Volt egyszer egy Ofotért a Mazsola mellett

Kazincbarcikán a 70-es és 80-as években volt egy hihetetlenül népszerű üzlet. Szakszerű szolgáltatásai, áruválasztéka, magasan képzett, népszerű alkalmazottai, kialakult vásárlóköre, személyes kapcsolatai révén „intézményként” működött városunkban. A cikk megírására, gondolatébresztőként, a Barcikai Históriás (BH) Facebook-oldalán jó ideje szereplő, 1974-es, az Ofotért üzlet számára készült dokumentum inspirált.

A népszerű üzlet, a város ilyen irányú szolgáltatását kielégítve, a Május 1. úti üzletsoron, azt megelőzően egy cipőbolt helyén, a 70-es évek elején került megnyitásra.

Teljes neve: Optika Ofotért Fotó. Hasonló szolgáltatás ezt megelőzően csak Miskolcon volt.

Az üzletet működtető Bódis László és felesége, Márta, Miskolcról érkeztek. Mindketten optikusok voltak, sokan a mai napig nem tudják, hogy az üzlet vezetője Bódis Lászlóné volt.

Hozzáértésüknek, szakértelmüknek, mai szóhasználattal remek „marketingjüknek” köszönhetően hamar népszerű lett az üzlet, mivel nem kellett kétszer Miskolcra utazni a vénnyel, majd a kész szemüvegért. A BH oldalán valahol írtam már: „A városban nem volt olyan ember, akinek Laci okulárét ne készített volna!” Ez így volt, rendkívül szolgálatkészek voltak, ha valaki távolabbról, vidékről érkezett és volt megfelelő szemüveglencse készleten, a városban egyéb teendőit intézve, akár a Mazsolában egy kávét, süteményt fogyasztva, megvárhatta a kész szemüveget.

Népszerűségük annyira megnőtt, hogy sokan Miskolcról is megkeresték az üzletet. Bódis Laci, aki nagyon jó barátom volt, napi 12-14 órát töltött a boltban, remekül felszerelt kis műhelyében. Szerette és nagy szakértelemmel végezte munkáját.

Reggel fél 7-kor takarítással kezdett, majd azt követően a keretekbe üveglencsét csiszolt, forró üveggyöngyben méretre igazította, majd a kuncsaftok fejére próbálta. Ezt követően látásvizsgáló (Kettesy) tábla olvastatásával ellenőrizte a kész „terméket”, az elhelyezett tükrökben a hölgyek és urak cvikkerben is megcsodálhatták magukat.

Az üzletben nem csak szemüvegek készültek, hanem kiváló választékot tartottak fényképezőgépekből, dia- és mozgófilmvetítőkből, fényképészeti kellékekből, barométerekből, távcsövekből stb.

Hihetetlenül népszerűek voltak a szocialista relációból származó, analóg fényképezőgépek, a Smena, a FED 3-4-5, a Zorkij, a Zenit stb., az Eumig, Elmo, Pentax, Pentacon dia- és Rusz szuper 8-as filmvetítő gépek.

Dia- és mozgófilmvetítők

Abban az időben a magyar Pajtás, Mometta stb. gépek után megjelentek a mindenki számára elérhető áron, főként a Szovjetunióból importált fényképezőgépek, dia- és szuper 8-as, 16-os mozgófilmvetítők. Többfajta keletnémet és magyar film, Orwo, Agfa, Forte között válogathattunk. A filmek előhívása és kidolgozása alacsony áron történt, így rendkívül népszerű lett a fotózás, de a kis házi laborokban (fürdőszoba) történő előhívás is. Számtalan klubszerű fotókör működött a városban, ahol minden korosztály hódolhatott ennek a szenvedélyének, hobbijának. Ma ennek köszönhetjük, hogy a KDK oldalain több ezer korabeli fénykép található.

Itt jegyezném meg: Egykori barcikai zenésztársam, Bacskay Zoli kb. 30 darabos működőképes vetítőgép-gyűjteménnyel, köztük néhány kuriózummal, oda-vissza játszó készülékkel rendelkezik, nagy szakértője ezeknek a digitalizáció által kiszorított szerkentyűknek…

Zoli jelenleg a „nagykanizsai Hank Marvin”. Elnevezését budapesti fellépései, a Shadows együttes autentikus hangszínének megőrzőjeként, népszerűsítőjeként az egyik ikonikus nosztalgia zenekar, a Classic Beat Band vezetőjétől kapta.

Bódis Laci, hozzáértése révén, rendkívül sokat foglalkozott fotóapparátok, gépek, a fotózás tartozékainak beszerzésével, értékesítésével. Az Ofotért Vállalat is sokat tett reklámjaival, szórólapok terjesztésével, a kis „combos” Fotó Fáni tanácsaival a fényképezés népszerűsítéséért.

Az egyre növekvő kereslet, forgalom miatt segéderőket kellett felvenniük. Elsőként Bódisné Márta nyugdíjas apukáját alkalmazták. A joviális öregúr a miskolci Kossuth, majd Avas szállodában volt főpincér. Az ott megszokott eleganciáját megőrizve, mindennap sötét öltönyben, csokornyakkendővel jelent meg.

A Mazsolából olyan eleganciával vitte át a kávét, mintha még mindig az Avas Szálloda Fehértermében szolgálna fel.

Későbbiekben alkalmazottak felvételére, optikustanulók képzésére került sor az üzletben.

Bódisné Márta hihetetlenül jóindulatú, segítőkész, nagy tiszteletnek örvendő, de mosolyra nem túl képes asszonyként volt ismert.

Ezzel szemben férje, Bódis Laci közvetlen, mosolygós, erején felüli segítőkészséggel rendelkező, művelt, szimpatikus, vagány férfi volt. Ezt a mentalitását, a talpraesettségét otthonról, a miskolci Martin-telepről hozta. Horgászhobbijára nem jutott sok ideje, de a cukrász Knittel Jánossal a Lázbérci-tóhoz, környező vizekhez, sőt alkalmanként a Tiszára is eljutottak. Arról, hogy a boton kívül mit fogtak, nincs infóm…

A három egymás mellett működő üzlet, a 96-os Ofotért, a 101-es Mazsola cukrászda, valamint a 99-es Cukrászüzem vezetői és alkalmazottai egymással jó kapcsolatot ápoltak. A kapcsolattartás színhelye jobbára a Mazsola volt!

Itt szeretnék említést tenni városunk egykori, méltatlanul elfeledett reklámgrafikusáról, dekoratőréről, Ivák Lajosról.

Az Ofotért BÚÉK-os plakátot is ő maga készítette, az azon rajzolt órában megtalálható a szignója (IVÁK). Számtalan közintézménynek, vendéglátóhelynek készített alkalmi meghívót, feliratot, díszes menükártyát és étlapot. Alkotásaiból, sajnálatosan, mára nem sok maradt fenn, emléke is elfeledett lett. Munkássága olyan sokrétű volt, hogy az külön is megérdemelne egy „misét”.

Jóbarátságunk ellenére 40-50 év távlatából sajnos nincs annyi anyagom, hogy megírjam Lajos és még sok egykori, városért tevő ember történetét. „Sic transit gloria mundi” ‒ Így múlik el a világ dicsősége…

Megjegyzem, fenti írásomhoz Bódis Laci egykori „barátaitól” kértem segítséget, Knittel Jánostól ez meg is érkezett, de a többiek esetében hiú ábránd maradt…

Többek között Ivák Lajos készítette el Kopcsik Lajos mestercukrász hazai és nemzetközi bemutatóira a versenymunkák terveit. Andrea leánya 2012. márciusi hozzászólását a KDK-n, azt hiszem, nem kell kommentálnom…

Ivák Andrea: Jajj… nekem erről az jutott eszembe, hogy amikor még Kopcsik Lajos a Mazsola melletti cukrászüzemben tevékenykedett, apukám (aki egyébként dekoratőr volt) tervezte a kiállításra szánt marcipán- és tortakölteményeket. Lajos bácsi szatyrostól küldte a tortabevonónak használt csokidarabokat, és amikor szülinap vagy névnap volt a családban, mindig gyönyörű tortákat készített. 🙂

A Mazsola cukrászda mesealakjait ábrázoló faliképek is az ő keze munkáját dicsérik.

Jó ideig a Borsod megyei Kézműipari Vállalat kézi festő részlegének tervezője, vezetője volt, feleségével, Marikával együtt, remek kis csapattal dolgoztak ott.

Ivák Lajostól személyes ajándékként kapott fali bőrképem.

Az egykoron szebb napokat látott Május 1. úti üzletsor…

Lőrincz Gábor „egykor és most” fotója:

Mementó:

Egy sikertelen próbálkozás…

Így ért véget az egykori sikertörténet!

Az épület lassan az enyészeté, gyom lesz az úr! Az Ofotért remek kis műhelyének ablakai megadták magukat a vandáloknak…

Elkeserítő látvány!