Skip to content
"A Sajó, ha fekete is, legalább folyik…"
Először is szeretném megjegyezni, hogy ez a fejezet és a következő szervesen kiegészítik egymást, így elképzelhető, hogy megegyező adatok is előfordulnak, de a teljes képet csak úgy kaphatjuk meg, ha a két fejezetet egyben kezeljük.
Read more
1964-ben Ázsiában először rendeztek ötkarikás játékokat. Az olimpiára Tokióban, október 10. és 24. között került sor. Az éremtáblázaton Japán a harmadik helyen szerepelt az Egyesült Államok és a Szovjetunió mögött, birkózásban viszont, mind kötött-, mind szabadfogásban, az élen végzett. A japán birkózóválogatott az olimpiát megelőzően Magyarországon is bemutatkozott, 1964. május 29-én például Kazincbarcikán, 17 órakor a filmszínház termében.
Read more
Sok ember és cég segítségére volt szükség, hogy az utolsó utáni pillanatban bejuthassak ebbe a különleges épületbe. Ennek a felmérésnek az eredményeképpen készült az alábbi kisfilm, a Barcikai Históriás első videó cikke! 🙂
Read more
Úgy gondolom, hogy nagyon sokaknak meglepetést fog okozni ennek a kisvasútnak a leírása. Nem is csodálkozom rajta, hiszen én is csak körülbelül 1 éve hallottam róla, és sokáig azt hittem, hogy csak tervekben létezett. Ellenben pár hónapja – igaz, nem sok – információ kezdett eljutni hozzám, sőt fényképek is, amik már egyértelműen igazolták a létezését.
Read more
A Béke étterem utolsó, nagyobb korszakáról (1990-1996) Kiss Pállal beszélgettem, aki ezen időszak alatt vezette az étteremkomplexumot. Kiss Pál „nem ma kezdte a szakmát”, Putnokon született, Ózdon kezdte el vendéglátást tanulni, 1970-ben költözött Barcikára, de éttermet vezetett Edelényben, szállót Jósvafőn, volt Kermi-ellenőr, sörözőtulajdonos, bejárta Újhelytől Répáshutáig B.-A.-Z. megye vendéglátását, hogy a 90-es évektől kezdődően a Béke és Jóbarát éttermeket vezesse […]
Read more
A Borsodi Vegyi Kombinát 1972-ben programot indított az építőipar PVC-termékekkel történő ellátására, ennek eredményeképpen került forgalomba a Rolplast márkanevű redőny. Mint a cím is bizonyítja, a korabeli marketingesre nagy hatással volt Romhányi, a rímhányó is…
Read more
Kazincbarcika története szorosan „összeforrt” a vasúttal. Ez főleg 1881 és 1990 között volt érezhető. Mivel a kezdeti időkben – 1871 és 1960 között – nem volt alternatívája a vasútnak, így az emberek vagy vonaton közlekedtek, vagy a sár elkerülése végett gyalog, a síneken. Kazincbarcika már csak azért is különleges helyet töltött be a vasút történetében, mert a Magyarországon általános használatban […]
Read more
Nem sokkal azután, miután elkészült az interjú Lajos bácsival, egy általa készített, saját kezűleg írt, kis életpályavázlatot adott át nekem. Álljon most itt bevezetőként ez a kivonatolt vázlat, mely azért is érdekes, mert tartalmazza röviden azokat a kereteket szakmájával kapcsolatban, melyek a negyvenes évek végétől létrejöttek az országban, illetve a megyében.
Read more
Az 1920-as években alakult meg a SÖTE – Sajókazinci Önkéntes Tornaegylet. Főleg a labdarúgás volt a fő profiljuk, melynek kezdetben a Bika-rét adott otthont, majd később a BVK mellett épült meg a pályájuk. Miután 1947-ben a BVK terjeszkedése miatt a telephelyüket elvesztették, a Herbolyai Bányász sportegyesület vállalta át a csapat szerepeltetését. 1953-ban felkarolta az egyesületet a BVK, így a csapat […]
Read more
Azt mondod, Slamovits? Azt mondom: István. Azt mondom, Slamovits, te rávágod: Tibor. Évtizedek választanak el minket, néha mégis félszavakból megértjük egymást. Szilágyi György örökzöldje, a Hanyas vagy jut eszembe, miközben a téren várakozom Slamóra. Mert bizony Tiborról nem sok emléket tudok felidézni, annál többet az öccséről, Istvánról. Kamaszkorom Edda-koncertjei, egyszer fellépés előttük az Egressyben a saját zenekarommal, és jó pár […]
Read more
Ezzel a fejezettel szeretném a Sajó hidakat a „helyükre tenni”, valamint a Kazincbarcika területén üzemelő vízimalmokat is. A leírásban szerepel az általam eddig fellelt hidak mindegyike – akár létezik még, akár már nem. (Az ideiglenes hidakkal nem foglalkozom, mint amilyen az 1950-es években a hőerőmű mögött lévő pontonhíd volt (13), vagy az 1997 augusztusában a Szelesi-tavaknál tartott repülőbemutató miatt ideiglenesen […]
Read more
Ez a fejezet annak köszönheti a létrejöttét, hogy Kazincbarcika elődtelepüléseinek mindegyikén templom – templomok – voltak, melyekhez temetők társultak. Ez önmagában még nem lenne elég ok, de a kazincbarcikai köztemető 1965-ös megnyitása után majd mindegyik temetőben a temetkezést felhagyták. Mostanára ezek a temetők olyannyira elhanyagoltak és lepusztultak lettek, hogy ha a folyamat tovább tart, akkor az utókornak már csak az […]
Read more
Kazincbarcikán a 60-as években a város középiskoláiban (Vegyipari Technikum, 105-ös) Uzsoki Antal és Laczkó Imre testnevelő tanárok szerveztek iskolai női kézilabdacsapatokat, így megteremtődött a lehetősége annak, hogy a tehetséges fiatalok szakosztályban folytassák tovább sportpályafutásukat. A KVSE elnöksége 1968-ban adott zöld utat a kézilabda-szakosztály megalakulásának. Kezdetben a szakosztály alapítója, Jávori István szakosztályvezető, majd Laczkó Imre és Radácsi József edzők irányították a […]
Read more
Számomra hihetetlennek tűnt, hogy a legnehezebb Kazincbarcikának az „ősi” városmagjával kapcsolatban bővebb információhoz hozzájutni. Ahhoz képest, hogy Kazincbarcika „gyökereiről” beszélünk, erőteljesen hiányosak az adatok. Ez a számomra elfogadhatatlan, főleg úgy, hogy „csak” 60-70 évről beszélünk!
Read more
Az 1950-es évektől kezdődően Kazincbarcika fejlődése rohamossá vált, ami kitartott a 80-as évek végéig, majd megtört a rendszerváltás időszakában. Az, hogy nem sorvadt el teljesen, mint a környezetünkben lévő települések, valószínűleg a BorsodChemnek és a Hőerőműnek köszönhető. Sikerült talpon maradniuk, így a városnak volt ideje új identitást keresni a nehéz időkben.
Read more