Fűnek hamva, kőnek pora

„Szerencsésnek mondhatom magam, mert még most is érzi a lelkem a szobraid érintését<< írta egy tárlatlátogató Fűkő Bélának jóval azután, hogy valamelyik kiállítását látta. Sokak élményét fogalmazta meg ezzel. Mert Fűkő Bélának akár a kollázsait vesszük szemügyre, akár grafikáit szemléljük, vagy szobrainak bűvkörébe kerülünk, ugyanaz az érzés kerít hatalmába minket: a megszólítottság érzése, hisz munkái a meditáló odafordulás igényével tekintenek […]

Read more