1998 – képekben
Fotók: Szathmáry-Király Ádámné
Read more"A Sajó, ha fekete is, legalább folyik…"
Fotók: Szathmáry-Király Ádámné
Read moreTavaly a napisajtó is hírül adta, hogy városunk két középiskolájában, a volt 105-ösben és a 112-esben névadó ünnepséget tartottak. (Lásd a jelen kiadvány Krónika rovatát.) A két névadó: Deák Ferenc és Surányi Endre életútját a Barcikai Históriás 1998. évi száma röviden már ismertette. Ezúttal kiegészítést teszünk közzé: Deák Ferencről az 1870-es “Magyarország képekben. Honismereti album” című könyvből, amelynek reprint kiadását […]
Read moreHosszú szabadság után elkezdte munkáját az Újkazinci Baráti Kör, a rájuk jellemző nagy lendülettel, kreativitással indítva az új évet. Az elkövetkezendő időszak terveiről, programjairól számol be Kálmán Vilmosné, a baráti kör képviselője.
Read more„Rohan a világ” – mondjuk sokszor, nincs semmire és senkire időnk, még talán saját magunkra sem. Nekünk is, akiknek a 80-as években zeneszóra dobbant a szívünk, már szinte feledésbe merültek a régi idők. Vagy talán mégsem?
Read moreKerekes István képei mesélnek. Gyermekarcok, felnőttportrék, kezek mondják el egy-egy élet történetét. Na és a szemek… „Akit érdekelnek a fotók, veszik a fáradságot, hogy megnézik a képeimet, azokban rólam is kialakul egy kép, hogy milyen is vagyok” – mondja Kerekes István. Mint régi „nézője” a fotóinak, mégiscsak kíváncsi voltam vele kapcsolatban arra is, amiről a képei nem beszélnek, mert nem […]
Read moreJanuár 5. Városunk legidősebb lakóját, az 1902-ben született Lipták Istvánt és a legfiatalabbat, a 3 napos Nagy Petrát köszöntötte és ajándékozta meg dr. Király Bálint polgármester és Fóris István, a polgármesteri hivatal szociálpolitikai osztályának vezetője.
Read moreA Wikipédia többnyelvű, nyílt tartalmú, a nyílt közösség által fejlesztett webes világenciklopédia, az emberi tudás írásos, a fogalmakat rend szerint tárgyaló gyűjteménye. Szerkesztését önkéntes közösség végzi. Az olvasói egyben a munkatársai is lehetnek. A Wikipédia magában foglalja a különböző nyelvi változatokat is, köztük a magyar Wikipédiát.
Read moreA nagyvilág eseményeihez hasonlóak hazánkban is történtek. Sajnos itt is voltak természeti katasztrófák, pl. november végén–december elején súlyos árvíz a Felső-Tisza vidékén; történtek közúti és más balesetek, terrorcselekmények, és az ország lakóinak életét befolyásoló politikai események, mint a május 10-ei és 24-ei országgyűlési képviselő-, majd az október 18-ai önkormányzati választások.
Read more1998-ban is sok minden történt a nagyvilágban. Szinte nem volt olyan nap, hogy ne hallottunk volna híreket halálos áldozatokról és anyagi károkkal járó természeti katasztrófákról, súlyos balesetekről és különféle politikai eseményekről.
Read moreAz ünnepek mindig egy kicsit több fényt kapnak a neves évfordulók, jubileumok alkalmából, mint egyébkor. Igaz ez a március 15-ei nemzeti ünnepünkre is. A Dózsa György Úti Általános Iskola két országos pályázat meghirdetésével növelte az esemény fényét.
Read moreVékony Sándor 1994-ben a város negyvenedik születésnapját az alábbi verssel köszöntötte:
Read more1951 szeptemberében kezdték el Kazincbarcika város építését, és 1954. február 1-jével emelték városi rangra. Ma hazánk északkeleti részének egyik jelentős települése. A 45 éves város – fiatal kora ellenére – számos történelmi emléket őriz az utókor számára. A városban fellelhető szobrok mellett emlékművek, -oszlopok és táblák is a város díszei, és a rövid múltra visszatekintő város történelmének hordozói.
Read moreAz elmúlt években városunk nem egy lakója versben fejezte ki gondolatait Kazincbarcikáról. A Barcikai Históriás szerkesztőségéhez eljutottakból idézünk néhányat, illetve némelyből egyes részleteket. Noha nem mindegyik mondható költeménynek, de közzé tesszük őket, mert bennük az itt élő emberek városszeretete, az építők iránti tisztelete fejeződik ki.
Read moreAz örök lokálpatrióta A város születésének tanúja és részese voltam. A kazincbarcikai vasútállomásra 1958. január 2-án érkeztem, amely akkor a régi egyemeletes épületből állt. Az érkező utasokat legalább hat-nyolc fakarusz-autóbusz várta. Mindig tömegek érkeztek. Köztük a környező községekből bejáró dolgozók és a távolabbról ingázók. A fakaruszok végállomása a mostani Egressy Béni úton a Rákóczi tér előtt volt. Az utas itt […]
Read moreSzeretettel gondol Kazincbarcikára Dr. Szabó Gyula Sajókazán született, mégis tősgyökeres sajókazincinak vallja magát. Az általános iskoláit már Sajókazincon végezte. Középiskolába Miskolcon a Földes Ferenc Gimnáziumba járt, de a kazincbarcikai vegyipari technikumban érettségizett. Felsőfokú tanulmányait már a fővárosban fejezte be, ahol 1970-től él és dolgozik.
Read more