Szomszédunk: Sajószentpéter

Közúton vagy vasúton Miskolc irányában Kazincbarcikát alig hagyjuk el, és máris Sajószentpéter városban vagyunk. A két szomszédos város földrajzilag olyannyira közel van egymáshoz, hogy majdnem egy településsé vált. Legalábbis egy időben Sajószentpéter úgy szerepelt a településfejlesztési tervekben, hogy Kazincbarcikával egyesítve lesz város. Érthető, hogy Sajószentpéter lakóinak ez nem tetszett. Joggal hivatkoztak a település ősi múltjára, amikor évszázadokkal ezelőtt már város, nagyon sokáig járási székhely, sőt egy rövid ideig megyeszékhely is volt. Kazincbarcikának sem fűződött különösebb érdeke az egyesítéshez, ezért nem szorgalmazta azt, sőt egyetértett a péteriek ez elleni érveivel. Végül is jó döntés született: 1989. március 1-jével visszakapta a városi rangját, s azóta is békés, de nem mindig felhőtlen egymás mellett élés jellemzi a két szomszédos várost. A következőkben Kazincbarcika e legközelebbi szomszédját, Sajószentpéter várost mutatja be lapunk.

Sajószentpéterről dióhéjban

Sajószentpéter a Sajó-völgy egyik legrégibb települése. A völgy keleti kapujában, a Bükk hegység északi nyúlványainak határán terül el. Földrajzi fekvése igen kedvező. Szántóföldje ma is jó minőségű. A Bükk lankás lejtőin szőlészete is híres volt.

Feltételezhető, hogy a tatárjárás idején már lakott település volt, ezt a katolikus templommal szemben talált hősi sírhalom igazolja. 1323-ban már jelentős településként tartották számon. Zsigmond király kiváltságokat adott a városnak, úgymint minden adó- és vámfizetési kötelezettség alóli feloldozás. A törökök elpusztították a várost, mely újraépült, és 1609-től 1647-ig megyeszékhely, majd járási központ szerepet töltött be. Középkori történelme során nehéz sorsát a földesúri önkényeskedések okozták. Ez alól kivétel a Pálóczy-család, amely pártfogást, gyámolítást adva gazdagította a települést.

cimer_sajoszentpeter

A századfordulóig Sajószentpéter lakói többségében a földműveléssel foglalkoztak. Ipara kiterjedtté és virágzóvá, kereskedelme élénk forgalmúvá vált.

Az 1884. évi statisztika szerint a település lélekszáma 3608 fő volt, ami 1936-ra 6200 főre növekedett, míg az 1996. novemberi állapot szerint 14 357-en lakják a várost.

1860-ban Sajószentpéter határában, Sajólászlón kezdetét veszi a barnakőszén-bányászat. 1880-ban a sajószentpéteri határban, a Kos-völgyben aknát mélyítenek, és elkezdődik a szénbányászat. A bányászat és a szénkitermelés jogát 1895-ben a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. vette meg. Az ebből leválasztott Borsodi Szénbányák Rt. 1945-ig irányította és fejlesztette a bányászatot. Sajószentpéter szénbányászata vezető helyen volt, viszont 1971-ben teljesen megszűnt a bányászkodás.

1895-ben az egyre növekvő szénkitermelésre alapozva üveggyárat alapított a hazai Üvegipari Részvénytársaság. Az üveggyár hosszú, küzdelmes múlt után ma a település meghatározó ipari létesítménye.

A földművelés 1990-ig szinte megszűnt Sajószentpéter polgárai számára. 1950-től a szervezett termelőszövetkezetek tönkrementek. Folyamatosan újra alakultak: 1971-ben földterületét a Borsodsziráki TSZ-hez csatolták és teljesen leépült a mezőgazdasági foglalkoztatás.

Sajószentpéter a határában 1950-ben kezdődött nagyipari beruházások következtében Kazincbarcika és Miskolc peremkerületévé vált. Járási székhely szerepét elvesztette. Természetes szaporodást is meghaladó mértékű betelepítések történtek a szénbányászathoz, a vegyiparhoz, de ezt nem követte a település infrastrukturális és kommunális fejlesztése. Egyre nagyobb lett az elmaradottsága Miskolchoz és Kazincbarcikához képest.

A sajószentpéteri városháza

A sajószentpéteri városháza

Sajószentpétert, mint a megye többi nagy településeit is, a ’80-as években felgyorsult ütemű urbanizáció jellemezte. A településen és a környezetében található ipari bázisok fejlődtek, virágoztak és ez jelentős gazdasági és társadalmi fejlődést eredményezett.

Sajószentpéter 1989. március 1-jén városi rangot kapott.

A város ősi településmagja a jelenlegi Béke tér volt. Az ovális alakú téren elhelyezkedő gótikus templom körül épültek a település meghatározó épületei. A századforduló környékére tehető jelentős fejlődés következtében alakult ki a jelenlegi település-központ, ami a 26-os főút két oldalán a Nyögő- és Alacska-patak közötti részen helyezkedik el.

Az ’50-es évek iparosításának következtében kezdett a település jelentősen fejlődni. A sajószentpéteri üveggyártás, a bányászat, Kazincbarcika és Sajóbábony iparának fejlesztése következtében kezdődött meg a település déli részének kiépülése, valamint a település keleti és nyugati irányba való folytatása.

Az 1968-ban készült egyszerűsített általános rendezési terv kereteit a település hamar kinőtte. A jelenleg érvényben lévő általános rendezési terv 1992-ben készült el. Ez tartalmazza a település időszerű közlekedési, zöldterületi, intézményi és építészeti igényeit az ezredfordulóig. Az általános és részletes rendezési tervekben is elsődleges és meghatározó szerepet kap a település életében a 26-os és 27-es számú főút léte, melyek távlati kiváltása után lesz lehetőség arra, hogy a belvárosra új, részletes rendezési terv készüljön.

A város, jelenlegi belterületi határán belül, a lakóterület fejlesztésére felhasználható területek mintegy 90%-át már elfoglalta. A további fejlődésre a belterületen nincs lehetőség, pedig ahhoz, hogy a város fejlődni tudjon, területekre van szüksége, ahol a lakosság lassú növekedéséhez lakóterületet tud biztosítani, társadalmi és gazdasági igényeket kielégíteni.

A településen a nevelési-oktatási intézmények jól felszereltek, korszerűek. Jelenleg hat általános iskola és öt óvoda működik. Valamennyi általános iskola rendelkezik valamilyen tagozati oktatási formával. Emelt óraszámban oktatnak angol és német nyelvet, matematikát, testnevelést és ének-táncot.

A művelődési és sportélet a művelődési és sportközpontban, illetve annak tagintézményeiben zajlik. Itt kapnak helyet az önszerveződő csoportok, egyesületek, szervezetek.

A Gedeon-kúria

A Gedeon-kúria

Idegenforgalmi nevezetességei közé tartozik a református nagytemplom, a Gedeon-kúria, Lévay József költő-műfordító szülőháza, a római katolikus templom, a Tájház Lévay József-emlékszobával.

Helyi sajtónk is van, ez a “Péteri Szavak” havilap, amely a “Sajószentpéterért” Baráti Egyesület független társadalmi lapja, és a Sajó TV, mely 1996. január 1-jétől sugároz.

Polgármesteri Hivatal, Sajószentpéter

* * * * *

Néhány adalék Sajószentpéter történetéből

Sajószentpéter nagyközségi tanácsa 1986-ban a Tájak-Korok-Múzeumok Kiskönyvtára sorozatban a település műemlékeiről kiadványt jelentetett meg. A következőkben ebből idézünk néhány, a települést jellemző érdekességet.

A reformáció hatósugarában

Sajószentpéter a középkorban Villa Sancti Petri néven ismert település, majd sajátos jogokkal bíró mezőváros, ugyancsak erősen kötődött a reformációs hagyományhoz. A ma is használatban lévő műemlék templom eredetileg a római katolikus egyházban Szent Péter apostol emlékezetét őrizte. Ez a középkori hagyomány rögzítődött a község nevében is. Az 1517 után mind szélesebb körben elterjedt reformáció hatására azonban az egész község a megújított hitre tért, és így a templom is a reformátusoké lett.

A régmúlt írásos emlékei

A község nevét 1281-ben említik először Zenthpeter néven a régi írások. Győrffy György az “Árpád-kori Magyarország történelmi földrajza” című munkájában jelentékeny helynek mondja, ahol már 1293-ban vásárokat tartanak és rendeleteket hirdetnek ki. István nádornak 1307-ben kiadott oklevelén kívül ismert a helység a pápai tizedlajstromból is. Borsod megye 91 plébániája között a harmadik helyen áll, mint akinek plébánosa 29 garassal adózik. A Parasznyáról és Keresztúrról ide vezető régi utakat már 1281-ben és 1329-ben is említik.

Kezdetben a diósgyőri várhoz tartozó várost 1438-ban a dédesi várhoz csatolták és a Pálóczi-család birtokába került. Ekkor kezdődhetett a plébániatemplom építése, amit a XV. század második felében be is fejeztek.

Kiönthető borok

…a sajószentpéteri legrégibb írás 1403-ban keletkezett. Ebben ‘Gergel Deák fű byró, Esküdtek és minden tanáczok polgárok és lakosí Sajó Zent peternek’ azt a végzést teszik közzé, hogy mivel elegendő bor terem határunkban, ezért idegen bort nem fognak megtűrni a városban, hanem azt még bárki rejtegetőnek a pincéjéből is kivonván, a hordó fenekét kivágva a város közepén a bort ‘a földdel megemészteti.’

Helytörténet és tudósítás 1684-ből

Legrégibb egyházi könyvünk címlapján ezt olvashatjuk: ‘A Sajó Szent Péteri reformáta szent eklésiának matriculája azaz Ollyan Könyve, mellyben 1685dik Esztendőtül fogva való statusa, változásai és az Isten tiszteletben való rítusai, Paróchusa, Paróchiális fundusa és fizetése és Oskolájának jövedelme a megkereszteltetett Gyermekeknek Serieseivel edjütt megirattatik.’

A vegyes tartalmú könyv 11 lapnyi bevezetőjét méltán tekinthetjük az első helytörténeti megfogalmazásnak, mert az emlékezetre is építve visszatekint 1684-ig, jóllehet a házasultak lajstromát csak 1771-ben kezdi.

A műemlék templomra vonatkozóan két fontos közlést találunk benne. Az első: “1684dikben a Temetőnél lévő Puszta Templom a Tatároktul megégettetvén itt a városon lévő Puszta Templom megépíttetett és a Paróchia is Kis Kassábul a fent írt és megégetett Templom ide a Városra mind az Oskolával edjütt béhozattatott…’

A második tudósítás pedig így szól: ‘1752 márczius 29-én … iszonyú nagy szélvésznek alkalmatosságával tűz támadott a Templom körül nap kelet felől való részérül Lévai Mihály lakos ember házánál, azon Tűz által a Városnak a Templom alul való része egészen megemésztetett. Templom, Torony, Oskola, Paróchia, Kántor háza hamuvá lettek, az Harangok öszveolvadtak…”

A református templom

A református templom

Egyéb műemlékek

Béke tér 2.: Gedeon-kúria, földszintes, négyszög alakú udvart képző, klasszicista stílusjegyeket mutató épület az 1820 körüli évekből. Jobb oldali homlokzatán árkádsorral…

Béke tér 16.: Négyablakos lakóház, amiben korábban gyógyszertár volt… A lakásként használt épületben XVIII. századi boltozott szobákat láthatunk…

Béke tér 14.: Kétoszlopos lábas ház, három ovális világosító nyílással az oromzatán. A XVIII. század elejéről származó épületben cseh-süveg boltozatú helyiségek…

Béke tér 43.: Földszintes, kétablakos lakóház, homlokzatán Lévay József emléktáblájával. Az országos hírű költő és műfordító, aki 1825-től 1918-ig élt, Petőfitől Adyig jelen volt és alkotott költészetünkben… ‘Borsod vármegye aranytollú főjegyzője és alispánja,’ a Magyar Tudományos Akadémia tagja, élete végéig kapcsolatban maradt szülőfalujával. Nem csak verseiben örökítette meg annak képeit, hanem 1918. évi végrendeletében 2500 koronás alapítványt is tett a szentpéteri református egyház és iskola javára.

Pécsi Sándor

pecsisandorSajószentpétert bemutatva nem lehet nem említeni a település hírneves szülöttjét, Pécsi Sándort. A sok színműből és filmből (nemrégen a Fekete város c. film Quendel apójaként láthatták a tévénézők) jól ismert és kedvelt színész 1922. március 18-án Sajószentpéteren született. A megyénkbeli Kiskinizs községben és Ormosbányán (Ormospusztán) gyerekeskedett. Ez utóbbi településen járt általános iskolába, míg a gimnáziumi tanulmányait Sárospatakon végezte, ami után a Szíművészeti Akadémia hallgatója volt. A színészi pályát Sátoraljaújhelyen kezdte 1944 nyarán. Rövid ideig tartó katonáskodás és hadifogság után 1945-46-ban a miskolci Nemzeti Színház, majd pedig a Madách Színház tagjaként nyújtott sok-sok szerepben emlékezetes alakítást (Három nővér: Andrej, Revizor: polgármester, Kispolgárok: Percsihin, Ördög: Calenel).

Méltón nagy színészi pályafutásához, szereptanulás közben halt meg budapesti otthonában 1972. november 4-én.

 

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .