Skip to content
"A Sajó, ha fekete is, legalább folyik…"
„Rejtélyes” szobor bújik meg a Béke tér – Építők útja – Ifjúmunkás tér – Május 1. út „belső oldala” határolt területen. Az „Ülő lány” azonban nem csupán „rejtélyessége” miatt különleges és értékes alkotás…
Read more
Az épülő városban gyakoriak voltak a külföldi – elsősorban persze a „baráti országokból” érkező – szakmai és kulturális delegációk látogatásai. Az akkori sajtóban leginkább a szovjet küldöttség érkezése (és távozása…) érte el azt az ingerküszöböt, hogy egy napihíren túl is beszámoljanak az eseményről. Így volt ez Trapeznyikov elvtárs kazincbarcikai látogatásával is, 1956 márciusában, a magyar‒szovjet barátság hónapjában…
Read more
Az iparterületek fejlődése, az új lakótelepek kiépülése következtében hatalmasra nőtt Kazincbarcika vízigénye, azonban ez a helyi vízkészletekből nem volt kielégíthető. Ezért az Országos Vízügyi Főigazgatóság már 1955-ben kezdeményezte – az országban elsőként – egy regionális vízellátási rendszer építését. E rendszer üzemeltetési, karbantartási feladataira alapította a Sajómenti Vízművet, amelynek központi irodaháza 1962-ben épült fel. Az irodaház kertjébe egy „beszédes” című szobor […]
Read more
Mikus Sándor Kévekötő és Munka után című terrakotta domborműveit balkondíszként 1955-ben helyezték el az akkor Béke, nem sokkal később Lenin, ma Egressy út 23. és 25., illetve a Rákóczi tér 2–4-es lépcsőházak balkonjain. E különleges alkotások a mai napig – és remélhetőleg még nagyon sokáig – meghatározzák az épületegyüttes, a sétálóutca és a talán legszebb terünk arculatát. A kétszeres Kossuth-díjas […]
Read more
Idén ünnepli fennállásának 50. évét a Vegyész Röplabda Club, amely jogutódja az 1969-ben, a Kazincbarcikai Vegyész Sportegyesületen belül alapított röplabda-szakosztálynak. A kerek évforduló alkalmából igyekszünk visszaemlékezni a kezdetekre, az áttörést hozó 1980-as évekre, az újjáalakult 1990-es évekre, valamint az első “aranykorra”. A tényközlő írások mellett törekedni fogunk arra is, hogy megszólaltassuk a főszereplőket.
Read more
Idén ünnepli fennállásának 50. évét a Vegyész Röplabda Club, amely jogutódja az 1969-ben, a Kazincbarcikai Vegyész Sportegyesületen belül alapított röplabda-szakosztálynak. A kerek évforduló alkalmából igyekszünk visszaemlékezni a kezdetekre, az áttörést hozó 1980-as évekre, az újjáalakult 1990-es évekre, valamint az első “aranykorra”. A tényközlő írások mellett törekedni fogunk arra is, hogy megszólaltassuk a főszereplőket.
Read more
Kazincbarcika – a méreteihez képest – bunkernagyhatalom. Az 1950-es évek elejétől kezdve teljesen a 60-as évek elejéig rengeteg óvóhely épült a városban. Ezek a bunkerek a mai napig ellenállnak „az idő vasfogának” – már amelyik megmaradt. Így most ugorjunk vissza körülbelül 70 évet, és nézzük meg ezeknek a bunkereknek a kialakulását és elhelyezkedését!
Read more
Kazincbarcika útjain már a kezdetektől feltűntek különleges autók, tehergépkocsik, motorok és buszok is, ám a 60-as, 70-es években úgy városunk, mint országunk útjain jobbára szocialista relációból, kis választékban és darabszámban beszerzett személypépkocsik futottak. „Barcikai retró garázsunkban” ennek ellenére nagyon sok közlekedési eszköz (személyautó, teherautó, busz, motor) áll, amelyeknek a történetével új sorozatunkban hamarosan megismerkedhetnek, de indulásként nagy vonalakban tekintsük át […]
Read more
Ez a „történelmi egyenlet” nagyon sok dokumentum- és levéltári füzetben megtalálható, ennek következményeként a Kazincbarcikán megjelent helytörténeti könyvekben is. Sok ilyen irat átolvasása után azonban gyanút fogtam…
Read more
Körülbelül abban az időben, amikor elrendelték a levelek házhoz kézbesítését, Barcika község önálló postahivatalt kapott. Innentől, azaz 1853-tól követtük nyomon az általunk fellelt forrásokra támaszkodva „a város” postatörténetét, egészen a Fő téri épület átadásáig. Kajdacsy Tibor és Takács Zsolt közös írása.
Read more
Nem vagyok valami nagy tévénéző, de a 80-as évek sorozataira halványan azért emlékszem. Persze könnyű helyzetben vagyok, hiszen nem volt túl sok… Rémlett egy izgalmas és jópofa sorozat, de a címe sehogy sem jutott eszembe. Hihetetlen történetek? Rejtélyes igazságok? Meghökkentő mesék? Rövid nyomozás után rájöttem, az utóbbi derengett fel a következő kazincbarcikai eset első olvasásakor – ám az alábbi történet […]
Read more
Eredetileg az elődtelepülés, Sajókazinc egy részét magában foglaló „I/A szomszédsági egység” területén kezdték volna el az 50-es évek elején a város építését, ám a talajvíz magas szintje ezt nem tette lehetővé akkoriban. A Központi iskola 1958. októberi átadása után a 60-as évek elején még „felépült” az Iskola utca, aztán sokáig szinte nem történt semmi a területen egy évtizeden keresztül… A […]
Read more
Örkény István legismertebb és talán legkedveltebb kötete a műfajteremtő Egyperces novellák, amelyek az író „használati utasítása” szerint „rövidségük ellenére is teljes értékű írások. Előnyük, hogy az ember időt spórol velük, mert nem igényelnek hosszú hetekre-hónapokra terjedő figyelmet”. A kötet megjelenését követően más magyar írók is kísérleteztek a „műfaj” átvételével, illetve saját arculatukra történő formálásával, ám a legsikerültebb „nemörkény egyperces” alkotója […]
Read more
Kazincbarcika 65. születésnapját akár a „K” kisvendéglővel együtt is ünnepelhette volna. A város életében jelentős esemény volt 1954-ben Kazincbarcika városi rangra emelése, ha nem is ilyen fajsúllyal, de legalább ilyen igény volt egy melegkonyhás vendéglátóhely létesítésére is.
Read more
1954 végén közel 663 ezerrel többen éltek házasságban, mint az 1949. évi népszámlálás időpontjában. A legtöbb házasságot a 20-24 éves férfiak kötötték az ugyanolyan korú nőkkel. A házasuló férfiak 47 százaléka volt fizikai, 29 százaléka mezőgazdasági és 20 százaléka szellemi dolgozó. A kereső nőknél ugyanez az arány 37, 34, illetve 27 százalék volt. A nőknek a termelésben való nagyobb részvételét […]
Read more