg meglepően izgalmas albumán keresztül az „űrkorszakig” vagy a „Lénáig”… A zenekar többször járt Kazincbarcikán, a Radnótiban és az Egressyben is felléptek.

A zenekar megalakulását és nevük eredetét több, olykor egymásnak ellentmondó legenda övezi, ám az tény: 1962. szeptember 23. fontos dátum a magyar rock történetében, ekkor adta első koncertjét a Műegyetemen Omega néven az együttes.

A Borsodi Vegyészben megjelent rövid cikk idejére, 1969-re már kialakult az első klasszikus felállás: Benkő László (zongora, trombita, furulya, ének), Kóbor János (ének, ritmusgitár), Laux József (dob, ütőhangszerek), Mihály Tamás (basszusgitár, ének), Molnár György (szólógitár), Presser Gábor (ének, orgona, zongora). Ekkoriban még olykor fellépett velük Wittek Mária énekesnő és Somló Tamás is. Az Omega akkorra már befutott és rendkívül népszerű zenekar lett – nem csupán nálunk, de mint a „Kelet Rolling Stonesa” előző évben, azaz 1968-ban angliai turnén vettek részt, sőt: kint elkészíthették első albumukat, angol nyelven… „Természetesen” ezt a skandalumot itthon nem hagyhatták annyiban, így hát 1968-ban az Omegának elsőként jelenhetett meg önálló albuma Magyarországon, a Trombitás Frédi és a rettenetes emberek, az 1969-es 10000 lépésé volt az első kinyitható lemezborító, az album zenei anyagából pedig elkészült az első önálló tévéshow, a Tízezer lépés – Omega Show.

Ebben az időszakban, 1969 februárjában már másodszor léptek fel Kazincbarcikán, a Radnótiban. Hogy pontosan ki nyilatkozott az újságnak, az sajnos nem derül ki a cikkből: a zenekarvezető? Vagy aki éppen ráért, vagy akinek ez volt a feladata? Vagy a legnépszerűbb tag, aki minden bizonnyal Kóbor János lehetett… ? (A cikk szerzője, „Kismarton” csupán névrokona lapunk munkatársának 😊 )

💡

Mi van a népszerűség mögött

Felzúg, az ütemes taps, felmorajlik a közönség, a függöny mögül néhány gitárakkord szűrődik ki. Felmegy a függöny és megkezdődik az OMEGA együttes hangversenye. A nagyrészt teenager közönség tombol, mint minden beat-jellegű hangversenyen szokás.

Az előadás után feltettünk néhány kérdést az együttes tagjainak.

— Az OMEGA együttes hazánk egyik legnépszerűbb beat-zenekara, ezért már nem illik a kezdetről kérdezni őket. De hallottuk, hogy az ősz folyamán kétszer jártatok Angliában. Tapasztalataitok alapján miben különbözik az angol közönség a magyar fiataloktól?

— Ha röviden kellene megfogalmaznom, azt mondanám: igényesebbek az angol fiatalok. Gondoljunk csak arra, hogy az utcán, a presszóban, az autóbuszon, a moziban és még sorolhatnám, hogy hol, mindenütt zenét hallgatnak. De nem akármilyen zenét!! A Beatles, a Rolling Stones és a többi már-már klasszikussá vált beat-együttes bizony meglehetősen elkényeztette az angol fiatalokat. Éppen ezért nem kis előítélettel fogadják a más országból jött együtteseket. Hát még azokat, akik még csak nem is nyugati országból érkeznek! Kifinomultabb érzékük van a jó zenéhez, de nagyrészt csak az angol szövegű dalok iránt mutatnak érdeklődést Egyszerűen nem tudják elképzelni, hogy valaki ne értse a nyelvüket. Persze, ha egy külföldi együttes elnyeri a tetszésüket, akkor maguk kérik, hogy saját nyelvükön is énekeljenek. Igazán nem akarom megsérteni a magyar fiatalokat de ha országunk bármely városában nem valami ragyogóan játszunk, legfeljebb egy kis füttykoncertet kapunk. Ezt Angliában a legnépszerűbb együttes sem engedheti meg magának, mert a közönség — a legenyhébb esetben — kivonul a teremből.

— Az elmúlt évben már jártatok Kazincbarcikán. Mire gondoltatok, most, a második fellépés előtt?

— Nagyon jól emlékszünk tavalyi, kazincbarcikai szereplésünkre. Útközben ugyanis két defektet kaptunk, ami úgy látszik, Borsod megyei sajátosság. (Gondolok itt a miskolci „balesetünkre”.) Egyébként — hogy őszinte legyek — kicsit tartottunk a barcikai fiataloktól. A gyakorlat azt bizonyította, hogy nem is alaptalanul. A közönség ugyanis minden városban más. Kazincbarcikai sajátosságként azt tapasztaltuk, hogy a közönség hangulata nagymértékben függ attól, hogyan játszunk. Megfigyelhető volt. hogy az első előadás meglehetősen nehezen, langyos hangulatban indult. A közönség nem nagyon lelkesedett. Aztán próbáltuk összeszedni maradék erőnket, hogy felvillanyozzuk a „lelketlen teenagereket”. Ez a fáradtságunkkal magyarázható. de igazán nem akarunk panaszkodni. Végül is a második előadás alatt „szinkronban” voltunk a fiatalokkal, azt hisszük, sikerült kellemes estét szereznünk nekik.

Közben elözönlik az öltöző! az autogram kérők. Szünet nélkül jönnek, a fiúk pedig fáradhatatlanul osztják a dedikált fényképeket. Senkit nem utasítanak vissza. Aztán összepakolnak, és másnapi hangversenyükre, az elkövetkező szereplésekre gondolnak…

(Kismarton)

Borsodi Vegyész, 1969. február 13.

 

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .